2013. június 19., szerda

NEM ÉRDEKEL A BANDA ÉS NEM AKAROK KONCERTRE MENNI!

2011.00.00 Helység, Banda

Életünk első koncertjére nem volt kedvünk elmenni. Aztán Y unszolására nagy nehezen igent mondtunk. Ekkor még nem volt koncert előtti rituálénk.
Tudni kell erről az eseményről, hogy egy falunap volt.
Falusi leányzóként nem nagyon jártunk szórakozni maximum házibulikra vagy falunapokra. Az állandó bulizás nem kötött le minket, amíg bele nem kóstoltunk az őrjöngő tömeg extázisába.
Koncert előtt jól összevesztünk Y-nal, mivel semmi kedvünk nem volt 2 órát szobrozni a színpad előtt csakhogy az első sorban álljunk. Végül mégis 1 órával kezdés előtt levonszoltuk magunkat, mert körül akartunk nézni. Ez a műveletet 10 percbe telt.
Aztán megéreztük a frissen sült lángos illatát. /Ó, igen../ Gyors és egyhangú döntést hoztunk. Sima sajtos-tejfölöst nyomtunk, mert a fokhagymásat túlzásnak éreztük. Elslattyogtunk a számunkra legmegfelelőbb padig, ami jó messze volt a tömegben fellelhető kíváncsi szemektől. Amúgy se szeretem a tömeget. Ilyenkor meg végképp nem.
Pechünkre pont akkor gurult arra egy autó amikor a lángosunk felénél tartottunk. Egy lángost nem lehet nőiesen enni úgyhogy már folyt a kezünkről és az arcunkról. A masinából kicuppant egy nem falusi rocker csávó és az előtte álló sorompónak feszült amit nagy nehezen sikerült neki felemelni az autó előtt. Közben azért beszúrta a „Siess X bazd meg, mert nem bírom sokáig.” Szép magyar mondat és megakadt a két nagyon szexinek tűnő csupa olaj, sajt és tejföl arcú vidéki csajszikon. Minden bizonnyal feledhetetlen volt a szemünkben tükröződő TE MEG KI VAGY? ÉS MIÉRT ÉRZED MAGAD KIRÁLYNAK bamba tekintet. Valamint feltűnt, hogy mereven szuggerálja a kezünkben tartott elemózsiát. Ezt már nem tűrhettük szó nélkül. Így hát elhangzott a barát toborzó „Nézd ki a számból!” mondat. A két monológ alatt sofőrünknek sikerült áthaladni a sorompó alatt, erőemberünk pedig boldogan cuppant be mellé az autóba.
Ugorjunk a koncerthez!
Kiírt kezdésre a színpad elé fáradtunk kb. a 3. sorba. 15 perces csúszás és Polgármesteri beszéd után, a feladáshoz közel, végre elkezdődött a koncert.
Az elején megbűvölve bámultuk a zenekart valamint az első 2 sort akik tomboltak és énekeltek.
Minden koncerten fellelhető a keménymag. Majdnem minden előadáson ott vannak és éltetik a bandát. Vagy azért mert ismerik vagy azért, mert meg akarják ismerni őket. Elképesztően fanatikusak.
Kb. a koncert felénél mi is csatlakoztunk hozzájuk. Onnantól ugráltunk és üvöltöttük nem csak azokat a számokat amiket ismertünk, de még azokat is amiket nem.
És ez volt az a pont ahol a banda felfigyelt ránk. De ezt mi nem akartuk elhinni. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az a mosoly, pillantás vagy dalszöveg részlet abban a pillanatban nekünk szólt. Csak jó pár bandával és koncerttel később jöttünk rá,hogy mi több figyelmet kapunk mint a közönség többi része. Ez a közönség passzivitásának köszönhető. Álló tömegben kiszúrni két mozgó embert nem nehéz.
Koncert után fogalmunk sincs, hogy miért de oda mentünk a bandához autógrammot kérni.
Az első akit megtaláltunk a színpad mögött az-az énekes volt. Még szerencse, hogy koncert előtt vettünk 2 doboz cigit, így volt mire aláírást kérni. Azért valljuk be, elég meglepő, amikor az ember orra alá egy cigis dobozt nyomnak, hogy ezt írd alá. Meg is lett az eredménye. Nem csak nála, hanem később a többieknél is.
Rövid beszélgetésbe elegyedtünk a frontemberrel. Majd megkérdeztük tőle, hogy a társai hol vannak és mikor fognak dedikálni.
Még azt sem tudta, hogy nincsenek körülötte, nem hogy azt, hogy mikor dedikálnak. Kizárásos alapon már csak az öltöző maradt ezért közölte, hogy menjünk be hozzájuk.
És csak lazán grasszáljunk be? Erre a válasz nagy csillogó szemek kíséretében, hogy igen!
 Miután Ő kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy merre kell menni és mi rendelkeztünk annyi helyismerettel /tekintve, hogy szülőfalum/ hogy tudjuk az nem vezet sehova, megegyeztünk, hogy megvárjuk ott őket.
Talán 10 perc várakozás után feltűnt az erőember és a sofőr. Tőlük szereztünk is autógrammot.
A dobost nem sikerült elcsípni. Később megjelent a hangos tömeg is és úgy döntöttünk, hogy ideje lépni.
Hát valahogy így nézett ki az első koncert!

2013. június 1., szombat

MIÉRT HOZTUK LÉTRE A BlOGOT?




Volt egy gyönyörűen hangzó számunkra is csábító ok mégpedig, hogy kikiáltottak minket grupiknak. Ezzel nem is lenne gond, ha akkor mikor ezt tették lett volna alapja.

Én máig nem vagyok hajlandó teljesen elismerni ezt. Lehet, hogy túl más elképzelésem van a szó jelentéséről. Nem visítok kikelve magamból ész nélkül egy bandáért. Azért előbb meg kell dolgozniuk, egy kibaszott jó koncerttel. És te?

Néma csönd a válasz…

Akkor folytatom. Igazi okunk talán az, hogy elegünk van abból, hogy egy 3. személy leírása/beszámolója alapján gondolják, hogy „ismernek” minket.

Számtalan „városi legendát” vélnek az emberek igaznak. Nos, néhány velünk kapcsolatosat a blog bejegyzéseink alapján megcáfolunk.

Vagy épp megerősítünk. /Megtalálta a tollát…klaviatúráját/

Aki csak 5 percet is ránk szánt /vette a bátorságot/ egy beszélgetésre, annak általában megváltozott a véleménye.

Név nélkül a neten mindenkinek nagy a szája.

Aki sejti, hogy kik vagyunk az nem úgy gondol ránk mint aki arc/név nélkül szólogat be.

A kisatírozott személyek úgy is magukra ismernek. Neked meg kedves 3. nem kell tudnod, hacsak nem ezen akarsz pletykálkodni.

Amúgy halkan megjegyezném, hogy „Nehéz normálisnak, ép elméjűnek mutatkozni ha alapjáraton már rég megbomlott az elméd.”

Ezt tehát ne várjátok.

Végszóra pedig:”Csak annyit akarok, hogy békén hagyjanak és úgy olyan stílusban éljem az életem ahogy akarom” és ezért ne ítélj el. Én legalább meg merem tenni.



Csók és puszi   Alice & Angiey