Szívünk csücske összes

Lényegében velük vesztettük el a koncertes szüzességünket. Örökre velünk maradnak. Jöhet rengeteg másik banda, de az elsőt sose felejted el. Ők mindig különlegesek maradnak.

Miattuk ébredtünk rá, hogy tényleg nekünk szólnak, azok a pillantások, felkonfok, dalszövegrészletek és bohóckodások a színpadon.

Még mindig mosoly van az arcomon, ha egy-egy koncertjüket felidézem.

2011.06

Tömegközlekedéssel mentünk és y-nal.

Azt tudom, hogy korán odaértünk. Igen, már játszott egy zenekar, aminek a végére értünk oda /valami fúvósok voltak/, aztán volt még egy zenekar és tombola. Tombolánál már lincs hangulat volt, mert a sok hülye bénázott fent a színpadon. Igen! Valamelyik csaj nem jelentkezett a nyereményéért, szerintem, ez csak azért van meg, mert akkor még nem alapoztunk koncertek előtt.

Aztán nagy nehezen elkezdődött a koncert. Tomboltunk. Egyből kiszúrtak minket. Kb. az első szám felénél. Szerintem nem tudták, hogy honnan vagyunk ismerősök. Azt tudom, hogy jó volt. Koncert után Y-nak kellett kép, aztán a szervezők valami kamu szöveggel eloszlatták a népet. Na, az gáz volt! De előtte még egy csajszi csinált rólunk képet, nem hittem hogy tényleg el fogja küldeni, de végül átlökte az email címemre. Utána valahogy szétváltunk. Igen a tömeg miatt elsodródtunk egymástól, de aztán megtaláltalak!

