TUDOK EGY RÖVIDEBB UTAT!

2013.07.… …….. …. …. …… - ….

Hívtuk C-t is a koncertre és feldobta az ötletet, hogy menjünk előtte kocsmázni. Hát jó! Hozzá kell tenni, hogy a születésnapomat akartuk megünnepelni… Ott találkoztunk még két emberrel, akik szintén jöttek velünk. Nagyon sokat kellett várni M-re. Éreztem, hogy késni fogunk. Alapozás és ismerkedés után nagy nehezen elindultunk. Az egyik csaj feldobta, hogy ő tud egy rövidebb utat, menjünk arra. Kicsit vonakodtunk a dologtól, de ő nagyon bizonygatta, hogy tudja merre kell menni és hogy így hamarabb oda fogunk érni. C más utat javasolt, azt amit mi is néztünk, de M-mel lehurrogták, hogy az egy hosszabb út, ne menjünk arra. Nagyon erősködtek és mivel annyira nem ismerjük Pestet hát belementünk. Nagy hiba volt! Sose bízz olyan emberben, aki azt bizonygatja, hogy Ő tud egy rövidebb utat! Higgy nekem, nem tud! Persze az ilyen ember a leghangosabb és a csapat ki után megy? Hát persze hogy utána!

Egy rövid szakaszt gond nélkül és jó hangulatban tettünk meg, majd jött a tanácstalanság, hogy merre is tovább. Azt hittem szórakozik. Amióta találkoztunk vele a csaj rá volt gyógyulva az okostelefonjára és arra nem volt képes, hogy megnézze azt a kurva útvonalat, amit Ő rövidebbnek gondolt. Mellesleg szerintem az bunkóság, hogyha valaki egy társasággal van és Ő le se szarva a többieket, babrál a telefonjával. Én úgy vagyok vele, hogyha a barátaimmal vagyok, akkor rájuk figyelek.

Visszatérve az útra, Angieynek köszönhetően sikerült minket elnavigálni a ZP közelébe tömegközlekedéssel. Lényegében kiimádkoztam a kezéből a telefont egy percre, és megnéztem az utat… Na onnan gyalog, de merre? Okosteló, GPS! Hát azzal is, nem a másik irányba indultunk meg? Az a mi hibánk is volt, mert elindultunk, ők meg követtek minket. Mire sikerült megtalálni a helyes irányt és végre megtaláltuk a célt, már 1 órás csúszásban voltunk, ráadásul ki is józanodtunk. Nálam ezt az erős csuklás is bizonyította, ami rámjött út közben. Ha ez még nem lenne elég, a csaj közli velünk, hogy Ők nem jönnek be, innen is jól hallanak mindent. Hát jó! Ha nem mással vagyok elfoglalva éppen, akkor kicsit elszállt volna az agyam.

Bent a banda már javában játszott szal esély sem volt az első sorra, de azért próbálkoztunk. Elkezdtünk furakodni a táncoló tömegben és sikerült is kiharcolni kb. a negyedik sort. Szépen elhelyezkedtünk, ránéztünk a bandára és elkezdtünk táncolni. Én nem tudom, hogy ott mi volt! Ezek szerintem csak erre vártak! A körülöttünk lévő emberek egyszerűen megvadultak és elkezdtek pogózni. Ráadásul valami különös oknál fogva azt hitték, hogy mi is be akarunk állni. Na jó, talán még be is állok, ha nincs nálam táska és éppen nem a talpon maradásért küzdök. Ráadásul mikor megelégeltem a dolgot és ki akartam küzdeni magam a tömegből, nem engedtek. Annyira nem zavar a tömeg, de ott éreztem, hogy pánikolok és ki kell onnan jutnom. Nagy nehezen sikerült utat törni és egy kicsit leültünk pihenni.
Én maradtam volna még a tömegben egy kicsit, remélve, hogy leállnak, de mi sose válunk szét, így követtem Alicet.  
Néhány számnál álltunk csak föl táncolni. Az-az igazság, hogy egy kicsit elment tőle a kedvem és nem csak azért mert nem voltunk az első sorban, hanem mert le akartak taposni.

