Szülinap

2013.09. .. .-….  BANDA, SZÓRAKOZÓHELY – BANDA … ……, Törzshely

Ismét egy agyromboló 2 napos szülinap, piálásal, haverokkal és persze jó koncertekkel megfűszerezve. Bár rövidebbre terveztük, de valljuk be senki nem panaszkodott a plusz nap miatt.

A szokásos alapozással kezdtük a koncertet. Rendhagyó módon már reggel. Ami olyan 12 körül lehetett… Kezdésnek 2 jó erős Jim-es kávét nyomtunk be, ami aztán meghozta a hangulatot a nap további részéhez. Valljuk be őszintén hamar elment a nap meg a fél üveg Jim. Az alkohol párolog!

Nagy nehezen összeszedtük magunkat, majd jó hangulatban felszálltunk a buszra. Az út alatt telefonált Y-on, hogy találkozzunk, mert koccintani akarnak velünk.

Miután sikeresen megtaláltuk egymást, koccintottunk egy kis pezsgővel majd eltüntettük a maradék Jimet és egy energiaitalt. Lebeszéltük a továbbiakat, hogy majd náluk csövezünk koncert után meg hát folytatjuk az ünneplést mert most nem akartunk késni a koncertről, úgy is mindig bajosan találunk oda. Elköszöntünk és tovább indultunk célunk felé. Már késésben voltunk a tervezetthez képest.

Megint eltévedtünk… Mire sikerült megtalálni a helyes irányt és a biztiken is gond nélkül átjutottunk már a színpadon volt a zenekar és éppen belekezdett az első számba. Hihetetlen mákunk volt.

Már nem voltunk szomjasak így hát bevetődtünk a tömegbe. Kiszúrtuk magunknak az elől pogózó tömeget, hogy ott mekkora buli van már, menjünk oda! Beálltunk mi is lökdösődni meg nép táncolni. Persze azonnal körbevett minket pár srác akik hol a táncpartner, hol pedig a kordon szerepét vették magukra. Az egyik még Fekete Lacinak is képzelte magát aki épp egy néptáncversenyen van, mivel Angieyt felkapta, tett pár lépést kis forgással megspékelve majd lerakta. Persze ezt még legalább 3X megismételte. Nagyon meglepődtem. Táncolok és egyszer csak kicsúszik a lábam alól a talaj, és egy pasas tart a karjaiban. Amúgy se nagyon szeretem ha felemelnek, pláne, ha nem józan az illető. Emberünk határozottan ittas volt. Úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta. Közben kétségbeesetten nézek Alice-re és kapaszkodok a karjába, hogy ne engedjen el. Erre ez mosolyogva leejti a kezem, és hagyja, hogy emberünk körbeforgasson a karjaiban… Forgott a világ rendesen. Aztán lenyomtunk egy ír lánctáncot is. A körhöz kevés volt a hely… Akkora buli volt hogy Angiey le is ült tőle és vagy 5-en vetődtünk utána, hogy majd felállítjuk, persze mind az 5-en más irányba húztuk. Táncolunk, táncolunk és egyszer csak 3 srác nekem vetődik. Hát én ott helyben leültem. Na mondom remek. Aztán próbálok felállni, de nem megy. Na azért ennyire még nem ittam le magam, hogy ne tudjak felállni. Aztán leesett. Mindenki próbált segíteni. Könyörgöm! Ha egy ember elesik, csak egy valaki próbálja felhúzni. Max kettő. Ha lehet akkor ugyan abba az irányba. Úgy éreztem magam, mint egy rongybaba, miközben ezek kötélhúzást játszanak. Nem elég meglepő, hogy leülök. Neeeem… még felállni sem hagynak. Nagy nehezen végül sikerült kiharcolnom, hogy csak Alice rángasson. Erőt vettem magamon és felálltam. Mindeközben a srácok akik megpróbáltak felállítani szépen feltérképeztek. A mellem meg a seggem tuti megvolt nekik… és hirtelen egy emberfal is lett mellettem, hogy eközben az akció közben a többiek el ne tapossanak. Nem t’om hogy sikerült talpra küzdeni.

Később Angiey kiviharzott a tömegből átgázolva rajtam és még egy pár szerencsétlenen, aki nem ugrott időben félre. Ha azt mondom megyünk, akkor megyünk. Én ritkán rohangálok mosdó felé. Aki nem veszi észre, hogy elindultam, az magára vessen…Mire kiértünk a tömegből már meg kellett fognom és irányban tartani ahhoz, hogy sikeresen betaláljunk a mosdóba. Erősen rizsás volt a kép. Na ott meg tömeg…Akkor nincs mit tenni mint falat támasztani vele és várni. Az még megvan, hogy bemegyünk, meg nekitámaszt a falnak… de utána black out… Persze ez csak addig volt sikeres és én is csak addig érezhettem magamat a helyzet urának, amíg nem rendelt el 2 perc szünetet. Abban a pillanatba a fal mellett leült és majdnem arccal tompított a kövön. Próbálom tartani, de hát mi vagyok én?

Persze mindenki csak a száját tátja ilyenkor, és nem segítene, hogy legalább ne essünk akkorát, mint egy nagykabát. Még jó, hogy ez nem tartott tovább pár percnél. Hirtelen magához tér, felnéz rám, én meg próbálnám felhúzni, hogy el tudjam vonszolni a csapig, de neeem lerázza a kezem és közli mindenki nagy megrökönyödésére, hogy majd ő feláll, neki nem kell segíteni. Na ez a kövi kép. Alice áll felettem, én meg valószínűleg ültem a földön. És már megint rángat! Elég volt a segítségből az előzöl földre kerülésemnél. Ha most is 5 felé húznak, dühös leszek… fel tudok én állni. Csináld csak, na rajta… Nem csak én néztem vigyorogva és lesajnálóan rá…

És felállt… aztán előreengedték, én meg ott maradtam egyedül a sok hitetlenkedő tekintettel meg a kérdésekkel, hogy biztos jól van a barátnőd? Ember! Felálltam és járok! Még szép, hogy jól vagyok. Ha ő mondja biztos! Bevetődök az egyik szabad mosdóba, és elgondolkozom rajta, hogy mért is jöttem ide. Rövid gondolkozás után arra jutottam, hogy biztos pisilnem kell. Hát jó. Mikor próbálnék kijönni egy erősen mély hang szól valamit. Gondoltam visszakérdezek: Ki vagy? Erre jön a válasz: Senki. Na mondom: Engem nem versz át! És kivetődök a mosdóból. Hát egy pasi állt a női mosdó közepén. Először azt hittem, hogy Alice rossz helyre hozott… Aztán rájöttem hogy nem. Tettem még két lépést és kirajzolódott a tömött női mosdó. Akkor mégis csak a srác tévedett el… Pár perc múlva az említett kicsapódik, persze mindenki rá figyel és ez meg felcsapja a kezét sátánvillába és közli, hogy jóól vagyóóók! Ha már mindenki néz, legalább jó legyen a műsor… Majd elindul kifelé ugyan ebben a testtartásban. Mintha mi sem történt volna, visszamegyünk a tömegbe és végigtomboltuk az utolsó számokat. Nem sokáig maradtunk, nem lett volna értelme, úgy is mindenki szép lassan elszivárog onnan.

Átmentünk kedvenc helyünkre. Nem volt valami nagy ötlet. Már rögtön az ajtóban megkaptuk, hogy jó hogy végre lejöttünk, biztos csak azért, mert hideg van, aztán rájöttünk, hogy metál est van és ami a legszörnyűbb, hogy lenyúlták a sörünket. Nem volt ott a sör ahová raktam!!! A ruhatáros meg akinek mellesleg figyelnie kellet volna rá, csak vigyorog és közli hogy legközelebb hozzá rakjuk be.

Azért még így is zárásig maradtunk. Szórakoztatott minket a DJ.

Mivel pár órával ezelőtt megbeszéltük Y-nal, elnavigáltuk magunkat hozzájuk. Csoda, hogy nem tévedtünk el. Ott voltam. Ha eltévedünk, akkor is rájövünk… Örömködés, hogy megjöttünk aztán pár óra alvás. A kis pihenőnk és egy kimerítő 2 órás vásárlás és kajaszerzés után ott folytattuk, ahol az este abbahagytuk. Szépen sorjában kerültek elő a különböző italok. Sör, Tequila, Pezsgő, Jéger, Vodka, energiaital, tejszín és ezek különféle, néha elég meglepő kombinációi. A piák szisztematikus elpárologtatása után kitaláltuk, hogy menjünk vissza kedvenc kocsmánkba. Mért is ne? Én végül is már járni is nehezen tudtam…

Épp a … . …. játszott / kicsit lekéstük a kezdést/ ( Nem késtük le! Hamarabb kezdtek! Nem vártak meg minket.) és elég jó hangulatot csináltak.

Beálltunk a 3. sorba, de csak addig a míg fel nem vettük a ritmust. (? Ugyan kérlek.) Persze rögtönk kiszúrtuk, hogy előttünk van 2 ismerem a bandát csajok, na jó igazából pasi testbe zárt csajok akik többször hatalmas lendülettel úsztak be a színpad elé és kezdték tanulmányozni a számlistát, majd egyetértően bólogattak hol egymás, hol a banda felé. Engem halálba idegeltek ezzel. Utálom az ilyen… magamutogatást. Egy ilyen jelenetet nem lehet szó nélkül hagyni és hát a faszság nálunk megállíthatatlanul tör a felszínre, sz’al hangosan is kimondtuk, hogy Nézd már ismerem a bandát csajok! Röhögéssel egybekötve. Leplezetlen arcba röhögéssel… Ez övön aluli ütés volt, és inkább úgy döntöttek, hogy elkerülik a hasonló megnyilvánulásunkat és inkább felhúzott orral közölték, hogy kimennek cigizni. Legalább lett helyünk, amit ki is használtunk.

Az új énekessel nagyon jó volt a koncert. Ez abból is látszik, hogy emlékszünk rá. Nem tudnám felsorolni a számokat, de emlékszem, hogy ráztuk rá rendesen.

Koncert után is maradtunk és szórakoztattuk egymást, meg persze a körülöttünk lévőket. Kedvenc DJ.-nk benyomott pár Írszart! Az ilyen zenék mindig akkora hangulatot csinálnak. Az ember kénytelen rá táncolni. Rekord nagyságú kört sikerült összehozni, a végére már nem kellett noszogatni az emberek, a bátrabbja magától csapódott hozzánk. Általában a ’Nézd mekkora kör, szálljunk be!’ mondattal belibbentek. A fél táncparkettet elfoglaltuk, bár voltak, akik nem csatlakoztak, azok végig figyeltek és röhögtek rajtunk „barmokon”. Ilyenkor (meg úgy általában) nem vagyunk szégyenlősek. Ha van rá esély óriás bulit csapunk. Hát mért ne csináljuk úgy, hogy mások is legalább annyira élvezzék, mint mi?!A körtánchoz leginkább srácokat fogdosunk össze, mivel sokszor ők állnak hozzánk közelebb, a végén pedig ebből jönnek a félreértések, mert mindegyik azt hiszi, hogy pasizunk. Hát nem! Ebből következnek a csajozós dumák, mert hát ha MI már egyszer elkaptuk őket és táncoltunk velük akkor már bátrak és szóba mernek velünk állni. Ennek majdnem mindig az a vége hogy 5:0-ra verjük a csajozni próbáló „nagydumás” pasikat. Ki ne felejtsd a kis győzelmi táncot, amit lenyomunk… És ha már itt tartunk, volt köztük egy elég emlékezetes próbálkozás is.

Erőemberünk /mert hát őt már régóta ismerjük mivel a kedvenc bandánk tagja/ a bárpultnál ült a haverjával aki egy pár órával előbb játszott. Volt az vagy 3 óra, de mindegy… Mi már haza akartunk menni, mert amúgy is lassan zártak, elindultunk kifelé. A bárnál az egyik elkapta Angiey karját (képzelheted mennyire meglepődtem…) amit persze nem láttam (talán jobb is…) mert én törtem az utat és már a ruhatárnál voltam. Aztán hallom, hogy Angiey üvölti nekem, hogy: Te Alice valami barom beszélni akar veled! A mondat úgy hangzott, hogy: Alice valami barom itt, szól. Persze mindezt a baromnak titulált főemlőseink előtt… Visszakocogok, megállok előttük, hogy jól lássanak és köszönök, reményeim szerint ezzel valamennyire barátságosnak tűnök (hidd el nekem, nem tűnsz annak) és elindíthatom a beszélgetést, vagy legalább megtudom, hogy mi a francért rángattak vissza. Közben persze mindenki minket néz, hogy ebből vajon mi lesz. (Előre jót szórakoztak alanyainkon.)  Pár perc után zenészünk bemutatta a haverját csak magát felejtette ki. Vagy nekem kellett volna tudnom, hogy ö ki? Erőemberünk csak néz, mint hal a szatyorban. Mi meg kb. úgy bámulhattunk vissza rá mint nagyfater a halra mielőtt lecsapja és kibelezi. A beállt feszült csendet erőemberünk törte meg egy roppant érdekes kérdéssel, amit csak az tesz fel aki el akar ijeszteni egy csajt vagy szeretne egy hidegzuhanyt a kezéből kivett sörtől. Nekem nagyon viszketett a tenyerem. Annyira arcba akartam kínálni egy jó nagy pofonnal… de erőt vettem magamon. Éreztem, hogy agyilag erősen fölényben vagyunk. A kérdés valahogy így hangzott: A tiétek csupasz vagy leszállópályára nyírt? Angiey elismételtette vele majd megkérte, hogy fejtse ki, ami már túl sok volt erőemberünknek, tekintve, hogy már nagyon nem volt szomjas. Kérdeztem tőle, hogy mi. Erre elkezdett mutogatni. Egyből éreztem, hogy nyerésre állunk, ezért kértem, hogy magyarázza el. Azt nem t’om mi, hogy jutottunk el addig a megállapításig, hogy az előttünk lévő két „csajozógép” puhapöcs, de nem zavartattuk magunkat ilyen apróságok miatt. Egyszerűen kijelentettem, hogy puhapöcsök. Aztán megkérdeztem, hogy mindig ilyenek e. Mr No Name kijelentette, hogy ő puhapöcs. Na erre Alice rákapott, majd megveregettem a vállukat újból elismételve, hogy puhapöcsök, közben zenészünk, aki elfelejtett bemutatkozni erősen elhatárolódott tőlünk. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy ebből már nem lesz értelmes beszélgetés sem egyéb tevékenység, elhúztunk onnan.

Kint elköszöntünk a biztitől és egy-két utánunk kiabálótól, akiknek visszaszóltam… majd a közeli parkon keresztül akartunk hazamenni. Nem jutottunk át rajta, megállított 2 csaj és tüzet kért, mi meg valahogy ott ragadtunk, aztán utánunk jött egy pár részeg srác, akikkel aztán tartottunk egy vicces kis csoportterápiát. Imádtam őket! Annyira jól szórakoztam rajtuk! Néhányan akik kijöttek utánunk a kocsmából szintén le akartak ülni, de aztán meggondolták magukat és inkább tovább mentek. Minden csoportban volt valaki, aki erősen elhatárolódott tőlünk… Egy-két óra társalgás után hazafelé vettük az irányt.

Puszi és csók Alice & Angiey