2014.02.22.
A koncertjeink általában szarul
kezdődnek, és ez most sem volt másként.
Megint vodka sörrel alapoztuk meg
az estét, amit faterom csak isten ostorának hív, és mindig elcsodálkozik rajta,
hogy-hogy bírjuk meginni hányás vagy kidőlés nélkül. (Nem túl gyorsan, de határozottan.) Finom és ütős, na meg nem kell két pohárral szarakodni. A
jelentős részét a parkban ittuk meg, ami már szintén törzshelynek számít. Itt
aztán sorban megtaláltak a különféle problémával küzdő emberek. Az egyiknek nem
volt tüze, a másiknak minden szükséges kelléke megvolt, kivéve a papírt, amibe
a füvet csavarta volna. Legalább háromszor megkérdezte, me ugye biztos, ami
biztos. A végén már csereüzletre is hajlandó lett volna, csak szánjuk már meg
azzal a papírral. Hát mi vagyok én? Dohánybolt? Ha
kemény vagy, belecsavarod a zoknidba… Alig
szabadultunk meg tőle, máris jött a váltás. Konkrétan egy csávó szatyornyi
piával. Majdnem mind félig üresen, és kínálgatja, hogy segítsünk rajta és igyuk
már meg, me be akar jutni valami szar helyre, úgy gondolta odaadja nekünk.
Hááát kösz nem. Pont elég ami a kezemben van. Meg amúgy is… idegen pasitól piát nem fogadok el.
Befelé menet hamar végeztünk, bár most sem úsztuk meg Marcona poénkodása
nélkül. Meg se próbáltam követni. Asszem valami számokon akadtunk fönt. Kérdezte, hogy hova akassza a kabátokat, melyik helyre.
Erre mondtam, hogy mindegy. Azt mondta az már foglalt. 111… mert az mind 1. ha ha ha…
Bent szokás szerint megtámadtuk a
bárt, ott is vattacukrot és megint köteleztük egy jégerre, magunkat meg egy
tequilára. Asszem ennek is köszönhetjük, hogy egy kicsit… nagyon leragadtunk, kisebb
szüneteket beiktatva. Amúgy is ráértünk, a fiúk megint később kezdtek. Ez mégse a kibaszott Guns ’n’ Roses. Kezdjenek időben! Mire végre betaláltunk, már javában játszották az első
számot.
Nem mondom, hogy teltház volt,
mert az erősen túlzás lenne, bár kinek hol kezdődik a teltház ugye. Persze a
„táncoló tömeg” is csalóka, főleg ha napszemcsiben nyomod, és ha még van is
benned valamennyi alkohol, na akkor meg szinte lehetetlen még saccolni is. Meg
persze mozgolódnak is, amivel szintén nem segítenek. Hát igen. Nem mentünk
teljesen előre, mivel lassú számmal kezdtek meg az énekes se volt túl tiszta,
így hát maradt a kivárás meg a bámészkodás. Bevallom, egy kicsit kezdtem
unatkozni, ami nálunk egy kicsit veszélyes. Ilyenkor akaratlanul is elkezdjük
egymást szórakoztatni, a körülöttünk lévő emberek és néha a zenekar bánatára. Én csak megkérdeztem, hogy mindig ilyen hamisak e… meg
még volt egy pár megjegyzés… Még jó, hogy a
3. szám után begyorsítottak és olyan szám jött, amit szeretünk, mert már
néhányan elég mérgesen néztek ránk. Asszem mindenhez, amit mondott az énekes,
fűztünk valami kommentárt.
Előrefurakodtunk, bár ez nem
tetszett néhány embernek. Elölről már mindjárt jobb volt az énekes, és
hátralévő koncertet végig táncoltuk, meg röhögtük. A hangfal mellett nem hallod tisztán a koncertet, így ott
egész jó volt. Szeretem nézni, amikor néhány
csaj utánoz minket. Bár néha nem tudom eldönteni, hogy mi is ilyen szarul
mozgunk, vagy nekik haladja meg a képességüket a dolog.
Koncert után jöttek a szokásos
körök, meg sörök, és az új ismeretségek. Megismerkedtünk Saulinnal és az ő
ferde hajlamú barátaival, mert hát akik önszántukból beleülnek egy másik srác
ölébe és ott léggitároznak, azoknál tuti homokszem került a gépezetbe.
Szombat lévén rockdisco volt,
úgyhogy kifulladásik tudtunk táncolni, meg néha üvölteni a számok dalszövegét.
Még szerencse, hogy túl hangos a zene ahhoz, hogy pár lépéssel arrébb hallani
lehessen a hangunkat. Különben mindenki a fülét fogva futna kifelé. Bármikor ki tudok üríteni egy zsúfolt termet a
hangommal. És nem csak ők találtak meg, hanem egy régebbi
ismerős, Köd is, akinek az a tévképzete, hogy a mi testőrünk, ráadásul nagyon
kitartó (ez nálunk előny), meg egy másik srác, akinek aztán sikerült egy szám
erejéig szétválasztania minket. Ezt persze Köd gyönyörűen kihasználta, és hála
a kitartásának még én is csatlakoztam a párosukhoz, először kizárólag
szájbarugás céljából, de mivel Angieynek nem volt a sráccal problémája inkább
csak sodródtam az árral. Ha problémám lett
volna vele úgy is szólok. Vagy kurva részeg
voltam vagy tényleg jól csókol. Határozottan
jól. Előző partneremnek ez nem tetszett, de
hát kit érdekel. Én sosem ígérek semmi, és attól még, hogy valakivel táncolok,
nem leszek a barátnője.
Zárásig maradtunk, és sikerült
észrevétlenül lelépni. Majd hulla fáradtan vonszoltuk magunkat haza.
Utálok reggel hazamenni, és néha
még ilyenkor is minden ellenünk van. Most éppen az a rohadt automata, mert hát
nem minden papírpénzt fogad el. Így majdnem sikerült lekésni a buszt. Így hát
jött az üvöltözés az automatával, morgolódás a pénztárnál és sprint a buszhoz.
Kurva jó reggelt mindenkinek!
Csók és puszi Alice & Angiey