C-nek se volt sok kedve bulizni. Folyamatosan visszamentünk hozzá. Elvégre mi rángattuk el erre a koncertre. Ő nem is táncolt velünk. Itt is voltak utánzóink és „rajongóink” is.
Nagyon nagy volt a hangulat, és a banda is óriási koncertet nyomott. Éreztem, hogy ha sikerül első sorba jutnunk, akkor életünk egyik legnagyobb koncertjét zúztuk volna le.  Emiatt is ment el a kedvünk a végére. Ott volt a lehetőség, de ezt most elrontottuk. Nem baj. Majd legközelebb.

RANDOM FASZSÁG

Így kell bulizni, avagy vérbeli Írish.

Skótduda és Whyskey

Hegedű és Giness

Ma éjszaka nem fogsz sírni

Az írek tudnak zenét írni.

Szerintem érzem a ritmusát,

A magyarok is találtak ír múzsát.

Nálunk is vannak jó kis zenekarok

Dallamukra összekapcsolódnak a karok.

Körbe is táncolnak páran,

S utána ropják tovább párban.

A levegőm már elfogyott,

A fáradságom pedig elosont.

Mosollyal az arcomon nyomom végig,

Ők aztán tudják, hogy kell élni.

Csók és puszi Alice & Angiey

EGY ÜVEG VÍZ

2013.06.12. ………. + ………. koncert …… …

Nem hittem volna, hogy valaha is örülni fogok az árvíznek. Bár ennek köszönhetően majdnem lemaradtunk róla. De csak majdnem. Legalább átkerült egy másik szórakozóhelyre.

Na mindegy. Szóval koncert.

Ismét alapozással kezdtünk. Szülinapot ünnepeltünk!!! 

Koncert előtt találkoztunk egy pár haverral akikkel iszogattunk meg ökörködtünk. Volt rá időnk mivel kezdés előtt kb. 1 órával értünk oda. Aztán kapunyitás és sorban állás majd megpróbálsz átjutni a biztiken. Motozás és táskaellenőrzés. Hogy én ezt hogy utálom. Persze mindig találnak nálam valamit… most is kicsit fennakadtam. Nem lehet szúró vágó fegyvert bevinni. Én megpróbáltam. Mondjuk totál elfelejtettem hogy ott van. Bezzeg Angieynél nem szúrták ki a különféle eszközöket. Úgynevezett túlélő felszereléssel megyünk mindenhova. Ez alatt érts csavarhúzót, bicskát, szemöldök csipeszt körömreszelőt harapófogót, meg hasonló dolgokat. Nem lehet tudni, hogy éppen mikor szakad el az övedről lelógó láncod, vagy esik ki az egyik szegecsed. Nos ilyenkor ezt gyorsan meg tudjuk javítani. Én mindent kis táskákban /neszeszerekben/tolltartókban tartok a táskámon belül. Visszatérve…

A bizti kikapja és közli, hogy ezt eltesszük. Persze tegyed, csak utána visszakapjam.

Kicsit vicces kedvében volt mert megkérdezte, hogy a vállról indítható rakétát hol hagytam.

„Azt másik táskámban hagytam.” Ezen mindenki kurva jót szórakozott. Mindeközben a másik bizti az én táskámban kutakodott és kérdezte, hogy van e nálam valami veszélyes. (Eszembe se jutott, hogy a kis túlélő felszerelésem annak számít). Kérdéssel válaszoltam. Úgy nézek ki mint akinél van? Erre válaszolt: A barátnődtől épp most kobozták el. Így csendben maradtam, mosolyogtam. Talán ennek köszönhetően elengedett.

Az első célpont a bárpult, majd enyhe harc az első sorért. Mondjuk ebből a második lett de sebaj mi jól elvoltunk ott is.

Az előzenekart nem nagyon ismertük, csak egy pár számot hallottam tőlük. Engem annyira nem fogtak meg. Én meg nem is hallottam tőlük számot. Nem fogott meg a nevük.

Ehhez képest ott a színpadon eszméletlenek voltak! Végig tomboltunk na meg persze ittunk.

Lehet ezért tetszett annyira mert már nem voltam szomjas? Persze egyből kiszúrtak minket, nem lehetett nehéz dolguk mivel a közönség nagy része karba tett kézzel nézte őket. Szerintem egyedül a mi kis hölgykoszorúnk tombolt. Pár kép is született rólunk. Nem tom ki csinálta, csak odalépett Angieyhez és odatolta a gépét, hogy nézd ezeket a képeket csináltam. Mit várt, dicséretet? Simogassam meg legközelebb a buksiját, hogy: Ügyes voltál…. Vagy mi?  Majd egy rövid szünet után jött az………… Hatalmas zúzás az elejétől a végéig! Végig ugráltunk /a részemről néha átment egy enyhe pogózásba a dolog, de hát nem tehetek róla, a mellettem lévő csávó provokálta ki/ meg üvöltöttük a számokat. Na jó azért nem minden számot csak amelyiknek rémlett valamennyire a szövege. A kamu angol…

Rohadt meleg volt és tömeg. Elől már úgy álltunk, mint a szardíniák a dobozban. Mert hát ahogy mi elkezdtünk tombolni húztuk a tömeget is akik persze egyre közelebb akart kerülni a színpadhoz. Mindezek ellenére, hogy már a mögöttünk lévő tömeg is jócskán bulizott valahogy észrevett ez a banda is. Többször nekünk játszottak meg énekeltek meg persze sokszor tömörültek a mi oldalunkra.

Koncert közben elfogyott az összes piánk. /Meleg volt na! Persze… fogjuk arra./ Én már azon gondolkoztam, hogy kitől nyúlhatnám le mert esélytelen volt hogy elvergődjek a pultig újabb adagért. Szerencsére a basszeros megkönyörült rajtam mert lenyújtott egy üveg vizet. Csak pár kortyot ittunk belőle, a többit szépen szétlocsoltuk egymásra. Ezzel újra erősen magunkra vonva a figyelmet.

Koncert végén csurom vizesen mászkáltunk még ott egy darabig aztán mentünk haza.

Csók és puszi Alice & Angiey

A TAPS NEKÜNK SZÓL…

2013.05... …….. -  …. …..

Koncert előtt pár nappal úgy nézett ki, hogy nem megyünk, köszönhetően az előző koncerten elszenvedett megfázásnak. Az esemény előtt egy nappal döntöttünk el, hogy mégis megyünk.

Több meggyőző érvünk is volt:

1. Külföldi banda /az általában nagyon jó szokott lenni/
2. Az elkövetkezendő két hétben semmi említésre méltó koncert nem lesz
3. És talán a legnyomósabb érv, hogy már egy hete nem ittunk

Számítottunk rá, hogy nem lesz tömeg tekintve, hogy hétköznapra esett. Többek közt erre és a lapos hangulatra készülve elvégeztük a szokásos kis rituálénkat: öltözködés, utazás majd fokozatos leépülés.

Tekintve, hogy nem a törzshelyünkre mentünk ezért eltévedtünk. Az utca az megvolt csak az irány volt rossz. Mire a kezünkben lévő vodka-sör elfogyott, megtaláltuk a helyet.

Amikor beléptük a vártnál is kevesebben voltak. Átküzdöttük magunkat a személyzet első tagjain, akik karszalaggal felfegyverkezve röpültek felénk és nem tűrtek ellentmondás,hogy ki melyikünk karjára szerkeszti rá. Mi nem könnyítettük meg a dolgukat…

A ruhatár és egyéb mizéria után megcéloztuk a bárpultot, ahol újabb nagyobb mennyiségű piát döntöttünk magunkba. Majd elindultunk a szokott kis helyünkre a színpad elé /bal oldalra/.

3 előzenekar volt, egyik se a mi műfajunkban de kérdés nélkül mindegyiknek felkeltettük a figyelmét. Komolyan 3 volt?!  Lényegében azzal, hogy támasztottuk a falat, ittuk a sörünket és néha ütöttük az ütemet a lábunkkal vagy éppen a fejünkkel./asszem túl jó munkát végeztünk az alapozással/ Úgy nagyon nincsenek meg…

Az élőzenekarok alatt /nem volt jobb dolgunk éppen/  BETELEPORTÁLTEM BASZOD VALAHOGYRA ittuk magunkat. Vaku volt baszd meg! Majd több órás várakozás után végre az a banda jött ami miatt elmentünk.

Ha az emlékeink nem csalnak, fölteleportáltak a színpadra, mert kettőt pislogtam és ezek már fent játszottak, határozottan nem léggitáron.

Az első szám végére megkaptuk a szokott figyelmet. A tömegvonzásunk miatt mindenki tudta, hogy merre kell nézni. És hirtelen az egész együttes áttelepült a színpad bal oldalára, csóri dobost kivéve. Itt meg kell említenünk a „tömeget” akiket a szokottnál is jobban meg tudtunk figyelni, a rengeteg helynek köszönhetően. Volt ogrénk, zenészünk /nem is kevés/, ex azt hitte, hogy egyszer groupie volt valamink, fanatikus rajongoink, pinával hallgatom a koncertet, eltévedtem-letévedtem stb.

Miközben erősen koncentráltam a bandára tekintve, hogy a frontemberrel és az előttem álló basszerossal szemszexeltünk egyszer csak jobbról beúszott a perifériámba Rambó. Tényleg úgy nézett ki mint aki most jött a dzsungelből. Otthon megtalálta szülei alkoholkészletét és elpárologtatta mindet.

Nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Továbbra is a színpadra koncentráltam ahol megjelent a szólógitáros akinek a jobb oldalon lett volna a helye. Elégedetten nyugtáztam, hogy mindenki átcsoportosult ismét. Mindeközben emberünk eltűnt.

A fent említett Rambó áthelyezte a táborát az én oldalamra. Elfoglalta állásait és bemérte a pulcsiainkat, amik a kordonon hevertek és mintha női mellek lennének elkezdte gyömöszölni és végigtapperolni őket. Amikor ez már nem volt elég neki honfoglalózni kezdett a kordon vonalát követve. Nem t’om mi volt ezzel a célja mert, hogy a csajozás nem, az biztos. Melyik hülye csaj kezd el egy ilyennel dumálni? Nekem csak az agyam baszta föl vele, úgyhogy fölmentem terminátorba és mint a dinnyeföldről szabadult paraszt megfordultam a tengelyem körül. Legalább nem volt teljesen hülye mert észrevette, hogy itt tárgyalásra nincs esély ezért maradék önbecsülését összeszedve bevette magát a tömegbe.

Később feltűnt „homokmanó” a jobbomon. Észrevettem, mélyen a szemébe néztem, majd mintha láthatatlan lenne, átnéztem a feje felett a gitárosra. Feladta.

A szerencsétlen hülye megtalálta a másik legjobb embert. Kreatívan vagy 3x megkérdezte, hogy hallom-e, közben nyomatékosítva idióta kérdését ritmikusan bökdöste a vállam. Mivel én türelmes ember vagyok, visszakérdeztem szintén kreatívan az ő morze nyelvét elsajátítva, vállát ütemesen bökdösve, hogy Mi van!? Mi van!!? Mi vaaan!!? Lehet, hogy egy kicsit eltúloztam, mert azonnal lelépet. Na de ki megy oda így egy csajhoz? Mindezt a banda kitűntetett figyelemmel végignézte és röhögött.

Szerintem a banda verekedésre készült.

Mint minden együttesnek, nekik is vannak romantikus lassú számaik, amikre ugye az ember lassúzni szokott. Na most amikor ezt két csaj csinálja az nem éppen megszokott látvány.

Kaptunk is rendesen a bámészkodó tömegből, valamint a már megszokott vakuk is felvillantak. Talán még egy-két videó is akad valahol. Vannak a fényképészek között bátrak is, akik nemcsak lekapnak azt annyi, bámészkodnak tovább, mintha mi sem történt volna, hanem nagy levegőt vesznek és némi tanácskozás /persze csak ha van kolléga/ után megcéloznak minket.

Én személy szerint baromira meglepődtem a kérdésen. Mert a „csinálhatok képet rólatok?”kérdést már többször hallottam, de a „csinálhatok veletek képet?” új volt.

Nem csak mi lepődtünk meg. A banda se értette a közönség felől felénk áradó, kitűntetett figyelmet.

Fényképezkedés után újra a színpad felé fordulva realizáltuk, hogy a banda bamba képpel néz.

Nem értették az előző akciónkat, de örültek, hogy végre visszakapták a figyelmünket.

Miután sokáig lekötött a frontember minket, az előttünk álló 2 gitáros ezt megunta. Kiálltak a színpad szélére, így lényegben sikerült nekik majdnem teljesen fölénk tornyosulni. Ezzel sikerült egy teljes percig elvonni a figyelmünk.

Válaszként a frontember üzekedett azon a szerencsétlen mikrofon állványon meg bármin, ami éppen az útjába került.

Sajnos közeledett a koncert vége. Az utolsó számnál szóltak, hogy ők megtalálhatók a backsage-ben. Ezt a meghívást a közönség közül majdnem mindenki boldogan elfogadta.

Az utolsó szám után a banda odajött a mi oldalunkra, ránk mutattak és tapsoltak, puszikat dobáltak meg meghajoltak. Olyan volt, mintha mi nyomtuk volna le a koncertet, és a mi feladatunk lett volna a szórakoztatás. Na jó.. őket minden bizonnyal remekül szórakoztattuk. Nagyon fura érzés volt. Kicsit ledöbbentem, mert hát nekem kéne őket tapsolnom meg éljeneznem és nem fordítva. De baromira jól esett, mert ezt még egyik banda se csinálta.

Mivel arra számítottunk, hogy pang a tüdejük és amúgy is sokan voltak a backstage-ben ezért kimentünk cigizni. Miután a második cigi után se volt sehol a banda úgy döntöttünk elindulunk haza de, előtte még beugrunk a mosdóba. Meg amúgy is. Még utoljára fel kell térképezni a terepet. Útközben észrevettük, hogy szinte senki sincs a backstageben így a meghívásnak eleget téve belibbentünk.

A legjobb mondat amivel az összes bandatag figyelmét 3 másodpercen belül magadra tudod vonni a következő: Van nálunk 5…/hehe nem áruljuk el, mindenki képzeljen oda valamit/ Fontos, hogy ezt lehetőleg érzelemmentes képpel, és nemtörődöm hangon mond.

Erre a reakció /mintha a lottó reklámban lennénk/ Mennyi? 5? Mi csak mosolyogva biztosítjuk hogy igen annyi. A tag akinek mondtuk elteleportált és hirtelen az összes bandatag feje előbukkan különféle helyekről és ezer wattos vigyort villantanak. A frontember volt a legcukibb. Közöltük, hogyha kell valami akkor kint megtalálnak. Nem vártunk rájuk ott, mint valami kis pincsik.  Basszeros: „Hozom a pulcsim!”

Mi előre mentünk. Aztán leragadtunk a pultnál mert hát kell még sör, így ők előbb értek ki. Ott a várakozó tömeg azonnal lecsapott rájuk. Mi nem álltunk be a sorba úgyhogy távolabb húzódtunk cigizni. Kicsit később megunták a tömeget meg hát rájöttek, hogy mi nem megyünk közelebb otthagyták őket és odajöttek hozzánk. Azt mondták pakolniuk kell még is legalánn fél óráig velünk voltak. Aztán nagy nehezen erőt vettek magukon és elmentek pakolni./nem lehettek valami nagy segítség, tuti még őket is be kellett pakolni mert, hogy már állni is alig bírtak az biztos. Az egyik út közben még el is dőlt./

Megegyeztünk, hogy ha nagyon keresnek még megtalálnak itt minket, de mivel 15 percnél tovább pakoltak elhúztuk a csíkot.

Csók és puszi Alice & Angiey

Snittek

Ezek olyan koncertek, amikből csak néhány kép, érzés vagy egy-két jó poén maradt meg.

Nem csak azért nem emlékszünk rájuk, mert leittuk magunkat. Itt több ok is szerepel, csak néhányat emelnék ki: nem volt benne elég energia a banda részéről; átlagosan játszottak; egymás után a 4. ugyan olyan koncertet nyomták le, ugyan azokkal a felkomfokkal; fáradtak voltunk, és nem igazán volt kedvünk bulizni, de azért lenéztünk; beálltunk mint a gerely; születésnapot ünnepelünk…

Tehát most jöjjön néhány apróbb koncert, egyben.

...... ......

Csak úgy leugrottunk egy koncertre. Akkor még D is velünk járt bulizni. Mindkettőnkre rápróbálkozott, de végül lepattintottuk…

Vissza a lényeghez. Amúgy is szeretjük az eredeti bandát, hát mért ne. Persze már az elején kiszúrtak minket. Szegény énekes annyira ránk bambult, ahogy mozogtunk, hogy elfelejtette a szöveget. Kétszer énekelte el az első verzét refi nélkül. Vicces volt. Ami megmaradt: Az énekesnek gyönyörű karja és keze volt…

Részemről ez, valamint a fergeteges hangulat volt az oka annak, hogy később többször is lementünk rá.

Az egyik ilyen koncert után volt, hogy egy másik banda basszerosa odajött hozzánk „beszélgetni”. Megkérdezte, hogy van-e lent valami érdekes ember? „Ja, mindjárt mi!”

 Elmondta, hogy mikor lesz a következő koncertjük, de persze egyik fülünkön be… aztán még kétszer visszakérdeztünk, hogy mikor is? Én végül megjegyeztem!

Elmondta, hogy mi első sorba valóak vagyunk, mert mi legalább értékeljük amit csinálnak. Akkor jött ki a ..... énekese és nem értette hogy mit bandázik velünk a basszeros.

Miután elment az első kérdésünk egymás felé: „mit mondott? Mikor lesz? Persze mindenki más napra emlékezett. Végül nekem lett igazam.

2012.01....  ........... .......

Ez az egyik banda akikre nem emlékszünk. Komolyan, még az sincs meg, hogy egyáltalán elmentünk e ilyen koncertre. Csak azért tudjuk, mert megtartottuk a karszalagot. Csak az van meg, hogy volt egy hobbit is a színpadon…

2012.05.... ....... ........

Erről szinte semmilyen emlékünk nincsen. Csak annyi van, hogy sokat ittunk, végigtomboltuk a koncertet (ez még legalább 3 ilyen kincertre igaz amiből szintén nincs meg semmi) aztán fényképezkedtünk a basszerossal. Közben persze a csávó feltérképezte a seggem. Azt se tudta merre van arccal. Megkérdezte tőlünk, hogy „merre is indultam?” D meg elmutat egy tök más irányba. Visszaküldte a kiindulási pontjára. Túl sok koncertjükön voltunk és általában jók voltak. Ezért nincs meg…

2012.04.... ...... .....

Az énekes miatt mentünk. Nem bántuk meg. Atom buli volt!

2012.08.... .........  + ............

Először mentünk le erre a bandára. Y azt állította, hogy szarok és nem éri meg lemenni rájuk. Elég nagyot tévedett. Ezen a koncerten jöttünk rá, hogy NY nem tud osztódni, csak van egy kurva jó hasonmása aki egyébkén ennek a bandának az énekese. Azóta is imádjuk őket, és ott tombolunk az első sorban.

2012.09.... ........

Szülinapom, úgyhogy ebből semmi nem maradt meg, de annyi biztos, hogy zúztunk!! Valószínűleg.

2012.10.... ............ .... .....

Kevés ember /túl sok az ÉN IS ZENÉSZ VAGYOK/. Látványos sóra készültek de valahogy nem jött össze úgy, ahogy tervezték. Nagyon sok volt a látványelem, de néhányat nem is használtak ki rendesen csak ott volt és ennyi. Azért nem volt rossz és kicsivel kevesebb látványelemmel fantasztikus koncertet lehetett volna nyomni.

Az elején odajött hozzánk a basszeros és váltottunk vele egy pár szót, persze a velünk lévő E totál elolvad tőle, hogy odajött, meg köszönt neki is. Édes volt a csaj. Utána egész koncert alatt a föld fölött lebegett. Nem bírtuk lehozni. Szeretem, hogy ilyen könnyű boldoggá tenni. Imádni való nőci.

Csók és puszi Alice & Angiey