2014. március 24., hétfő

Nagy Köd volt!



2014.02.22.

A koncertjeink általában szarul kezdődnek, és ez most sem volt másként.
Megint vodka sörrel alapoztuk meg az estét, amit faterom csak isten ostorának hív, és mindig elcsodálkozik rajta, hogy-hogy bírjuk meginni hányás vagy kidőlés nélkül. (Nem túl gyorsan, de határozottan.) Finom és ütős, na meg nem kell két pohárral szarakodni. A jelentős részét a parkban ittuk meg, ami már szintén törzshelynek számít. Itt aztán sorban megtaláltak a különféle problémával küzdő emberek. Az egyiknek nem volt tüze, a másiknak minden szükséges kelléke megvolt, kivéve a papírt, amibe a füvet csavarta volna. Legalább háromszor megkérdezte, me ugye biztos, ami biztos. A végén már csereüzletre is hajlandó lett volna, csak szánjuk már meg azzal a papírral. Hát mi vagyok én? Dohánybolt? Ha kemény vagy, belecsavarod a zoknidba… Alig szabadultunk meg tőle, máris jött a váltás. Konkrétan egy csávó szatyornyi piával. Majdnem mind félig üresen, és kínálgatja, hogy segítsünk rajta és igyuk már meg, me be akar jutni valami szar helyre, úgy gondolta odaadja nekünk. Hááát kösz nem. Pont elég ami a kezemben van. Meg amúgy is… idegen pasitól piát nem fogadok el.
   Befelé menet hamar végeztünk, bár most sem úsztuk meg Marcona poénkodása nélkül. Meg se próbáltam követni. Asszem valami számokon akadtunk fönt. Kérdezte, hogy hova akassza a kabátokat, melyik helyre. Erre mondtam, hogy mindegy. Azt mondta az már foglalt. 111… mert az mind 1. ha ha ha…
Bent szokás szerint megtámadtuk a bárt, ott is vattacukrot és megint köteleztük egy jégerre, magunkat meg egy tequilára. Asszem ennek is köszönhetjük, hogy egy kicsit… nagyon leragadtunk, kisebb szüneteket beiktatva. Amúgy is ráértünk, a fiúk megint később kezdtek. Ez mégse a kibaszott Guns ’n’ Roses. Kezdjenek időben! Mire végre betaláltunk, már javában játszották az első számot.
Nem mondom, hogy teltház volt, mert az erősen túlzás lenne, bár kinek hol kezdődik a teltház ugye. Persze a „táncoló tömeg” is csalóka, főleg ha napszemcsiben nyomod, és ha még van is benned valamennyi alkohol, na akkor meg szinte lehetetlen még saccolni is. Meg persze mozgolódnak is, amivel szintén nem segítenek. Hát igen. Nem mentünk teljesen előre, mivel lassú számmal kezdtek meg az énekes se volt túl tiszta, így hát maradt a kivárás meg a bámészkodás. Bevallom, egy kicsit kezdtem unatkozni, ami nálunk egy kicsit veszélyes. Ilyenkor akaratlanul is elkezdjük egymást szórakoztatni, a körülöttünk lévő emberek és néha a zenekar bánatára. Én csak megkérdeztem, hogy mindig ilyen hamisak e… meg még volt egy pár megjegyzés… Még jó, hogy a 3. szám után begyorsítottak és olyan szám jött, amit szeretünk, mert már néhányan elég mérgesen néztek ránk. Asszem mindenhez, amit mondott az énekes, fűztünk valami kommentárt.
Előrefurakodtunk, bár ez nem tetszett néhány embernek. Elölről már mindjárt jobb volt az énekes, és hátralévő koncertet végig táncoltuk, meg röhögtük. A hangfal mellett nem hallod tisztán a koncertet, így ott egész jó volt. Szeretem nézni, amikor néhány csaj utánoz minket. Bár néha nem tudom eldönteni, hogy mi is ilyen szarul mozgunk, vagy nekik haladja meg a képességüket a dolog.
Koncert után jöttek a szokásos körök, meg sörök, és az új ismeretségek. Megismerkedtünk Saulinnal és az ő ferde hajlamú barátaival, mert hát akik önszántukból beleülnek egy másik srác ölébe és ott léggitároznak, azoknál tuti homokszem került a gépezetbe.
Szombat lévén rockdisco volt, úgyhogy kifulladásik tudtunk táncolni, meg néha üvölteni a számok dalszövegét. Még szerencse, hogy túl hangos a zene ahhoz, hogy pár lépéssel arrébb hallani lehessen a hangunkat. Különben mindenki a fülét fogva futna kifelé. Bármikor ki tudok üríteni egy zsúfolt termet a hangommal.  És nem csak ők találtak meg, hanem egy régebbi ismerős, Köd is, akinek az a tévképzete, hogy a mi testőrünk, ráadásul nagyon kitartó (ez nálunk előny), meg egy másik srác, akinek aztán sikerült egy szám erejéig szétválasztania minket. Ezt persze Köd gyönyörűen kihasználta, és hála a kitartásának még én is csatlakoztam a párosukhoz, először kizárólag szájbarugás céljából, de mivel Angieynek nem volt a sráccal problémája inkább csak sodródtam az árral. Ha problémám lett volna vele úgy is szólok. Vagy kurva részeg voltam vagy tényleg jól csókol. Határozottan jól. Előző partneremnek ez nem tetszett, de hát kit érdekel. Én sosem ígérek semmi, és attól még, hogy valakivel táncolok, nem leszek a barátnője.
Zárásig maradtunk, és sikerült észrevétlenül lelépni. Majd hulla fáradtan vonszoltuk magunkat haza.
Utálok reggel hazamenni, és néha még ilyenkor is minden ellenünk van. Most éppen az a rohadt automata, mert hát nem minden papírpénzt fogad el. Így majdnem sikerült lekésni a buszt. Így hát jött az üvöltözés az automatával, morgolódás a pénztárnál és sprint a buszhoz. Kurva jó reggelt mindenkinek!

Csók és puszi Alice & Angiey

2014. március 15., szombat

Random faszságok Angieytől: Rocktogon



Rocktogon egy hely, ahol tutira nem maradsz hoppon…

Alapvetően egy jó kis kocsma,

Hogy az embereket halálra oltsad

És jót szórakozz közben,

Ha valaki ránézésre elég öntelt

És látszik rajta,

Hogy azt hiszi az a fajta

Aki után bomlanak a csajok

A pasik meg azt hiszik, mellette ám igazi „rajok”

Mert 2 méterrel a föld fölött jár

De a dumája aztán igazán fáj

Mert sületlenséget hord össze

Utána meg Nyúl módjára fut

Neked meg csak a gondolkodás jut,

Hogy vajon melyikőtök a hülyébb

És biztos lehetsz benne, hogy Te vagy a gügyébb,

Mert 3x ismétled magadban a szövegét,

Utána meg kétségbeesetten nyúlsz az üvegért,

Mert rád talál egy másik vadbarom,

Közben te csak a sörödet akarod…

Van itt még más élőlény is,

És ennél élvezheted az előnyét is,

Hogy úgy tűnik te vagy a józanabb,

Mert a fordulónál elakad

És közli, hogy végiggondolta

Az ajánlatod még is elfogadja,

De aztán meglátja a slepjét

És persze rögtön elveszti az eszét

Mert fél, hogy beárulják a nőjének

Te pedig hirtelen hálás vagy a sötétnek

Mert újra a többiek közé vegyülhetsz,

Vagy épp egy asztalhoz leülhetsz,

Ahol megtalál egy dupla nulla,

Akinek az agya hulla,

De te jót röhögsz rajta

Mert ő aztán az a fajta.

Végeredményben atom kis hely,

Mert itt mindenki ismert.