Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

2014.04.

Ennek a bandának a koncertjén már elég rég voltunk, mondjuk mostanában másra se igazán sikerült elmenni. Vagy épp nem volt semmi jó vagy nekünk volt más programunk.

Úgy volt, hogy megint kihagyjuk őket, mert hát a hétköznapi koncert nem az igazi, utána általában nincs semmi, az egyetlen, amit csinálni tudsz az-az, hogy leülsz és iszogatsz, amíg nem lesz végre buszod (kell ilyen messze lakni…), meg persze beszélgetsz, ha van kivel.

Miután kiderült, hogy Angieyvel megint kicsesztek és a hétvégére tervezett program ugrott, meg amúgy is el van cseszve a nap, de úgy istenesen, eldöntöttünk, hogy le van szarva minden, akkor is elmegyünk, legfeljebb előbb lelépünk. Igen. Ha a melóban felcseszik az agyad egy koncert a tökéletes hely, ahol kieresztheted a gőzt. Nekem pedig az a napom ilyen szempontból igazán szar volt. Az ember nem válogathatja meg a munkatársait… hacsak ki nem rúgatod magad.

Az út pocsék volt. A vonal jegyekkel is pechünk volt. Se egy kaller, se semmi, ráadásul még az a rohadt automata se működik, egyébként ki tudja mióta.  Én komolyan szét akartam verni. Ne bliccelj, de jegyet nem tudsz venni. A zsenialitás… Azért jegy nélkül nem akartam utazni, mert amilyen napunk volt tuti szembe találjuk magunkat egy ellenőrrel valahol.

Így elmentük az Újpesti végállomásra. Érdekes, hogy itt meg hat (komolyan 6) kaller osztja az észt egymásnak és röhögnek a képünkbe miközben lyukasztunk. Nekem nem volt kedvem röhögni.

Amint végre kiszabadultunk a metróból már bontottuk is a söröket, mert hát erre a sok szarra inni kell. Meg másnap dolgoztam, és addig valamelyest ki kellett józanodnom. Ha jól emlékszem gyorsan fogyott, még úgy is, hogy tele volt vodkával. Hopp megszaladt. Közben szívtuk egymás vérét, ami most egy kicsit durvábbra sikeredett, mint általában. Csak kieresztettük a gőzt. Az más kérdés, hogy tényleg durva volt. Kicsit zabosak voltunk mind a ketten, Angiey meg még fáradt is. Asszem kívülről úgy hangozhatott, mintha épp veszekedés előtt lennénk. Ez a… addig piszkálom a másikat, amíg ki nem harcolok egy jó kis veszekedést típusú beszólogatás. Jól esett piszkálódni. És persze most sem maradt el a fontos témákról való elmélyült beszélgetés, amit még akkor is lelkesen folytattunk amikor már a kedvenc helyünk utcájában támolyogtunk. Ha valamibe belekezdünk akkor nem hagyjuk abba a téma felénél, hanem csak akkor ha rendesen körbejártuk.

A banda összes tagja épp kint állt, az egyik még köszönt is (én kb. annyit láttam, hogy egy nagy sötét pacából kiválik egy vigyorgó, nehezen ismertem föl, de meg van tag).  Célpont bemér…. Felismer… Egy gyors visszaköszönés után suhantunk tovább. Lent Marcona ismét hozta a formáját, az egyik újabb bizti pedig lelkesen kontrázott. Amíg poénkodtunk, mögénk suhant a banda dobosa, és pár perc ácsorgás után szólt Marconának, hogy írjon föl valakit. Persze a mi cuccunk azonnal félretol és már ír is. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni. -Ez fontosabb, mint hogy minket engedjél be? –Nélkülük nincs koncert, meg ők csinálják a hangulatot. Asszem ez volt a válasz. Majdnem szó szerint. Szegény dobos csak vigyorgott, aztán elsuhant valahová.

Miután megkaptuk a karszallagokat, megcsináltuk a szokásos kört a mosdóban és kint megfagyasztottuk magunkat, végre letelepedtünk a bárhoz inni. Vattacukor kicsit elfoglalt volt, így T libbent oda hozzánk, aki már kérdés nélkül csapolta a söröket majd egy bólintás tőlünk és ment is bele a vodka. Persze ha már iszunk, igyunk, így kértünk ráadás tequilát, neki is, vele úgy is ritkábban tudunk inni. Közben megölelgettük az épp ráérő Vattacukrot, aki ismét megjegyezte, hogy gonoszak vagyunk. Persze ezt a körülöttünk lévők érdeklődve figyelték. Mivel egyre csak gyűltek a szomjas vendégek kénytelenek voltunk odébb állni.

Az irány megint a mosdó, ahol szokásunk szerint elkezdtünk ismerkedni, majd volt egy kis helyezkedés, mert valahogy olyan kicsi a mosdó, főleg ha egy páran maradnak trécselni, majd jött E, akit az egyik Hoolinans koncerten ismertünk meg, és azóta is jóban vagyunk, bár elég ritkán futunk össze. Mivel így már kezdtük akadályozni a forgalmat inkább kivonultunk E-vel beszélgetni. Hát történt egy pár dolog azóta, hogy nem találkoztunk, meg számot cseréltünk, ez valahogy eddig mindig kimaradt. Rendesen beszámoltunk neki mindenről ami azóta történt. Ezzel legalább 10 percig szórakoztam, és mire végeztünk már szinte kezdődött a koncert.

Végül bevonultunk a szokásos helyünkre, ahová húztuk E-t is, nem nagyon szeret elöl lenni, de mellettünk igazán nincs sok választása.

Élveztük a koncertet, végig táncoltunk meg ittunk. Voltak érdekes részek, pl. mikor az énekes belekezdett a bocsi azoktól, akiket megbántottam szövegbe (bocs nekem ennyi maradt meg belőle és sztem már ez is nagy teljesítmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mennyit ittunk) és persze most sem maradhatott el a (nem sértésnek szánt) beszólás sem. A földobott labdákat le kell csapni. Nem elég, hogy a bandatagot beszólogattak az énekesnek a  rágúvadok a papírra, mert kurvára nem látom akciója után, de még én is beüvöltöm, hogy akkor már szemüveg kell.

Tudom, hogy nem a legeredetibb és a legpoénosabb, de hát ez van. Néha lehetnek szar poénjaim.

Koncert közepe felé odahívtuk K-t is, akivel szintén a mosdóban ismerkedtük meg kb. fél órája. Néha piát cseréltünk, meg szendvicstáncot nyomtunk, és smároltunk. Hirtelen letámadott, aztán meg már mindegy volt. Asszem élvezték egy páran, főleg a banda gitárosa, mert még össze is tolt minket, csak, hogy csináljuk még egyszer.

Mint mindig, most is volt lassú szám, amit Angieyvel táncoltunk végig, amit egy páran kitüntetett figyelemmel követtek végig. Főleg Kukac, aki a másik oldalról keveredett mellénk. Már kezdett feszélyezni a jelenléte, meg a vigyor az arcán (felbátorodott azon, hogy a múltkor Angiey visszaköszönt neki. Beismerem, hiba volt.), szal gondoltam kinyilvánítom a határokat, meg hogy Ő mit nem fog soha csinálni. Miközben lassúztunk hatalmas vigyorral az arcomon fogdostam Angieyt, amit persze megfűszereztem egy kis bólogatással, hogy tudom milyen király vagyok. Szinte már nyálcsorgatást váltott ki Kukacból, meg mutogatást, hogy tök jó és persze még nagyobb vigyort. Nem csak neki tetszett.

E-t se nagyon hagytuk pihenni, ha már velünk van legalább annyira érezze jól magát mint mi. Aztán persze megint hamar vége lett a koncertnek. Utána le is akartunk lépni, mert hát ilyenkor semmi nincs utána, amit sajnálok, meg úgy is beszéltük meg, hogy az utolsó busszal hazamegyünk, mert hát holnap meló és még aludni is kellene egy kicsit. Persze ebből semmi nem lett.

Rendesen elcigiztük meg beszélgettük az időt, és csak utána jöttünk rá, hogy nekünk is menni kéne, miután E lelépett, így várhattunk 3-ig. Addig is szórakoztattuk magunkat, meg K-t és a barátnőjét, akivel már találkoztunk egy párszor, de ha megköveztek se tudom a nevét. Az ivást is folytattuk, bár már nem akkora lendülettel, és képeket is csináltam, miután beugrott, hogy hoppá a telefonom tud ilyet.

Mivel el akartuk érni a buszt meg előtte enni akartunk, hogy legalább egy kicsit felszívjon abból a rengeteg alkoholból amit ittunk, nehezen, de megindultunk.

A pechsorozatunk most is kitartott, az átszállásnál 1 órát kellett várni. Az idő hosszára és a kurva hidegre való tekintettel lesétáltunk két hosszú megállót. Élmény volt részegen botorkálni a sötétben és egymás vérét szívni. A kivilágítatlan úton…

Azért így is szétfagytunk mire jött a busz, az alkohol viszont kitartó volt.

Csók és puszi Alice & Angiey

Hölgykoszorú! Na ezt csináld utánunk!

2014.02.28.

Hát gyerekek, eddig ez volt az év legcikibb bulija. Vagy a legjobb. Nehéz eldönteni. A lehető legszarabbul indult. Talán kezdjük ott, hogy 40 percet vártunk a buszra mert a kurva volán honlapján más volt kiírva mint ami a buszmegállóban a táblán. Mire felfedeztük a kis bakit, már nem lett volna értelme hazamenni. Megpróbáltunk stoppolni. Úgy nehéz, ha csak néhány autóhoz dugod ki a kezed. Ráadásul ki az, aki mindet felvenne? Csak is valami öngyilkos jelölt.

 Mire a begördült a busz, már szétfagytunk és kurvára elegünk volt az egészből. A leghátsó ülést foglatuk be, aztán mp3 a fülbe és jó hangulatban lementünk alfába. Kb. az út utolsó negyedén ébredtünk fel, amit a busz egész hátsó része remekül tudott követni. Nem csak a méltatlankodó nyögéseknek köszönhetően, amivel az üléseket dicsértük, hanem a jókedvű éneklésnek és táncikálásnak. Akinek nem tetszik az szálljon le. Mikor végre leszálltunk a jókedvünk meghalt.  Szakadó esőben nem vicces sétálgatni, főleg nem egy teljes megállót. Másnak is feltűnt, hogy Pesten minden eresz olyam, mint egy szita? Meg az a kibaszott tócsa!

Mire kedvenc helyünkhöz értünk már rendesen el voltunk ázva, (és nem a jó értelemben a sörtől) ráadásul a sörünk egy kis részét kénytelenek voltunk kidobni. Szörnyű, felháborító, megbocsáthatatlan bűn! SOHA nem dobunk ki sört. Csak elnyerjük majd a megbocsátást… talán…

Persze ha ez még nem lenne elég, egy hatalmas sorral is szembe találjuk magunkat a ruhatárnál, ami majdnem a bejáratig ért, persze azt már felesleges említeni, hogy rendesen el is késtünk.

A sorban állás helyett (mivel azt kurvára utálom, és csak eldurran tőle az agyam) inkább kimentünk beszélgetni a wc-s nénivel, vagyis inkább panaszkodtunk, meg szidtuk a közlekedést. Tökéletes téma!

Mire kellően lenyugodtunk, eloszlott a tömeg is. Marcona ismét hozta a szokások formáját, aminek hála megint csak ott toporogtunk előtte karszallagra várva, meg arra, hogy végre kilőhessünk a mosdó irányába. Még jó, hogy a motozós rész nálunk elmarad.

Igaz a koncert már javában ment, de muszáj volt megrohamozni a bárt, mivel nem vicces koncert közben kiszáradni.

Bent nagy volt a tömeg, de így is sikerült a színpad elé evickélni. Azok, akiken átvergődtünk kicsit zúgolódtak, főleg akiket sikerült leönteni vagy beállni a szájába. Én szóltam előre. Ők nem vették a lapot. Oké megértem őket én se szeretem, ha előrefurakodnak és elém állnak, de nekünk az a helyünk és kész.

A zúgolódás és a csúnyán nézés csak addig tartott, amíg elkezdtünk táncolni. Onnantól szép kis közönségünk lett. Nem zavar különösebben ha néznek, de amikor mutogatnak és kajánul röhögnek, az kicsit idegesít. Sose tudom eldönteni, hogy most totál hülyét csinálunk magunkból, és jobb lenne, ha inkább leülnénk vagy jó az, amit csinálunk.

Ilyenkor az amúgy is simulós táncunkra még ráteszek egy lapáttal, hogy még jobban megbotránkozzon a nép. Nem tetszik valami? Hát akkor ezt figyeld! Igen…

Mindenki gondoljon rólunk amit akar.

Összességében élveztük a koncertet, meg azt, hogy most nem kellett Pocak keze elől hajolgatnom hála a köztünk lévő hangfalnak.

Koncert után mászkáltunk egy sort, meg koccintottunk vattacukorral, és persze jött az elmaradhatatlan ismerkedés is a mosdóban.

Gyűlt a kis csapat, a hangulat meg egyre jobb lett, mi meg szépen épültünk le és jöttek cikis dolgok.

Kezdve azzal, hogy lebarmoztam a Dj-t, me hát mit kiabál utánunk, úgy se fordulok meg (még a végén nem lesz meg merre mentem), aztán majdnem ráborultam szegény biztire, mert megmozdult a lépcső alattam, meg hát Angiey is bezavart egy kicsit, mivel épp vele beszélgetett a lépcső tetején az útban.

Rátaláltunk Saulinra is, meg Gödröcskére, és ha már így összejöttünk ment a sztorizgatás az előző koncertről, meg Saulin enyhén homok barátairól. Néha sajnálom a társaságunkat. Sokat kapnak.

Néha visszamentünk táncolni, meg inni.

A táncoló tömeg most sem okozott csalódást. Volt minden, a léggitárostól a saolin harcosig. Na és egyik koncertről sem hiányozhatnak az önkéntes biztonsági őrök, akik a piócakén ránk tapadó nem kívánatos személyektől szabadítottak meg. Senki nem kérte őket, de túl fáradt voltam az ellenkezéshez.

Egyszer odajött hozzánk Pocak is, a jól ismert lelépős dumával. Szegényt leöregeztük, meg össze is zavartuk egy kicsit. Magát húzta a csőbe a lesz valami program, kérdéssel. Miért? Legyen? Döbbent tanácstalansággal az arcán vonult vissza. Egy ilyen labdát nem lehet nem lecsapni!

Persze Kérszkávét se volt jobb, odajött lötyögni a mi szendvicstáncot nyomó csapatunkhoz. Ő miután rendesen feltérképezte a terepet, lelépett.

Sajnos néhányan ennél ragaszkodóbbak voltak. Az egyik simult, mint egy pióca, aki akkor sem tágított, amikor kapott egy gyomrost meg sok lökdösést és arcba üvöltést, a másiknak meg szájmenése volt és az a szent meggyőződése, hogy kígyó vagyok ill. van rajtam. Ez úgy 5 percig volt vicces.

Mikor már az elküldésén gondolkodtam, segítségemre sietett „hős megmentőm”, a barátnője társaságában és közölte a csávóval, hogy az ő csaja vagyok. (Aha, ja. Anyád!) Foglalkozz az igazi csajoddal.

Persze nem ő volt az egyetlen, aki vigyázott ránk. Mikor összejött egy szép kis pogózó tömeg, amibe néha mi is belöktünk embereket, szívesen bevetődtem volna középre, de a bizonytalan talaj és a négyszeri orrba vágás (az egyik táncos lábútól gyűjtöttem be, akinek a forgatás volt a mániája) kicsit visszatartott.

Szal belépett Saulin és még ezt a kis lökdösődést sem engedte. Közöltük vele nem tetszésünket és kimentünk levegőzni. Az nem saolin volt, hanem a sörös srác, aki mejd később jön… saolin, csak próbálta távol tartani a tömeget. Kicsit összekavarodtak a dolgok, így emlékezést tekintve…

Kint persze ki más mellett próbáltunk elmenni, mint a kis cseredobosunk mellett, aki most elég jól nyomta. Ezt persze meg is jegyeztük neki. Asszem örült neki, bár lehet csak rajtunk vigyorgott. Az egyik csaj közben bőszen ordítozza, hogy kurva ismerős a tag, látta már valahol. (Vajon hol láthattad?)  Nem szándékoztam megválaszolni, de kezdett unalmas lenni, gondoltam felhomályosítom kicsit. Nagyba sorolom az infót (na jó a nevén meg hogy dobol nem jutottam túl, me kicsit összeakadt a nyelvem), mindezt hangosan, mert nem hallok meg részeg vagyok. Naná, hogy nem sokkal áll mögöttünk, tuti hallotta, én meg már egy ásóért akartam könyörögni, erre Angiey még oda is hívja hozzánk.  Mondtam neki, hogy jöjjön oda és intettem neki a kezemmel. Ő meg mint akit valami haverja hív odalötyög hozzánk. Hát akkor vége a gyereknapnak, szurkálódjunk kicsit. Persze szegény az elejét kurvára nem értette.(Csak az a gond, hogy mi se) Hehe most már tudod milyén érzés. És ebből szépen felhoztuk neki az előző kis beszólásait. Határozottan állította, hogy Ő ilyenre nem emlékszik, de előfordulhat, főleg ha megint iszik. És ezt ő maga mondta így. Mondtuk neki, hogy nálunk is előfordulhat.

Tuti kellemetlenül érezte már magát, meg enyhén tanácstalannak, mert közölte, hogy bemegy.

Mi még maradtunk és faszságokat beszéltünk, amitől zengett az utca. Mivel a hölgykoszorúnk egyik tagja fázott, még úgy is, hogy rajta volt a pulcsim, bementünk. A hölgykoszorú lemaradva követett. Megtámadtuk a bárt, mivel Saulin meghívott mindenkit. Az nem saolin volt! Valami random srác a haverjával. Nem szoktuk elfogadni az ilyen meghívásokat, de most valahogy nem érdekelt. Amíg vártunk még valami dalocskát is énekeltünk.  Ne kérdezzétek, hogy mit. A csónak partot ért… Majd visszamentünk táncolni.

Zárás előtt pár perccel körbementünk, hogy elköszönjünk egy pár embertől, aztán csináltam egy kisebb sort a ruhatárnál, mert nem találtam az egyik bilétát. Az egyik kis köcsögnek még volt pofája beszólni. Nem tudtam, hogy ilyen visszhangos az a rész, vagy csak a kussoljál szót verik vissza a falak? Na mindegy, leszarom. Túl fáradt és éhes vagyok ahhoz, ilyen apróságok izgassanak.

Utálok reggel hazamenni, főleg, ha aznap még fát is kell pakolni.

Asszem ezen a napon az összes szabályunkat megszegtük. De hát égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok.

Puszi és csók Alice & Angiey