2015.04 05. Dirty Dance Rocktogon
Nehezen, de elkészült a
beszámoló. Igazság szerint semi kedvem nem volt nekiállni, mert tudtam, hogy
hosszú lesz. Épp emiatt kicsit meg is húztuk. Csak az alap koncepció 3 oldal
volt… Na akkor tessék olvasni!
Sikerült úgy bezárni (mivel
Angiey dolgozott és segítettem neki) hogy maradt nagyjából egy óránk a
készülődésre így elkezdtünk már otthon alapozni. Mert mért is ne… Koccintottunk
faterral és kicsit becsíptünk a mézes bodzás Fütyülőstől, úgyhogy a vége
rohanás lett, hogy elérjük a buszt. Sajna csak Szentendréig ment, ezért
kénytelenek voltunk Hévvel zötyögni Margit hídig. Utálom a HÉV-et! Direkt megnéztem
a BKK-t, hogy ne legyen semmi meglepetés, erre nem jár a 4-6-os. Nem járunk minden nap a BKK-val. Jó semmi pánik megkeressük a buszmegállót, hát nem arrébb
állt meg a busz! Ez volt minden vágyam, futással kezdeni az estét. Kivételesen
az Oktogonnál szálltunk le, úgyhogy csak annyi időnk maradt alapozni ameddig
elsétáltunk Rocktogonig. Jobb is így, ha az összes Fütyülőst megisszuk le se
találunk. A ruhatáron igyekeztünk hamar átjutni, aztán egy gyors köszönés T-nek
és sprint a mosdóig. Mivel legalább egy óra volt kezdésig kimentünk cigizni
T-vel. A nagy sietségbe a táskámban maradt a cigi és mint a rossz kislányok a
szőnyeg szélén állva bűnbánóan kértük a táskát a biztitől. Nem tom mi volt
ebben olyan érdekes, de az addigi beszélgetés rögtön elhalt körülöttünk.
Asszem akkor érkezett meg E is,
aki gyorsan kint hagyott minket mert hogy lecuccol.
Miután visszatértünk a bárhoz,
megkaptuk a szokásos betétes sört meg Tequiláztunk egy kicsit és folytattuk a
beszélgetés egészen addig amíg nem lettek túl sokan.
Odaálltunk a színpadhoz E mellé
mert már fél tíz volt (Na ezt én így
kapásból nem mondtam volna meg…), csak
kezdünk lassan. Nyuszifül egész jó számokat nyomott, így nekiálltunk táncolni,
hogy ne unatkozzunk. Meg persze, hogy állva
maradjunk a jó pár kör tequila után… Egy-két
kivétellel az összes csaj úgy nézett ránk, mint a véres rongyra.
Valaki mondta, hogy csak 10-kor
kezdenek, ezért szörnyülködve kifelé vettük az irányt. Rágyújtottunk,
hogy hamarabb elteljen az idő, nameg az ember koncert alatt nem megy ki
rágyújtani csak utána.
Mire kezdődött a koncert már
bátorra ittuk magunkat és egy kicsit bunkóra. Csipának is oda szúrtunk egy pár
viccesnek szánt mondatot. Kicsit meg is lepődtem mikor hirtelen odasuhant
hozzánk, és szemügyre vette az alkoholkészletünket. Megkérdezte mi az a piros a
pohárba, mi meg üvöltöttük kórusba, miután megtudtuk a mögöttünk lévőktől, hogy
Rose. Inkább a mögöttünk álló két csaj
italát is felraktuk a sznpadra, többek közt óvatosságból, hogy le ne öntsenek.
Aztán meg azt kiabáltuk, hogy ne
abból igyál az nem jó, inkább vodka-sört. Nem mert belőle inni.
Végre valahára elkezdődött a
koncert. Nagyon jó volt, teljesen elvesztünk benne, leszartunk mindenkit.
Táncoltunk meg énekeltünk, ami már jobban megy mert kezdjük megtanulni a
szöveget. Segítségünkre volt még a két csaj is mögöttünk, ugyanis ők kívülről
fújják az összes számot, nekem csak hátra kellett fordulnom, ha nem voltam
biztos a szövegben és leolvasni a szájukról. Azért most sem úsztuk meg
fűcsomót. Mivel én belül álltam, védve mindentől, most nem én kaptam a
szeretetéből, hanem Angiey. Most őt öntötte le és állította bele a hatalmas
karmait a ribanc. Még jó, hogy nem vagyok
agresszív ember, különben minden bizonnyal a kis karmait a tarra nyírt fejébe
állítottam volna…
Koncert közepe felé meg a végén
egy-egy szám elejéig beugrott hozzánk T. Igaz, hogy megbeszéltük, hogy bejön
táncolni, ha ráér, de úgy megijesztett amikor megfogta a karom, hogy majdnem
felugrottam a hangfalra. Elég nagy látványosság voltunk. Szinte nem is
figyeltünk a bandára, inkább egymással ökörködtünk meg táncoltunk, aztán
megnéztük, hogy fenn van e még a banda. Elfogyott a sörünk és a koncert is
véget ért, de mivel a közönség kiharcolta, lenyomtak egy uccsó számot.
Innentől kezdtük elveszíteni a
fonalat. Egész este Nyuszifül szolgáltatta a zenét a rockdiscon és szinte csak
olyan számok mentek, amiket mi szeretünk, ha nem akkor kimentünk cigizni meg
még inni T-vel innentől már inkább Tequilát. Többnyire békén hagytak, csak
egyszer kellett lerázni egy csávót, táncoltunk aztán nem akart lekopni és
zavaróan rámenős volt.
Úgy három körül kezdett kiürülni
a hely és mi is úgy döntöttünk ideje menni. Elköszöntünk Nyuszifültől és már a
ruhatárnál voltunk, amikor T elkapott és közölte még nem mehetünk, mert innunk
kell vele. Nem kellett nagyon rábeszélni. Megint Tequila duplán aztán, uh nem
is tudom annyira összemosódik az egész. Volt
valami pálinkás rettenet, jéger, meg whisky kóla… Asszem kicsit
mentünk táncolni T-vel együtt. Mindenki meglepődött. Hogy még sem mentünk haza.
Majd újra vissza a bárhoz inni meg ki cigizni. Aztán kicsit leült az egész.
Mikor ismét távozni akartunk T- megint közölte, hogy neki most szüksége van a
bulizásra, úgyhogy megint maradtunk.
Szinte már senki nem volt lent,
csak egy két vendég, akikkel aztán össze is ismerkedtünk, az ott dolgozókon és
rajtunk kívül.
Megint ittunk, aztán vagyis én nem mert a pisa
színű Tequilából nem vagyok hajlandó, úgyhogy az enyémet átpasszoltam
Nyuszifülnek. Majd kis beszélgetés és mindenki eltűnt. Engem ott hagytak, hogy
vigyázzak a piára. Nem tom mennyi ideig vártam, nekem soknak tűnk úgyhogy
megkerestem a többieket. Szerintem nem volt
sok. Azt tudom, hogy egyser csak te is ott voltál a bárnál…
Megint ittunk, meg
beszélgettünk, aztán T megkérte Nyuszifület, hogy rakjon be valamit, tőlünk
kérdezték, hogy mit. TŐLÜNK! Velünk már nem nagyon lehetett értelmesen
kommunikálni. Úgy 2-3 számot táncoltunk aztán már csak arra figyeltünk fel,
hogy Nyuszifül zár és próbál minket kifelé terelgetni. Kifelé mindenkitől elbúcsúztunk, és természetesen
megígértünk hogy hamar jövünk majd megint. Hazafelé egy Oroszlánra elkeresztelt
sráccal mentünk. Lent ismertünk meg. Mondta, hogy nem arrafelé megy de elkísér
minket a Nyugatiig. A férfiállat majd támogat. Ja persze a férfiállat is olyan
részeg volt mint mi, ha nem részegebb. Szóval elég érdekes volt az út. Lassú
kígyózó mozgással haladtunk, a tereptárgyak kikerülése nagy logisztikai
feladatnak bizonyult, szerencsére a járókelőkkel már nem volt probléma, ők
inkább kikerültek vagy vigyorogva félreálltak és megvárták, míg elhaladunk
előttük. A metróban fájdalmas búcsút vettünk egymástól és sikerült probléma
nélkül eljutni a városkapuig és felszállni a buszra.
Egyébként a busz Esztergomig
ment nem kellett volna leszállnunk Szentendrén, de mi még is lekecmeregtünk
majd jegyet vettünk nem tom hogy és visszaszálltunk ugyan arra a buszra. A
sofőr röhögve küldött minket hátra. Sajna mindketten elaludtunk és egészen
Dömösig utaztunk, ahol Angiey keltett fel és gyorsan leszálltunk. Irány visszafelé. Még
akkor is olyan részegek voltunk, hogy támolyogva haladtunk és nekem néha
majdnem sikerült kimenni az útra. Kilencre értünk haza, ráadásul Angiey aznap
dolgozott. Tíztől. Izgi volt az a nap.
Ködbevész…
Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!
Csók és puszi Alice
& Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése