„Igyál még egyet és fogd a nyuszira!”

2015.04 05. Dirty Dance Rocktogon

Nehezen, de elkészült a beszámoló. Igazság szerint semi kedvem nem volt nekiállni, mert tudtam, hogy hosszú lesz. Épp emiatt kicsit meg is húztuk. Csak az alap koncepció 3 oldal volt… Na akkor tessék olvasni!

Sikerült úgy bezárni (mivel Angiey dolgozott és segítettem neki) hogy maradt nagyjából egy óránk a készülődésre így elkezdtünk már otthon alapozni. Mert mért is ne… Koccintottunk faterral és kicsit becsíptünk a mézes bodzás Fütyülőstől, úgyhogy a vége rohanás lett, hogy elérjük a buszt. Sajna csak Szentendréig ment, ezért kénytelenek voltunk Hévvel zötyögni Margit hídig. Utálom a HÉV-et! Direkt megnéztem a BKK-t, hogy ne legyen semmi meglepetés, erre nem jár a 4-6-os. Nem járunk minden nap a BKK-val. Jó semmi pánik megkeressük a buszmegállót, hát nem arrébb állt meg a busz! Ez volt minden vágyam, futással kezdeni az estét. Kivételesen az Oktogonnál szálltunk le, úgyhogy csak annyi időnk maradt alapozni ameddig elsétáltunk Rocktogonig. Jobb is így, ha az összes Fütyülőst megisszuk le se találunk. A ruhatáron igyekeztünk hamar átjutni, aztán egy gyors köszönés T-nek és sprint a mosdóig. Mivel legalább egy óra volt kezdésig kimentünk cigizni T-vel. A nagy sietségbe a táskámban maradt a cigi és mint a rossz kislányok a szőnyeg szélén állva bűnbánóan kértük a táskát a biztitől. Nem tom mi volt ebben olyan érdekes, de az addigi beszélgetés rögtön elhalt körülöttünk.

Asszem akkor érkezett meg E is, aki gyorsan kint hagyott minket mert hogy lecuccol.

Miután visszatértünk a bárhoz, megkaptuk a szokásos betétes sört meg Tequiláztunk egy kicsit és folytattuk a beszélgetés egészen addig amíg nem lettek túl sokan.

Odaálltunk a színpadhoz E mellé mert már fél tíz volt (Na ezt én így kapásból nem mondtam volna meg…), csak kezdünk lassan. Nyuszifül egész jó számokat nyomott, így nekiálltunk táncolni, hogy ne unatkozzunk. Meg persze, hogy állva maradjunk a jó pár kör tequila után… Egy-két kivétellel az összes csaj úgy nézett ránk, mint a véres rongyra.

Valaki mondta, hogy csak 10-kor kezdenek, ezért szörnyülködve kifelé vettük az irányt.  Rágyújtottunk, hogy hamarabb elteljen az idő, nameg az ember koncert alatt nem megy ki rágyújtani csak utána.

Mire kezdődött a koncert már bátorra ittuk magunkat és egy kicsit bunkóra. Csipának is oda szúrtunk egy pár viccesnek szánt mondatot. Kicsit meg is lepődtem mikor hirtelen odasuhant hozzánk, és szemügyre vette az alkoholkészletünket. Megkérdezte mi az a piros a pohárba, mi meg üvöltöttük kórusba, miután megtudtuk a mögöttünk lévőktől, hogy Rose. Inkább a mögöttünk álló két csaj italát is felraktuk a sznpadra, többek közt óvatosságból, hogy le ne öntsenek.

Aztán meg azt kiabáltuk, hogy ne abból igyál az nem jó, inkább vodka-sört. Nem mert belőle inni.

Végre valahára elkezdődött a koncert. Nagyon jó volt, teljesen elvesztünk benne, leszartunk mindenkit. Táncoltunk meg énekeltünk, ami már jobban megy mert kezdjük megtanulni a szöveget. Segítségünkre volt még a két csaj is mögöttünk, ugyanis ők kívülről fújják az összes számot, nekem csak hátra kellett fordulnom, ha nem voltam biztos a szövegben és leolvasni a szájukról. Azért most sem úsztuk meg fűcsomót. Mivel én belül álltam, védve mindentől, most nem én kaptam a szeretetéből, hanem Angiey. Most őt öntötte le és állította bele a hatalmas karmait a ribanc. Még jó, hogy nem vagyok agresszív ember, különben minden bizonnyal a kis karmait a tarra nyírt fejébe állítottam volna…

Koncert közepe felé meg a végén egy-egy szám elejéig beugrott hozzánk T. Igaz, hogy megbeszéltük, hogy bejön táncolni, ha ráér, de úgy megijesztett amikor megfogta a karom, hogy majdnem felugrottam a hangfalra. Elég nagy látványosság voltunk. Szinte nem is figyeltünk a bandára, inkább egymással ökörködtünk meg táncoltunk, aztán megnéztük, hogy fenn van e még a banda. Elfogyott a sörünk és a koncert is véget ért, de mivel a közönség kiharcolta, lenyomtak egy uccsó számot.

Innentől kezdtük elveszíteni a fonalat. Egész este Nyuszifül szolgáltatta a zenét a rockdiscon és szinte csak olyan számok mentek, amiket mi szeretünk, ha nem akkor kimentünk cigizni meg még inni T-vel innentől már inkább Tequilát. Többnyire békén hagytak, csak egyszer kellett lerázni egy csávót, táncoltunk aztán nem akart lekopni és zavaróan rámenős volt.

Úgy három körül kezdett kiürülni a hely és mi is úgy döntöttünk ideje menni. Elköszöntünk Nyuszifültől és már a ruhatárnál voltunk, amikor T elkapott és közölte még nem mehetünk, mert innunk kell vele. Nem kellett nagyon rábeszélni. Megint Tequila duplán aztán, uh nem is tudom annyira összemosódik az egész. Volt valami pálinkás rettenet, jéger, meg whisky kóla…  Asszem kicsit mentünk táncolni T-vel együtt. Mindenki meglepődött. Hogy még sem mentünk haza. Majd újra vissza a bárhoz inni meg ki cigizni. Aztán kicsit leült az egész. Mikor ismét távozni akartunk T- megint közölte, hogy neki most szüksége van a bulizásra, úgyhogy megint maradtunk.

Szinte már senki nem volt lent, csak egy két vendég, akikkel aztán össze is ismerkedtünk, az ott dolgozókon és rajtunk kívül.

 Megint ittunk, aztán vagyis én nem mert a pisa színű Tequilából nem vagyok hajlandó, úgyhogy az enyémet átpasszoltam Nyuszifülnek. Majd kis beszélgetés és mindenki eltűnt. Engem ott hagytak, hogy vigyázzak a piára. Nem tom mennyi ideig vártam, nekem soknak tűnk úgyhogy megkerestem a többieket. Szerintem nem volt sok. Azt tudom, hogy egyser csak te is ott voltál a bárnál…

Megint ittunk, meg beszélgettünk, aztán T megkérte Nyuszifület, hogy rakjon be valamit, tőlünk kérdezték, hogy mit. TŐLÜNK! Velünk már nem nagyon lehetett értelmesen kommunikálni. Úgy 2-3 számot táncoltunk aztán már csak arra figyeltünk fel, hogy Nyuszifül zár és próbál minket kifelé terelgetni. Kifelé mindenkitől elbúcsúztunk, és természetesen megígértünk hogy hamar jövünk majd megint. Hazafelé egy Oroszlánra elkeresztelt sráccal mentünk. Lent ismertünk meg.  Mondta, hogy nem arrafelé megy de elkísér minket a Nyugatiig. A férfiállat majd támogat. Ja persze a férfiállat is olyan részeg volt mint mi, ha nem részegebb. Szóval elég érdekes volt az út. Lassú kígyózó mozgással haladtunk, a tereptárgyak kikerülése nagy logisztikai feladatnak bizonyult, szerencsére a járókelőkkel már nem volt probléma, ők inkább kikerültek vagy vigyorogva félreálltak és megvárták, míg elhaladunk előttük. A metróban fájdalmas búcsút vettünk egymástól és sikerült probléma nélkül eljutni a városkapuig és felszállni a buszra.

Egyébként a busz Esztergomig ment nem kellett volna leszállnunk Szentendrén, de mi még is lekecmeregtünk majd jegyet vettünk nem tom hogy és visszaszálltunk ugyan arra a buszra. A sofőr röhögve küldött minket hátra. Sajna mindketten elaludtunk és egészen Dömösig utaztunk, ahol Angiey keltett fel és gyorsan leszálltunk. Irány visszafelé. Még akkor is olyan részegek voltunk, hogy támolyogva haladtunk és nekem néha majdnem sikerült kimenni az útra. Kilencre értünk haza, ráadásul Angiey aznap dolgozott. Tíztől. Izgi volt az a nap. Ködbevész…

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey