2012.09....-...-... ....... ....- .....-...
3 napos fergeteges bulizást
terveztünk, helyette viszont valami egészen mást kaptunk. Az első nap mindjárt
egy szar koncertet kaptunk + beszólást, a másodikon „fejmosást” és a harmadikon
egy terepidegen koncertet. Jó, sokkal jobb volt mint az előzőek, de azért
mégsem az amire számítottunk.
Szülinapi bulink (úgy döntöttünk közösen egy óriás bulit tartunk) első napja, kedvenc banda, kedvenc hely. Rossz nem lehet!
Vagy még is? Úgy benyaltuk!
Kezdésnek elképzelhető volt,
hogy a kedvenc bandánk kénytelen lesz lemondani a fellépést. Szerencsére a kiesett embert sikerült pótolni egy (jó) pár beugró
zenésszel. Mindegyikről tudtuk, hogy ki és milyen bandában játszik. Jónak
ígérkezett.
Szokásos alapozással kezdtük,
velünk volt Y-on és D is. Kb. 1 órányi agyleépítés után megpróbáltunk
betámolyogni. Bent magunkhoz vettük az
elmaradhatatlan vodka-sör koktélunkat és mivel még volt idő a kezdésig,
leültünk beszélgetni. Miközben Y-on
feltörölte az egyik asztalt a felsőtestével ahogy vonaglott, hogy észrevegyék.
(Ennél jobban már úgysem haragudhat rám.) Elég
sok zenész volt, akik hol máshol, mint a bárpultnál csoportosultak a
rajongókkal együtt.
Kezdésre sikerült megtalálni a
színpadot. (Már bánom…) A kezdés nincs meg, nem tom a banda hogy került fel, de
szerintem ők se. Rémes volt, ahányan voltak annyi féle ritmust játszottak. Az
énekes se segített a helyzeten. Neki se volt meg a ritmus /jó ezen nem
csodálkozom mivel neki sosincs meg/ na de hogy még a szöveg is érthetetlen volt
az már gáz. Csak néhány szóból és egy-két dallamból lehetett rájönni, hogy
melyik számnál is tartunk éppen.
Nem bírtuk sokáig. Ki kellett
jutnunk onnan, szal egyre hátrébb araszoltunk. Kicsit megnyugtató volt, hogy a
hátrébb lévő „tömeg” se élvezte. Miután nagy nehezen átverekedtük magunkat
rajtuk, kiviharzottunk.
Mivel nem szoktunk egy jó
koncertet otthagyni egy jó koncertet, az egyik bizti meg is kérdezte, hogy: Mi
van, vége a koncertnek? Nem, nincs csak szar!! Ezt nem lehetett szépen
megfogalmazni.
Koncert végéig kint maradtunk.
Elkezdtek kiszállingózni az emberek, köztük egy-két bandatag is. Hozzánk odajött
az egyik csaj és elkezdte az egyik tagot isteníteni. Ilyen jól játszott, meg
olyan jól és ezt vagy 10x elismételte annak ellenére, hogy Angiey próbálta neki
elmagyarázni, hogy ő másképp hallotta. Persze hangosan, mert hát valahogy el
kellett juttatni az agyáig. Nagyon
felbosszantott a csaj. Mint egy papagáj megállás nélkül szajkózta, hogy milyen
fantasztikus volt az egyik beugrós. Mivel nálam elégé felment a pumpa olyan 5
perc után kijelentettem, hogy nem pinával kell hallgatni a koncertet és szarul
játszott az ürge!
Nekem közben tökéletes rálátásom
volt a szóban forgóra. Ezt nem lehetett röhögés nélkül végighallgatni illetve
nézni. Az addig nagy mellényű tag, aki mellesleg egy csajjal „beszélgetett”,
minket figyelt és fokozatosan összeomlott.
Egyébként ezt nem csak mi
mondtuk, másnak se tetszett de úgy látszik csak mi voltunk elég hangosak ahhoz,
hogy ez eljusson hozzájuk. Ebből aztán elég nagy sértődés lett egyes tagok és
rajongók részéről. A közös utálaton és lenézésen kívül még azt is megkaptuk, hogy
azért nem tetszett meg nem tudtuk hogy hol tartunk mert annyira be voltunk
állva.
Ezzel csak két probléma van:
-
Másnak is bántotta a
fülét
-
Minden koncertre így
megyünk le és eddig még nem volt ilyen problémánk
A tanulság talán az, hogy nem
mindig jó ötlet kimondani a véleményed, de megéri. Te jobban fogod érezni
magad, hogy kiálltál az igazadért. Meg idővel némi tekintélyhez is jutsz.
Asszem nagyjából ennyi volt. Nem
éppen jó hangulatban mentünk haza. A holnap ennél már csak jobb lehet…
Másnap ismét alapoztunk majd
miután jól leamortizáltuk magunkat elindultunk a ....... felé. Gondolom nem meglepő, ha azt mondom
nem t’om, hogy kerültünk oda. Az egész estét belülről néztem. Kicsit problémás volt a hely megtalálása, de végül
sikerült. Arra azért emlékszem, hogy ott is találtunk egy kisebb park
szerűséget, ahol alapozhattunk…
Kicsit nehéz volt bejutni a
különböző tereptárgyak és amiatt, hogy nekem kellett fizetni. Vagy nem én
fizettem? Nem volt ruhatár! Sikeres bejutás után megpróbáltunk elvegyülni és mivel
elkezdődött a koncert gondoltuk táncolunk. Nem volt annyira jó a banda, hogy a
lábbal ütött ritmuson kívül másra is hajlandó legyek. Szerintem jó volt… én táncolgattam volna rá, de egyedül
nincs értelme. Úgy nem buli. Hamar meguntuk,
úgyhogy leültünk a backstage mellé a sarokba. Nem
tudtam, hogy ott van a bs. Más esetben erősen kerültem volna! Nem volt túl jó
ötlet, mivel az arra elhaladó bandatagok egyből kiszúrtak és alig találtak be
az ajtón annyira bámultak. Volt, akivel a barátnője emiatt össze is veszett.
Sajnos csak ott volt hely. Egy idő után ez már zavaró, úgyhogy kimentünk
cigizni. Ott voltunk tanúi egy barátnővel
való pasi hisztis szakításnak is… valamint megcsodálták a seggemen lévő Crüe feliratot is
párszor…
Ahogy kint álltunk, a mellettünk álló
bizti segélykérő pillantásokat küldött felénk. Addig valami részeg, kocka
csávóval beszélgetett, aki sehogy se akart lekopni róla. Angiey lekoptatta. A lekoptatás az nagyon megy… Aztán valahogy ott ragadtunk és elkezdtünk beszélgetni.
Nem volt jobb dolgunk mivel az a banda, amire mentünk utolsónak lépett fel. Az
előtte lévő bandákra nem éreztünk indíttatást. Mert
szarok voltak… persze tehetség kutató, de feltételezném, hogy akkor némi zenei
tudással rendelkezik aki elindul rajta. Elég
volt végigszenvedni az első bandát. Szerintem kicsit még gyakorolniuk kellett
volna, mielőtt kiállnak színpadra.
Visszatérve a biztire, nagyon sok
mindent elmondott rólunk, és minden szó igaz volt. Beszélgettünk arról is, hogy
nem lesz jó vége ennek a féktelen bulizásnak és agylerombolásnak. Asszem igaza
volt, kezdtünk túlzásba esni. Szerencsére a legjobbkor találkoztunk vele. Ezzel
a hosszúra nyúlt beszélgetéssel el is ment az este. Arra eszméltünk, hogy már
az utolsó banda játszik. Belehallgattunk kintről és úgy döntöttünk, hogy nem
éri meg bemenni, amúgy is volt min gondolkoznunk, szal inkább hazamentünk. Neki köszönhetjük, hogy most már azért ésszel bulizunk.
Terepidegen, de jó!
3. nap. Itt már nem vártunk
semmit. Max abban reménykedtünk, hogy nem lesz annyira borzalmas, mint az előző
két nap. Már nem kell leírni, hogy-hogy kezdtük ugye? Csak a szokásos…
Ugorjunk a koncerthez mert nekem
nincs meg, hogy kerültünk le. Határozottan
emlékszem rá, hogy leteleportáltunk…
Nem álltunk be a szokásos első
soros helyünkre mivel már elfoglalták az elvetemült rajongók. A banda jó volt
és hát jól is szórakoztunk csak hát mi hozzá vagyunk szokva az első sorhoz és
hogy mi csináljuk a hangulatot nem más. Ez egy kicsit bántja az egónkat. Az enyémet nagyon… Jó
sokan voltak és persze ennek a tömegnek minimum a fele elvetemült rajongó és
nem az a sötétben denevérező csendes típusúak, hanem a fényben őrjöngő állatok.
Úgyhogy mi kicsit hátrébb húzódtunk, és csak sodródtunk velük. Azért nagyot zúztunk.
Puszi és csók Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése