2014. február 24., hétfő

Ilyenek a „rocksztárok”




Ez a bejegyzés saját tapasztalat és nem lehet szentírásnak venni, hogy akkor most minden banda, minden zenész ilyen.
Mindenki az előítéletek rabja és sokszor már akkor véleményt mondunk valakiről/valakikről amikor még csak egyszer láttuk. Legyen az egy csinos csaj a koncertről, aki az első sorban táncolt, egy csúnyácska srácról a bárból vagy egy zenészről/zenekarról a színpadon. Hajlamosak vagyunk rá, hogy másnak lássuk, mint amilyen valójában. Kitalálunk róluk dolgokat, elképzeljük milyenek lehetnek. Ezt nem csak a féltékenységi roham következtében kitalált rosszindulatú pletykákra értem, amiket azzal érdemlünk ki, hogy jól érezzük magunkat.
Ha egy zenészről van szó, és még kedveljük is, netán rajongók vagyunk, még inkább elszalad a fantáziánk. Többnek látjuk őket, szebbnek, jobbnak. De mindez csak szemfényvesztés, semmi több. Végül is nem ismerjük, nem tudunk róla szinte semmit. Persze az újságokban olvashatunk róluk, de mind tudjuk, hogy a média hazudik, és nem árt, ha gondolkozunk. Végtére is az agyunk azért van.
Elhisszük azokat a hazugságokat, amiket az újságokban olvasunk és a filmekben látunk,mert el akarjuk hinni. El akarjuk hinni, hogy ilyen egy igazi rocksztár.
Szóval, íme a kép, ahogy elképzeltük, és a valóság, ahogy most látjuk őket, néhány after party-val és backstage beszélgetéssel később.

Mi újságokból és régi filmekből építettük föl az ilyen „egy igazi rocksztár” képünket, ami valahogy így nézett ki:

 Ott vagy a koncerten… fenn áll a színpadon egy nagyon helyes, nagydumás pasi a fényben.
/Ha benned van már pár pohár valószínűleg minden pasit ilyennek látsz/
Fentről obszcén, csajozós dumával és félreérthetetlen gesztusokkal ostromol. Ekkor mondod magadnak: Megtaláltam Steven Tyler eltitkolt magyar kölykét!
Azt hiszed Ő valami félisten. Soha nem árthat neki a túlzott alkohol, nonstop képes bulizni pihenés nélkül, ha ránéz egy csajra, akkor a kiszemelt nőnemű egyed bugyija egyből lecsusszan a bokájáig és bármilyen kábulatban képes lenyomni egy jó koncertet.

TÉVEDSZ!

Ezzel ellentétben főhősünk iszik 3 doboz sört és nem hogy pattanni, felmászni sem képes a színpadra. Aztán valahogy még is sikerül feltornáznia magát és lenyomja a koncertet. Ne menjünk bele, hogy annak milyen a hangzása. Majd elégedetten lebotorkál a színpadról és végleg szétmorzsolja azt a megmaradt képet is, amit eddigi teljesítményével még nem sikerült. Hozzáteszem. mindezt egy két mondat segítségével végzi.
Ha még ezek után is kitartasz, szembesülhetsz főhőseink részeg, bunkó, faszkalap vagy épp mimóza énjével (tisztelet a kivételnek).
Lássunk néhány kategóriát, mert nekik is van: (Ebben zsenik vagyunk)

-ki ha én nem tahÓ:  nem hogy köszönni, még rád nézni sem hajlandó, mert azt várja, hogy odarohanj idióta picsa módjára és fülébe sikongasd, hogy ő mekkora ász. Amennyiben te is keresztülnézel rajta, esetleg a közeledbe somfordál és kódolt dumával (amiből te semmit sem értesz) kétségbeesetten próbálja felkelteni a figyelmedet. Ennek eredményeként elkönyveled, hogy hülye, de te vagy a nagyobb barom, mert még 2 órán keresztül gondolkozol, ismétled a mondatot, de értelmét továbbra sem találod. Alanyunk a sikertelen próbálkozás után beolvad a sleppje közé vagy tesz egy újabb kísérletet ugyan azon a kódolt nyelven. Ekkor teljes a képzavar, mert:
1. összekötöd az előzővel, persze a mondatok témájának semmi közük egymáshoz.
2. várod, hogy még mond valamit, amitől érthetőbb lesz a mondat.
Mindkét esetben te érzed magad hülyének. És ebben az esetben itt van vége az ismerkedésnek.

-NYULAK: Koncert után egyből eltűnik hátul. Egyszer csak valahogy még is rátalálsz. Erőt veszel magadon és odamész, mert szimpatikus. Mondjuk, látsz a karján egy tetkót ami jó indokot szolgáltat és szólsz neki, hogy hadd nézd meg közelebbről. Erre ő hirtelen kihúzza magát, felküzdi a karjáról a pólót és egy mosoly kíséretében megvillantja. Te pedig várod, hogy mondjon valamit, de ő hallgat. Ezt megunod és lelépsz, de előtte mondasz pár szót, hogy ne legyen annyira ciki. Később mókuskánk valahonnan /minimum 5 méteres távolságból/ elkezd figyelni. Nyílván szóltak neki, hogy te hülye, húzz utánuk! Hirtelen erőt vesz magán és tesz előre egy lépést, de amint felfogja, hogy észrevetted üveges tekintettel menekülőre fogja.

-A leggyengébb láncszem: Előfordulhat, hogy a banda kiválasztja maguk közül a „leggyengébbet” és odalökik, hogy kérdezd meg, lenne e kedvük velünk jönni bulizni. Ők a háttérből feszülten figyelnek, majd amikor látják, hogy nincs „veszély” közelebb lépnek. Ilyenkor a gyenge láncszemet félretolják, mivel rá már nincs szükség, és mindegyik egyszerre csicsereg és azt várja, hogy csak rá figyelj. A helyzet ekkor válik kaotikussá, mert egyiket se érted. Persze nem csak azért, mert egyszerre próbálnak beszélni, hanem azért sem mert: 1. külföldiül beszél (Ez a valószínűbb mivel csak a külföldi bandák elég bátrak ahhoz, hogy megközelítsenek) 2. túl jól sikerült az alapozás + a koncert alatt nagyon meleg volt…

CSAK ÉSZRE NE VEGYENEK:  Főhősünk koncert után gyorsan összepakol, rád sandít, és amint észreveszi, hogy jelét mutatod az ismerkedési hajlandóságodnak, eltűnik. Ők azok, akik úgy lépnek le, hogy magukba ismételgetik, mantrázzák, a már jól ismert mondatot: Ne menny a közelükbe, megérzik a félelmet!


Ahogy a zenészekről, úgy az after partikról is volt egy vad elképzelésünk, hogy ilyenkor hogy is buliznak.
Az elképzelésünk szerint egy ilyen:

 „bulin” lényegében folytatjátok a koncertet. Tánccal, pasizással/csajozással, mértéktelen piálással és mindennel, ami szem-szájnak ingere. Majd reggel, amikor felébredsz a szoba sötét és homályos, alig kapsz levegőt a súlytól a mellkasodon és iszonyat meleged van. Jobban körülnézve rájössz, hogy a melledet párnának használja egy szőrös valami és néggyel több végtagod van a kelleténél. A szobában még mindig köd van, vizes törölköző van az ajtó réseihez és valamennyi nyílászáróhoz gyömöszölve. Üres üvegek, ruhák és olyan részeg emberek hevernek szana szét, akiket még soha nem láttál.
Ezzel szemben a valóságban mi történik?

Tapasztalataink szerint ennek 4 különböző végkimenetele lehet:

Összejön a dolog:
1. Megtetszel az egyik srácnak, behívnak a backsagebe, kicsit dumáltok meg iszogattok, közben fúj rád a konkurencia (csajok akik csak úgy bementek és „szórakoztatják” a bandát) néha meg próbálnak jópofizni, meg ők mindenkit ismernek, minket is (már a név gondot okoz). Majd felvetik az ötletet, hogy menjük velük a szállodába.
Miközben kint várakozol, hogy végre mindenki összeszedje magát, előkerül egy kis Jack amit nagy lelkesedéssel iszol a bandával közben egyre jobb a hangulat. Amikor megunják a dolgot betuszkolnak a kocsiba (kicsit már nehezen találod az ajtót) majd térkép tanulmányozás és tanakodás ami újabb 15 percet vesz el az életedből. Végre elindultok, a hátsó ülésen már nagy buli van. Mikor megérkeztek te azon tanakodsz, hogy hogy a picsába szálljál ki. Mikor sikerül, három ember ugrik mögéd, hogyha esnél, el tudjon kapni. Nem tehetek róla a tenger a hibás, francnak kell ennyire hullámoznia. Meg amúgy is! Szárazföldről indultam, hogy kerültem hajóra??? Fölérünk a szobába, kupi. Mi megállunk az ajtóban, mikor észreveszik a fennakadás okát, utat törnek maguknak és bármiféle kommunikáció nélkül, teljes összhangban dolgoznak a kupi felszámolásán. Mindegy, hogy nem is az ő cucca, azonnal fölkapja és eltűnteti valamelyik sarokba vagy valami alá beszórja. Kb 2 perc után elégedetten és büszkén néznek ránk, majd rángatnak beljebb. Mi még az ajtófélfába kapaszkodva állunk a döbbenettől. Újból elkezdünk piálni, közben valami zenéért könyörgünk, egyéb forrás hiányában az MTV-t benyomják, és az éppen aktuális zenei szemét elözönli a hallónyílásaidat, majd megkezdődik az ostromlás. Ezen a ponton már erősen kételkedsz a jó buliban. Végül megérkezik a konkurencia, aki már azt hitte sikerült leráznia. Döbbenettel vegyes düh suhan át az arcukon, majd csatlakoznak a „bulihoz”. A remény meghal, a hangulat lapos, unatkozol és kezd eleged lenni a dugásra invitálás elhessegetéséből. Nem ezzel van a probléma, hanem legalább valami kulturáltabb burkot kapna a dolog. Ezzel ellentétben azt látod, hogy a csajok egymást váltják a szobákban és járnak kézről kézre.
Na asszem erre mondják azt, hogy szarból várat nem lehet… Végeredmény: 1 óra tömény unalom után lelépsz.

2. Bejössz az egyik tagnak, jót dumáltok, meg szívod a vérét. Olyan kisugárzása van a srácnak, hogy nem érdekel a banda többi tagja, pedig körülötted legyeskednek ők is. Elkísértük őket a hoteljükig, ott a többség leszakadt, majd tovább sétáltunk. Hihetetlen módon nem próbál elszakítani a biztonságot nyújtó ponttól (Alice), sőt ha valamelyik társa megpróbálja azt elhesegeti. Miután csak hárman maradtunk, elmentünk egy másik hotelbe. A szaftos részeket inkább kihagynám, de nagy kupit hagytunk.

Még beszélgetés szintjén se jutsz el odáig:

3. Koncert után odamegy hozzátok egy-két bandatag (a többi éppen pakol) előkerül egy kis tömény meg, ki tudja még mi és jó hangulatban fogyasztjátok ezeket, közben dumáltok majd a srácok úgy döntenek megkeresik a társaikat vagy elrángatják őket. Előtte azonban megemlítik, hogy elkísérhetnétek őket a hotelig/szállodáig. Ezzel csak egy gond van. Ők már alig állnak a lábukon, a többiek meg mérgesek, mert nem elég, hogy a felszerelést be kell pakolni, segítség nélkül még a társaik se tudnak beszállni a kocsiba. Ezen a ponton elkönyvelheted magadnak, hogy ez a banda nem kedvel, és hogy az estének vége. De sebaj, az üveg még félig van!

4. A fentiek egyike sem jön össze. Váltasz velük néhány szót, és miután elkezdesz kicsit szurkálódni csak úgy viccesen, úgy dönt, hogy inkább lelép, nem éri meg a fáradságot. Ebben az esetben persze te is ugyan ezt érzed. Elvégre azért is kezdesz csipkelődni.
A másik lehetőség az, hogy egyáltalán nem tudtok kommunikálni egymással és az értetlen fejedet látva, szintén lelép. Nem beszélek kódolt nyelven. Vegye a fáradtságot, és próbáljon legalább egy kicsit elvarázsolni. Bőven megjutalmazzuk érte, ha sikerrel jár…

Ezek a „beszélgetések” általában a következő dumákkal kezdődnek:
- Hogy tetszett a koncert? /Roppant kreatív és elég gyakori kezdése egy „beszélgetésnek”. Egyáltalán nem erre kíváncsi és amúgy is már tudja a választ./
- Láttalak titeket az első sorban. /Hát erre most mit mondjak, rajtad kívül még vagy 20 ember látta hogy ott állunk./
- Előző koncerten nem láttalak titeket. /Én se magamat…/
- Sokszor vagytok itt? /Ez kb a 3. koncert amin látsz, csak eddig nem mertél idejönni./
- Beviszlek titeket a backsagebe! /Ettől most le kéne esnie a bugyimnak vagy mi?/
- Színpadról nagyszájúan: Hátul megtaláltok minket! Vagy a koncert után megtaláltok minket a bárpult körül.
- Tök jól nyomtátok, én adtam hozzá az ütemet Válasz: Általában első sorosok vagyunk /lenyomsz egy ásítást/ Pont ezért nem kedvelnek minket.
- Ti lezbik vagytok? /Az örök kedvenc. Ezt minden koncert alkalmával legalább 1x megkérdezik./
- Zavarok? –Igen! –Biztos zavarok? –Igen!!
- Meg fogtok fázni, vegyetek fel pulcsit! /Még nincs annyira hideg!/
- Ha már látszik a mellbimbó akkor fel kell venni egy kabátot. /Mondják ezt akkor, amikor már rég felvettem, de nem számít/
- Engem az érdekelne, hogy a tiétek csupasz vagy leszállópálya fazonú?

Miután nem úgy reagálunk ezekre, ahogy azt elképzelik, ezekkel a lelépős dumákkal fejezik be a társalgást:
- Nálam van az akárminek a kulcsa és nélkülem a többiek nem tudnak bejutni
- Holnap koncertem van, ezért most megyek
- Mennem kell, mert a többiek már a buszban vannak és nem várnak
- Barátnőm van
- Holnap dolgozom

Szóval ilyenek valójában a zenészek akikért odavagyunk…pontosan olyanok mint mi, csak híresebbek.

Égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok!

Puszi és csók Alice & Angiey

2014. február 19., szerda

Na fogjál le, hallod, fogjál le!!



2014.01.31. AB/CD Rocktogon

Mint minden bulit, ezt is mi mással kezdhettük volna, mint alapozással. Meg is lett az eredménye. Egy órás lelkizés alatt ismét sikerült rávilágítani néhány meglepő dologra. Mindig amikor azt hiszem, hogy egyedül vagyok a „problémáimmal” és faszságaimmal, amiket nem merek megosztani Angiey-vel, rájövök, hogy ő is ugyanezekkel küzd. Van, amiről az ember nem beszél, mert fél, hogy muszáj-kabátot adnak rá és bedobják egy gumiszobába. Meg én amúgy se nagyon szoktam elmondani ha valami bánt. Az én agyam sötét és beteg hely, de már egész otthonosan mozgok benne.  
Bár eléggé belemelegedtünk a beszélgetésbe, azért a koncertről nem akartunk lemaradni. Még jó, hogy soha nem kezdenek pontosan. Egyikük se Axl Rose, úgyhogy nem értem mire ez a nagy „várakoztatás”.
A ruhatárnál kicsit elakadtunk a kisebb sornak és a rajtunk lévő 26 rétegnek köszönhetően. Marcona bizti ismét sziporkázott, ami megint nem könnyítette meg a dolgokat.
Bejutás után megrohamoztuk a pultot és kikértük a szokásos májmérgünket, aminek a negyedét megitattuk Vattacukorral. Feltett szándékunk volt, hogy leitatjuk, persze szigorúan csak a gyógyulása érdekében. Közben valami – ez később derült ki – finn csávó elkezd nekünk dumálni. Kemény 2 percig abban a hitben voltam, hogy túl részeg a csávó ahhoz, hogy össze tudjon rakni egy értelmes mondatot. Aztán leesett, hogy külföldi. Én csak az erős összpontosítást láttam Alice arcán. Szórakoztató volt, úgyhogy nem szóltam neki, hogy emberünk angolul beszél.
Egy körséta után kimentünk cigizni, persze csak miután Marconától sikerült megkaparintani a táskám, ami nem volt könnyű feladat. Közben az egyik új bizti osztja nekem az észt a házirendről, mi szerint nem vihetem ki a sört és rakja arrébb. Közben Marconát látom el instrukciókkal. Részegen nem tudok kétfelé figyelni, úgyhogy csak egy gyilkos pillantást kapott válaszul aztán tüntetőleg levegőnek néztem az este további részében is. A kioktatás Angiey-re maradt. Csak megemlítettem neki, hogy nem most vagyunk itt először, és másokkal ellentétben velünk eddig MÉG nem volt probléma.
 Miután kint kellőképpen kockára fagytunk, visszamasíroztunk a bárhoz. Megint itattuk Vattacukrot meg T-t is, aki unalmában csatlakozott hozzánk. Közben szórakoztattuk őket.  Ha már ennyire unatkoznak szegények, legalább röhögjenek közben. Aztán túl sok lett a szomjas vendég, úgyhogy inkább megrohamoztuk a mosdót. Hatalmas lendülettel vetődtünk be, majd elkezdtünk ismerkedni és jó hangulatban fogadtuk az újonnan érkezőket is. A női mosdóban 2 perc alatt remek hangulatot lehet csinálni. Kicsit el is akadtunk, mert megismerkedtünk 2 csajjal és hát a legjobb hely ahol beszélgetni lehet az a női mosdó. A női részleg varázslatos hely. Egy cellában ülve beszélgethetsz a többiekkel. A férfi mosdóban nehezen hiszem, hogy mondjuk pisilés közben a pasik egymással beszélgetnek. Vagy a várakozó tömeggel.
Csak akkor léptünk/rohantunk ki, amikor meghallottuk a felvezető zenét. A két csajt nagy nehezen sikerült a színpad elé terelni. Az egyik csaj inkább falnak támaszkodó fogast játszott, amiből az istennek se sikerült kimozdítani. Mondjuk a vége felé ő is belerázódott.
Én még egyszer nem állok Pocak elé az biztos! Megint kaptam egy nagyobb kokit. Persze azt Angiey megint nem látta, pedig most be akartam panaszolni Pocakot. Legközelebb kiabáld el magad. Azt bezzeg kegyetlenül tudod ordítani, hogy: Az én rózsám vasutas, Hogyha nem jön az utas, Rögtön megölel…
Azért összességében jó volt. Az utolsó számnál ismét dobost cseréltek, amin az egyik csaj eléggé meglepődött és ennek hangot is adott. Angiey-től hangosan, mutogatva kérdezte, hogy AZ KI. Majd miután képbe került, megkérdezte, hogy „itt mindenki fölmehet játszani, mert akkor mindjárt én is felmegyek és eljátszok valamit”. Nem mindenki értékelte a megfigyeléseit. Végre egyszer nem ránk haragszanak egy beszólás miatt. A szám végén beugrónk úgy slisszolt le a színpadról, hogy csak egy csíkot lehetett belőle látni. Meg se várta a tapsot. Volt taps neki?!
Koncert végén jó hangulatban mentünk ki cigizni a csajokkal. Kint aztán egyből hozzánk verődött, még pár ember, köztük a finn csávóval meg még két magyar srác és pár perc erejéig még Kérszkávét is csatlakozott a néptáncoló csoportunkhoz, és ha jól emlékszem még Gödröcskével is dumáltunk egy kicsit. - Becsüllek a részletekért. - Aztán szétszéledtünk, visszamentünk és ismét leültünk a pulthoz. Az ott lévő hármas már elég részeg volt és egyiküknek nem tetszett a kiszolgálás vagy mi, ezért kérte a panaszkönyvet. Eltereltük Vattacukor figyelmét, és két perccel később adta oda nekik a sörüket. Csávókám lapozgat-lapozgat, majd közli, hogy hiányoznak belőle lapok. „Ebben szokott lenni olyan zöld meg piros lapok is”. Angiey részéről csak egy lesajnáló - Az a számla tömb -  beszólásra jutotta. Csávókám még tollat is követel, mivel neki ahhoz is joga van. Persze meg kussolni is. Közben Alice-szel fennhangon átszóltunk neki, hogy ha igazán kemény vagy akkor beleírod vérrel! Tovább bogarássza, majd miután rálelt valami szövegre az ujját használva támpontként olvasgatni kezdett. Közben megkapta a tollát. Mivel még mindig tanácstalanul lapozgatott felvetettem neki, hogy diktálom a szöveget csak írja. Bár ő erre nem reagált legalább a többieknek tetszett.
Mivel egy jó számot kezdett a Dj játszani inkább mentünk táncolni Vattacukorra hagyva részeg barátunkat. Befelé menet kis négyesünket megállította Kérszkávét és nagy sajnálkozások közepette búcsúzkodott. De jóba lettünk hirtelen. Én csak pislogtam és csodálkoztam.
 A vége felé mivel fáradtak voltunk és éppen olyan szám ment, amit nem szeretünk, leültünk a színpadra. Erre odajön egy srác – láttuk már egy párszor lent és mindig balhézott valamit, elég sokszor megütötték, (amit meg is értek) aznap is kint összebalhézott egy sráccal, már verekedni akartak erre ez a jómadár mondja a haverjának, hogy na fogjál le, fogjál le! És közben menne neki a másiknak – na szóval leül mellém, és vagy négyszer úgy meglök, hogy Angiey-n csapódok le. Angiey erre fölpattan, hogy akkor most lesz összehajtogatva és rögzítve azzal a 4 kg lánccal, ami az övén lóg. Gondoltam a nyaka köré csavarom párszor, aztán kivezetem a hajánál fogva és lefejeltetem vele a járdaszegélyt odakint egy picit. Ezt én akartam elintézni, szal Angiey-t nagy nehezen leültettem és odafordultam a sráchoz, hogy megkérdeztem mi a problémája. Közli vigyorogva, hogy semmi és újra meglök. Miután újra megkérdeztem, hogy akkor most mondja már meg mi a fasz baja van, elmondta, hogy az, hogy itt ülünk a színpadon mint egy búval baszott valami, és elrontjuk a többi 20 ember kedvét is akik még itt vannak. (Szinte már könnyet csal a szemembe, hogy ennyire fontosak vagyunk.) Közöltem, hogy semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok, meg amúgy is pár percre had üljek már le! Nem tom, hogy jött de közölte, hogy ő törzsvendég. És?! Most hasra kéne esnem? Én is az vagyok! Mivel már kezdett fogyni a türelmem, közöltem vele, hogy nem jön be, mint pasi és nem érdekel a további mondandója sem, úgyhogy el lehet húzni. Erre olyan lendülettel pattant föl és mászott az arcomba, hogy nem tudtam követni, és elkezdte üvölteni, hogy mekkora szemét meg előítéletes barom vagyok, aztán lendületesen távozott egy pohár leverése kíséretében. Ha azt gondolta, hogy ezzel megijeszt, akkor hatalmasat tévedett. Azért érdekelt volna, hogy miért vagyok előítéletes. Talán mert azt feltételeztem, hogy csajozni akar? Mit várt, úgy jött oda, mint valami óvodás, akinek tetszik egy kislány ezért meghúzza a haját.
Csak jót röhögtem az akcióján és Angiey-vel lenyomtok a mi kis győzelmi táncunkat. Én az egész eseményt értetlenül néztem végig. Persze utána Alice elmagyarázta, hogy mi történt, és ezen jót röhögtünk.  Aztán egy másik sráccal kezdünk el táncolni.
Záráskor leléptünk.
Égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok!

Puszi és csók Alice & Angiey

2014. február 17., hétfő

Random faszságok Angieytől




Újra itt vagyok édes
Nem kellett sokszor kérned
Szükséged volt már ránk
Ha kéne, egész éjjel várnál

Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod
Nem tudtál várni, ránk kellett írnod
Beleőrültél, fel kellett hívnod
Nélkülünk nincs koncert, de ki kellett bírnod
Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod

Neked soha nem elég
Míg a lelked el nem ég
Kutatsz, keresel minket
De semmi sincsen ingyen

Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod
Kupát nyújtunk méreggel, de ki kell innod
Összetörjük a szíved, de nem kell sírnod,
Nélkülünk nincs koncert, de ki kell bírnod
Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod

A rock and roll-ért élünk
Nekünk sosem kell félnünk
A lelkünk egybeforrt már
Két testben egy ember száll

Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod
Nem tudtál várni, ránk kellett írnod
Beleőrültél, fel kellett hívnod
Nélkülünk nincs koncert, de ki kell bírnod
Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod
Kupát nyújtunk méreggel, de ki kell innod
Összetörjük a szíved, de nem kell sírnod,
Nélkülünk nincs koncert, de ki kell bírnod
Mert mi vagyunk a drogod, a mocskos kis titkod.