Éjfélkor a macskaköves utcán
árnyék nyúlik
Halálsikoly és a résekben
agyvelő úszik
Szellő simogatja az arcom
dögszagot hozva
Újabb éjszaka tűnik tova.
Most ima hallatszik a
reményvesztett életért
Ismét életükért könyörögnek,
csendet bontva
Újabb éjszaka tűnik tova.
A holtak felkelnek, mert nincsen
nyugtuk, táncolnak,
És közben az élőknek akasztófát
ácsolnak
A halál vezet, és együtt
keringőzünk oda
Újabb éjszaka tűnik tova.
Reggelre friss vérrel vannak
lefestve a falak
És nyughatatlanul szorít a
rothadó alak
A kötelet ujjaival nyakam köré
fonva
Újabb éjszaka tűnik tova.
Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.
Visszaránt a sötétből, csókot
lehel ajkamra
Otthagyhatna a sötétben volt már
rá alkalma
Mégis megment, a lelkemben égő
tüzet oltva
Újabb éjszaka tűnik tova.
Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése