2015. november 4., szerda

Szégyenvonat



2015.10.31. Atomic Play Boys + Ramones Manis Művész Underground

Tervben van, hogy megyünk a Rocken Dogs és a Bang Bang november 21-ei közös koncertjére a Művészbe, így felderítettük a terepet.

Főleg azért mentünk, hogy megnézzük a helyet ahova végül is a Rocktogon úgy ahogy beköltözött. A bandák egyáltalán nem vonzottak minket, de hát nem igazán válogathattunk. Én egyszerűen nem akartam bemenni. 30 perces hisztizés után (ami egyesek szerint vicces…) nagy nehezen rávettem magam, hogy elinduljunk.
A szokásos alapozás után rászántuk magunkat és beóvakodtunk a nem túl nagy előtérbe (vagy minek nevezzem) tulajdonképp az egészet a lépcső foglalta el. Itt derült ki, hogy nincs ruhatár, bár kreatívan megoldották, mindenki lebaszhatta a cuccát a lépcső melletti keskeny holt térbe, amire elméletileg vigyáztak, de könyörgöm kurva biztonságos, ha mindenki magának halássza ki a cuccait. Ezen azért még túlteszi magát az ember, főleg hogy nem hiányzott semmink. Amikor beléptünk drága biztonsági kolléga rohant utánunk, hogy Megnézhetem a táskátokat? Én hátrafordulva egy egyszerű nemmel válaszoltam. Kérek egy ruhatárat! Legyenek papírcetlik, sárga ragacsok vagy valami. Ha valaki úgy is ott ül fenn, nehéz lenne ’ruha tárat’ csinálni?!
A hely maga elég kicsi, gyakorlatilag egy helyiség az egész. Középen a bár, elől asztalok, hátul pedig a színpad van előtte egy kis tánctérrel. Nem voltak túl sokan, de megtöltötték a kis teret, ez a Rocktogonban másképp nézett volna ki. Hát jó, ez van. Fanyalgunk egy sort és kész.
Az este fénypontja mégis csak az volt, amikor megtudtuk a pultos csajtól, hogy ha a mosdóba akarunk menni, akkor fáradjunk át a mellettünk lévő Művész Moziba, mert a koncert előtt és alatt nem lehet használni a hátsó labirintusban lévő mosdót, mert ahhoz át kéne verekedni magunka a színpadon meg a bandán és a cuccaikon ugyanis az oda vezető folyosót kinevezték backstage-nek. Én komolyan azt hittem, hogy csak szívatnak. Én teljesen lefagyva álltam a pultnál. A csaj elismételte még egyszer. Nos, ez egy kibaszott vicc! Érdekes megoldás.
Én kurva megértő vagyok, mint ahogy ezt már a Dj-nek is elmondtam, mert szegény megkérdezte, hogy tetszik a hely ( nagy hiba volt!), de ez nálam kiverte a biztosítékot, mert cikkinek érzem, hogy átmenjek egy másik helyre csak azért hogy pisáljak. A Moziban sem egyszerű megtalálni a mosdót… Az instrukció az volt, hogy kövesd a kifestett arcú embereket.
Szar a hely. Piáljunk hangulatban estünk vissza a bárhoz ahol aztán letáborozva vártuk az este utolsó fellépőjét a Ramones Mania-t. Úgy az első három-négy szám után meg a szokásos körünk után valahogy tetszett, amit játszanak. Úgyhogy megint kétszemélyes bulit csaptunk, a bandát nem is nagyon láttam meg nem is érdekelt, nem fogunk belőlük rendszert csinálni. Nem voltak rosszak. Számunkra új hangtechnikus volt. A tábori körülményekhez képest egész jó munkát végzett.

Koncert után megismerkedtünk a Művész női mosdójának csúfolt zsebkendőnyi szobával. Persze a férfi mosdó se különb, bár nekik mindig több jut valahogy. Ide ugye a ”backstage-en” keresztül vezet az út, szóval életem legcikibb helyzetét sikerült összehozni már mindjárt kezdésnek. Az üzletvezető törte nekünk az utat és persze közben mondta, hogy merre kell menni, közben kiosztotta a bandákat meg a sleppet, hogy húzzák össze magukat, meg menyjenek ki, vagy csinálják kulturáltabban, mert most már mindenki ezt a mosdót használja. Én a földet bámulva lábakat kerülgetve próbáltam senkihez se érni. Szégyenvonatban lesütött szemmel kullogtunk utána mantraként félhangosan imádkozva, hogy csak most az egyszer nyeljen el a föld.
Visszafelé sem volt jobb a helyzet. Hát nem! Alig tudtam kijutni. Biztos viccesnek érezték, hogy a szokásosnál, sokkal visszafogottabbak voltunk.
A rock discot legalább élveztük. Szinte csak olyan számok mentek, amiket szeretünk.
Hamar leléptünk. Hangulat gyilkos a hely. Sajnos nem keltett túl jó benyomást bennünk.  Mindezek ellenére türelemmel várjuk, hogy javítsanak rajta. Elég gyorsan kellett váltaniuk. Ezt megértem. Remélem sikerül a régi hangulatot idézni a későbbiekben.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

Ég veled Rocktogon!



2015.09.26. Baldog + Rocken Dogs Rocktogon záróbuli

Ha az ember sokáig halogatja egy koncert megírását, elfelejti. Pláne, ha azóta volt egy másikon is…

Igaz hogy nem ez a banda játszott, de úgy érzem ez a szám most pont ide illik.
Sing Sing-valami más

Vegyes érzelmekkel indultunk neki az estének egyrészt ünnepeltünk, ugyanakkor ott motoszkált a fejünkben az a gondolat, hogy utoljára lehetünk a Rocktogon vendégei. Sajnos bejelentették, hogy ebben a formában a jelenlegi helyszínen nem folytatják tovább. Igaz, hogy addig is amíg nem találnak végleges helyszínt átköltöznek a Művész Undergroundba, de őszintén szólva ez most nem nagyon vigasztal. Hiszen ez volt az első hely ahova beültünk egy koncertre és ahol sok vidám és kínos emléket szereztünk. Itt sosem éreztük azt, hogy nem tartozunk oda, vagy épp kilógnánk a többi vendég közül.
 Bízom benne, hogy előnyére fog válni a költözés és nem egy új étterem lesz belőle, hanem megtartja a kocsma hangulatot.

Aznap is volt problémánk a bejutással, tekintve, hogy változatosság kedvéért akkor is dolgoztam, így először haza, persze ezzel a buszunk le is késtük. Nagy nehezen eljutottunk Szentendréig, onnan a hévre szavaztunk.
Miközben ültünk a héven épp Sing Sing - valami más-t hallgattuk, ami szerintem pont illett a helyzethez, ugyanis hiába szomorú néha a változás, szükség van rá.
Mint azt feljebb Alice említette ünnepeltünk. Az ő 25. születésnapját. Az ilyen ünneplős bulik mindig rázósak nálunk. Nem sokkal előtte tudtuk meg, hogy a Roki bezár, ezért döntöttünk úgy, hogy bármilyen fáradtak is vagyunk, elmegyünk. Útközben szokás szerint alapoztunk, és sztorizgattunk a régi törzshelyünkről.
Természetesen az elő zenekarnak csak az utolsó két-három számára értünk be. Én ezt annyira nem sajnálom. Nem volt kifejezetten rossz, de jónak se mondanám. Nem tudnám megmondani milyen feldolgozásokat játszottak. Legalábbis remélem, hogy nem saját számok voltak, mert erősen kopinak tűntek. Ami biztos, hogy volt egy báb című szám. Az egész jó volt.
Utána a Rocken Dogs jött. Előtte kimentünk rágyújtani tekintve, hogy rock zenekar időben nem kezd. Nos hihetetlen, de bőven visszaértünk.
Végre felállt a banda a színpadra, mi meg körül néztünk. Mindenki, még a bandával vagyok slepp is hátul a falhoz tapadva próbált észrevétlen maradni… Mi szokás szerint nem zavartattuk magunkat. Azért jöttem, hogy utoljára megbotránkoztassuk a népet és kirúgjuk a Rocktogon oldalát.
 Ez a zenekar kifejezetten jó. Nem csoda, hogy a Tankcsapda elő zenekara! Nagyon jó a zenéjük, és aznap a hangtechnikus cicafiú is igazán kitett magáért. Le a kalappal. Egész jó volt a hangzás… Elhangzott a Semmirekellő vagyok, Hazafelé, Aki számít, Árnyék, Bűntudat nélkül, Fejjel a falnak. Játszd el (személyes kedvencem), Motel, Szakadok szét, Történjen valami. Valamint két feldolgozás is, amire mi szintén tomboltunk és ökörködtünk. A Right Round és a Darabokra Törted a Szívem…
Koncert után gondoltuk életünkben először kérünk autógrammot a Rockiban. Természetesen nem sikerült. A bandánál nem volt toll… Az indokunk az volt, hogy ha egyszer majd híresek lesznek, jó kis emlék lesz. Erre megjegyezte valamelyikük, hogy ők régi motorosok. Itt beugrott Salamon Béla bácsi válasza. Mi az, hogy régi motoros? Úgy beszél, mintha a Vereckei szorosnál már Csepellel jött volna be. Ezt inkább nem mondtam ki hangosan, tekintve, hogy úgysem értették volna.
Utána maradtunk rock discon. Megérte. Nagy buli volt.

Ég veled Rocktogon!

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

2015. november 2., hétfő

Random faszságok Angieytől



Éjfélkor a macskaköves utcán árnyék nyúlik
Halálsikoly és a résekben agyvelő úszik
Szellő simogatja az arcom dögszagot hozva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Most ima hallatszik a reményvesztett életért
Ismét életükért könyörögnek, csendet bontva
Újabb éjszaka tűnik tova.

A holtak felkelnek, mert nincsen nyugtuk, táncolnak,
És közben az élőknek akasztófát ácsolnak
A halál vezet, és együtt keringőzünk oda
Újabb éjszaka tűnik tova.

Reggelre friss vérrel vannak lefestve a falak
És nyughatatlanul szorít a rothadó alak
A kötelet ujjaival nyakam köré fonva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.

Visszaránt a sötétből, csókot lehel ajkamra
Otthagyhatna a sötétben volt már rá alkalma
Mégis megment, a lelkemben égő tüzet oltva
Újabb éjszaka tűnik tova.

Nem enged meghalni soha
Újabb éjszaka tűnik tova.

Mi történt veled Rocktogon?



2015.08.28. Dream of Insomnia/Sevengers/Sorrow is a Sage  Rocktogon

                                                  
Nagyon nehezen szántam rá magam ennek a beszámolónak a megírására. Egyszerűen túl rossz volt az eddigi koncertjeinkhez képes. 
Másrészt akkor mi még nem sejtettük, hogy a Rocktogon bezár, ezért nem értettük, miért volt annyira minősíthetetlen a színvonal…

Egész jól indult az esténk, ugyanis beültünk valahová megünnepelni az egyik ismerősünk szülinapját. Igaz, hogy csak négyen voltunk, de így is tőlünk zengett az egész hely pedig igyekeztünk kultúráltan viselkedni. Egyik csaj se valami nagy alkoholista, úgyhogy néhány pohár csajpia után már meglehetősen vidámak voltak és persze hangosak. Ezzel szembe mi, akik ütős piákon edződtünk ezektől a csajpiáktól (indításnak Tequila, Mojito, Kamikaze-csak mert szépen hangzott) csak becsiccsentettünk.

Mivel elbeszélgettük az időt későn indultunk meg befelé, úgyhogy mire a Rocktogonba értünk kijózanodtunk és lemaradtunk az első zenekarról. Szerintem nem veszítettünk sokat.
A bárnál kikértük a piáinkat, változatosság kedvéért vodka-sör mellé egy vodka-cola-t. Az nap valahogy nem bírta volna elviselni a gyomrom a vodkasört. Ha többet ittam volna biztos elviselhetőbb lett volna az este. Na most a vodka-sör kombó elég ütős és érezni is lehet benne a vodkát, ezt most valahogy hiányoltuk. A vodka-cola-val ugyan ez a helyzet, ebben se lehetett érezni semmit, ráadásul még be se csiccsentettünk tőle, ami elég meglepő, mivel nem is táncoltunk a minősíthetetlen színpadi teljesítményt nyújtó zenekaroknak köszönhetően.

Amíg a bárnál voltunk addig színpadra lépett a második zenekar a Sevengers. Igazából miattuk is mentünk vagyis inkább amiatt, hogy Sevenfold-ot játszanak. Nem szeretjük különösebben a metál zenét, de a Sevenfoldot imádjuk. Kint még felismerhető volt az első szám (Hail to the King) és egész jól is játszották, de amint beértünk a terembe egyszerűen összefolyt az egész. Ráadásul túl hangos is volt, és mint tudjuk attól még, hogy valami üvölt még nem lesz jobb. Az elején még megpróbálkoztunk a táncolással, de akárhogy hallgattuk nem találtuk a ritmust, ráadásul mellettünk két indokolatlanul félmeztelen tag élvezte a koncertet ugrálva, énekelve, léggitározva közben persze nem figyeltek senkire, úgyhogy néha visszalöktük őket a helyükre. Ha nem mondják be a számok címét nagyon nehezen jöttünk volna rá, hogy éppen mi megy.
Csak a szöveg miatt ismertem fel néhány számot. Megpróbálták eljátszani a Batcountryt valamint a Beastlyt is. Szeretjük a kezdő bandákat. Félreértés ne legyen. Viszont meg van az a pont, amikor ki lehet lépni a garázsból, és az a pont is amikor még gyakorolni kéne. Tudom, hogy Syn zseniális gitáros, és The Rev tempóját se egyszerű tartani. Viszont ennek a bandának még bőven gyakorolnia kell ahhoz, hogy ne csak a szűk baráti kör és család ismerje el (és fel) a zenéjüket.
Drága hangtechnikus cicafiú sem dobott a helyzeten. Egy metál zenekarnál, hogy lehet csutkára tekerni a basszust a szóló és dallam gitárt pedig minimumra?! Az énekes színvonalon aluli nyervogását legalább alig lehetett hallani. Az egészet hogy koronázza meg? A főhangerőt is feltolja. Puszi a homlokodra kisfiam! Hallottam már sokkal jobb munkát tőled! Ezt próbáld meg elfelejtetni az emberekkel akik ismernek…
A vége az lett, hogy inkább kimentünk cigizni mert egyszerűen kibírhatatlan volt.
Az utolsó banda a Sorrow is a Sage ami még durvább volt mint az előző és nem jó értelemben. Lehet bennünk van a hiba és biztos azért nem értékeltük egyik bandát sem mert nem tudtunk becsípni és ez már megölte a bulit vagy ahogy mindenki gondolja nem kaptunk elég figyelmet, nem voltunk első sorban meg hasonló baromságok. Mert ugye mindenki más aki még a teremben volt na jó annak is a nagy része azért táncolt, gondolom ők azt is mondanák, hogy kibaszott jó koncert volt.
Visszatérve a bandához, ők is eléggé fel voltak hangosítva (persze mert úgy jó… hazudják a hozzáértők…) és náluk se nagyon lehetett hallani az énekest na azt meg, hogy mit próbálnak eljátszani meg végképp komoly fejtörést jelentett. Ők is játszottak Sevenfold számokat amiket megpróbáltak áthangszerelni legalább is annyira, hogy beleilljen a banda profiljába. Ez még dicséretes dolog is lenne, ha a bandának lenne profilja. Az, hogy kitűznek, egy irány féleséget, és a banda tagjai széthúznak, mert jobbnak tartják magukat a másiknál az a nézőtéren feltűnik néhány embernek… Szeretem a JÓ! átdolgozásokat. Ezek nem voltak azok. Mellé beiktattak egy két saját számot is, ami meglepően jó volt. Abban reménykedek, hogy azt az egész banda írta. Így nem próbálták egymást túljátszani. Viszont ami katasztrofálisan sikerült az a Papa Roach-Last Resort száma. Miután ezt is megpróbálták saját képükre formálni valami egészen ritmustalan borzadály jött létre, ami szinte felismerhetetlenné tette. Az a rész volt a Papa Roach teljes, és totális meggyalázása. Próbálkoztak Bullet for my Valentine-nal, de természetesen az sem sikerült.  
Nem hiszem, hogy csak a bandák hibája volt az egész. Nyuszifülnek is komoly szerepe volt benne. Nem akarunk senkit sem megbántani vagy agyon alázni a munkáját és lehetnek rajtuk kívül álló okok is, amiért ez most nem volt az a színvonal, amit azért elvárna az ember még egy kezdő bandától is.

Rossz szájízzel vártuk a rockdiscot hátha felkiáltással, de valahogy ezt se tudtuk élvezni pedig Gonda igazán kitett magáért.
A mosdóban járva egyből érdekes felfedezést tettünk, úgy nagyjából éjfélkor, az utolsó wcpapír darabok galacsinná gyűrve díszelegtek a mosdó falán még nedvesen. EGY NŐI MOSDÓBAN! És én még azt hittem a férfiak a rendetlenek. Sehol senki akitől lehetne papírt kérni vagy menjünk a bárhoz? Azért hajnali kettőig ki kéne tartania. A szappant már nem is merem megemlíteni.
Mondjuk az is elég hangulatgyilkos, amikor egy órakor már záráshoz készülődnek.
Így nem csoda, ha hamar leléptünk.
Reméljük a következő koncert már sokkal jobb lesz.
Addig is:
Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

2015. augusztus 2., vasárnap

Cak a söröm öröm!



2015.07.31. AB/CD Rocktogon

Soha, senki nem találná ki, hogy most épp melyik az a zenekar amire önfeledten táncikáltunk és hülyéskedtünk, alapozással egybekötve miközben próbáltuk összeszedni magunkat, hogy végre elindulhassunk. Szégyen vagy nem, ez nem más mint a !One Direction!. Hallgass bele aztán szeresd vagy utáld. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat rá. Kifejezetten feldobta a buli előtti hangulatunkat. Ciki vagy nem, szeretem a zenéjüket!
Az utazás elég unalmasan telt, bár igyekeztünk feldobni zenehallgatással és ülve táncikálással.
Mire a Rocktogonhoz értünk már túl voltunk az alapozáson, úgyhogy egyből irány a ruhatár ahol relatíve gyorsan végeztünk. Persze Ny megint nem tudta megállni, hogy ne méltatlankodjon az elmaradt puszi miatt.  Ez már amolyan megszokott még talán aranyosnak is mondható, kis vicces sértődött gyermeki megjegyzés részéről.
Az estét megint a mosdóban kezdtük, ahol sikerült összeismerkednünk egy csajjal, akit Gothikának neveztünk el. Be se mutatkoztunk egymásnak (szerencsére!) így nincs szemernyi lelkiismeret furdalásunk se, hogy nem emlékszünk rá. Akkor még egész jó fejnek tűnt, úgyhogy kimentünk vele cigizni, közben beszélgettünk, és bár a téma magánügyet érintett őszintén próbáltunk meg válaszolni, már csak azért is mert magunktól ezeket a témákat nem hozzuk fel és így egy kicsit egymás előtt is tisztáztuk kicsit a dolgokat. Közel állunk egymáshoz, szeretjük a másikat. Épp ezért nem feszegetünk olyasmit, amit a másik nem akar.  Talán ezért sem figyeltünk fel az intő jelekre, hogy valami nagyon nem stimmel ennél a csajnál. Az első, ami furcsán hatott, hogy neki nincs pénze/kevés van, úgyhogy inkább menjünk el egy boltba sört venni, amit majd bevisz a táskájába. Nem díjaztuk az ötletet, meg barmok vagyunk, úgyhogy meghívtuk. Utálom az ilyet! Ha nincs pénze, akkor ne alapozzon arra, hogy majd valakit elkap és lenyúlja. Ki nem állhatom, ha kihasználnak, csak azért mert rendes vagyok és meghívlak valamire.
 A bárnál egy (nekünk még új) csaj szolgált ki minket és kértük a szokásos vodka-sör kombónkat, ami elég nagy zavart okozott és értetlenkedést, mert Ő ilyennel eddig még nem találkozott. Tekintve, hogy a normál átlag emberek nem isznak ilyet meg is értem. Csak az elvetemült vadállatok bírják. Persze mi egyből elkezdtük noszogatni meg poénkodni, hogy oldjuk a zavart. Szegénykémnél tízessel akartam fizetni, amit ő aztán szépen egybe vissza is adott és még hozzácsapott egy ötöst. Angieyvel és Gothikával egyből észrevettük, de míg Angiey hangot adott a hibának, addig Gothika engem próbált meggyőzni, miközben a hatás kedvéért a kezemet is rángatta, hogy rakjam el, mert mindenki más ezt tenné még ő is a helyemben, meg maradjunk már csöndben ha már egyszer ilyen ”szerencsénk” van. A pultos csaj még mindig a hibát kereste úgyhogy én is beszálltam és meglobogtattam a pénzt, hogy lényegében még Ő fizetett, hogy ott ittunk.  Védelmében szóljon, hogy félhomályban az új tízezrest könnyű a húszassal összekeverni. Én is foglakozom pénzzel, kasszával. Tudom milyen, ha az embernek hiánya van. Pláne, ha nem csak a te felelőséged, mert rajtad kívül más is belenyúlhat. Ilyenkor együtt fizetitek a hiányt.
Kifejezetten utálom, ha valaki szándékosan kicseszik a másikkal. Éppen ezért kicsit dühösen és kioktató hangnemben magyaráztam el Gothikának, hogy nem fogom szó nélkül hagyni, hogy hiányt csináljon a pultos csaj, mert ezt majd záráskor neki kell kifizetni. Egyszerűen gerinctelen dolognak tartom az ilyet, és persze mindenki gondoljon bele, hogy fordított esetben milyen dühös lenne. Ahogy körülnéztem a bár környékén elég sok döbbent arcot láttam, bele értve a pultosokét is. Csak remélni merem, hogy a döbbenet nem az ufó viselkedésünknek szólt, mert ne adj isten itt mindenki átbaszása a jellemző.
Legalább a pultos csaj hálás volt érte és meg is köszönte, hogy nem sétáltunk csak úgy el. Sajnos valószínűnek tartom, hogy azért néztek mert szóltunk…

Valószínűleg Gothikának elment a füle mellett, mert a következő pillanatba már az érdekelte, hogy mikor kezdődik a koncert. Így utólag visszagondolva tényleg ott virított a neontábla a feje fölött, hogy ’NEM VAGYOK TELJESEN NORMÁLIS’.

Kezdésre pont be is értünk és feledve a kis közjátékot remekül szórakoztunk koncert alatt. Mondjuk azért hozzá teszem kicsit nehéz úgy táncolni részegen az első sorban, hogy közben a fejed felett/mellett/előtt hadonásznak egy gitárral. A hangulat nagyon jó volt, a legtöbben táncoltak néhányan már a pogózás határát súrolva néha nekünk csapódtak, amit mi nem sajnáltunk viszonozni. Néha üdítő visszalökni egy pár barmot. Kis műsort is sikerült már megint csinálni (persze akaratlanul, nem volt betervezve) azzal, hogy fogdostuk egymást tánc közben meg csókolóztunk így hármasban. Nem mindig zavar, ha alaki rámenős, de belőle már a koncert elején elegem lett. Arról nem is beszélve, hogy rühellem, ha megpróbálnak elszakítani Alicetől. A figyelmem is folyamatosan próbálta magára vonni. Érdekes, hogy Gothika amennyire bulizni akart meg nem akart lemaradni a koncertről, ahhoz képest állandóan ki mászkált különféle indokokkal, és rángatott volna minket is. Csakhogy minket szinte lehetetlen elrángatni.

 Nem is mi lennénk, ha nem fűznék hozzá minden átvezető szöveghez valami poénos beszólást, legtöbbször egymásnak címezve, de valahogy mindig túl hangosan. Ny-t is sikerült így alázni egy picit, mivel utolsó számhoz Őt szólították mint dobost (már megfordult a fejemben, hogy csak ezt az egy számot tudja eljátszani… Valószínűnek tartom, hogy nem, de azért hallanék tőle már mást is), és amíg evickélt a nép között ment a Róólandozás és én akarva/akaratlan körszakállat imitáltam ami a legtöbbek figyelmét nem kerülte el és amilyen mákom van az érintettét sem.  (Ne értsük félre, nem a bántás a cél!) Annyira jól sikerült a koncert, hogy nem akarták leengedni a bandát a színpadról, úgyhogy még két ráadás számot is játszottak.

Koncert után oszlani kezdett a tömeg, mi is mentünk cigizni. Feltűnt, hogy Gothika elég részeg amit szóvá is tettem, mert nem az a cél, hogy addig itassuk, amíg kifekszik. Kivéve indokolt esetekben! (Szülinap) Nem nagyon tetszett neki a dolog, de itt még nem nagyon vitázott, viszont a mosdóba beérve már átvedlett hülye nyávogó picsává. Itt kicsit magára hagytuk, hogy intézze el amit kell, addig köszönünk Dj-nek. Valamint megfordult a fejünkben, hogy azért Gotikát lerázzuk valahogy…
Ő hatalmas öleléssel fogadott minket és a szokásos baromkodás mellett megbeszéltük, hogy milyen számokat szeretnénk majd hallani, bár úgy is tudja. Közben megérkezett Ny is, akivel kisebb udvariassági csatát vívtunk, hogy nyugodtan kérjünk számot meg minden Ő vár, persze mi ezen már túl voltunk és nem akartuk feltartani, látszólag sietett. Nagy nehezen kivette a cuccait a púltból, mi közben hatalmas elégedettséggel csodáltuk meg a karját és egyéb tartozékait. Valamint én határozottan kijelentettem, hogy nem félünk tőle, csak jó távolabb látni. Pláne, ha már ittunk… Minden bizonnyal hihető volt… Ami szép az szép, de nem csak ezért néztem olyan bőszen, hanem azért is mert kíváncsi voltam a csörgés okára amit járás közben produkált. Mert ha akkor megláttam volna muter derelyeszaggatóját a lábán, mint magyar megoldás a cowboy csizmára erősített sarkantyú helyettesítésére nem vállalok felelősséget a reakciómért.  (LOL!)
Kicsit még baromkodtunk a Dj-vel aztán mivel szomjas voltam és nehogy má’ Gothika miatt ne igyak, elmentünk a bárhoz, ahol viszont tömeg volt. Sokáig kellett várnunk, mert kicsit elúsztak a pultosok, de a srác többször szólt nekem, ne haragudjak sajna várnom kell egy kicsit. Nem volt vele semmi bajom, közben szórakozhattunk Dj-nek a két ismerősén akik bemutatkoztak de őszintén, nem figyeltem. A Dj-t bimbicsavargatással üdvözölték és valami Ő itt a buzi barátom vagy milyen szöveg volt hozzá. Ez überelt minden olyan jelentéktelen dolgot, mint a neve. Figyeltem, hogy ne maradjak le semmiről, olyan apróságok, mint a név nem terhelhette a memóriámat!
Aztán jött Gothika a negatív hullámaival és a megbántott arcával. És már nem volt ott a híd. (Érti, aki érti…) Mert biztos ott hagytuk, mert le akarjuk rázni. Azért volt benne némi igazság. Én legalábbis reméltem, hogy elfelejt minket. Bár annyira mégsem volt részeg… A kurva tömeg közepén állok és várom, hogy kiszolgáljanak!
Egy gyors váltás után már mellettem verte a pultot és cseszegette a srácot, hogy figyeljen már ide és szolgálja ki a barátnőmet végre, közben idegesít a „Ne hagyd már!” szöveggel. Ez nem csak nekem, hanem a pultosnak sem tetszett és miközben kioktattam ismét a csajt, hogy moderálja magát és fogja be, mert megkértek hogy várjak egy kicsit, a tömegre való tekintettel, közben a srácot is nyugtattam, hogy nincs gond csak részeg a lelkem. Én szívem szerint már ott belevertem volna a fejét a pultba. Fasznak iszik aki nem bírja, és ilyen hülye lesz a piától!

Szokásunkhoz híven visszamentünk táncolni, és amint letettem a söröm ő egyből nyúlt utána. Alapvetően nem szeretjük, ha hozzáérnek az italunkhoz. Volt már, hogy beletettek valamit. Egyszerűen csak takarodjanak a sörünk közeléből! Előbb kell ahhoz felkelni, hogy lenyúld a söröm cica. Azért a pofátlanságnak is van határa, ráadásul, aki nem bírja becsatolni a táskáját az pont elég részeg ahhoz, hogy egy kicsit leálljon és elkezdjen józanodni. Nem mondom, mi sem vagyunk angyalok, de egymásra hallgatunk és próbálunk úgy egyensúlyozni a részegség határán belül, hogy ne legyen belőle probléma vagy totális égés. Tényleg csak jót akartunk.
Sajnos ő ezt nem védésnek fogta fel, hanem támadásnak közben pedig küzdött a sörért, amit a skizofrén kirohanásai után már akkor se adtam volna oda, ha józanabb. A női fegyvertár két végletére támaszkodva, hol kedvesen bújva, fogdosva kérlelt és bizonygatott, hogy teljesen jól van; hol megkergült picsa módjára hisztizve, beszólva bűntudatot keltve dühöngött. De ami a legjobban tetszett, hogy csak azért csapódott csábosan egy társasághoz, hogy itassák még. Sajnos a legtöbb ’kisasszony’ ezt csinálja a szórakozó helyeken. Mi eddig se csináltuk és ezután se fogjuk.
És még Ő nem érti, hogy mi a problémám ezek után vele. Csibe-maci! Fel akarsz minket szedni, utána meg elmész és rázod magad másnak. Nem vagyok hülye. Más levetett cucca nem kell. Az ilyenek miatt tartanak minden nőt ribancnak. Szerencsére eddig ilyenhez nekünk még nem volt ’szerencsénk’. Most viszont megkaptuk.
Elég sokáig veszekedtünk kisebb szüneteket beiktatva, mert annyira felhúzott, és kezdett már megfojtani a közelsége, hogy ki kellett mennem levegőzni. Egyszerűen kirohant a teremből Alice. Ezzel a ribanc az én nyakamban landolt. Nos nem épp kedvesen fogtam meg a kezét és löktem hátrébb. A kis közjáték után rohantam Alice után, akit nem találtam a mosdóban, így kifelé vettem az irányt.
Háromszor futottunk neki a beszélgetésnek, mert annyira nem értette, hogy most miért is hagytuk ott. 
Elegem van az ilyen emberekből, akik nem képesek felfogni, hogy nem azért mondunk vagy teszünk valamit, mert akkora szemét szar emberek vagyunk, hanem mert ha már összeismerkedtünk, akkor megpróbálunk rá vigyázni, végül is velünk volt fél este. De én itt fejeztem be, nem vagyok hajlandó hálátlan picsákra pazarolni az időm és pátyolgatni a hülye fejüket. 
Elég sokan hitték azt, hogy Angieyvel vesztünk össze. Akkor még nem értettem, miért mondja az egyik vicces kedvű birzi, hogy ’Zűr van a paradicsomban’, de így visszagondolva tényleg úgy nézett ki.
Miután nagy nehezen sikerült lekoptatni Gothikát, visszamentünk táncolni. Később egy srác, akivel Gothika nagyban elszórakozott, odajött hozzánk. Azt akarta, hogy vigyázzunk a csajra, mert ő elmegy. Imádtam a megvetéssel teli értetlen tekintetét, amikor közöltem, hogy leszarom mi van a csajjal én végeztem vele és nyugodtan menjen. Miután nem hatott rám a ’de egész koncerten veletek volt’ kioktató hangnemmel fűszerezett mondata, feladta. Érdekes, hogy egész este ott maradt a srác csak lekoptatta magáról Gothikát. Ennyit róla is. Úgy tűnik másoknak kell a mi levetett cuccunk…
Szerencsére utána jól éreztük magunkat. Megint találtunk egy önkéntes biztit, aki elég cuki volt szinte meg sem állt folyton táncolt és a jelmondatát is imádtuk, miszerint „ha valaki ennyire élvezi a táncot akkor azt ösztönözni kell” közben intett a beazonosíthatatlan törzsi táncos felé aki teljes átéléssel pörgött. Ha valaki ennyire élvezi a táncot, akkor az másoknak is mosolyt csal az arcára. Öröm látni, hogy vannak olyanok akiket nem zavar, hogy valaki jól érzi magát, hanem bátorítja, bíztatja. Nekünk is segített egy kicsit, mert szerinte nem egészen úgy kell ”ír táncolni” ahogy mi próbálkoztunk. Hatalmas türelemmel és sok segítséggel összehoztunk pár lépést. Sok röhögő arcot láttam. Mi is jókat nevettünk közben.
2-3-ig maradtunk, aztán elköszöntünk Dj-től, aki nagyon marasztalt minket, úgyhogy megint ökörködtünk egy kicsit aztán egy mellkaspacsi (Tudod amikor felugrasz a levegőbe és a másik mellkasának ütöd a melled. Lehet hogy ez csak férfiaknál elfogadott?!) után magára hagytuk a döbbent Dj-t.
Bizti is próbált maradásra bírni minket, végül ő is sajnálkozva de elengedett minket.

 Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 



2015. június 16., kedd

Old School



2015.06.14. Papa Roach / AWS / Sunset Barba Negra Treck


Délután kezdtünk neki a készülődésnek és az alapozásnak, nem siettünk, mondván még rengeteg időnk van. Tehát csak alapoztunk, és zenét hallgattunk, inkább nem mondom meg miket. Persze közben végig be voltunk sózva és folyton a koncertnél lyukadtunk ki. Gyorsan elrepült az a pár óra és már indultunk is a buszhoz, amin hosszú és unalmas volt az út, aztán mint ahogy lenni szokott egy jó koncert előtt semmi nem megy olyan simán mint ahogy elterveztük. A 3M nem járt, most vagy mi nem találtuk meg ezt az információt vagy elfelejtették kiírni. Szerencsére nem volt nehéz megtalálni a pótló buszt bár az elején kicsit elvitt a tömeg az ellenkező irányba, de végül sikerült és egy pár átszállással megérkeztünk a BNT-hez. Megálltunk nem messze a bejárathoz, megittuk a kis vodka-narancs alapozó koktélunkat, közben hallgattuk az előzenekart, asszem Sunsetet, ami nem igazán jött be és örültünk, amikor végre levonultak a színpadról átadva a helyet a második előzenekarnak a AWS-nek. Mi közben befelé tartottunk, át a biztik csapatán. Bent egy kicsit bizonytalanul kóvályogtunk, mert csak egyszer voltunk ott és akkor egy kicsit más volt az elrendezés de végül minden fontos helység meglett és miután lenyomtuk az első kör Tequilát közelebb mentünk a színpadhoz, bár őket sem szerettem meg, nagyon nem tudtunk mit csinálni, meg legalább foglalunk helyet. Szerencsére J közben hívott, hogy hol vagyunk, mert ő mindjárt megérkezik, úgyhogy a bejáratnál vártuk, aztán mivel ő még józan volt inni kellett még egy Tequilát. Mi már nagyon el voltunk, a melegben jobban üt, és mikor visszamentünk a színpadhoz már táncikáltunk arra az utolsó 3-4 számra ami még hátra volt.
Ahogy a befejezték és ellepték a színpadot a roadok, rögtön elkezdődött a népvándorlás a színpad felé, mindenki a lehető legközelebb akart lenni, és a végére már alig volt hely persze levegő meg még kevesebb. A tömeg egyszer csak összezárt. Nem tudom, hogy találtak még helyet, de volt olyan aki egyik percben még mellettem állt, aztán hirtelen 3 sorral előrébb állt. Vannak, akik még akkor is furakodtak, csak én meg már ezt nem hagytam. Az egyik furakodó görccsel közöltem, hogy szerintem itt már nincs több hely. Biztos bíztatóan néztem rá, mert olyan gyorsan tűnt el, amit nem gondoltam volna ekkora tömegben.
Nagyon sokat kellett várni, a tömeg egyre izgatottabb és türelmetlenebb lett, ami nem csoda, hiszen már attól is patakokban folyt mindenkiről a veríték, hogy levegőt vett. Természetesen mentek közben a facebook posztok is… Egyre többször skandálták: Papa Roach! Papa Roach!  Majd tapsözön, fütyülés és kiabálások, és egy örékkévalóságnak tűnő idő után végre felmentek a színpadra. A tömeg megőrült és egyszerre  lökődtek magasba a karok, újabb tapsvihar és üvöltés. Majd egy kisebb bevezetés után a banda belecsapott a húrokba és kezdetét vette az igazi tombolás. Mi is ugráltunk és üvöltöztünk, bár a bandából nem sokat láttunk, így is nagyon élveztük. Törvényszerű, hogy elöl állnak a legmagasabbak, de már nem zavar minket a dolog. Aztán egyre kevesebb lett a hely, mert még mindig helyezkedtek az emberek, volt aki éppen ki akart szabadulni a tömegből, és volt aki épp az ellenkezője, egy csapat pogózva tört utat magán és becsapódott a már ott táborozó szintén pogózó tömegbe. Mi is próbáltunk táncolni több-kevesebb sikerrel, aztán már annyira meleg volt, hogy úgy döntöttem, nekem ebből elég, ki akarok menni innen.
Még vártunk két számot, persze addig is tomboltunk, közben jött egy kis szünet, valami történt a dobbal, úgyhogy Jacoby egy szál basszer kísérettel oldotta meg és énekelte el a soron következő számot. Inkább csak jameltek egyet. Nagyon jó kis rögtönzés volt!  A közönség imádta. Szerintem senkit nem zavart az apró baki. A szám után elkezdtünk kiaraszolni a tömegből, és inkább hátul folytattuk a bulit, ahol gyakran látogattuk meg a pultot újabb és újabb adagért. Bár nem voltunk a dolgok sűrűjében ugyan úgy üvöltöttünk és tapsoltunk mintha ott lettünk volna. Természetesen a körülöttünk lévők legnagyobb örömére, mert sokan voltak akik inkább minket figyeltek mintsem a színpadot. Csak itt volt hely táncolni és nem kellett attól félni, hogy valaki ránk ugrik, vagy fellök és mi is nyugodtan kitombolhattuk magunkat.
Megint feltűnőek voltunk, ami nem csoda, hiszen akik hátul állnak azok többnyire beszélgetnek, iszogatnak, meg csak úgy élvezik a koncertet mindenféle ugrálás nélkül.  Koncerten vagyok. Minegy hol állok, akkor is jól fogom magam érezni!
Sajnos minden jónak egyszer vége szakad, a banda elköszönt a tömeg pedig kezdett szétszóródni. Volt, aki egyenesen kifelé araszolt, mások inkább vegyültek, beszélgettek.
Mivel utána rögtön átváltottak rockdiscóra mi maradtunk ugyan ott és táncoltunk tovább. Nem sokan követték a példánkat, úgyhogy mint majmokat a ketrecben úgy bámultak meg minket.Találó kifejezés! Volt, aki megállt egy pillanatra és bámult bele az arcomba. Vele közöltem hogy buli van vagy mi! Ja neked látom nem! Persze az elmaradhatatlan sátánvilla a levegőben volt. Kár, hogy nem értékelte túlzottan, sőt… De volt még egy pár ilyen, meg indokolatlan félmezkós aki még oda is jött, hogy meghívjon egy sörre, közben a másik oldalunkon újabb két bátortalan. De miután a félmezkóssal közöltük hogy nem és visítva röhögtünk rajta is meg a két másikon is hamar lekoptak. Olyan is akadt,  aki meglepő kérdéssel közeledett mégpedig azzal, hogy csinálhatna e egy közös képet, mert úgy hasonlítok az egyik ismerősére és meg akarja neki mutatni. Miért is ne, legyen ma gyereknap, persze miután ment a csipkelődés a részünkről meg a pakolgatás a részemről gyorsan tovább állt. Mondjuk a legfurább akkor is az a csaj volt aki odalibbent hozzám két kísérő barátjával és megkérdezte tőlem meg J-től, mivel mi kifelé menet a mosdóból lemaradtuk Angieytől, hogy: Még sosem csókolóztam másik lánnyal valami fogadás vagy próba vagy nem tom mi miatt (itt egy picit elkalandoztam) neki meg kéne csókolni egy lányt mert addig nem mehet haza amíg ezt nem teljesíti. Szerintem a két kispajtás már rutinos volt, mert elég messze álltak ahhoz, hogy ne érjem el őket, szóval J gyorsan átpasszolta nekem a dolgot és menekülőre fogta, én meg mondom miért ne amúgy se rossz csaj, igent mondtam. Nem volt rossz. Utána szépen megköszönte és mindenki ment a maga dolgára.
Mi még toporogtunk kicsit, aztán elindultunk haza.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 



2015. május 26., kedd

„Igyál még egyet és fogd a nyuszira!”



2015.04 05. Dirty Dance Rocktogon

Nehezen, de elkészült a beszámoló. Igazság szerint semi kedvem nem volt nekiállni, mert tudtam, hogy hosszú lesz. Épp emiatt kicsit meg is húztuk. Csak az alap koncepció 3 oldal volt… Na akkor tessék olvasni!

Sikerült úgy bezárni (mivel Angiey dolgozott és segítettem neki) hogy maradt nagyjából egy óránk a készülődésre így elkezdtünk már otthon alapozni. Mert mért is ne… Koccintottunk faterral és kicsit becsíptünk a mézes bodzás Fütyülőstől, úgyhogy a vége rohanás lett, hogy elérjük a buszt. Sajna csak Szentendréig ment, ezért kénytelenek voltunk Hévvel zötyögni Margit hídig. Utálom a HÉV-et! Direkt megnéztem a BKK-t, hogy ne legyen semmi meglepetés, erre nem jár a 4-6-os. Nem járunk minden nap a BKK-val. Jó semmi pánik megkeressük a buszmegállót, hát nem arrébb állt meg a busz! Ez volt minden vágyam, futással kezdeni az estét. Kivételesen az Oktogonnál szálltunk le, úgyhogy csak annyi időnk maradt alapozni ameddig elsétáltunk Rocktogonig. Jobb is így, ha az összes Fütyülőst megisszuk le se találunk. A ruhatáron igyekeztünk hamar átjutni, aztán egy gyors köszönés T-nek és sprint a mosdóig. Mivel legalább egy óra volt kezdésig kimentünk cigizni T-vel. A nagy sietségbe a táskámban maradt a cigi és mint a rossz kislányok a szőnyeg szélén állva bűnbánóan kértük a táskát a biztitől. Nem tom mi volt ebben olyan érdekes, de az addigi beszélgetés rögtön elhalt körülöttünk.

Asszem akkor érkezett meg E is, aki gyorsan kint hagyott minket mert hogy lecuccol.
Miután visszatértünk a bárhoz, megkaptuk a szokásos betétes sört meg Tequiláztunk egy kicsit és folytattuk a beszélgetés egészen addig amíg nem lettek túl sokan.
Odaálltunk a színpadhoz E mellé mert már fél tíz volt (Na ezt én így kapásból nem mondtam volna meg…), csak kezdünk lassan. Nyuszifül egész jó számokat nyomott, így nekiálltunk táncolni, hogy ne unatkozzunk. Meg persze, hogy állva maradjunk a jó pár kör tequila után… Egy-két kivétellel az összes csaj úgy nézett ránk, mint a véres rongyra.

Valaki mondta, hogy csak 10-kor kezdenek, ezért szörnyülködve kifelé vettük az irányt.  Rágyújtottunk, hogy hamarabb elteljen az idő, nameg az ember koncert alatt nem megy ki rágyújtani csak utána.
Mire kezdődött a koncert már bátorra ittuk magunkat és egy kicsit bunkóra. Csipának is oda szúrtunk egy pár viccesnek szánt mondatot. Kicsit meg is lepődtem mikor hirtelen odasuhant hozzánk, és szemügyre vette az alkoholkészletünket. Megkérdezte mi az a piros a pohárba, mi meg üvöltöttük kórusba, miután megtudtuk a mögöttünk lévőktől, hogy Rose. Inkább a mögöttünk álló két csaj italát is felraktuk a sznpadra, többek közt óvatosságból, hogy le ne öntsenek.
Aztán meg azt kiabáltuk, hogy ne abból igyál az nem jó, inkább vodka-sört. Nem mert belőle inni.

Végre valahára elkezdődött a koncert. Nagyon jó volt, teljesen elvesztünk benne, leszartunk mindenkit. Táncoltunk meg énekeltünk, ami már jobban megy mert kezdjük megtanulni a szöveget. Segítségünkre volt még a két csaj is mögöttünk, ugyanis ők kívülről fújják az összes számot, nekem csak hátra kellett fordulnom, ha nem voltam biztos a szövegben és leolvasni a szájukról. Azért most sem úsztuk meg fűcsomót. Mivel én belül álltam, védve mindentől, most nem én kaptam a szeretetéből, hanem Angiey. Most őt öntötte le és állította bele a hatalmas karmait a ribanc. Még jó, hogy nem vagyok agresszív ember, különben minden bizonnyal a kis karmait a tarra nyírt fejébe állítottam volna…
Koncert közepe felé meg a végén egy-egy szám elejéig beugrott hozzánk T. Igaz, hogy megbeszéltük, hogy bejön táncolni, ha ráér, de úgy megijesztett amikor megfogta a karom, hogy majdnem felugrottam a hangfalra. Elég nagy látványosság voltunk. Szinte nem is figyeltünk a bandára, inkább egymással ökörködtünk meg táncoltunk, aztán megnéztük, hogy fenn van e még a banda. Elfogyott a sörünk és a koncert is véget ért, de mivel a közönség kiharcolta, lenyomtak egy uccsó számot.
Innentől kezdtük elveszíteni a fonalat. Egész este Nyuszifül szolgáltatta a zenét a rockdiscon és szinte csak olyan számok mentek, amiket mi szeretünk, ha nem akkor kimentünk cigizni meg még inni T-vel innentől már inkább Tequilát. Többnyire békén hagytak, csak egyszer kellett lerázni egy csávót, táncoltunk aztán nem akart lekopni és zavaróan rámenős volt.
Úgy három körül kezdett kiürülni a hely és mi is úgy döntöttünk ideje menni. Elköszöntünk Nyuszifültől és már a ruhatárnál voltunk, amikor T elkapott és közölte még nem mehetünk, mert innunk kell vele. Nem kellett nagyon rábeszélni. Megint Tequila duplán aztán, uh nem is tudom annyira összemosódik az egész. Volt valami pálinkás rettenet, jéger, meg whisky kóla…  Asszem kicsit mentünk táncolni T-vel együtt. Mindenki meglepődött. Hogy még sem mentünk haza. Majd újra vissza a bárhoz inni meg ki cigizni. Aztán kicsit leült az egész. Mikor ismét távozni akartunk T- megint közölte, hogy neki most szüksége van a bulizásra, úgyhogy megint maradtunk.
Szinte már senki nem volt lent, csak egy két vendég, akikkel aztán össze is ismerkedtünk, az ott dolgozókon és rajtunk kívül.
 Megint ittunk, aztán vagyis én nem mert a pisa színű Tequilából nem vagyok hajlandó, úgyhogy az enyémet átpasszoltam Nyuszifülnek. Majd kis beszélgetés és mindenki eltűnt. Engem ott hagytak, hogy vigyázzak a piára. Nem tom mennyi ideig vártam, nekem soknak tűnk úgyhogy megkerestem a többieket. Szerintem nem volt sok. Azt tudom, hogy egyser csak te is ott voltál a bárnál…
Megint ittunk, meg beszélgettünk, aztán T megkérte Nyuszifület, hogy rakjon be valamit, tőlünk kérdezték, hogy mit. TŐLÜNK! Velünk már nem nagyon lehetett értelmesen kommunikálni. Úgy 2-3 számot táncoltunk aztán már csak arra figyeltünk fel, hogy Nyuszifül zár és próbál minket kifelé terelgetni. Kifelé mindenkitől elbúcsúztunk, és természetesen megígértünk hogy hamar jövünk majd megint. Hazafelé egy Oroszlánra elkeresztelt sráccal mentünk. Lent ismertünk meg.  Mondta, hogy nem arrafelé megy de elkísér minket a Nyugatiig. A férfiállat majd támogat. Ja persze a férfiállat is olyan részeg volt mint mi, ha nem részegebb. Szóval elég érdekes volt az út. Lassú kígyózó mozgással haladtunk, a tereptárgyak kikerülése nagy logisztikai feladatnak bizonyult, szerencsére a járókelőkkel már nem volt probléma, ők inkább kikerültek vagy vigyorogva félreálltak és megvárták, míg elhaladunk előttük. A metróban fájdalmas búcsút vettünk egymástól és sikerült probléma nélkül eljutni a városkapuig és felszállni a buszra.
Egyébként a busz Esztergomig ment nem kellett volna leszállnunk Szentendrén, de mi még is lekecmeregtünk majd jegyet vettünk nem tom hogy és visszaszálltunk ugyan arra a buszra. A sofőr röhögve küldött minket hátra. Sajna mindketten elaludtunk és egészen Dömösig utaztunk, ahol Angiey keltett fel és gyorsan leszálltunk. Irány visszafelé. Még akkor is olyan részegek voltunk, hogy támolyogva haladtunk és nekem néha majdnem sikerült kimenni az útra. Kilencre értünk haza, ráadásul Angiey aznap dolgozott. Tíztől. Izgi volt az a nap. Ködbevész…

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

2015. március 10., kedd

HALLOD, ÁLLJUNK LE!


2015.02.27. Dust ’n’ Bones + Junkie Jack Flash 

Koncert előtti készülődés megint semmi másról nem szólt, mint egymás szívatásáról meg ökörködésről. Aztán két röhögés között jöhet a smink.
A buszozás megint csak csöndesre sikerült, az az igazság, hogy nagyon szem előtt voltunk és már így is néztek egy páran, úgyhogy kihagytuk az ülve néptáncolást és a néma karaokét. Ezért utálok buszozni, megtöri az ember lendületét.
Megint sétáltunk egy jót, meg bosszankodva állapítottuk meg, hogy a Pesti forgalom nem nekünk való. Az egyik kereszteződésben mindig legalább öt percig állunk mire sikerül valahogy átvergődnünk. Persze ilyenkor még véletlenül sem jön arra egy nagyobb társaság, akikkel könnyebben át tudnák slisszolni. Na mindegy, végül is ráértünk.
A park előtt ráérős iszogatással együtt is baromi korán odaértünk. A ruhatárnál Marcona is megjegyezte, hogy nagyon korán van még, nem ilyenkor szoktunk jönni.
Megint tettünk egy kört és mivel még az előzenekar is csak fél óra múlva kezdett, gondoltuk feltankolunk a pultnál, meg boldogítjuk T-t. Csak az új srácot találtuk ott, vele aztán gyorsan megbeszéltük, hogy T-n kívül nem kérünk mást, majd tétlen várakozás helyett inkább kimentünk cigizni. Nyuszifül most a legrosszabb helyre parkolt és mivel érdekesebbet nem találtunk megint csak a kocsiján poénkodtunk és ha nem lett volna annyira tiszta, lehet átmegyünk porművészbe… Rája írom vérrel!
Bent megint megtámadtuk a bárt és kis várakozás után csatlakozott T is, úgyhogy jöhetett a szokásos kör. Kevesen voltak még mindig, így T-nek volt ideje velünk beszélgetni. Komoly témákat érintettünk és áldom az eszem, hogy otthon nem pálinkáztam be, mert különben a beszélgetés közepén fejjel vettem volna le a pultot. Így viszont annyira belemerültünk a dumálásba, hogy észre se vettük, amikor nekikezdett az előzenekar. Igazság szerint baromira nem érdekeltek, sokkal szívesebben maradtam T-vel és az se érdekelt volna, ha lemaradok a Dust elejéről. Csak hát a bárnál sűrűsödött a szomjazók hada így jobbnak láttuk, ha bemegyünk a Junkie végére. Kicsit táncikáltunk, megpróbáltuk felvenni a ritmust, közben araszoltunk előre. Nem mondom, hogy rosszak, mert nem azok, de nekem valahogy nem jöttek be. De még mindig nem lesz jobb semmi a max hangerőtől… Azért jót röhögtünk rajtuk.
Dust-on elég sokan voltunk és már annyira előre nyomtak, hogy a színpadot rugdostam meg a mikrofon zsinórján tapostam. A mögöttem lévő csaj szerint még így is tudtam volna előrébb menni, mert egyfolytában lökdösött vagy a lábamat rugdosta. Volt már nála nagyobb ellenfelem is, úgyhogy nem sok vizet zavart. Persze nem elég a csaj, még a sört is kénytelen voltam védeni aztán meg pakolgatni, mert a kurva zsinorral majdnem kiöntötte.  Én mondtam, hogy ne rakd oda! Tudod hogy ficánkol meg koordinálatlanul ráng…
Kisebb technikai problémák után egész jól szórakoztunk és már a mögöttünk lévő tömegről is megfeledkeztünk. Nem tudom pontosan mikor, (a két tequila és a 3 vodka-sör után ezt már senki ne várja el tőlem) de a Rocket Queen-t kezdték el éppen játszani (ezt se magamtól tudom) amikor kisebb lökdösődés alakult ki, állítólag csajokat fogdostak meg balhéztak. Nem tom, nincs hátul szemem és az egész katyvaszra csak akkor figyeltem fel, amikor valaki akkora lendülettel lökött meg hátulról, hogy a színpadon kötöttem ki. Bár próbáltam menteni a helyzetet fellépni már nem sikerült, úgyhogy kutyapózban csodálhattam meg a színpad borítását. Angiey is borult bár ő még talpon maradt. Térdhajlaton rúgtak és valaki megfogta a seggem(!!!!!!). Azt hittem valami kis vicces Vince szórakozik, ezért a mátrix figura után megfordultam. Pillanatok alatt józanodtam ki és mindketten a lökdösődők felé fordultunk, még időben ahhoz, hogy az újból felénk repülő idiótát anyázva és egyéb kötőszavak használata közben visszalökhessük a tömegbe. Mondjuk akkor már a tömeg szétvált mint a Vörös-tenger, mi az egyik végén, barmok a másikon. Nem voltam hajlandó arrébb menni meg az a helyzet, hogy nem is lett volna nagyon hova. Csak vártunk hátha közelebb jön a lökdösődő csapat és esetleg nekünk is be kell szállni, de szerencsére voltak olyanok, akik aztán elterelték őket, és ahogy olvastam közbeléptek a biztik is. Pedig komolyan ott voltam! Nem emlékszem a biztikre. Napszemüveg mögül biztos jobban lát az ember… Persze közben a basszeros leállította koncertet és próbálta fékezni a megvadultakat, csekély sikerrel, de legalább megpróbálta. Sidd elé is felpattant valami csaj (ezt már azért láttam, mert elmúlt a közvetlen veszély és kezdett elkalandozni a figyelmem, pontosan értem mire gondolsz) és 10 centiről üvöltözött vele. Annyira igyekeztem kivenni, mit mond de, nincs meg. Csak arra emlékszem, hogy a válasz: Nyugodjá’ le a picsába! Gondolom követelte, hogy csináljanak valamit. Nem értem a csajt, mert ha bent állt a dzsindzsába, akkor mért nem inkább a biztiknek ment szólni, ha meg távolabb állt, akkor mi a faszomat ijedezik, úgy is rend lesz pár percen belül. Mert pinaaaaaaaaaa! Gondolom, aztán kivezették a tagot, mert folytatódott a koncert.
A kis incidens ellenére nagyon jó volt. A végén a basszeros bevágott közénk egy pengetőt, nekem súrolta a hajam. Gondoltam ott minden szépre, hogy hova menjen, és mit csináljon. Csak néztük ahogy repült, és földet ért.  Meg se próbáltam elkapni, ahhoz túl gyors volt, de végül így is nálunk kötött ki.

Koncert után tettünk egy kört kint, meg a bárnál, T-vel újabb adag Tequila aztán bementünk táncolni. Igaz, hogy sok metálszar volt és csak néha rakott be a Dj mást, most valahogy nem számított, táncoltunk meg ökörködtünk. Volt ott minden, csárdástól a headbeng-ig, közben üvöltöttünk valami szöveget, néha semmi köze nem volt az aktuális számhoz, de az kit érdekel. Néha furcsán méregettek.
A banda végig maradt, sokszor láttuk a basszerost, Rekettyét és elég szimpatikus volt meg éppen a backstagenél táncoltunk, mert kiszorítottak minket a helyünkről(!!!!!!!!) (éppen ott voltak kevesebben, mert megint szokatlanul sokan maradtak) amikor ő be akart menni és Angiey hirtelen kinyúlt érte és megállította. Az első döbbenet után várakozva nézett Angieyre (azt nem tudtam merre vagyok arccal… örülj, hogy egyáltalán a mozgás meg volt.)majd rám, elég türelmes volt. Beletelt egy kis időbe mire rájöttem Angiey nem fog megszólalni,(beszédközpont leállt) úgyhogy nekem kell. Jobb nem jutott eszembe, megkérdeztem, hogy marad e táncikálni erre felemelt kézzel üvöltötte, hogy nem. Jó, ha nem, akkor nem, de még utána próbált kommunikálni, de nem értettem, meg mondom biztos most magyarázza ki magát (ami nem érdekel, nincs szükségem indoklásra, megértem elsőre is). Ott állt magyarázott. Kitartóan. Közelebb is araszolt. Csibe-maci! Hangfal mellet, koncert után? Asszed hallok?! Ránéztünk nem tudtam mi van. Integettünk neki. Ő csak állt, aztán megunta és távozott. NEM HALLOK!!!! Végül feladta és bement. Utána egyszerűen összefolyt az egész, jól el voltunk és csak azt vettük észre, hogy hoppá három óra. Már a színpadon ücsörögtünk és próbáltuk rávenni magunkat a távozásra, amikor kivágódott a backsageből Rekettye és mutatja felénk, hogy egy perc (mutató ujj feltart, felénk néz, nyugtáz, tovább halad),legalább is így értelmeztük. Most vagy én nem láttam, hogy körülöttünk más is volt és annak mutogatott vagy az nekünk szólt. Nem tom, értetlenül néztünk össze Angieyvel és egymást kérdezgettük (üvöltve), hogy mi a fasz van?! Nem tudtuk meg, hogy tényleg nekünk szólt-e. Tudod… ez után a kedves Mi a fasz van?! Kérdés után én se mennék oda senkihez…
Elbúcsúztunk szépen mindenkitől, T-t is jól megölelgettük, aztán elkezdtünk hazafelé vánszorogni. Hát nagyjából ennyi.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

2015. február 19., csütörtök

Random faszságok Angieytől: Életre ítélve



Nem voltam angyal és már soha nem is leszek

Már nem vigasztalnak és segítenek óvó kezek

Lemondtak rólam és a lelkemről

Elvitték magukkal az emléket a reményről

Sötétséget és fájdalmat hagyva

Egy szál fekete rózsát adva

Hogy örökké eszembe véssem

Szárnyam szegve élek



Elbuktam immár sokadjára,

Többé nem sietek mások oltalmára

Nincs szükség egy bukottra sehol

A bűneim alól nincs aki felold

Maradok így magammal

És az én kis beteg agyammal

Még egy jó ideig életre ítélve

Belekóstolva a halandóság ízébe.

2015. február 10., kedd

Nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy KI mondja!



2015.01.31. Dirty Dance + Bang Bang Rocktogon


Roppant érdekes, hogy mi bármit is csinálunk, hülye kurvák vagyunk. De miért is? Mert merjük magunk jól érezni? Szóvá tesszük, ha valami nem tetszik? Mert táncolunk? 

Asszem már kezdem megszokni, hogy sokan féltékenyek és hogy ennek hangot is adnak. Van, aki a hátunk mögött terjeszt pletykákat, aminek a fele sem igaz, és akad olyan is, aki a szemünkbe meri mondani. De tudjátok mit? Mindenki magából indul ki.
Nem fogok csak azért meghunyászkodva otthon maradni, vagy a fal mellett a sötétben sörrel a kezemben denevérezni, mert egy-két törzsgyökeres Hooligans ’rajongónak’ nem tetszik valami. Sajnálom, sosem voltam seggnyaló és nem is most fogom elkezdeni.
Régebben ez a díszes kis társság próbált minket is besorozni. A probléma az, hogy nekünk vannak érzékszerveink, agyunk meg véleményünk, amit nem hallgatunk el. Nem követjük az önjelölt méhkirálynőiket. Ilyen oszd meg, és uralkodj alapon működik a ’társadalmuk’. Első összetűzésünkre akkor került sor mikor legelső koncertünkre elmentünk. Nem tetszet nekik, hogy már ott felfigyeltek ránk. Ez után párszor próbáltak minket beolvasztani, de nem sikerült. Igazán, mélyről fakadóan utálnak minket. 

Na de most lássuk a Mi szemszögünkből a koncertet.

Mint mindig, indulás előtt szívtuk egymás vérét Angieyvel, kezemben a mostanában elmaradhatatlan pálinkával és arra vártam, hogy végre elinduljunk.
Lassan indult be az este, a buszozás halál volt, nagyjából végig bóbiskoltuk. Arra lettem figyelmes, hogy a mögöttünk ülő két utas az Evil Twinsről beszélget. Mi adtuk a vitájuk alapját miszerint nem minden metálszar szar. Írtam Alicenek viberen (ott ült mellettem), hogy figyeljen már. Hallgatóztunk vazze! Aztán a kellemes hidegben sétálgattunk meg alapoztunk egy órát. Én meg csacsogtam. Itt döntöttük el, hogy csak sört fogunk inni. Ha csacsogok részeg vagyok. A bejutás is mindig érdekes, mert sosem lehet tudni, hogy egy baromi hosszú sort fogunk e ki vagy épp én bénázok a fizetéssel miközben próbálom feldolgozni Marcona szavait…ja, hogy még válaszolni is kéne… Én csak utazom!
Bár volt egy kis tumultus, mert mindenki az ajtóban beszélget, meg próbálja elintézni a bejutás, azért elég gyorsan letudtuk, közbe jót röhöghettünk valami csajon (aki szintén Hooligasn rajongó; sokat elmondd erről a kis társaságról), aki mindenkinek elmondta, hogy milyen koncerten volt, és most ezért nem tudja fizetni, de azért be szeretne menni. Annyira jó volt a dumája, és annyira látszott mindenkin, hogy jó van má’ csak menjél befelé.
Miután tettünk egy kört, a pultnál kötöttünk ki és megint iszogattunk T-vel, annak ellenére, hogy kint megbeszéltük, nem fogunk semmi mást inni csak sört. Halva született elhatározás…
Valami fahéjas narancsszeletes, enyhén húgyszinű Tequila volt. Ez a Tequila Gold. Kicsit küzdöttem vele, de győztem.
Elég sokan voltak már a bár körül, úgyhogy inkább távoztunk és mivel mást nem tudtunk csinálni, benéztünk az élőzenekarra, akik már játszottak. Csörömpöltek… Összesen három számot ismerek tőlük. Mialatt hallgattuk őket és próbálgattuk, hogy vajon mennyire menne rá a táncikálás, megtalált minket E, aki egyből a nyakunkba is ugrott aztán kicsit dumáltunk már amennyire lehet ekkora zajban. Szerintem picit hangosabb volt a kelleténél, de nem mertem odaállni Nyuszifül elé, a problémámmal: Attól még, hogy kurva hangos nem lesz jobb, úgyhogy légyszi legyen halkabb! Mivel nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg kivág mint macskát szarni ezért inkább feljegyeztem a füldugó beszerzését és próbáltam másra figyelni. Hát igen, koncertre füldugó…
Közben újabb helyezkedés, mert Angiey nem látott semmit a bandából csak egy nagy hátat. Törpe vagyok…
Egyébként egész jók voltak, saját számok mellé kerültek mások is, ha jól emlékszem Crüe vagy AC/DC? Persze… Buckcherry meg Backyard Babies (így írják??) Kicsit ijesztő, hogy ennyire nem vagyok képben koncerteken…
Na mindegy, elkezdtünk táncikálni meg beljebb araszolni, mert először nem láttunk rendesen, aztán terelgettek minket mert egyre többen szállingóztak befelé és kezdtek el araszolni a színpad felé. Nekem csak a szőke pinakoszorú maradt meg. Ütnivalóan néztek ki. A kezdeti lagymatag tötymörgésből a végére jó hangulat lett, beindult a közönség és a zenekar is felengedett, legalább is én úgy láttam, hogy elkezdték igazán élvezni, és nem csak túl akartak lenni rajta. Az előzenekaroknak mindig kegyetlen a sorsuk…
Mire elkezdődött a Dirty már a szokásos helyünkre honfoglalóztuk be magunkat, pedig a terv nem ez volt. És itt jött az első beszólás, Angiey mögötti csaj kijelentette, miközben a kezét rángatta le E válláról, hogy ne ölelkezzetek itt, mert Ő fényképezni akar, és így nem lát semmit. E meg rögtön kérdezte, hogy de azért ugye táncolunk? Még jó hogy!
A csajnak baromira nem tetszett és segélykérően a mögöttem lévő szőke kasra nézett, akik csak vállvonogatva rázták a fejüket.
Csak tájékoztatásul, ha valaki emberi hangot üt meg velünk, akkor megtaláljuk a megoldást a felmerülő problémákra! Vagy csak simán elküldjük a picsába, csak mert nem szimpatikus.
Körülöttünk valahogy zajlik az élet, ezért se szoktam végig a színpadot bámulni. Kicsit könnyű elterelni a figyelmem. A harmadik vagy a negyedik számnál a mellettem lévő csaj olyan intenzitással vonaglott a hangfalon, meg nyúlkált Tankcsapda felé, hogy lelökte a hangfalat, ami majdnem a lábamon landolt. Örültem neki, mint egy fejfájásnak, közben magamnak szánt motyogással problémáztam, hogy-hogy lehet valaki ennyire pina és hogy vigyázni kéne a hangfalra. Persze ezt a fél banda végig követte, úgyhogy jót röhögtek rajta.
Ez után kaptam egy kis sört a hátamra, amit már fel se vettem, mert minden koncerten kapok a nyakamba egy adaggal.
Csipa már csak rá tett egy lapáttal mikor addig ügyeskedett a mikrofonja zsinórjával, hogy kiborította a sörünket. A nyakára tudtam volna tekerni, de hát mi raktuk rossz helyre, és mint utóbb kiderült az elején szólt is, hogy ott nem lesz jó. Ezt csak azért tudjuk, mert youtube-on van egy videó erről a koncertről. Sajnos a mi agyunk úgy működik, hogy a látás és hallás tompításával javítja az állóképességet, és aki nem néz a szemünkbe úgy elmondva amit akar és nem látja hogy nyugtázzuk, akkor majdnem biztosra veheti, hogy nem jutott el az agyunkig.
Ettől eltekintve baromira élveztük a koncertet, megint megpróbálkoztunk egy-két dalszöveggel az esélytelenek nyugalmával és az így is jól hangzik jelmondattal. Mindig a szöveg volt a gyengém. De a ritmus legalább megvan.
De ahogy észrevettük nem csak nekünk voltak problémáink a szöveggel. Csipának is sikerült rontani. Ezt is a videó megnézése után ismertük fel…
Koncert után kimentünk levegőzni, majd T meghívott minket arra a gyomorforgató Tequilára
amit már úgy is mindegy alapon ittunk meg. Befelé menet kicsit dumáltunk a DJ-vel majd mentünk táncolni.
Sajnos E megint hamar elköszönt, de előtte nem úszta meg a fotózkodást, ami kisebb technikai problémák után sikerült kivitelezni. Azt se tudtam merre nézzek…
Szokatlanul sokan maradtak és nem úgy tűnt, hogy igyekeznének lelépni. Helyette a részegség különböző stádiumaiban próbáltak csajozni, meg táncolni.
Egy darabig nagyon jól elszórakoztuk, aztán ahogy szaporodtak a metálszar számok úgy kezdtünk leengedni mi is. Én a kevés alvás és a pálinka agyromboló hatásával küzdöttem… aztán feladtam. Ezen a ponton váltam az események távoli szemlélőjévé.
Ismét ráakadtunk egy pár gyöngyszemre a tömegben, és itt most nem azokról van szó, akikre diszkréten csorgattuk a nyálunk.
Egy csíkos pólós srác dobosnak képzelte magát, és a könyöklőt használta hangszernek, kisebb szüneteket beiktatva (ez alatt a „hangszerén” feküdt) lenyomott egy pár számot. Mint valami sámán!
Néha beúszott a képbe a mislenbaba csávó, aki A Vihar A Tengeren című balettelőadással szórakoztatta a népet. Ez addig működött, amíg el nem hasalt az ajtóban és úgy döntött magzatpózban neki jobb. Az ijesztő volt! Kifelé menet néhányan megnézték meg megpaskolták, de senki nem törte magát, hogy összeszedje. Azért ne hagyjunk már földön feküdni tömegben senkit! Angiey viharzott oda és kapta föl, hogy na most kimész levegőzni. Szerencsém volt, mert az eslő meglepetés után, hogy valaki ’felkeltette’, ő is fel akart állni. (Szemkontaktus, elmondod mit akarsz és megérti!) „Akkor kimegyek levegőzni.”
Nem sokra rá egy kisebb kupac verekedőt próbált meg jobb belátásra bírni. Nem volt teljesen tiszta, hogy ki miért üti a másikat, de az biztos, hogy valami csaj miatt estek egymásnak. Rengeteg volt a primitív főemlős.
Unott képpel bámultam őket, amíg Angiey nem kerül földre vagy kap egy sallert nem erőltetem meg magam. Hiába, megmondták a hangok, hogy én egy szar ember vagyok. Aztán egy másik nagydarab csávó leépülését követtük végig (aki szoknyában volt), leplezetlen jó kedvvel egészen addig, amíg végleg ki nem feküdt a színpadon. Minden esésénél felfedte kis szőrös, zerge lábait… és meglepetésünkre kiderül, hogy van rajta alsógatya… sőt az cicanaci volt… latexpantalló!
3 felé bevonultunk a mosdóba, mert szegény Dj  próbálkozott, hátha beállunk táncolni, de nem ment. Dög fáradt voltam én is. Betegen. Meló után. A metálszar már kezdett az idegeimen táncolni és csak haza akartam menni, aludni.
Az útvonaltervezés közepén beestek hárman a mosdóba, egy zöld hajú csaj, simán elmehetne a pusztába fűcsomónak, meg két utánfutója. Ötletem sincs, hogy néztek ki. Mint az orkok vazze, mint az orkok!
Szóval törpike undorodó hanggal megkérdezi: „Nem sikerült leszopni a Csipa faszát? Túl hamar elment mi?”  Hát őszintén, először azt se tudtam merre vagyok arccal. Vártam, hátha Alice megüti vagy valami, de ez aludt.
Beletelt egy kis időbe mire értelmeztem a mondatot, aztán úgy döntöttem, hogy inkább csendes közönnyel figyelem az eseményeket és csak az arcomon kiülő hitetlen undorral reagálok. Angieynek ez jobban ment, neki sikerült vele kommunikálni. De én se voltam a helyzet magaslatán. Első sorban nem tudtam, miért minket molesztál ez a pina. Aztán azzal se voltam tisztában, hogy Csipa kommunikálni próbál velünk, nem is egyszer. Ez mért fáj másoknak? Amúgy meg úgy emlékszem, hogy a szólógitárosokat szokták leszopni…
Hogy ez honnan jött neki nem tudom, savanyú a szőlő, vagy mi? Valószínűleg, ő a külsejével próbálja magára felhívni a figyelmet, tekintve, hogy féltar… Nem jól érzi magát koncerten, hanem fényképez meg rosszindulatú pletykákat terjeszt, mindezt csak azért mert őt nem is akarják meghúzni. Felénk legalább az akarat megvan a banda felől…
Baromira nem törtük magunkat, hogy Csipa közelébe férkőzzünk. Egész este csak kétszer láttam, a színpadon és a bárnál. Nem beszéltünk vele, még csak nem is köszöntünk oda. Úgyhogy nem értem mire ez a nagy felháborodás, de sajnos ez jellemző erre a közösségre. Mindenkit kinézni és lealacsonyítani, aki nem felel meg nekik. Ennyire tudhatunk valamit, hogy minden koncerten beszólnak?

Kifelé menet kénytelenek voltunk előre engedni őket, mert hol máshol toporognának mint az ajtóban. Miközben azon gondolkoztam, mennyi energiámba kerülne rárúgni az ajtót, és hogy így mekkorát esnék zsebre dugott kézzel, látom amint az egyik utánfutója vállvonogatva, erőltetett mosollyal az arcán köszön el tőlünk.
Eldöntöttük, hogy mielőtt még valaki megtalál minket, lelépünk.
A biztik se sokat segítettek a hangulatunkon, Marcona a bilétánkat lóbálva kérdezgetett meg vagy két ember cuccait kiadta mire mi is sorra kerültünk, a másik meg a miért vagytok durcásak mondatával fárasztott. (Engem nem zökkentesz ki!) Nagy nehezen odavetettem, hogy már rohadtul elegem van a sok baromból. Csak a cuccomat kérem, de mihamarabb. Marcona nem az a tipus aki, meghátrál egy durcásabb mondattól, és folytonosan érdeklődött hogy mi a probléma. Erre dühömben rávágtam, hogy az, hogy senkit se lehet szájbarúgni büntetlenül, vagy anélkül, hogy kiraknának. Mindeközben mögöttünk az Orkok/Hobbitok (és a zöldhajú luvnya) csoportja cüccögött. Bizti meg halkan de nyomatékosítva ránk nézett és megkérdezte, Ki mondta, hogy nem lehet?

Örültem, hogy végre kijutottunk onnan. Hazafelé rohadt hideg volt, és kurva sokat gyalogoltunk, úgyhogy mire hazaértünk elegem volt mindenből. De már alig várom a következő Dirtyt!

2-3 napra rá Youtube-on megtaláltuk a koncertet és megértettük miért voltak ennyire féltékenyek és rosszindulatúak a kis dugatlan pinkák. Akinek nem inge nem veszi magára. Akit meg sért az meg a fasznak olvassa.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey