2015.02.27. Dust ’n’ Bones + Junkie Jack Flash
Koncert előtti készülődés megint
semmi másról nem szólt, mint egymás szívatásáról meg ökörködésről. Aztán két
röhögés között jöhet a smink.
A buszozás megint csak csöndesre
sikerült, az az igazság, hogy nagyon szem előtt voltunk és már így is néztek
egy páran, úgyhogy kihagytuk az ülve néptáncolást és a néma karaokét. Ezért
utálok buszozni, megtöri az ember lendületét.
Megint sétáltunk egy jót, meg
bosszankodva állapítottuk meg, hogy a Pesti forgalom nem nekünk való. Az egyik
kereszteződésben mindig legalább öt percig állunk mire sikerül valahogy
átvergődnünk. Persze ilyenkor még véletlenül sem jön arra egy nagyobb társaság,
akikkel könnyebben át tudnák slisszolni. Na mindegy, végül is ráértünk.
A park előtt ráérős iszogatással
együtt is baromi korán odaértünk. A ruhatárnál Marcona is megjegyezte, hogy
nagyon korán van még, nem ilyenkor szoktunk jönni.
Megint tettünk egy kört és mivel
még az előzenekar is csak fél óra múlva kezdett, gondoltuk feltankolunk a pultnál,
meg boldogítjuk T-t. Csak az új srácot találtuk ott, vele aztán gyorsan
megbeszéltük, hogy T-n kívül nem kérünk mást, majd tétlen várakozás helyett
inkább kimentünk cigizni. Nyuszifül most a legrosszabb helyre parkolt és mivel
érdekesebbet nem találtunk megint csak a kocsiján poénkodtunk és ha nem lett
volna annyira tiszta, lehet átmegyünk porművészbe… Rája írom vérrel!
Bent megint megtámadtuk a bárt
és kis várakozás után csatlakozott T is, úgyhogy jöhetett a szokásos kör.
Kevesen voltak még mindig, így T-nek volt ideje velünk beszélgetni. Komoly
témákat érintettünk és áldom az eszem, hogy otthon nem pálinkáztam be, mert
különben a beszélgetés közepén fejjel vettem volna le a pultot. Így viszont annyira
belemerültünk a dumálásba, hogy észre se vettük, amikor nekikezdett az
előzenekar. Igazság szerint baromira nem érdekeltek, sokkal szívesebben
maradtam T-vel és az se érdekelt volna, ha lemaradok a Dust elejéről. Csak hát
a bárnál sűrűsödött a szomjazók hada így jobbnak láttuk, ha bemegyünk a Junkie
végére. Kicsit táncikáltunk, megpróbáltuk felvenni a ritmust, közben
araszoltunk előre. Nem mondom, hogy rosszak, mert nem azok, de nekem valahogy
nem jöttek be. De még mindig nem lesz jobb
semmi a max hangerőtől… Azért jót röhögtünk rajtuk.
Dust-on elég sokan voltunk és
már annyira előre nyomtak, hogy a színpadot rugdostam meg a mikrofon zsinórján
tapostam. A mögöttem lévő csaj szerint még így is tudtam volna előrébb menni,
mert egyfolytában lökdösött vagy a lábamat rugdosta. Volt már nála nagyobb
ellenfelem is, úgyhogy nem sok vizet zavart. Persze nem elég a csaj, még a sört
is kénytelen voltam védeni aztán meg pakolgatni, mert a kurva zsinorral majdnem
kiöntötte. Én mondtam, hogy ne rakd oda! Tudod hogy ficánkol
meg koordinálatlanul ráng…
Kisebb technikai problémák után
egész jól szórakoztunk és már a mögöttünk lévő tömegről is megfeledkeztünk. Nem
tudom pontosan mikor, (a két tequila és a 3 vodka-sör után ezt már senki ne várja el tőlem) de a
Rocket Queen-t kezdték el éppen játszani (ezt se magamtól tudom) amikor kisebb
lökdösődés alakult ki, állítólag csajokat fogdostak meg balhéztak. Nem tom,
nincs hátul szemem és az egész katyvaszra csak akkor figyeltem fel, amikor
valaki akkora lendülettel lökött meg hátulról, hogy a színpadon kötöttem ki.
Bár próbáltam menteni a helyzetet fellépni már nem sikerült, úgyhogy
kutyapózban csodálhattam meg a színpad borítását. Angiey is borult bár ő még
talpon maradt. Térdhajlaton rúgtak és valaki
megfogta a seggem(!!!!!!). Azt hittem valami kis vicces Vince szórakozik, ezért
a mátrix figura után megfordultam.
Pillanatok alatt józanodtam ki és mindketten a lökdösődők felé fordultunk, még
időben ahhoz, hogy az újból felénk repülő idiótát anyázva és egyéb kötőszavak
használata közben visszalökhessük a tömegbe. Mondjuk akkor már a tömeg szétvált
mint a Vörös-tenger, mi az egyik végén, barmok a másikon. Nem voltam hajlandó
arrébb menni meg az a helyzet, hogy nem is lett volna nagyon hova. Csak vártunk
hátha közelebb jön a lökdösődő csapat és esetleg nekünk is be kell szállni, de
szerencsére voltak olyanok, akik aztán elterelték őket, és ahogy olvastam
közbeléptek a biztik is. Pedig komolyan ott
voltam! Nem emlékszem a biztikre. Napszemüveg mögül biztos jobban lát az ember…
Persze közben a basszeros leállította
koncertet és próbálta fékezni a megvadultakat, csekély sikerrel, de legalább
megpróbálta. Sidd elé is felpattant valami csaj (ezt már azért láttam, mert
elmúlt a közvetlen veszély és kezdett elkalandozni a figyelmem, pontosan értem mire gondolsz) és 10 centiről üvöltözött vele. Annyira igyekeztem
kivenni, mit mond de, nincs meg. Csak arra
emlékszem, hogy a válasz: Nyugodjá’ le a picsába! Gondolom követelte, hogy csináljanak valamit. Nem értem a csajt, mert
ha bent állt a dzsindzsába, akkor mért nem inkább a biztiknek ment szólni, ha
meg távolabb állt, akkor mi a faszomat ijedezik, úgy is rend lesz pár percen
belül. Mert pinaaaaaaaaaa! Gondolom, aztán kivezették a tagot, mert folytatódott a
koncert.
A kis incidens ellenére nagyon
jó volt. A végén a basszeros bevágott közénk egy pengetőt, nekem súrolta a
hajam. Gondoltam ott minden szépre, hogy hova menjen, és mit csináljon. Csak néztük ahogy repült, és földet ért. Meg se
próbáltam elkapni, ahhoz túl gyors volt, de végül így is nálunk kötött ki.
Koncert után tettünk egy kört
kint, meg a bárnál, T-vel újabb adag Tequila aztán bementünk táncolni. Igaz,
hogy sok metálszar volt és csak néha rakott be a Dj mást, most valahogy nem
számított, táncoltunk meg ökörködtünk. Volt ott minden, csárdástól a
headbeng-ig, közben üvöltöttünk valami szöveget, néha semmi köze nem volt az
aktuális számhoz, de az kit érdekel. Néha furcsán méregettek.
A banda végig maradt, sokszor
láttuk a basszerost, Rekettyét és elég szimpatikus volt meg éppen a backstagenél
táncoltunk, mert kiszorítottak minket a
helyünkről(!!!!!!!!) (éppen ott voltak
kevesebben, mert megint szokatlanul sokan maradtak) amikor ő be akart menni és
Angiey hirtelen kinyúlt érte és megállította. Az első döbbenet után várakozva
nézett Angieyre (azt nem tudtam merre vagyok
arccal… örülj, hogy egyáltalán a mozgás meg volt.)majd rám, elég türelmes volt. Beletelt egy kis időbe mire
rájöttem Angiey nem fog megszólalni,(beszédközpont
leállt) úgyhogy nekem kell. Jobb nem jutott
eszembe, megkérdeztem, hogy marad e táncikálni erre felemelt kézzel üvöltötte,
hogy nem. Jó, ha nem, akkor nem, de még utána próbált kommunikálni, de nem
értettem, meg mondom biztos most magyarázza ki magát (ami nem érdekel, nincs
szükségem indoklásra, megértem elsőre is).
Ott állt magyarázott. Kitartóan. Közelebb is araszolt. Csibe-maci! Hangfal
mellet, koncert után? Asszed hallok?! Ránéztünk nem tudtam mi van. Integettünk
neki. Ő csak állt, aztán megunta és távozott. NEM HALLOK!!!! Végül feladta és bement. Utána egyszerűen összefolyt az
egész, jól el voltunk és csak azt vettük észre, hogy hoppá három óra. Már a
színpadon ücsörögtünk és próbáltuk rávenni magunkat a távozásra, amikor
kivágódott a backsageből Rekettye és mutatja felénk, hogy egy perc (mutató ujj
feltart, felénk néz, nyugtáz, tovább halad),legalább is így értelmeztük. Most
vagy én nem láttam, hogy körülöttünk más is volt és annak mutogatott vagy az
nekünk szólt. Nem tom, értetlenül néztünk össze Angieyvel és egymást
kérdezgettük (üvöltve), hogy mi a fasz van?! Nem tudtuk meg, hogy tényleg
nekünk szólt-e. Tudod… ez után a kedves Mi a
fasz van?! Kérdés után én se mennék oda senkihez…
Elbúcsúztunk szépen mindenkitől,
T-t is jól megölelgettük, aztán elkezdtünk hazafelé vánszorogni. Hát nagyjából
ennyi.
Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az
angyalok!
Csók és puszi Alice &
Angiey