2011.12
Nagy koncert, atom hangulat. Nekem ez van meg.
Kúrva hideg volt, meg akkor Y-nal is összevesztünk. Igen, mert nem akartunk 3 órát állni a kapunál, a hidegben, hogy első sorba kerülhessünk, még így is oda jutottunk. Elég volt az a 1,5 óra. Meg kabátot se vittünk, amit le kellett volna rakni. Igen, se, kabát se táska nem volt nálunk. Meg is lett az eredménye. Aztán átjutottunk egy ajtón, de volt még egy. Plusz biztonsági, akivel szóba is elegyedtünk. Kérdeztük tőle, hogy nem lehetne-e előbb bemenni. Mondta, hogy ő szívesen beengedne, de a társa sajnos nem.
Ott is vártunk vagy negyed órát és a csarnok is tele volt biztikkel. Aztán amikor kinyitották az ajtót, mindenki elkezdett rohanni. Üvöltötték a biztik, hogy nem kell rohanni, meg hogy van hely bőven. Mi levetődtünk az első kordonhoz. Igen, és te elkezdtél azzal a csajjal verekedni. Ja úgy oldalba küldtem, mondom nekem, kell az a hely.
Akkor a másik bizti odaszólt nekünk, hogy a kiemelt állóhelyeseknek erre kell jönni. Egyből otthagytam a csajt, és oda is rohantunk. A bizti meg hátrahőkölt és mondta, hogy nyugalom. Igen és végül a harmadik sorba kerültünk, mert a másik kapunál hamarabb beengedték őket, plusz mi még bénáztunk is. 10 percet vártunk és kezdett az élőzenekar.
A koncertről annyi van meg, hogy óriási extázis volt, persze nem az élőzenekarnál. Igen, jó nagy buli volt.
2012.03.
Tuti volt alapozás!! Volt. Oda is Y-nal mentünk, csak akkor már elhatárolódott tőlünk.
Azóta is haragszik ránk. Igen, de nem tudom, hogy miért. Azért mert mi több figyelmet kapunk. De az most az én hibám!? Álljak a fal mellé? Ezért utál minket mindenki, a figyelem miatt.
A koncerten nem tudom, hogy mi volt az érdekes, egyedül az van meg, hogy az énekes kikapcsolta az övét, meg az, hogy végig a farkát fogdosta, meg tolta le csípőre a gatyáját. És mindeközben nekünk énekelt. Még akkor is minket nézett, amikor lekapta a pólóját.
A szokásos kurva jó hangulat volt a koncerten.
A buli után odamentünk hozzájuk fotózkodni. Ja, azt nem felejtem el! Tudod, amikor mentünk fel a lépcsőn, és már kiszúrt minket, a csaj meg végig dumált hozzá, ő meg le se szarta. Igen. Odamentünk, egyből felénk fordult és asszem megkérdezted, hogy csinálhatunk e vele képet. Ja óriási vigyorral a képén magához húzott minket. Mondom magamban, de pici ez az ember. Mert odahúzta az arcunkat az övéhez és hát nekem kicsit le kellet hajolnom. Miután már megvolt a kép, még erősen fogott minket, átkarolta a nyakunkat, ugyan úgy összehúzott minket és folytatta a beszélgetés, mintha tök természetes lenne, hogy ott vagyunk vele. Aztán megláttuk az örök kizökkenthetetlent és kilőttünk felé, hogy vele is kell egy kép. Kérdeztük tőle, hogy csinálhatunk e vele képet úgy, hogy közben puszit adunk. Igen, tök boldogan rávágta, hogy persze és átkarolt minket. Aztán meguntuk, miután megvolt a kép. Igen az énekes meg szomorúan nézett, „ugye most nem mentek” kifejezés ült ki az arcára. Állt, mint egy rakás szerencsétlenség. Igen, azt akarta, hogy odamenjünk. Na jó, de néma gyereknek… Ha akar valamit, szólaljon meg. Francba a nonverbális jelekkel. Beszéljen!! Csak abból értek.
Csak röhögtünk és elmentünk. Próbáltuk megkeresni az erőembert, de olyan részeg volt már, hogy alig állt. El is hasalt. Igen az hasalás volt. Nem is bírt felállni. Úgy kellett felsegíteni. Meg valami csajjal volt. Összeszedte. Mi meg nem akartunk zavarni. A zenész is ember, hagy szórakozzon. Nem mászok az arcába, ha jól érzi magát másokkal… Végül is zárásig akartunk maradni, de Y miatt hamarabb le kellett lépnünk.
2012.06.
Újabb falunap. Elvittük anyáinkat is. Igen, hogy kicsit szórakozzanak. Jól elvoltak. Akkor is ott volt Y. Meg még egy kisebb társaság is. Előbb kimentek, hogy szokás szerint első sorban legyenek. De ott foglalt nekünk is helyet Y. Annak örültem.
Ott nem ittunk sokat, csak egy kicsit. Az nem volt olyan jó, mert egy csomó gyerek volt.
Szokásosan jó koncert volt, meg persze fel is ismertek minket. Még integetett is az énekes nekünk. Ja 00-nak meg mondta az erőember, hogy nézd csak, és ránk bökött a fejével. Ő meg önelégült vigyorral válaszolt, hogy tudom. Igen, mert ő már akkor ismert minket másik koncertekről. Igen, számára mi már koncertkellékek voltunk. Az énekes meg egész koncerten nekünk énekelt és utánzott minket.
Ez után kezdtük el elhinni, hogy ez tényleg nekünk szól. Igen, mert anyáék is mondták, hogy tudták hol állunk, mert az egész banda figyelme arra irányult. És nem csak a bandáé, hanem a roadoké is. Meg a biztiké. Meg mindenkié.
A koncert után megint mentünk fényképezkedni. Először erőemberrel csináltunk képet. Felállt a kordonra. Fölénk magasodott, mert kis törpe. Meg ő is odahúzott ezer wattos vigyor kíséretében. Aztán fotózkodtunk az örök kizökkenthetetlennel. Igen de az kicsit nehezebb volt. Mert pofátlanul befurakodtak elénk, ő meg félre tolta az embereket, kinyúlt értünk, odahúzott és mondta, hogy most a csajok jönnek.
Azóta vagyunk mindenkinek A Csajok. Meglepődtem, hogy milyen erős. Csak úgy erőlködés nélkül magához rendelt minket. Megcsináltuk a képet, és utána még egy kicsit buliztunk.
2012.08.
Nehezen találtunk oda azt tudom. Be voltunk állva, mint a gerely. Azt se tudtuk, hogy hol vagyunk, vagy hogy merre kellene elindulni.
Telefonos segítséggel sikerült megtalálni a helyet. Y mondta, hogy keressetek egy nagy fényes táblát, forduljatok balra, menjetek át a zebrán, és ott vagytok. Hát nem volt meg… Aztán egyszercsak beúszott a képbe a nagy fényes tábla. Mi meg megálltunk és rárepültünk, mint a bogarak. Ott álltunk egy fél percet, néma csendben, a táblát figyelve, mire visszatértünk a valóságba. Aztán egyszerre felkiáltottunk, hogy megvan. A járókelők minket néztek. Aztán leültünk alapozni nem messze a helytől.
Miután végeztünk valahogy bejutottunk. Megkerestük a bárt. Az volt az első. Aztán felhívott minket Y hogy vigyünk nekik sört. Meg hogy az első sorban vannak. Vettünk piákat és átvágtunk a tömegen, azzal a felkiáltással, hogy piát viszünk az első sorba. Tuti jó volt a hangulat koncerten, mert úgy nagyon nincs meg. Buliztunk, szokásos figyelem.
A végén nem maradtunk ott fotózkodni hanem elhúztuk a csíkot. De azért előtte kemény 3 percet vártunk. Később megtudtuk, hogy koncert után kerestek minket.
2012.10.
Annyi van, meg hogy kurva sokat kellett várni rájuk. 3 élőzenekar is volt.   

Csók és puszi Alice & Angiey