Elrepülök Rióba…

2014.08.28. Dirty Dance Rocktogon

Utoljára olyan 2 éve voltunk Dirtyn. Mindig mondtuk, hogy na majd a következőre elmegyünk, vagy a következőre…na majd a következőre.

Valahogy mindig közbejött egy másik koncert vagy csak nem volt kedvünk elmenni, mert hétköznap játszottak. Ilyenkor ugyan is általában nincs nagy élet, mindenki szépen hazaszállingózik és zene sincs. Nekünk meg nincs semmilyen lehetőségünk hazamenni. A taxi túl drága. Azt inkább eliszom…

Bevallom most se mentünk volna el, ha nincs ez a nagy pangás koncertek terén. Na jó mindig van valami csak épp nem az, amit mi szeretünk. Ilyenkor mindenki szünetet tart vagy épp olyan helyen játszik ahova nem akarunk menni.
Utálom a fesztiválszezont. Ilyenkor a kisebb klubokban megáll az élet és színvonal nélkül bárki játszhat, csak legyen valami. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenhova elmenjünk több napra. Dolgozom ember, és nincs életszponzorom… 

A nem éppen fényes kilátások ellenére egész jó hangulatban kezdtünk készülődni a koncertre. (Egyelőre semmi emlékem erről…) Na jó inkább fogalmazzunk úgy, hogy elgurult a gyógyszer (I’m a barbie girl in a barbie world) és később is csak addig sikerült némi kulturáltságot magunkra erőltetni, amíg a közösségi közlekedést vettük igénybe. Egymás szívatásán túl mindenen poénkodtunk, ráadásul leporoltunk egy pár régi szánalmas együttes gáz számát, amire aztán önfeledten táncikáltunk meg énekeltünk. Még jó hogy senki sem látta.  ♫Drága, kicsi szilvafácska nőj nekem…♫

Ezeket a számokat meg nem lehet csak úgy kiűzni a fejből, szóval egész úton ezeket dudorásztuk.

A hangulat fokozására és az alkoholszint egyenletes emelésére ismét a parkot választottuk. Most valahogy nem jöttek azok a szokásos depizős témák. Zseni vagyok. Valószínűleg erről volt szó. Ennek ellenére most is építő jellegű volt a beszélgetés.

Befelé menet átküzdöttük magunkat az emberáradaton és a szokásos sziporkázó biztiket. Sose tudunk ott abban a pillanatban frappánsat és vicceset válaszolni. Aztán az elmaradhatatlan kör, miközben összefutottunk E-vel, majd egy gyors cigi szünet után beszuszakolódtunk a bárhoz, ahol várakozás közben megkérdezték, hogy sorba állunk vagy mi van. Csak mert nem állok be az előttem lévő nyakába már bámészkodok? Na mindegy nem volt bunkó úgyhogy csak elhessegettük egy lesajnáló igennel.

Mire megszereztük amit akartunk, addigra elkezdődött a koncert, ráadásul E is eltűnt.

Bizonytalanul lépkedtünk az emberek között keresve a helyünket és E-t.

E-t hol máshol mint az első sorban ringatózva találtuk meg. Befurakodtunk mögé és elkezdtünk táncolni. Tudom. Mi is utáljuk ha elénk, vagy mellénk furakodnak, és ugyan ezt tesszük. A különbség az, hogy mi csak oda megyünk ahol van hely. Nem tehetek arról, hogy hagynak az első sor és a színpad között kb 2 négyzetméter szabad területet, mert csak álldogálnak és szürcsölik (SZÍVÓSZÁLLAL!!!) a kis lötyijüket, de nem táncolnak. Nagyon hamar megtaláltuk a ritmust, ami kicsit fura volt mert hát nekem mások az emlékeim a Dirtyről. Legalább is a 2-3 éves koncertből csak annyi maradt meg, hogy ja tök jó volt, meg minden, csak nehezen oldódtunk fel és nem volt az a, na minden koncertjükön ott akarok lenni érzés. Eleinte nem ismertük a számaikat, és utáltuk a közönségüket. Ez amolyan kis zárt világ, és szeretik az embert kiközösíteni, mert nem illünk a képbe. A gonosz pletykák pedig hirtelen szárnyra kapnak rólunk… Persze semmi összefüggés a pletyka és a közt, hogy nem kedvelnek minket…

Aztán annyira belejöttünk a táncikálásba, hogy elkezdtük bevonni E-t is, és már kezdtünk nézelődni, hogy ki milyen hangulatban/állapotban van körülöttünk. Már nem érdekelnek a negatív mondatok és rosszalló pillantások.

Aki kicsit tovább bámult minket, azt megpróbáltuk bevonni a mi kis csoportos táncunkba, de valahogy majdnem mindenkitől csak ijedt elutasítást kaptunk. (A méhkirálynő ilyesmit nem engedélyez… velünk bulizni???!)

Nagyon jó hangulat volt, le sem lehetett vakarni az arcunkról a vigyort. Végigtáncoltuk az egészet, és még az énekléssel is próbálkoztunk, legtöbbször nem volt meg a szöveg, de ami (szerintünk) ment azt hatalmas lelkesedéssel adtuk elő.

Csipa is hozta a szokásos formáját, és egy kicsit megdolgoztatta a közönséget. Biztos…

Az utolsó számoknál már eléggé elfeledkeztünk magunkról, szóval az önfeledt táncolás átment valami durva törzsi táncba vagy mibe.

Megint úgy éreztem, hogy hamar vége van, mi pedig kulloghatunk haza, pedig én még nem tomboltam ki magam.

De hát ez van, úgyhogy egy gyors cigi meg sörözés után (kell egy kis útravaló) megyünk is. Legalább is ez volt a terv.

E viszont már ment, úgyhogy szépen megbeszéltük a következő koncert dátumot, amin ott kell lenni és elköszöntünk tőle. ( Ott is voltunk a kövi koncerten?)

E után másvalaki/valami vonta magára a figyelmünket, méghozzá nem más, mint NY és az Ő kis pinamobilja. A sors iróniája, hogy épp aznap néztünk egy filmet, amiben egy hasonló színű kocsit aláznak. Szóval egymást szórakoztatására láttuk el mindenféle jelzővel. Még jó, hogy hallótávolságon kívül volt, mert ő nem találta volna viccesnek a kúr-lak jelzőt a kocsijára.

Ezzel elég sokáig elszórakoztunk, aztán némileg megemberelve magunka bemasíroztunk a bárhoz. Itt T már csapolta is a sört, meg közölte, hogy betétes lesz, mert ne bonyolítsuk. Így viszont Ő sem úszta meg ivás nélkül (mert hát akkor igyunk az x időre, amit a vendéglátásban töltött).

Gondoltuk maradunk és boldogítjuk addig, míg kitart a sör, csak a ködön átsejlett, hogy hoppá-hoppá van zene, így beviharzottunk táncolni.

Bár már nem sokan voltak, és még kevesebben éreztek rá késztetést, hogy táncoljanak, minket ez nem nagyon érdekelt. Csak olyan számok mentek, amiket mi szeretünk, úgyhogy kit érdekel, hányan vannak. Az alkohol is kezdte megtenni a hatását, így bátran szívattuk T-t aki nehezen találta a megfelelő gombokat és nem nagyon díjazta, hogy segítség helyett csak közlöm, hogy nyomja meg mindet, mer az egyik csak jó lesz. Majd Nyulat aki volt olyan kedves és CD-t cserélt, hangos méltatlankodás és ha valami szart raksz be odamegyek közepett. (Köszi, hogy elviseltek, és bocsi, hogy retardáltak vagyunk néha.)

Ahogy fogyott a sör és nép, úgy lettünk egyre idétlenebbek. Asszem egy újabb fokozatát fedeztük fel a részegségünknek. Ez a sámán. Nem elég, hogy lenyomtuk az összes béna táncot, amit ismerünk (szilvalekvár, akvárium, ablaktörlő, ásás, lovacskaaaaaaaa…), még egy képzeletbeli tűz körül is nyomtunk egy esőtáncot, de a kegyelemdöfést az vitte be, amikor a Tankcsapdával elrepültünk Rióba. Szó szerint. Nyugodtan képzeljetek el két részeg embert, akik széttárt karokkal rohangálnak, meg köröznek egy teremben, miközben túlüvöltve a hangfalat éneklik, hogy elrepülök Rióba… Repültünk! Szó szerint rohangáltunk körbe.. mint akinek csak a fehér kabát hiányzik.

Miután teljesen lestrapáltuk magunkat nagy nehezen megindultunk haza. Szegény pultos srác (mivel épp senki más nem volt a közelben) kiélvezhette sziporkázó hangulatunkat, amikor Angiey közölte vele, hogy úgy iszik, mint egy lány, és meg fogjuk várni, míg rendesen megissza azt a valamit, amivel épp birkózik. Szegényt annyira zavarba hoztuk, hogy mindenről megfeledkezett és rohangál össze vissza.

Nagy öröm lehetett, amikor végre kisétáltunk az ajtón.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey