2013.05... …….. - …. …..
Koncert előtt pár nappal úgy nézett
ki, hogy nem megyünk, köszönhetően az előző koncerten elszenvedett megfázásnak.
Az esemény előtt egy nappal döntöttünk el, hogy mégis megyünk.
Több meggyőző érvünk is volt:
- Külföldi banda /az általában nagyon jó szokott lenni/
- Az elkövetkezendő két hétben semmi említésre méltó koncert nem lesz
- És talán a legnyomósabb érv, hogy már egy hete nem ittunk
Számítottunk rá, hogy nem lesz
tömeg tekintve, hogy hétköznapra esett. Többek közt erre és a lapos hangulatra
készülve elvégeztük a szokásos kis rituálénkat: öltözködés, utazás majd
fokozatos leépülés.
Tekintve, hogy nem a
törzshelyünkre mentünk ezért eltévedtünk. Az utca az megvolt csak az irány volt
rossz. Mire a kezünkben lévő vodka-sör elfogyott, megtaláltuk a helyet.
Amikor beléptük a vártnál is
kevesebben voltak. Átküzdöttük magunkat a személyzet első tagjain, akik
karszalaggal felfegyverkezve röpültek felénk és nem tűrtek ellentmondás,hogy ki
melyikünk karjára szerkeszti rá. Mi nem könnyítettük meg a dolgukat…
A ruhatár és egyéb mizéria után
megcéloztuk a bárpultot, ahol újabb nagyobb mennyiségű piát döntöttünk
magunkba. Majd elindultunk a szokott kis helyünkre a színpad elé /bal oldalra/.
3 előzenekar volt, egyik se a mi
műfajunkban de kérdés nélkül mindegyiknek felkeltettük a figyelmét. Komolyan 3 volt?! Lényegében azzal, hogy támasztottuk a falat, ittuk a
sörünket és néha ütöttük az ütemet a lábunkkal vagy éppen a fejünkkel./asszem
túl jó munkát végeztünk az alapozással/ Úgy nagyon nincsenek meg…
Az élőzenekarok alatt /nem volt
jobb dolgunk éppen/ BETELEPORTÁLTEM
BASZOD VALAHOGYRA ittuk magunkat. Vaku volt baszd meg! Majd több órás várakozás után végre az a banda jött ami
miatt elmentünk.
Ha az emlékeink nem csalnak, fölteleportáltak
a színpadra, mert kettőt pislogtam és ezek már fent játszottak, határozottan
nem léggitáron.
Az első szám végére megkaptuk a
szokott figyelmet. A tömegvonzásunk miatt mindenki tudta, hogy merre kell
nézni. És hirtelen az egész együttes áttelepült a színpad bal oldalára, csóri
dobost kivéve. Itt meg kell említenünk a „tömeget” akiket a szokottnál
is jobban meg tudtunk figyelni, a rengeteg helynek köszönhetően. Volt ogrénk,
zenészünk /nem is kevés/, ex azt hitte, hogy egyszer groupie volt valamink,
fanatikus rajongoink, pinával hallgatom a koncertet, eltévedtem-letévedtem stb.
Miközben erősen koncentráltam a
bandára tekintve, hogy a frontemberrel és az előttem álló basszerossal
szemszexeltünk egyszer csak jobbról beúszott a perifériámba Rambó. Tényleg úgy
nézett ki mint aki most jött a dzsungelből. Otthon megtalálta szülei
alkoholkészletét és elpárologtatta mindet.
Nem voltam hajlandó tudomást
venni róla. Továbbra is a színpadra koncentráltam ahol megjelent a szólógitáros
akinek a jobb oldalon lett volna a helye. Elégedetten nyugtáztam, hogy mindenki
átcsoportosult ismét. Mindeközben emberünk eltűnt.
A fent említett Rambó áthelyezte
a táborát az én oldalamra. Elfoglalta állásait és bemérte a pulcsiainkat, amik
a kordonon hevertek és mintha női mellek lennének elkezdte gyömöszölni és
végigtapperolni őket. Amikor ez már nem volt elég neki honfoglalózni kezdett a
kordon vonalát követve. Nem t’om mi volt ezzel a célja mert, hogy a csajozás
nem, az biztos. Melyik hülye csaj kezd el egy ilyennel dumálni? Nekem csak az
agyam baszta föl vele, úgyhogy fölmentem terminátorba és mint a dinnyeföldről
szabadult paraszt megfordultam a tengelyem körül. Legalább nem volt teljesen
hülye mert észrevette, hogy itt tárgyalásra nincs esély ezért maradék
önbecsülését összeszedve bevette magát a tömegbe.
Később feltűnt „homokmanó” a
jobbomon. Észrevettem, mélyen a szemébe néztem, majd mintha láthatatlan lenne,
átnéztem a feje felett a gitárosra. Feladta.
A szerencsétlen hülye megtalálta
a másik legjobb embert. Kreatívan vagy 3x megkérdezte, hogy hallom-e, közben
nyomatékosítva idióta kérdését ritmikusan bökdöste a vállam. Mivel én türelmes
ember vagyok, visszakérdeztem szintén kreatívan az ő morze nyelvét elsajátítva,
vállát ütemesen bökdösve, hogy Mi van!? Mi van!!? Mi vaaan!!? Lehet, hogy egy
kicsit eltúloztam, mert azonnal lelépet. Na de ki megy oda így egy csajhoz?
Mindezt a banda kitűntetett figyelemmel végignézte és röhögött.
Szerintem a banda verekedésre
készült.
Mint minden együttesnek, nekik
is vannak romantikus lassú számaik, amikre ugye az ember lassúzni szokott. Na
most amikor ezt két csaj csinálja az nem éppen megszokott látvány.
Kaptunk is rendesen a bámészkodó
tömegből, valamint a már megszokott vakuk is felvillantak. Talán még egy-két
videó is akad valahol. Vannak a fényképészek között bátrak is, akik nemcsak
lekapnak azt annyi, bámészkodnak tovább, mintha mi sem történt volna, hanem
nagy levegőt vesznek és némi tanácskozás /persze csak ha van kolléga/ után
megcéloznak minket.
Én személy szerint baromira
meglepődtem a kérdésen. Mert a „csinálhatok képet rólatok?”kérdést már többször
hallottam, de a „csinálhatok veletek képet?” új volt.
Nem csak mi lepődtünk meg. A
banda se értette a közönség felől felénk áradó, kitűntetett figyelmet.
Fényképezkedés után újra a színpad
felé fordulva realizáltuk, hogy a banda bamba képpel néz.
Nem értették az előző akciónkat,
de örültek, hogy végre visszakapták a figyelmünket.
Miután sokáig lekötött a
frontember minket, az előttünk álló 2 gitáros ezt megunta. Kiálltak a színpad
szélére, így lényegben sikerült nekik majdnem teljesen fölénk tornyosulni. Ezzel sikerült egy
teljes percig elvonni a figyelmünk.
Válaszként a frontember
üzekedett azon a szerencsétlen mikrofon állványon meg bármin, ami éppen az
útjába került.
Sajnos közeledett a koncert
vége. Az utolsó számnál szóltak, hogy ők megtalálhatók a backsage-ben. Ezt a
meghívást a közönség közül majdnem mindenki boldogan elfogadta.
Az utolsó szám után a banda
odajött a mi oldalunkra, ránk mutattak és tapsoltak, puszikat dobáltak meg
meghajoltak. Olyan
volt, mintha mi nyomtuk volna le a koncertet, és a mi feladatunk lett volna a
szórakoztatás. Na jó.. őket minden bizonnyal remekül szórakoztattuk. Nagyon fura érzés
volt. Kicsit ledöbbentem, mert hát nekem kéne őket tapsolnom meg éljeneznem és
nem fordítva. De baromira jól esett, mert ezt még egyik banda se csinálta.
Mivel arra számítottunk, hogy
pang a tüdejük és amúgy is sokan voltak a backstage-ben ezért kimentünk
cigizni. Miután a második cigi után se volt sehol a banda úgy döntöttünk
elindulunk haza de, előtte még beugrunk a mosdóba. Meg amúgy is. Még utoljára fel kell térképezni a terepet. Útközben észrevettük, hogy szinte
senki sincs a backstageben így a meghívásnak eleget téve belibbentünk.
A legjobb mondat amivel az
összes bandatag figyelmét 3 másodpercen belül magadra tudod vonni a következő:
Van nálunk 5…/hehe nem áruljuk el, mindenki képzeljen oda valamit/ Fontos, hogy ezt
lehetőleg érzelemmentes képpel, és nemtörődöm hangon mond.
Erre a reakció /mintha a lottó
reklámban lennénk/ Mennyi? 5? Mi csak mosolyogva biztosítjuk hogy igen annyi. A
tag akinek mondtuk elteleportált és hirtelen az összes bandatag feje előbukkan
különféle helyekről és ezer wattos vigyort villantanak. A frontember volt a
legcukibb. Közöltük, hogyha kell valami akkor kint megtalálnak. Nem vártunk rájuk ott,
mint valami kis pincsik. Basszeros: „Hozom a pulcsim!”
Mi előre mentünk. Aztán
leragadtunk a pultnál mert hát kell még sör, így ők előbb értek ki. Ott a
várakozó tömeg azonnal lecsapott rájuk. Mi nem álltunk be a sorba úgyhogy
távolabb húzódtunk cigizni. Kicsit később megunták a tömeget meg hát rájöttek,
hogy mi nem megyünk közelebb otthagyták őket és odajöttek hozzánk. Azt mondták
pakolniuk kell még is legalánn fél óráig velünk voltak. Aztán nagy nehezen erőt
vettek magukon és elmentek pakolni./nem lehettek valami nagy segítség, tuti még
őket is be kellett pakolni mert, hogy már állni is alig bírtak az biztos. Az
egyik út közben még el is dőlt./
Megegyeztünk, hogy ha nagyon
keresnek még megtalálnak itt minket, de mivel 15 percnél tovább pakoltak
elhúztuk a csíkot.
Csók és puszi Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése