2015. november 4., szerda

Szégyenvonat



2015.10.31. Atomic Play Boys + Ramones Manis Művész Underground

Tervben van, hogy megyünk a Rocken Dogs és a Bang Bang november 21-ei közös koncertjére a Művészbe, így felderítettük a terepet.

Főleg azért mentünk, hogy megnézzük a helyet ahova végül is a Rocktogon úgy ahogy beköltözött. A bandák egyáltalán nem vonzottak minket, de hát nem igazán válogathattunk. Én egyszerűen nem akartam bemenni. 30 perces hisztizés után (ami egyesek szerint vicces…) nagy nehezen rávettem magam, hogy elinduljunk.
A szokásos alapozás után rászántuk magunkat és beóvakodtunk a nem túl nagy előtérbe (vagy minek nevezzem) tulajdonképp az egészet a lépcső foglalta el. Itt derült ki, hogy nincs ruhatár, bár kreatívan megoldották, mindenki lebaszhatta a cuccát a lépcső melletti keskeny holt térbe, amire elméletileg vigyáztak, de könyörgöm kurva biztonságos, ha mindenki magának halássza ki a cuccait. Ezen azért még túlteszi magát az ember, főleg hogy nem hiányzott semmink. Amikor beléptünk drága biztonsági kolléga rohant utánunk, hogy Megnézhetem a táskátokat? Én hátrafordulva egy egyszerű nemmel válaszoltam. Kérek egy ruhatárat! Legyenek papírcetlik, sárga ragacsok vagy valami. Ha valaki úgy is ott ül fenn, nehéz lenne ’ruha tárat’ csinálni?!
A hely maga elég kicsi, gyakorlatilag egy helyiség az egész. Középen a bár, elől asztalok, hátul pedig a színpad van előtte egy kis tánctérrel. Nem voltak túl sokan, de megtöltötték a kis teret, ez a Rocktogonban másképp nézett volna ki. Hát jó, ez van. Fanyalgunk egy sort és kész.
Az este fénypontja mégis csak az volt, amikor megtudtuk a pultos csajtól, hogy ha a mosdóba akarunk menni, akkor fáradjunk át a mellettünk lévő Művész Moziba, mert a koncert előtt és alatt nem lehet használni a hátsó labirintusban lévő mosdót, mert ahhoz át kéne verekedni magunka a színpadon meg a bandán és a cuccaikon ugyanis az oda vezető folyosót kinevezték backstage-nek. Én komolyan azt hittem, hogy csak szívatnak. Én teljesen lefagyva álltam a pultnál. A csaj elismételte még egyszer. Nos, ez egy kibaszott vicc! Érdekes megoldás.
Én kurva megértő vagyok, mint ahogy ezt már a Dj-nek is elmondtam, mert szegény megkérdezte, hogy tetszik a hely ( nagy hiba volt!), de ez nálam kiverte a biztosítékot, mert cikkinek érzem, hogy átmenjek egy másik helyre csak azért hogy pisáljak. A Moziban sem egyszerű megtalálni a mosdót… Az instrukció az volt, hogy kövesd a kifestett arcú embereket.
Szar a hely. Piáljunk hangulatban estünk vissza a bárhoz ahol aztán letáborozva vártuk az este utolsó fellépőjét a Ramones Mania-t. Úgy az első három-négy szám után meg a szokásos körünk után valahogy tetszett, amit játszanak. Úgyhogy megint kétszemélyes bulit csaptunk, a bandát nem is nagyon láttam meg nem is érdekelt, nem fogunk belőlük rendszert csinálni. Nem voltak rosszak. Számunkra új hangtechnikus volt. A tábori körülményekhez képest egész jó munkát végzett.

Koncert után megismerkedtünk a Művész női mosdójának csúfolt zsebkendőnyi szobával. Persze a férfi mosdó se különb, bár nekik mindig több jut valahogy. Ide ugye a ”backstage-en” keresztül vezet az út, szóval életem legcikibb helyzetét sikerült összehozni már mindjárt kezdésnek. Az üzletvezető törte nekünk az utat és persze közben mondta, hogy merre kell menni, közben kiosztotta a bandákat meg a sleppet, hogy húzzák össze magukat, meg menyjenek ki, vagy csinálják kulturáltabban, mert most már mindenki ezt a mosdót használja. Én a földet bámulva lábakat kerülgetve próbáltam senkihez se érni. Szégyenvonatban lesütött szemmel kullogtunk utána mantraként félhangosan imádkozva, hogy csak most az egyszer nyeljen el a föld.
Visszafelé sem volt jobb a helyzet. Hát nem! Alig tudtam kijutni. Biztos viccesnek érezték, hogy a szokásosnál, sokkal visszafogottabbak voltunk.
A rock discot legalább élveztük. Szinte csak olyan számok mentek, amiket szeretünk.
Hamar leléptünk. Hangulat gyilkos a hely. Sajnos nem keltett túl jó benyomást bennünk.  Mindezek ellenére türelemmel várjuk, hogy javítsanak rajta. Elég gyorsan kellett váltaniuk. Ezt megértem. Remélem sikerül a régi hangulatot idézni a későbbiekben.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

Ég veled Rocktogon!



2015.09.26. Baldog + Rocken Dogs Rocktogon záróbuli

Ha az ember sokáig halogatja egy koncert megírását, elfelejti. Pláne, ha azóta volt egy másikon is…

Igaz hogy nem ez a banda játszott, de úgy érzem ez a szám most pont ide illik.
Sing Sing-valami más

Vegyes érzelmekkel indultunk neki az estének egyrészt ünnepeltünk, ugyanakkor ott motoszkált a fejünkben az a gondolat, hogy utoljára lehetünk a Rocktogon vendégei. Sajnos bejelentették, hogy ebben a formában a jelenlegi helyszínen nem folytatják tovább. Igaz, hogy addig is amíg nem találnak végleges helyszínt átköltöznek a Művész Undergroundba, de őszintén szólva ez most nem nagyon vigasztal. Hiszen ez volt az első hely ahova beültünk egy koncertre és ahol sok vidám és kínos emléket szereztünk. Itt sosem éreztük azt, hogy nem tartozunk oda, vagy épp kilógnánk a többi vendég közül.
 Bízom benne, hogy előnyére fog válni a költözés és nem egy új étterem lesz belőle, hanem megtartja a kocsma hangulatot.

Aznap is volt problémánk a bejutással, tekintve, hogy változatosság kedvéért akkor is dolgoztam, így először haza, persze ezzel a buszunk le is késtük. Nagy nehezen eljutottunk Szentendréig, onnan a hévre szavaztunk.
Miközben ültünk a héven épp Sing Sing - valami más-t hallgattuk, ami szerintem pont illett a helyzethez, ugyanis hiába szomorú néha a változás, szükség van rá.
Mint azt feljebb Alice említette ünnepeltünk. Az ő 25. születésnapját. Az ilyen ünneplős bulik mindig rázósak nálunk. Nem sokkal előtte tudtuk meg, hogy a Roki bezár, ezért döntöttünk úgy, hogy bármilyen fáradtak is vagyunk, elmegyünk. Útközben szokás szerint alapoztunk, és sztorizgattunk a régi törzshelyünkről.
Természetesen az elő zenekarnak csak az utolsó két-három számára értünk be. Én ezt annyira nem sajnálom. Nem volt kifejezetten rossz, de jónak se mondanám. Nem tudnám megmondani milyen feldolgozásokat játszottak. Legalábbis remélem, hogy nem saját számok voltak, mert erősen kopinak tűntek. Ami biztos, hogy volt egy báb című szám. Az egész jó volt.
Utána a Rocken Dogs jött. Előtte kimentünk rágyújtani tekintve, hogy rock zenekar időben nem kezd. Nos hihetetlen, de bőven visszaértünk.
Végre felállt a banda a színpadra, mi meg körül néztünk. Mindenki, még a bandával vagyok slepp is hátul a falhoz tapadva próbált észrevétlen maradni… Mi szokás szerint nem zavartattuk magunkat. Azért jöttem, hogy utoljára megbotránkoztassuk a népet és kirúgjuk a Rocktogon oldalát.
 Ez a zenekar kifejezetten jó. Nem csoda, hogy a Tankcsapda elő zenekara! Nagyon jó a zenéjük, és aznap a hangtechnikus cicafiú is igazán kitett magáért. Le a kalappal. Egész jó volt a hangzás… Elhangzott a Semmirekellő vagyok, Hazafelé, Aki számít, Árnyék, Bűntudat nélkül, Fejjel a falnak. Játszd el (személyes kedvencem), Motel, Szakadok szét, Történjen valami. Valamint két feldolgozás is, amire mi szintén tomboltunk és ökörködtünk. A Right Round és a Darabokra Törted a Szívem…
Koncert után gondoltuk életünkben először kérünk autógrammot a Rockiban. Természetesen nem sikerült. A bandánál nem volt toll… Az indokunk az volt, hogy ha egyszer majd híresek lesznek, jó kis emlék lesz. Erre megjegyezte valamelyikük, hogy ők régi motorosok. Itt beugrott Salamon Béla bácsi válasza. Mi az, hogy régi motoros? Úgy beszél, mintha a Vereckei szorosnál már Csepellel jött volna be. Ezt inkább nem mondtam ki hangosan, tekintve, hogy úgysem értették volna.
Utána maradtunk rock discon. Megérte. Nagy buli volt.

Ég veled Rocktogon!

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

2015. november 2., hétfő

Random faszságok Angieytől



Éjfélkor a macskaköves utcán árnyék nyúlik
Halálsikoly és a résekben agyvelő úszik
Szellő simogatja az arcom dögszagot hozva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Most ima hallatszik a reményvesztett életért
Ismét életükért könyörögnek, csendet bontva
Újabb éjszaka tűnik tova.

A holtak felkelnek, mert nincsen nyugtuk, táncolnak,
És közben az élőknek akasztófát ácsolnak
A halál vezet, és együtt keringőzünk oda
Újabb éjszaka tűnik tova.

Reggelre friss vérrel vannak lefestve a falak
És nyughatatlanul szorít a rothadó alak
A kötelet ujjaival nyakam köré fonva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.

Visszaránt a sötétből, csókot lehel ajkamra
Otthagyhatna a sötétben volt már rá alkalma
Mégis megment, a lelkemben égő tüzet oltva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.

Mi történt veled Rocktogon?



2015.08.28. Dream of Insomnia/Sevengers/Sorrow is a Sage  Rocktogon

                                                  
Nagyon nehezen szántam rá magam ennek a beszámolónak a megírására. Egyszerűen túl rossz volt az eddigi koncertjeinkhez képes. 
Másrészt akkor mi még nem sejtettük, hogy a Rocktogon bezár, ezért nem értettük, miért volt annyira minősíthetetlen a színvonal…

Egész jól indult az esténk, ugyanis beültünk valahová megünnepelni az egyik ismerősünk szülinapját. Igaz, hogy csak négyen voltunk, de így is tőlünk zengett az egész hely pedig igyekeztünk kultúráltan viselkedni. Egyik csaj se valami nagy alkoholista, úgyhogy néhány pohár csajpia után már meglehetősen vidámak voltak és persze hangosak. Ezzel szembe mi, akik ütős piákon edződtünk ezektől a csajpiáktól (indításnak Tequila, Mojito, Kamikaze-csak mert szépen hangzott) csak becsiccsentettünk.

Mivel elbeszélgettük az időt későn indultunk meg befelé, úgyhogy mire a Rocktogonba értünk kijózanodtunk és lemaradtunk az első zenekarról. Szerintem nem veszítettünk sokat.
A bárnál kikértük a piáinkat, változatosság kedvéért vodka-sör mellé egy vodka-cola-t. Az nap valahogy nem bírta volna elviselni a gyomrom a vodkasört. Ha többet ittam volna biztos elviselhetőbb lett volna az este. Na most a vodka-sör kombó elég ütős és érezni is lehet benne a vodkát, ezt most valahogy hiányoltuk. A vodka-cola-val ugyan ez a helyzet, ebben se lehetett érezni semmit, ráadásul még be se csiccsentettünk tőle, ami elég meglepő, mivel nem is táncoltunk a minősíthetetlen színpadi teljesítményt nyújtó zenekaroknak köszönhetően.

Amíg a bárnál voltunk addig színpadra lépett a második zenekar a Sevengers. Igazából miattuk is mentünk vagyis inkább amiatt, hogy Sevenfold-ot játszanak. Nem szeretjük különösebben a metál zenét, de a Sevenfoldot imádjuk. Kint még felismerhető volt az első szám (Hail to the King) és egész jól is játszották, de amint beértünk a terembe egyszerűen összefolyt az egész. Ráadásul túl hangos is volt, és mint tudjuk attól még, hogy valami üvölt még nem lesz jobb. Az elején még megpróbálkoztunk a táncolással, de akárhogy hallgattuk nem találtuk a ritmust, ráadásul mellettünk két indokolatlanul félmeztelen tag élvezte a koncertet ugrálva, énekelve, léggitározva közben persze nem figyeltek senkire, úgyhogy néha visszalöktük őket a helyükre. Ha nem mondják be a számok címét nagyon nehezen jöttünk volna rá, hogy éppen mi megy.
Csak a szöveg miatt ismertem fel néhány számot. Megpróbálták eljátszani a Batcountryt valamint a Beastlyt is. Szeretjük a kezdő bandákat. Félreértés ne legyen. Viszont meg van az a pont, amikor ki lehet lépni a garázsból, és az a pont is amikor még gyakorolni kéne. Tudom, hogy Syn zseniális gitáros, és The Rev tempóját se egyszerű tartani. Viszont ennek a bandának még bőven gyakorolnia kell ahhoz, hogy ne csak a szűk baráti kör és család ismerje el (és fel) a zenéjüket.
Drága hangtechnikus cicafiú sem dobott a helyzeten. Egy metál zenekarnál, hogy lehet csutkára tekerni a basszust a szóló és dallam gitárt pedig minimumra?! Az énekes színvonalon aluli nyervogását legalább alig lehetett hallani. Az egészet hogy koronázza meg? A főhangerőt is feltolja. Puszi a homlokodra kisfiam! Hallottam már sokkal jobb munkát tőled! Ezt próbáld meg elfelejtetni az emberekkel akik ismernek…
A vége az lett, hogy inkább kimentünk cigizni mert egyszerűen kibírhatatlan volt.
Az utolsó banda a Sorrow is a Sage ami még durvább volt mint az előző és nem jó értelemben. Lehet bennünk van a hiba és biztos azért nem értékeltük egyik bandát sem mert nem tudtunk becsípni és ez már megölte a bulit vagy ahogy mindenki gondolja nem kaptunk elég figyelmet, nem voltunk első sorban meg hasonló baromságok. Mert ugye mindenki más aki még a teremben volt na jó annak is a nagy része azért táncolt, gondolom ők azt is mondanák, hogy kibaszott jó koncert volt.
Visszatérve a bandához, ők is eléggé fel voltak hangosítva (persze mert úgy jó… hazudják a hozzáértők…) és náluk se nagyon lehetett hallani az énekest na azt meg, hogy mit próbálnak eljátszani meg végképp komoly fejtörést jelentett. Ők is játszottak Sevenfold számokat amiket megpróbáltak áthangszerelni legalább is annyira, hogy beleilljen a banda profiljába. Ez még dicséretes dolog is lenne, ha a bandának lenne profilja. Az, hogy kitűznek, egy irány féleséget, és a banda tagjai széthúznak, mert jobbnak tartják magukat a másiknál az a nézőtéren feltűnik néhány embernek… Szeretem a JÓ! átdolgozásokat. Ezek nem voltak azok. Mellé beiktattak egy két saját számot is, ami meglepően jó volt. Abban reménykedek, hogy azt az egész banda írta. Így nem próbálták egymást túljátszani. Viszont ami katasztrofálisan sikerült az a Papa Roach-Last Resort száma. Miután ezt is megpróbálták saját képükre formálni valami egészen ritmustalan borzadály jött létre, ami szinte felismerhetetlenné tette. Az a rész volt a Papa Roach teljes, és totális meggyalázása. Próbálkoztak Bullet for my Valentine-nal, de természetesen az sem sikerült.  
Nem hiszem, hogy csak a bandák hibája volt az egész. Nyuszifülnek is komoly szerepe volt benne. Nem akarunk senkit sem megbántani vagy agyon alázni a munkáját és lehetnek rajtuk kívül álló okok is, amiért ez most nem volt az a színvonal, amit azért elvárna az ember még egy kezdő bandától is.

Rossz szájízzel vártuk a rockdiscot hátha felkiáltással, de valahogy ezt se tudtuk élvezni pedig Gonda igazán kitett magáért.
A mosdóban járva egyből érdekes felfedezést tettünk, úgy nagyjából éjfélkor, az utolsó wcpapír darabok galacsinná gyűrve díszelegtek a mosdó falán még nedvesen. EGY NŐI MOSDÓBAN! És én még azt hittem a férfiak a rendetlenek. Sehol senki akitől lehetne papírt kérni vagy menjünk a bárhoz? Azért hajnali kettőig ki kéne tartania. A szappant már nem is merem megemlíteni.
Mondjuk az is elég hangulatgyilkos, amikor egy órakor már záráshoz készülődnek.
Így nem csoda, ha hamar leléptünk.
Reméljük a következő koncert már sokkal jobb lesz.
Addig is:
Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey