2015. március 10., kedd

HALLOD, ÁLLJUNK LE!


2015.02.27. Dust ’n’ Bones + Junkie Jack Flash 

Koncert előtti készülődés megint semmi másról nem szólt, mint egymás szívatásáról meg ökörködésről. Aztán két röhögés között jöhet a smink.
A buszozás megint csak csöndesre sikerült, az az igazság, hogy nagyon szem előtt voltunk és már így is néztek egy páran, úgyhogy kihagytuk az ülve néptáncolást és a néma karaokét. Ezért utálok buszozni, megtöri az ember lendületét.
Megint sétáltunk egy jót, meg bosszankodva állapítottuk meg, hogy a Pesti forgalom nem nekünk való. Az egyik kereszteződésben mindig legalább öt percig állunk mire sikerül valahogy átvergődnünk. Persze ilyenkor még véletlenül sem jön arra egy nagyobb társaság, akikkel könnyebben át tudnák slisszolni. Na mindegy, végül is ráértünk.
A park előtt ráérős iszogatással együtt is baromi korán odaértünk. A ruhatárnál Marcona is megjegyezte, hogy nagyon korán van még, nem ilyenkor szoktunk jönni.
Megint tettünk egy kört és mivel még az előzenekar is csak fél óra múlva kezdett, gondoltuk feltankolunk a pultnál, meg boldogítjuk T-t. Csak az új srácot találtuk ott, vele aztán gyorsan megbeszéltük, hogy T-n kívül nem kérünk mást, majd tétlen várakozás helyett inkább kimentünk cigizni. Nyuszifül most a legrosszabb helyre parkolt és mivel érdekesebbet nem találtunk megint csak a kocsiján poénkodtunk és ha nem lett volna annyira tiszta, lehet átmegyünk porművészbe… Rája írom vérrel!
Bent megint megtámadtuk a bárt és kis várakozás után csatlakozott T is, úgyhogy jöhetett a szokásos kör. Kevesen voltak még mindig, így T-nek volt ideje velünk beszélgetni. Komoly témákat érintettünk és áldom az eszem, hogy otthon nem pálinkáztam be, mert különben a beszélgetés közepén fejjel vettem volna le a pultot. Így viszont annyira belemerültünk a dumálásba, hogy észre se vettük, amikor nekikezdett az előzenekar. Igazság szerint baromira nem érdekeltek, sokkal szívesebben maradtam T-vel és az se érdekelt volna, ha lemaradok a Dust elejéről. Csak hát a bárnál sűrűsödött a szomjazók hada így jobbnak láttuk, ha bemegyünk a Junkie végére. Kicsit táncikáltunk, megpróbáltuk felvenni a ritmust, közben araszoltunk előre. Nem mondom, hogy rosszak, mert nem azok, de nekem valahogy nem jöttek be. De még mindig nem lesz jobb semmi a max hangerőtől… Azért jót röhögtünk rajtuk.
Dust-on elég sokan voltunk és már annyira előre nyomtak, hogy a színpadot rugdostam meg a mikrofon zsinórján tapostam. A mögöttem lévő csaj szerint még így is tudtam volna előrébb menni, mert egyfolytában lökdösött vagy a lábamat rugdosta. Volt már nála nagyobb ellenfelem is, úgyhogy nem sok vizet zavart. Persze nem elég a csaj, még a sört is kénytelen voltam védeni aztán meg pakolgatni, mert a kurva zsinorral majdnem kiöntötte.  Én mondtam, hogy ne rakd oda! Tudod hogy ficánkol meg koordinálatlanul ráng…
Kisebb technikai problémák után egész jól szórakoztunk és már a mögöttünk lévő tömegről is megfeledkeztünk. Nem tudom pontosan mikor, (a két tequila és a 3 vodka-sör után ezt már senki ne várja el tőlem) de a Rocket Queen-t kezdték el éppen játszani (ezt se magamtól tudom) amikor kisebb lökdösődés alakult ki, állítólag csajokat fogdostak meg balhéztak. Nem tom, nincs hátul szemem és az egész katyvaszra csak akkor figyeltem fel, amikor valaki akkora lendülettel lökött meg hátulról, hogy a színpadon kötöttem ki. Bár próbáltam menteni a helyzetet fellépni már nem sikerült, úgyhogy kutyapózban csodálhattam meg a színpad borítását. Angiey is borult bár ő még talpon maradt. Térdhajlaton rúgtak és valaki megfogta a seggem(!!!!!!). Azt hittem valami kis vicces Vince szórakozik, ezért a mátrix figura után megfordultam. Pillanatok alatt józanodtam ki és mindketten a lökdösődők felé fordultunk, még időben ahhoz, hogy az újból felénk repülő idiótát anyázva és egyéb kötőszavak használata közben visszalökhessük a tömegbe. Mondjuk akkor már a tömeg szétvált mint a Vörös-tenger, mi az egyik végén, barmok a másikon. Nem voltam hajlandó arrébb menni meg az a helyzet, hogy nem is lett volna nagyon hova. Csak vártunk hátha közelebb jön a lökdösődő csapat és esetleg nekünk is be kell szállni, de szerencsére voltak olyanok, akik aztán elterelték őket, és ahogy olvastam közbeléptek a biztik is. Pedig komolyan ott voltam! Nem emlékszem a biztikre. Napszemüveg mögül biztos jobban lát az ember… Persze közben a basszeros leállította koncertet és próbálta fékezni a megvadultakat, csekély sikerrel, de legalább megpróbálta. Sidd elé is felpattant valami csaj (ezt már azért láttam, mert elmúlt a közvetlen veszély és kezdett elkalandozni a figyelmem, pontosan értem mire gondolsz) és 10 centiről üvöltözött vele. Annyira igyekeztem kivenni, mit mond de, nincs meg. Csak arra emlékszem, hogy a válasz: Nyugodjá’ le a picsába! Gondolom követelte, hogy csináljanak valamit. Nem értem a csajt, mert ha bent állt a dzsindzsába, akkor mért nem inkább a biztiknek ment szólni, ha meg távolabb állt, akkor mi a faszomat ijedezik, úgy is rend lesz pár percen belül. Mert pinaaaaaaaaaa! Gondolom, aztán kivezették a tagot, mert folytatódott a koncert.
A kis incidens ellenére nagyon jó volt. A végén a basszeros bevágott közénk egy pengetőt, nekem súrolta a hajam. Gondoltam ott minden szépre, hogy hova menjen, és mit csináljon. Csak néztük ahogy repült, és földet ért.  Meg se próbáltam elkapni, ahhoz túl gyors volt, de végül így is nálunk kötött ki.

Koncert után tettünk egy kört kint, meg a bárnál, T-vel újabb adag Tequila aztán bementünk táncolni. Igaz, hogy sok metálszar volt és csak néha rakott be a Dj mást, most valahogy nem számított, táncoltunk meg ökörködtünk. Volt ott minden, csárdástól a headbeng-ig, közben üvöltöttünk valami szöveget, néha semmi köze nem volt az aktuális számhoz, de az kit érdekel. Néha furcsán méregettek.
A banda végig maradt, sokszor láttuk a basszerost, Rekettyét és elég szimpatikus volt meg éppen a backstagenél táncoltunk, mert kiszorítottak minket a helyünkről(!!!!!!!!) (éppen ott voltak kevesebben, mert megint szokatlanul sokan maradtak) amikor ő be akart menni és Angiey hirtelen kinyúlt érte és megállította. Az első döbbenet után várakozva nézett Angieyre (azt nem tudtam merre vagyok arccal… örülj, hogy egyáltalán a mozgás meg volt.)majd rám, elég türelmes volt. Beletelt egy kis időbe mire rájöttem Angiey nem fog megszólalni,(beszédközpont leállt) úgyhogy nekem kell. Jobb nem jutott eszembe, megkérdeztem, hogy marad e táncikálni erre felemelt kézzel üvöltötte, hogy nem. Jó, ha nem, akkor nem, de még utána próbált kommunikálni, de nem értettem, meg mondom biztos most magyarázza ki magát (ami nem érdekel, nincs szükségem indoklásra, megértem elsőre is). Ott állt magyarázott. Kitartóan. Közelebb is araszolt. Csibe-maci! Hangfal mellet, koncert után? Asszed hallok?! Ránéztünk nem tudtam mi van. Integettünk neki. Ő csak állt, aztán megunta és távozott. NEM HALLOK!!!! Végül feladta és bement. Utána egyszerűen összefolyt az egész, jól el voltunk és csak azt vettük észre, hogy hoppá három óra. Már a színpadon ücsörögtünk és próbáltuk rávenni magunkat a távozásra, amikor kivágódott a backsageből Rekettye és mutatja felénk, hogy egy perc (mutató ujj feltart, felénk néz, nyugtáz, tovább halad),legalább is így értelmeztük. Most vagy én nem láttam, hogy körülöttünk más is volt és annak mutogatott vagy az nekünk szólt. Nem tom, értetlenül néztünk össze Angieyvel és egymást kérdezgettük (üvöltve), hogy mi a fasz van?! Nem tudtuk meg, hogy tényleg nekünk szólt-e. Tudod… ez után a kedves Mi a fasz van?! Kérdés után én se mennék oda senkihez…
Elbúcsúztunk szépen mindenkitől, T-t is jól megölelgettük, aztán elkezdtünk hazafelé vánszorogni. Hát nagyjából ennyi.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey