Old School

2015.06.14. Papa Roach / AWS / Sunset Barba Negra Treck

Délután kezdtünk neki a készülődésnek és az alapozásnak, nem siettünk, mondván még rengeteg időnk van. Tehát csak alapoztunk, és zenét hallgattunk, inkább nem mondom meg miket. Persze közben végig be voltunk sózva és folyton a koncertnél lyukadtunk ki. Gyorsan elrepült az a pár óra és már indultunk is a buszhoz, amin hosszú és unalmas volt az út, aztán mint ahogy lenni szokott egy jó koncert előtt semmi nem megy olyan simán mint ahogy elterveztük. A 3M nem járt, most vagy mi nem találtuk meg ezt az információt vagy elfelejtették kiírni. Szerencsére nem volt nehéz megtalálni a pótló buszt bár az elején kicsit elvitt a tömeg az ellenkező irányba, de végül sikerült és egy pár átszállással megérkeztünk a BNT-hez. Megálltunk nem messze a bejárathoz, megittuk a kis vodka-narancs alapozó koktélunkat, közben hallgattuk az előzenekart, asszem Sunsetet, ami nem igazán jött be és örültünk, amikor végre levonultak a színpadról átadva a helyet a második előzenekarnak a AWS-nek. Mi közben befelé tartottunk, át a biztik csapatán. Bent egy kicsit bizonytalanul kóvályogtunk, mert csak egyszer voltunk ott és akkor egy kicsit más volt az elrendezés de végül minden fontos helység meglett és miután lenyomtuk az első kör Tequilát közelebb mentünk a színpadhoz, bár őket sem szerettem meg, nagyon nem tudtunk mit csinálni, meg legalább foglalunk helyet. Szerencsére J közben hívott, hogy hol vagyunk, mert ő mindjárt megérkezik, úgyhogy a bejáratnál vártuk, aztán mivel ő még józan volt inni kellett még egy Tequilát. Mi már nagyon el voltunk, a melegben jobban üt, és mikor visszamentünk a színpadhoz már táncikáltunk arra az utolsó 3-4 számra ami még hátra volt.

Ahogy a befejezték és ellepték a színpadot a roadok, rögtön elkezdődött a népvándorlás a színpad felé, mindenki a lehető legközelebb akart lenni, és a végére már alig volt hely persze levegő meg még kevesebb. A tömeg egyszer csak összezárt. Nem tudom, hogy találtak még helyet, de volt olyan aki egyik percben még mellettem állt, aztán hirtelen 3 sorral előrébb állt. Vannak, akik még akkor is furakodtak, csak én meg már ezt nem hagytam. Az egyik furakodó görccsel közöltem, hogy szerintem itt már nincs több hely. Biztos bíztatóan néztem rá, mert olyan gyorsan tűnt el, amit nem gondoltam volna ekkora tömegben.

Nagyon sokat kellett várni, a tömeg egyre izgatottabb és türelmetlenebb lett, ami nem csoda, hiszen már attól is patakokban folyt mindenkiről a veríték, hogy levegőt vett. Természetesen mentek közben a facebook posztok is… Egyre többször skandálták: Papa Roach! Papa Roach!  Majd tapsözön, fütyülés és kiabálások, és egy örékkévalóságnak tűnő idő után végre felmentek a színpadra. A tömeg megőrült és egyszerre  lökődtek magasba a karok, újabb tapsvihar és üvöltés. Majd egy kisebb bevezetés után a banda belecsapott a húrokba és kezdetét vette az igazi tombolás. Mi is ugráltunk és üvöltöztünk, bár a bandából nem sokat láttunk, így is nagyon élveztük. Törvényszerű, hogy elöl állnak a legmagasabbak, de már nem zavar minket a dolog. Aztán egyre kevesebb lett a hely, mert még mindig helyezkedtek az emberek, volt aki éppen ki akart szabadulni a tömegből, és volt aki épp az ellenkezője, egy csapat pogózva tört utat magán és becsapódott a már ott táborozó szintén pogózó tömegbe. Mi is próbáltunk táncolni több-kevesebb sikerrel, aztán már annyira meleg volt, hogy úgy döntöttem, nekem ebből elég, ki akarok menni innen.

Még vártunk két számot, persze addig is tomboltunk, közben jött egy kis szünet, valami történt a dobbal, úgyhogy Jacoby egy szál basszer kísérettel oldotta meg és énekelte el a soron következő számot. Inkább csak jameltek egyet. Nagyon jó kis rögtönzés volt!  A közönség imádta. Szerintem senkit nem zavart az apró baki. A szám után elkezdtünk kiaraszolni a tömegből, és inkább hátul folytattuk a bulit, ahol gyakran látogattuk meg a pultot újabb és újabb adagért. Bár nem voltunk a dolgok sűrűjében ugyan úgy üvöltöttünk és tapsoltunk mintha ott lettünk volna. Természetesen a körülöttünk lévők legnagyobb örömére, mert sokan voltak akik inkább minket figyeltek mintsem a színpadot. Csak itt volt hely táncolni és nem kellett attól félni, hogy valaki ránk ugrik, vagy fellök és mi is nyugodtan kitombolhattuk magunkat.

Megint feltűnőek voltunk, ami nem csoda, hiszen akik hátul állnak azok többnyire beszélgetnek, iszogatnak, meg csak úgy élvezik a koncertet mindenféle ugrálás nélkül.  Koncerten vagyok. Minegy hol állok, akkor is jól fogom magam érezni!

Sajnos minden jónak egyszer vége szakad, a banda elköszönt a tömeg pedig kezdett szétszóródni. Volt, aki egyenesen kifelé araszolt, mások inkább vegyültek, beszélgettek.

Mivel utána rögtön átváltottak rockdiscóra mi maradtunk ugyan ott és táncoltunk tovább. Nem sokan követték a példánkat, úgyhogy mint majmokat a ketrecben úgy bámultak meg minket.Találó kifejezés! Volt, aki megállt egy pillanatra és bámult bele az arcomba. Vele közöltem hogy buli van vagy mi! Ja neked látom nem! Persze az elmaradhatatlan sátánvilla a levegőben volt. Kár, hogy nem értékelte túlzottan, sőt… De volt még egy pár ilyen, meg indokolatlan félmezkós aki még oda is jött, hogy meghívjon egy sörre, közben a másik oldalunkon újabb két bátortalan. De miután a félmezkóssal közöltük hogy nem és visítva röhögtünk rajta is meg a két másikon is hamar lekoptak. Olyan is akadt,  aki meglepő kérdéssel közeledett mégpedig azzal, hogy csinálhatna e egy közös képet, mert úgy hasonlítok az egyik ismerősére és meg akarja neki mutatni. Miért is ne, legyen ma gyereknap, persze miután ment a csipkelődés a részünkről meg a pakolgatás a részemről gyorsan tovább állt. Mondjuk a legfurább akkor is az a csaj volt aki odalibbent hozzám két kísérő barátjával és megkérdezte tőlem meg J-től, mivel mi kifelé menet a mosdóból lemaradtuk Angieytől, hogy: Még sosem csókolóztam másik lánnyal valami fogadás vagy próba vagy nem tom mi miatt (itt egy picit elkalandoztam) neki meg kéne csókolni egy lányt mert addig nem mehet haza amíg ezt nem teljesíti. Szerintem a két kispajtás már rutinos volt, mert elég messze álltak ahhoz, hogy ne érjem el őket, szóval J gyorsan átpasszolta nekem a dolgot és menekülőre fogta, én meg mondom miért ne amúgy se rossz csaj, igent mondtam. Nem volt rossz. Utána szépen megköszönte és mindenki ment a maga dolgára.

Mi még toporogtunk kicsit, aztán elindultunk haza.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey