Szülinap

2013.09. .. .-….  BANDA, SZÓRAKOZÓHELY – BANDA … ……, Törzshely

Ismét egy agyromboló 2 napos szülinap, piálásal, haverokkal és persze jó koncertekkel megfűszerezve. Bár rövidebbre terveztük, de valljuk be senki nem panaszkodott a plusz nap miatt.

A szokásos alapozással kezdtük a koncertet. Rendhagyó módon már reggel. Ami olyan 12 körül lehetett… Kezdésnek 2 jó erős Jim-es kávét nyomtunk be, ami aztán meghozta a hangulatot a nap további részéhez. Valljuk be őszintén hamar elment a nap meg a fél üveg Jim. Az alkohol párolog!

Nagy nehezen összeszedtük magunkat, majd jó hangulatban felszálltunk a buszra. Az út alatt telefonált Y-on, hogy találkozzunk, mert koccintani akarnak velünk.

Miután sikeresen megtaláltuk egymást, koccintottunk egy kis pezsgővel majd eltüntettük a maradék Jimet és egy energiaitalt. Lebeszéltük a továbbiakat, hogy majd náluk csövezünk koncert után meg hát folytatjuk az ünneplést mert most nem akartunk késni a koncertről, úgy is mindig bajosan találunk oda. Elköszöntünk és tovább indultunk célunk felé. Már késésben voltunk a tervezetthez képest.

Megint eltévedtünk… Mire sikerült megtalálni a helyes irányt és a biztiken is gond nélkül átjutottunk már a színpadon volt a zenekar és éppen belekezdett az első számba. Hihetetlen mákunk volt.

Már nem voltunk szomjasak így hát bevetődtünk a tömegbe. Kiszúrtuk magunknak az elől pogózó tömeget, hogy ott mekkora buli van már, menjünk oda! Beálltunk mi is lökdösődni meg nép táncolni. Persze azonnal körbevett minket pár srác akik hol a táncpartner, hol pedig a kordon szerepét vették magukra. Az egyik még Fekete Lacinak is képzelte magát aki épp egy néptáncversenyen van, mivel Angieyt felkapta, tett pár lépést kis forgással megspékelve majd lerakta. Persze ezt még legalább 3X megismételte. Nagyon meglepődtem. Táncolok és egyszer csak kicsúszik a lábam alól a talaj, és egy pasas tart a karjaiban. Amúgy se nagyon szeretem ha felemelnek, pláne, ha nem józan az illető. Emberünk határozottan ittas volt. Úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta. Közben kétségbeesetten nézek Alice-re és kapaszkodok a karjába, hogy ne engedjen el. Erre ez mosolyogva leejti a kezem, és hagyja, hogy emberünk körbeforgasson a karjaiban… Forgott a világ rendesen. Aztán lenyomtunk egy ír lánctáncot is. A körhöz kevés volt a hely… Akkora buli volt hogy Angiey le is ült tőle és vagy 5-en vetődtünk utána, hogy majd felállítjuk, persze mind az 5-en más irányba húztuk. Táncolunk, táncolunk és egyszer csak 3 srác nekem vetődik. Hát én ott helyben leültem. Na mondom remek. Aztán próbálok felállni, de nem megy. Na azért ennyire még nem ittam le magam, hogy ne tudjak felállni. Aztán leesett. Mindenki próbált segíteni. Könyörgöm! Ha egy ember elesik, csak egy valaki próbálja felhúzni. Max kettő. Ha lehet akkor ugyan abba az irányba. Úgy éreztem magam, mint egy rongybaba, miközben ezek kötélhúzást játszanak. Nem elég meglepő, hogy leülök. Neeeem… még felállni sem hagynak. Nagy nehezen végül sikerült kiharcolnom, hogy csak Alice rángasson. Erőt vettem magamon és felálltam. Mindeközben a srácok akik megpróbáltak felállítani szépen feltérképeztek. A mellem meg a seggem tuti megvolt nekik… és hirtelen egy emberfal is lett mellettem, hogy eközben az akció közben a többiek el ne tapossanak. Nem t’om hogy sikerült talpra küzdeni.

Később Angiey kiviharzott a tömegből átgázolva rajtam és még egy pár szerencsétlenen, aki nem ugrott időben félre. Ha azt mondom megyünk, akkor megyünk. Én ritkán rohangálok mosdó felé. Aki nem veszi észre, hogy elindultam, az magára vessen…Mire kiértünk a tömegből már meg kellett fognom és irányban tartani ahhoz, hogy sikeresen betaláljunk a mosdóba. Erősen rizsás volt a kép. Na ott meg tömeg…Akkor nincs mit tenni mint falat támasztani vele és várni. Az még megvan, hogy bemegyünk, meg nekitámaszt a falnak… de utána black out… Persze ez csak addig volt sikeres és én is csak addig érezhettem magamat a helyzet urának, amíg nem rendelt el 2 perc szünetet. Abban a pillanatba a fal mellett leült és majdnem arccal tompított a kövön. Próbálom tartani, de hát mi vagyok én?

Persze mindenki csak a száját tátja ilyenkor, és nem segítene, hogy legalább ne essünk akkorát, mint egy nagykabát. Még jó, hogy ez nem tartott tovább pár percnél. Hirtelen magához tér, felnéz rám, én meg próbálnám felhúzni, hogy el tudjam vonszolni a csapig, de neeem lerázza a kezem és közli mindenki nagy megrökönyödésére, hogy majd ő feláll, neki nem kell segíteni. Na ez a kövi kép. Alice áll felettem, én meg valószínűleg ültem a földön. És már megint rángat! Elég volt a segítségből az előzöl földre kerülésemnél. Ha most is 5 felé húznak, dühös leszek… fel tudok én állni. Csináld csak, na rajta… Nem csak én néztem vigyorogva és lesajnálóan rá…

És felállt… aztán előreengedték, én meg ott maradtam egyedül a sok hitetlenkedő tekintettel meg a kérdésekkel, hogy biztos jól van a barátnőd? Ember! Felálltam és járok! Még szép, hogy jól vagyok. Ha ő mondja biztos! Bevetődök az egyik szabad mosdóba, és elgondolkozom rajta, hogy mért is jöttem ide. Rövid gondolkozás után arra jutottam, hogy biztos pisilnem kell. Hát jó. Mikor próbálnék kijönni egy erősen mély hang szól valamit. Gondoltam visszakérdezek: Ki vagy? Erre jön a válasz: Senki. Na mondom: Engem nem versz át! És kivetődök a mosdóból. Hát egy pasi állt a női mosdó közepén. Először azt hittem, hogy Alice rossz helyre hozott… Aztán rájöttem hogy nem. Tettem még két lépést és kirajzolódott a tömött női mosdó. Akkor mégis csak a srác tévedett el… Pár perc múlva az említett kicsapódik, persze mindenki rá figyel és ez meg felcsapja a kezét sátánvillába és közli, hogy jóól vagyóóók! Ha már mindenki néz, legalább jó legyen a műsor… Majd elindul kifelé ugyan ebben a testtartásban. Mintha mi sem történt volna, visszamegyünk a tömegbe és végigtomboltuk az utolsó számokat. Nem sokáig maradtunk, nem lett volna értelme, úgy is mindenki szép lassan elszivárog onnan.

Átmentünk kedvenc helyünkre. Nem volt valami nagy ötlet. Már rögtön az ajtóban megkaptuk, hogy jó hogy végre lejöttünk, biztos csak azért, mert hideg van, aztán rájöttünk, hogy metál est van és ami a legszörnyűbb, hogy lenyúlták a sörünket. Nem volt ott a sör ahová raktam!!! A ruhatáros meg akinek mellesleg figyelnie kellet volna rá, csak vigyorog és közli hogy legközelebb hozzá rakjuk be.

Azért még így is zárásig maradtunk. Szórakoztatott minket a DJ.

Mivel pár órával ezelőtt megbeszéltük Y-nal, elnavigáltuk magunkat hozzájuk. Csoda, hogy nem tévedtünk el. Ott voltam. Ha eltévedünk, akkor is rájövünk… Örömködés, hogy megjöttünk aztán pár óra alvás. A kis pihenőnk és egy kimerítő 2 órás vásárlás és kajaszerzés után ott folytattuk, ahol az este abbahagytuk. Szépen sorjában kerültek elő a különböző italok. Sör, Tequila, Pezsgő, Jéger, Vodka, energiaital, tejszín és ezek különféle, néha elég meglepő kombinációi. A piák szisztematikus elpárologtatása után kitaláltuk, hogy menjünk vissza kedvenc kocsmánkba. Mért is ne? Én végül is már járni is nehezen tudtam…

Épp a … . …. játszott / kicsit lekéstük a kezdést/ ( Nem késtük le! Hamarabb kezdtek! Nem vártak meg minket.) és elég jó hangulatot csináltak.

Beálltunk a 3. sorba, de csak addig a míg fel nem vettük a ritmust. (? Ugyan kérlek.) Persze rögtönk kiszúrtuk, hogy előttünk van 2 ismerem a bandát csajok, na jó igazából pasi testbe zárt csajok akik többször hatalmas lendülettel úsztak be a színpad elé és kezdték tanulmányozni a számlistát, majd egyetértően bólogattak hol egymás, hol a banda felé. Engem halálba idegeltek ezzel. Utálom az ilyen… magamutogatást. Egy ilyen jelenetet nem lehet szó nélkül hagyni és hát a faszság nálunk megállíthatatlanul tör a felszínre, sz’al hangosan is kimondtuk, hogy Nézd már ismerem a bandát csajok! Röhögéssel egybekötve. Leplezetlen arcba röhögéssel… Ez övön aluli ütés volt, és inkább úgy döntöttek, hogy elkerülik a hasonló megnyilvánulásunkat és inkább felhúzott orral közölték, hogy kimennek cigizni. Legalább lett helyünk, amit ki is használtunk.

Az új énekessel nagyon jó volt a koncert. Ez abból is látszik, hogy emlékszünk rá. Nem tudnám felsorolni a számokat, de emlékszem, hogy ráztuk rá rendesen.

Koncert után is maradtunk és szórakoztattuk egymást, meg persze a körülöttünk lévőket. Kedvenc DJ.-nk benyomott pár Írszart! Az ilyen zenék mindig akkora hangulatot csinálnak. Az ember kénytelen rá táncolni. Rekord nagyságú kört sikerült összehozni, a végére már nem kellett noszogatni az emberek, a bátrabbja magától csapódott hozzánk. Általában a ’Nézd mekkora kör, szálljunk be!’ mondattal belibbentek. A fél táncparkettet elfoglaltuk, bár voltak, akik nem csatlakoztak, azok végig figyeltek és röhögtek rajtunk „barmokon”. Ilyenkor (meg úgy általában) nem vagyunk szégyenlősek. Ha van rá esély óriás bulit csapunk. Hát mért ne csináljuk úgy, hogy mások is legalább annyira élvezzék, mint mi?!A körtánchoz leginkább srácokat fogdosunk össze, mivel sokszor ők állnak hozzánk közelebb, a végén pedig ebből jönnek a félreértések, mert mindegyik azt hiszi, hogy pasizunk. Hát nem! Ebből következnek a csajozós dumák, mert hát ha MI már egyszer elkaptuk őket és táncoltunk velük akkor már bátrak és szóba mernek velünk állni. Ennek majdnem mindig az a vége hogy 5:0-ra verjük a csajozni próbáló „nagydumás” pasikat. Ki ne felejtsd a kis győzelmi táncot, amit lenyomunk… És ha már itt tartunk, volt köztük egy elég emlékezetes próbálkozás is.

Erőemberünk /mert hát őt már régóta ismerjük mivel a kedvenc bandánk tagja/ a bárpultnál ült a haverjával aki egy pár órával előbb játszott. Volt az vagy 3 óra, de mindegy… Mi már haza akartunk menni, mert amúgy is lassan zártak, elindultunk kifelé. A bárnál az egyik elkapta Angiey karját (képzelheted mennyire meglepődtem…) amit persze nem láttam (talán jobb is…) mert én törtem az utat és már a ruhatárnál voltam. Aztán hallom, hogy Angiey üvölti nekem, hogy: Te Alice valami barom beszélni akar veled! A mondat úgy hangzott, hogy: Alice valami barom itt, szól. Persze mindezt a baromnak titulált főemlőseink előtt… Visszakocogok, megállok előttük, hogy jól lássanak és köszönök, reményeim szerint ezzel valamennyire barátságosnak tűnök (hidd el nekem, nem tűnsz annak) és elindíthatom a beszélgetést, vagy legalább megtudom, hogy mi a francért rángattak vissza. Közben persze mindenki minket néz, hogy ebből vajon mi lesz. (Előre jót szórakoztak alanyainkon.)  Pár perc után zenészünk bemutatta a haverját csak magát felejtette ki. Vagy nekem kellett volna tudnom, hogy ö ki? Erőemberünk csak néz, mint hal a szatyorban. Mi meg kb. úgy bámulhattunk vissza rá mint nagyfater a halra mielőtt lecsapja és kibelezi. A beállt feszült csendet erőemberünk törte meg egy roppant érdekes kérdéssel, amit csak az tesz fel aki el akar ijeszteni egy csajt vagy szeretne egy hidegzuhanyt a kezéből kivett sörtől. Nekem nagyon viszketett a tenyerem. Annyira arcba akartam kínálni egy jó nagy pofonnal… de erőt vettem magamon. Éreztem, hogy agyilag erősen fölényben vagyunk. A kérdés valahogy így hangzott: A tiétek csupasz vagy leszállópályára nyírt? Angiey elismételtette vele majd megkérte, hogy fejtse ki, ami már túl sok volt erőemberünknek, tekintve, hogy már nagyon nem volt szomjas. Kérdeztem tőle, hogy mi. Erre elkezdett mutogatni. Egyből éreztem, hogy nyerésre állunk, ezért kértem, hogy magyarázza el. Azt nem t’om mi, hogy jutottunk el addig a megállapításig, hogy az előttünk lévő két „csajozógép” puhapöcs, de nem zavartattuk magunkat ilyen apróságok miatt. Egyszerűen kijelentettem, hogy puhapöcsök. Aztán megkérdeztem, hogy mindig ilyenek e. Mr No Name kijelentette, hogy ő puhapöcs. Na erre Alice rákapott, majd megveregettem a vállukat újból elismételve, hogy puhapöcsök, közben zenészünk, aki elfelejtett bemutatkozni erősen elhatárolódott tőlünk. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy ebből már nem lesz értelmes beszélgetés sem egyéb tevékenység, elhúztunk onnan.

Kint elköszöntünk a biztitől és egy-két utánunk kiabálótól, akiknek visszaszóltam… majd a közeli parkon keresztül akartunk hazamenni. Nem jutottunk át rajta, megállított 2 csaj és tüzet kért, mi meg valahogy ott ragadtunk, aztán utánunk jött egy pár részeg srác, akikkel aztán tartottunk egy vicces kis csoportterápiát. Imádtam őket! Annyira jól szórakoztam rajtuk! Néhányan akik kijöttek utánunk a kocsmából szintén le akartak ülni, de aztán meggondolták magukat és inkább tovább mentek. Minden csoportban volt valaki, aki erősen elhatárolódott tőlünk… Egy-két óra társalgás után hazafelé vettük az irányt.

Puszi és csók Alice & Angiey

TUDOK EGY RÖVIDEBB UTAT!

2013.07.… …….. …. …. …… - ….

Hívtuk C-t is a koncertre és feldobta az ötletet, hogy menjünk előtte kocsmázni. Hát jó! Hozzá kell tenni, hogy a születésnapomat akartuk megünnepelni… Ott találkoztunk még két emberrel, akik szintén jöttek velünk. Nagyon sokat kellett várni M-re. Éreztem, hogy késni fogunk. Alapozás és ismerkedés után nagy nehezen elindultunk. Az egyik csaj feldobta, hogy ő tud egy rövidebb utat, menjünk arra. Kicsit vonakodtunk a dologtól, de ő nagyon bizonygatta, hogy tudja merre kell menni és hogy így hamarabb oda fogunk érni. C más utat javasolt, azt amit mi is néztünk, de M-mel lehurrogták, hogy az egy hosszabb út, ne menjünk arra. Nagyon erősködtek és mivel annyira nem ismerjük Pestet hát belementünk. Nagy hiba volt! Sose bízz olyan emberben, aki azt bizonygatja, hogy Ő tud egy rövidebb utat! Higgy nekem, nem tud! Persze az ilyen ember a leghangosabb és a csapat ki után megy? Hát persze hogy utána!

Egy rövid szakaszt gond nélkül és jó hangulatban tettünk meg, majd jött a tanácstalanság, hogy merre is tovább. Azt hittem szórakozik. Amióta találkoztunk vele a csaj rá volt gyógyulva az okostelefonjára és arra nem volt képes, hogy megnézze azt a kurva útvonalat, amit Ő rövidebbnek gondolt. Mellesleg szerintem az bunkóság, hogyha valaki egy társasággal van és Ő le se szarva a többieket, babrál a telefonjával. Én úgy vagyok vele, hogyha a barátaimmal vagyok, akkor rájuk figyelek.

Visszatérve az útra, Angieynek köszönhetően sikerült minket elnavigálni a ZP közelébe tömegközlekedéssel. Lényegében kiimádkoztam a kezéből a telefont egy percre, és megnéztem az utat… Na onnan gyalog, de merre? Okosteló, GPS! Hát azzal is, nem a másik irányba indultunk meg? Az a mi hibánk is volt, mert elindultunk, ők meg követtek minket. Mire sikerült megtalálni a helyes irányt és végre megtaláltuk a célt, már 1 órás csúszásban voltunk, ráadásul ki is józanodtunk. Nálam ezt az erős csuklás is bizonyította, ami rámjött út közben. Ha ez még nem lenne elég, a csaj közli velünk, hogy Ők nem jönnek be, innen is jól hallanak mindent. Hát jó! Ha nem mással vagyok elfoglalva éppen, akkor kicsit elszállt volna az agyam.

Bent a banda már javában játszott szal esély sem volt az első sorra, de azért próbálkoztunk. Elkezdtünk furakodni a táncoló tömegben és sikerült is kiharcolni kb. a negyedik sort. Szépen elhelyezkedtünk, ránéztünk a bandára és elkezdtünk táncolni. Én nem tudom, hogy ott mi volt! Ezek szerintem csak erre vártak! A körülöttünk lévő emberek egyszerűen megvadultak és elkezdtek pogózni. Ráadásul valami különös oknál fogva azt hitték, hogy mi is be akarunk állni. Na jó, talán még be is állok, ha nincs nálam táska és éppen nem a talpon maradásért küzdök. Ráadásul mikor megelégeltem a dolgot és ki akartam küzdeni magam a tömegből, nem engedtek. Annyira nem zavar a tömeg, de ott éreztem, hogy pánikolok és ki kell onnan jutnom. Nagy nehezen sikerült utat törni és egy kicsit leültünk pihenni.
Én maradtam volna még a tömegben egy kicsit, remélve, hogy leállnak, de mi sose válunk szét, így követtem Alicet.  
Néhány számnál álltunk csak föl táncolni. Az-az igazság, hogy egy kicsit elment tőle a kedvem és nem csak azért mert nem voltunk az első sorban, hanem mert le akartak taposni.

C-nek se volt sok kedve bulizni. Folyamatosan visszamentünk hozzá. Elvégre mi rángattuk el erre a koncertre. Ő nem is táncolt velünk. Itt is voltak utánzóink és „rajongóink” is.
Nagyon nagy volt a hangulat, és a banda is óriási koncertet nyomott. Éreztem, hogy ha sikerül első sorba jutnunk, akkor életünk egyik legnagyobb koncertjét zúztuk volna le.  Emiatt is ment el a kedvünk a végére. Ott volt a lehetőség, de ezt most elrontottuk. Nem baj. Majd legközelebb.

RANDOM FASZSÁG

Így kell bulizni, avagy vérbeli Írish.

Skótduda és Whyskey

Hegedű és Giness

Ma éjszaka nem fogsz sírni

Az írek tudnak zenét írni.

Szerintem érzem a ritmusát,

A magyarok is találtak ír múzsát.

Nálunk is vannak jó kis zenekarok

Dallamukra összekapcsolódnak a karok.

Körbe is táncolnak páran,

S utána ropják tovább párban.

A levegőm már elfogyott,

A fáradságom pedig elosont.

Mosollyal az arcomon nyomom végig,

Ők aztán tudják, hogy kell élni.

Csók és puszi Alice & Angiey

EGY ÜVEG VÍZ

2013.06.12. ………. + ………. koncert …… …

Nem hittem volna, hogy valaha is örülni fogok az árvíznek. Bár ennek köszönhetően majdnem lemaradtunk róla. De csak majdnem. Legalább átkerült egy másik szórakozóhelyre.

Na mindegy. Szóval koncert.

Ismét alapozással kezdtünk. Szülinapot ünnepeltünk!!! 

Koncert előtt találkoztunk egy pár haverral akikkel iszogattunk meg ökörködtünk. Volt rá időnk mivel kezdés előtt kb. 1 órával értünk oda. Aztán kapunyitás és sorban állás majd megpróbálsz átjutni a biztiken. Motozás és táskaellenőrzés. Hogy én ezt hogy utálom. Persze mindig találnak nálam valamit… most is kicsit fennakadtam. Nem lehet szúró vágó fegyvert bevinni. Én megpróbáltam. Mondjuk totál elfelejtettem hogy ott van. Bezzeg Angieynél nem szúrták ki a különféle eszközöket. Úgynevezett túlélő felszereléssel megyünk mindenhova. Ez alatt érts csavarhúzót, bicskát, szemöldök csipeszt körömreszelőt harapófogót, meg hasonló dolgokat. Nem lehet tudni, hogy éppen mikor szakad el az övedről lelógó láncod, vagy esik ki az egyik szegecsed. Nos ilyenkor ezt gyorsan meg tudjuk javítani. Én mindent kis táskákban /neszeszerekben/tolltartókban tartok a táskámon belül. Visszatérve…

A bizti kikapja és közli, hogy ezt eltesszük. Persze tegyed, csak utána visszakapjam.

Kicsit vicces kedvében volt mert megkérdezte, hogy a vállról indítható rakétát hol hagytam.

„Azt másik táskámban hagytam.” Ezen mindenki kurva jót szórakozott. Mindeközben a másik bizti az én táskámban kutakodott és kérdezte, hogy van e nálam valami veszélyes. (Eszembe se jutott, hogy a kis túlélő felszerelésem annak számít). Kérdéssel válaszoltam. Úgy nézek ki mint akinél van? Erre válaszolt: A barátnődtől épp most kobozták el. Így csendben maradtam, mosolyogtam. Talán ennek köszönhetően elengedett.

Az első célpont a bárpult, majd enyhe harc az első sorért. Mondjuk ebből a második lett de sebaj mi jól elvoltunk ott is.

Az előzenekart nem nagyon ismertük, csak egy pár számot hallottam tőlük. Engem annyira nem fogtak meg. Én meg nem is hallottam tőlük számot. Nem fogott meg a nevük.

Ehhez képest ott a színpadon eszméletlenek voltak! Végig tomboltunk na meg persze ittunk.

Lehet ezért tetszett annyira mert már nem voltam szomjas? Persze egyből kiszúrtak minket, nem lehetett nehéz dolguk mivel a közönség nagy része karba tett kézzel nézte őket. Szerintem egyedül a mi kis hölgykoszorúnk tombolt. Pár kép is született rólunk. Nem tom ki csinálta, csak odalépett Angieyhez és odatolta a gépét, hogy nézd ezeket a képeket csináltam. Mit várt, dicséretet? Simogassam meg legközelebb a buksiját, hogy: Ügyes voltál…. Vagy mi?  Majd egy rövid szünet után jött az………… Hatalmas zúzás az elejétől a végéig! Végig ugráltunk /a részemről néha átment egy enyhe pogózásba a dolog, de hát nem tehetek róla, a mellettem lévő csávó provokálta ki/ meg üvöltöttük a számokat. Na jó azért nem minden számot csak amelyiknek rémlett valamennyire a szövege. A kamu angol…

Rohadt meleg volt és tömeg. Elől már úgy álltunk, mint a szardíniák a dobozban. Mert hát ahogy mi elkezdtünk tombolni húztuk a tömeget is akik persze egyre közelebb akart kerülni a színpadhoz. Mindezek ellenére, hogy már a mögöttünk lévő tömeg is jócskán bulizott valahogy észrevett ez a banda is. Többször nekünk játszottak meg énekeltek meg persze sokszor tömörültek a mi oldalunkra.

Koncert közben elfogyott az összes piánk. /Meleg volt na! Persze… fogjuk arra./ Én már azon gondolkoztam, hogy kitől nyúlhatnám le mert esélytelen volt hogy elvergődjek a pultig újabb adagért. Szerencsére a basszeros megkönyörült rajtam mert lenyújtott egy üveg vizet. Csak pár kortyot ittunk belőle, a többit szépen szétlocsoltuk egymásra. Ezzel újra erősen magunkra vonva a figyelmet.

Koncert végén csurom vizesen mászkáltunk még ott egy darabig aztán mentünk haza.

Csók és puszi Alice & Angiey

A TAPS NEKÜNK SZÓL…

2013.05... …….. -  …. …..

Koncert előtt pár nappal úgy nézett ki, hogy nem megyünk, köszönhetően az előző koncerten elszenvedett megfázásnak. Az esemény előtt egy nappal döntöttünk el, hogy mégis megyünk.

Több meggyőző érvünk is volt:

1. Külföldi banda /az általában nagyon jó szokott lenni/
2. Az elkövetkezendő két hétben semmi említésre méltó koncert nem lesz
3. És talán a legnyomósabb érv, hogy már egy hete nem ittunk

Számítottunk rá, hogy nem lesz tömeg tekintve, hogy hétköznapra esett. Többek közt erre és a lapos hangulatra készülve elvégeztük a szokásos kis rituálénkat: öltözködés, utazás majd fokozatos leépülés.

Tekintve, hogy nem a törzshelyünkre mentünk ezért eltévedtünk. Az utca az megvolt csak az irány volt rossz. Mire a kezünkben lévő vodka-sör elfogyott, megtaláltuk a helyet.

Amikor beléptük a vártnál is kevesebben voltak. Átküzdöttük magunkat a személyzet első tagjain, akik karszalaggal felfegyverkezve röpültek felénk és nem tűrtek ellentmondás,hogy ki melyikünk karjára szerkeszti rá. Mi nem könnyítettük meg a dolgukat…

A ruhatár és egyéb mizéria után megcéloztuk a bárpultot, ahol újabb nagyobb mennyiségű piát döntöttünk magunkba. Majd elindultunk a szokott kis helyünkre a színpad elé /bal oldalra/.

3 előzenekar volt, egyik se a mi műfajunkban de kérdés nélkül mindegyiknek felkeltettük a figyelmét. Komolyan 3 volt?!  Lényegében azzal, hogy támasztottuk a falat, ittuk a sörünket és néha ütöttük az ütemet a lábunkkal vagy éppen a fejünkkel./asszem túl jó munkát végeztünk az alapozással/ Úgy nagyon nincsenek meg…

Az élőzenekarok alatt /nem volt jobb dolgunk éppen/  BETELEPORTÁLTEM BASZOD VALAHOGYRA ittuk magunkat. Vaku volt baszd meg! Majd több órás várakozás után végre az a banda jött ami miatt elmentünk.

Ha az emlékeink nem csalnak, fölteleportáltak a színpadra, mert kettőt pislogtam és ezek már fent játszottak, határozottan nem léggitáron.

Az első szám végére megkaptuk a szokott figyelmet. A tömegvonzásunk miatt mindenki tudta, hogy merre kell nézni. És hirtelen az egész együttes áttelepült a színpad bal oldalára, csóri dobost kivéve. Itt meg kell említenünk a „tömeget” akiket a szokottnál is jobban meg tudtunk figyelni, a rengeteg helynek köszönhetően. Volt ogrénk, zenészünk /nem is kevés/, ex azt hitte, hogy egyszer groupie volt valamink, fanatikus rajongoink, pinával hallgatom a koncertet, eltévedtem-letévedtem stb.

Miközben erősen koncentráltam a bandára tekintve, hogy a frontemberrel és az előttem álló basszerossal szemszexeltünk egyszer csak jobbról beúszott a perifériámba Rambó. Tényleg úgy nézett ki mint aki most jött a dzsungelből. Otthon megtalálta szülei alkoholkészletét és elpárologtatta mindet.

Nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Továbbra is a színpadra koncentráltam ahol megjelent a szólógitáros akinek a jobb oldalon lett volna a helye. Elégedetten nyugtáztam, hogy mindenki átcsoportosult ismét. Mindeközben emberünk eltűnt.

A fent említett Rambó áthelyezte a táborát az én oldalamra. Elfoglalta állásait és bemérte a pulcsiainkat, amik a kordonon hevertek és mintha női mellek lennének elkezdte gyömöszölni és végigtapperolni őket. Amikor ez már nem volt elég neki honfoglalózni kezdett a kordon vonalát követve. Nem t’om mi volt ezzel a célja mert, hogy a csajozás nem, az biztos. Melyik hülye csaj kezd el egy ilyennel dumálni? Nekem csak az agyam baszta föl vele, úgyhogy fölmentem terminátorba és mint a dinnyeföldről szabadult paraszt megfordultam a tengelyem körül. Legalább nem volt teljesen hülye mert észrevette, hogy itt tárgyalásra nincs esély ezért maradék önbecsülését összeszedve bevette magát a tömegbe.

Később feltűnt „homokmanó” a jobbomon. Észrevettem, mélyen a szemébe néztem, majd mintha láthatatlan lenne, átnéztem a feje felett a gitárosra. Feladta.

A szerencsétlen hülye megtalálta a másik legjobb embert. Kreatívan vagy 3x megkérdezte, hogy hallom-e, közben nyomatékosítva idióta kérdését ritmikusan bökdöste a vállam. Mivel én türelmes ember vagyok, visszakérdeztem szintén kreatívan az ő morze nyelvét elsajátítva, vállát ütemesen bökdösve, hogy Mi van!? Mi van!!? Mi vaaan!!? Lehet, hogy egy kicsit eltúloztam, mert azonnal lelépet. Na de ki megy oda így egy csajhoz? Mindezt a banda kitűntetett figyelemmel végignézte és röhögött.

Szerintem a banda verekedésre készült.

Mint minden együttesnek, nekik is vannak romantikus lassú számaik, amikre ugye az ember lassúzni szokott. Na most amikor ezt két csaj csinálja az nem éppen megszokott látvány.

Kaptunk is rendesen a bámészkodó tömegből, valamint a már megszokott vakuk is felvillantak. Talán még egy-két videó is akad valahol. Vannak a fényképészek között bátrak is, akik nemcsak lekapnak azt annyi, bámészkodnak tovább, mintha mi sem történt volna, hanem nagy levegőt vesznek és némi tanácskozás /persze csak ha van kolléga/ után megcéloznak minket.

Én személy szerint baromira meglepődtem a kérdésen. Mert a „csinálhatok képet rólatok?”kérdést már többször hallottam, de a „csinálhatok veletek képet?” új volt.

Nem csak mi lepődtünk meg. A banda se értette a közönség felől felénk áradó, kitűntetett figyelmet.

Fényképezkedés után újra a színpad felé fordulva realizáltuk, hogy a banda bamba képpel néz.

Nem értették az előző akciónkat, de örültek, hogy végre visszakapták a figyelmünket.

Miután sokáig lekötött a frontember minket, az előttünk álló 2 gitáros ezt megunta. Kiálltak a színpad szélére, így lényegben sikerült nekik majdnem teljesen fölénk tornyosulni. Ezzel sikerült egy teljes percig elvonni a figyelmünk.

Válaszként a frontember üzekedett azon a szerencsétlen mikrofon állványon meg bármin, ami éppen az útjába került.

Sajnos közeledett a koncert vége. Az utolsó számnál szóltak, hogy ők megtalálhatók a backsage-ben. Ezt a meghívást a közönség közül majdnem mindenki boldogan elfogadta.

Az utolsó szám után a banda odajött a mi oldalunkra, ránk mutattak és tapsoltak, puszikat dobáltak meg meghajoltak. Olyan volt, mintha mi nyomtuk volna le a koncertet, és a mi feladatunk lett volna a szórakoztatás. Na jó.. őket minden bizonnyal remekül szórakoztattuk. Nagyon fura érzés volt. Kicsit ledöbbentem, mert hát nekem kéne őket tapsolnom meg éljeneznem és nem fordítva. De baromira jól esett, mert ezt még egyik banda se csinálta.

Mivel arra számítottunk, hogy pang a tüdejük és amúgy is sokan voltak a backstage-ben ezért kimentünk cigizni. Miután a második cigi után se volt sehol a banda úgy döntöttünk elindulunk haza de, előtte még beugrunk a mosdóba. Meg amúgy is. Még utoljára fel kell térképezni a terepet. Útközben észrevettük, hogy szinte senki sincs a backstageben így a meghívásnak eleget téve belibbentünk.

A legjobb mondat amivel az összes bandatag figyelmét 3 másodpercen belül magadra tudod vonni a következő: Van nálunk 5…/hehe nem áruljuk el, mindenki képzeljen oda valamit/ Fontos, hogy ezt lehetőleg érzelemmentes képpel, és nemtörődöm hangon mond.

Erre a reakció /mintha a lottó reklámban lennénk/ Mennyi? 5? Mi csak mosolyogva biztosítjuk hogy igen annyi. A tag akinek mondtuk elteleportált és hirtelen az összes bandatag feje előbukkan különféle helyekről és ezer wattos vigyort villantanak. A frontember volt a legcukibb. Közöltük, hogyha kell valami akkor kint megtalálnak. Nem vártunk rájuk ott, mint valami kis pincsik.  Basszeros: „Hozom a pulcsim!”

Mi előre mentünk. Aztán leragadtunk a pultnál mert hát kell még sör, így ők előbb értek ki. Ott a várakozó tömeg azonnal lecsapott rájuk. Mi nem álltunk be a sorba úgyhogy távolabb húzódtunk cigizni. Kicsit később megunták a tömeget meg hát rájöttek, hogy mi nem megyünk közelebb otthagyták őket és odajöttek hozzánk. Azt mondták pakolniuk kell még is legalánn fél óráig velünk voltak. Aztán nagy nehezen erőt vettek magukon és elmentek pakolni./nem lehettek valami nagy segítség, tuti még őket is be kellett pakolni mert, hogy már állni is alig bírtak az biztos. Az egyik út közben még el is dőlt./

Megegyeztünk, hogy ha nagyon keresnek még megtalálnak itt minket, de mivel 15 percnél tovább pakoltak elhúztuk a csíkot.

Csók és puszi Alice & Angiey

Snittek

Ezek olyan koncertek, amikből csak néhány kép, érzés vagy egy-két jó poén maradt meg.

Nem csak azért nem emlékszünk rájuk, mert leittuk magunkat. Itt több ok is szerepel, csak néhányat emelnék ki: nem volt benne elég energia a banda részéről; átlagosan játszottak; egymás után a 4. ugyan olyan koncertet nyomták le, ugyan azokkal a felkomfokkal; fáradtak voltunk, és nem igazán volt kedvünk bulizni, de azért lenéztünk; beálltunk mint a gerely; születésnapot ünnepelünk…

Tehát most jöjjön néhány apróbb koncert, egyben.

...... ......

Csak úgy leugrottunk egy koncertre. Akkor még D is velünk járt bulizni. Mindkettőnkre rápróbálkozott, de végül lepattintottuk…

Vissza a lényeghez. Amúgy is szeretjük az eredeti bandát, hát mért ne. Persze már az elején kiszúrtak minket. Szegény énekes annyira ránk bambult, ahogy mozogtunk, hogy elfelejtette a szöveget. Kétszer énekelte el az első verzét refi nélkül. Vicces volt. Ami megmaradt: Az énekesnek gyönyörű karja és keze volt…

Részemről ez, valamint a fergeteges hangulat volt az oka annak, hogy később többször is lementünk rá.

Az egyik ilyen koncert után volt, hogy egy másik banda basszerosa odajött hozzánk „beszélgetni”. Megkérdezte, hogy van-e lent valami érdekes ember? „Ja, mindjárt mi!”

 Elmondta, hogy mikor lesz a következő koncertjük, de persze egyik fülünkön be… aztán még kétszer visszakérdeztünk, hogy mikor is? Én végül megjegyeztem!

Elmondta, hogy mi első sorba valóak vagyunk, mert mi legalább értékeljük amit csinálnak. Akkor jött ki a ..... énekese és nem értette hogy mit bandázik velünk a basszeros.

Miután elment az első kérdésünk egymás felé: „mit mondott? Mikor lesz? Persze mindenki más napra emlékezett. Végül nekem lett igazam.

2012.01....  ........... .......

Ez az egyik banda akikre nem emlékszünk. Komolyan, még az sincs meg, hogy egyáltalán elmentünk e ilyen koncertre. Csak azért tudjuk, mert megtartottuk a karszalagot. Csak az van meg, hogy volt egy hobbit is a színpadon…

2012.05.... ....... ........

Erről szinte semmilyen emlékünk nincsen. Csak annyi van, hogy sokat ittunk, végigtomboltuk a koncertet (ez még legalább 3 ilyen kincertre igaz amiből szintén nincs meg semmi) aztán fényképezkedtünk a basszerossal. Közben persze a csávó feltérképezte a seggem. Azt se tudta merre van arccal. Megkérdezte tőlünk, hogy „merre is indultam?” D meg elmutat egy tök más irányba. Visszaküldte a kiindulási pontjára. Túl sok koncertjükön voltunk és általában jók voltak. Ezért nincs meg…

2012.04.... ...... .....

Az énekes miatt mentünk. Nem bántuk meg. Atom buli volt!

2012.08.... .........  + ............

Először mentünk le erre a bandára. Y azt állította, hogy szarok és nem éri meg lemenni rájuk. Elég nagyot tévedett. Ezen a koncerten jöttünk rá, hogy NY nem tud osztódni, csak van egy kurva jó hasonmása aki egyébkén ennek a bandának az énekese. Azóta is imádjuk őket, és ott tombolunk az első sorban.

2012.09.... ........

Szülinapom, úgyhogy ebből semmi nem maradt meg, de annyi biztos, hogy zúztunk!! Valószínűleg.

2012.10.... ............ .... .....

Kevés ember /túl sok az ÉN IS ZENÉSZ VAGYOK/. Látványos sóra készültek de valahogy nem jött össze úgy, ahogy tervezték. Nagyon sok volt a látványelem, de néhányat nem is használtak ki rendesen csak ott volt és ennyi. Azért nem volt rossz és kicsivel kevesebb látványelemmel fantasztikus koncertet lehetett volna nyomni.

Az elején odajött hozzánk a basszeros és váltottunk vele egy pár szót, persze a velünk lévő E totál elolvad tőle, hogy odajött, meg köszönt neki is. Édes volt a csaj. Utána egész koncert alatt a föld fölött lebegett. Nem bírtuk lehozni. Szeretem, hogy ilyen könnyű boldoggá tenni. Imádni való nőci.

Csók és puszi Alice & Angiey

Két napos parti

2012.07...-... .......-........

Erre a koncertre Angiey akart menni és mivel szülinapja volt hát miért ne. Ezt két napos ünneplésnek terveztünk. Jött velünk Y, D és S is. Persze mindenki készült különféle agyrombolóval. Namost amíg csak pezsgőt iszik az ember, meg esetleg utána küld egy pár korty vodkát addig semmi gond. Szépen ültünk a közeli parkba, iszogattunk, beszélgettünk majd megpróbáltuk megtalálni a bejáratot. Persze a biztiken nem jutottunk át mivel volt nálunk egy üveg vodka és ugye azt nem lehet bevinni és nem is rakhatjuk le sehová. Piát akkor se dobunk ki, úgyhogy gyorsan megisszuk. Volt 15 percünk kezdésig. Nem gond! Tényleg nem volt vele gond, mert elfogyott és persze még mozgásban is maradtunk. Ráadásul vörös pezsgővel kevertük a vodkát, plusz indulás előtt úgy emlékszem még sört is ittunk… Sikeresen begrasszáltunk az előzenekar utolsó két számára. Jól el voltunk, táncoltunk, a többiek söröztek (meg én is). Aztán jött egy kis szünet. Itt már éreztem, hogy valami nem stimmel. De még jól vagyok!? Végre kezdés, mozoghatok. Erre odajön egy csaj hozzánk és megkérdezi, hogy van-e kedvünk felmenni a színpadra. Nekem határozottan nem volt, miután felmértem a távolságot a színpad és a mosdó között. Éreztem, hogy szükségem lesz rá. Nem tévedtem. Amint elment megrohamoztam a mosdót. Ott jöttem rá, hogy a vodka és a pezsgő nem barátok. Jó persze tudom nem szabad keverni, de a saját kárán tanul az ember. A koncertből nem láttam semmit, csak hangfoszlányok vannak. Néha valaki bejött megnézni, hogy élek e még. Azt hittem ott döglök meg, még felnézni sem bírtam. Ráadásul az egyik barom még le is öntött egy jó párszor hideg vízzel, azzal az indokkal, hogy józanodjak, mert így elrontom a koncertjüket. Bazd meg mi a francot próbálok 1,5 órája? És különben is nem kértem, hogy bemászkáljon hozzám. Szal ezzel kurvára nem segített, nem elég hogy szarul vagyok és úgy forog velem mindem, hogy ülve kapaszkodnom kellett de még fázom is. Még jó, hogy bejött  az egyik ott dolgozó csaj és megnézte, hogy mit csinál az a barom mert különben még kaptam volna egy pár pohárral a nyakamba. Nem vagyok rá  büszke, de abban a helyzetben ez nem érdekelt, ráfonódtam a csaj lábára és úgy könyörögtem neki, hogy ne hagyjon egyedül vele mert megint leönt és már nagyon fázom. Még jó, hogy értelmes csaj volt és lebeszélte Y-t a további locsolkodásról.

Alice egyszer csak rávágott a vállamra és szólt, hogy ő elmegy mosdóba Y-nal. D és S meg ott maradtak velem bulizni. Tudom, hogy csúnya dolog, de én olyan jól elkommunikáltam a bandával, hogy észre se vettem, hogy nincs velem. Aztán egyszercsak D odarángatott valami olcsó Slash kopit mögém és oda ordította neki hogy: Vigyázz rá! és eltűnt. Hát jó… elfogyott már megint a sörünk… biztos hoz még. Hát tovább táncoltam. A srác meg mögöttem elkezdett erősen rám tapadni. Ez kb a koncert felénél volt, úgyhogy gondoltam erősítést kérek. Még, hogy vigyáz rám… Akkor esett le, hogy Alice nincs velem. Utolsó infóm alapján elindultam megkeresni. Hősünk megpróbált ebben megakadályozni, de mivel elég nyomatékosan ráüvöltöttem, hogy takarodjon és a banda is ránk szegezte a figyelmét így elengedett. Végül megtaláltam a mosdóban és összekapartam… mert az tényleg kaparás volt. Valljuk be.

Na mindegy, még koncert végéig se sikerült kijózanodni. Kitámogattak a mosdóból és elindultunk hazafelé. Nincs meg az út, de legalább mozgásban voltam és kezdtem tisztulni. Az egyik barát kicsit ki is használta a helyzetet. A gáz az volt, hogy megpróbált minket szétszakítani. Még jó, hogy Angiey ott volt. Nem hittem, hogy ezt fogod mondani. Aztán valahogy hazakeveredtünk.

Másnap ........ koncert. A reggel rémesen indult, nem is értem miért?!

Szeretjük az eredeti bandát úgyhogy gondoltuk lenézünk, meg hát nekem az előző nap nem volt buli. Gondolom jól éreztük magunkat. Tuti jó buli volt.

Puszi és csók Alice & Angiey

3 nap buli/ szar koncert, beszólások, fejmosás

2012.09....-...-... ....... ....-  .....-...

3 napos fergeteges bulizást terveztünk, helyette viszont valami egészen mást kaptunk. Az első nap mindjárt egy szar koncertet kaptunk + beszólást, a másodikon „fejmosást” és a harmadikon egy terepidegen koncertet. Jó, sokkal jobb volt mint az előzőek, de azért mégsem az amire számítottunk.

Szülinapi bulink (úgy döntöttünk közösen egy óriás bulit tartunk) első napja, kedvenc banda, kedvenc hely. Rossz nem lehet! Vagy még is? Úgy benyaltuk!

Kezdésnek elképzelhető volt, hogy a kedvenc bandánk kénytelen lesz lemondani a fellépést. Szerencsére a kiesett embert sikerült pótolni egy (jó) pár beugró zenésszel. Mindegyikről tudtuk, hogy ki és milyen bandában játszik. Jónak ígérkezett.

Szokásos alapozással kezdtük, velünk volt Y-on és D is. Kb. 1 órányi agyleépítés után megpróbáltunk betámolyogni.  Bent magunkhoz vettük az elmaradhatatlan vodka-sör koktélunkat és mivel még volt idő a kezdésig, leültünk beszélgetni. Miközben Y-on feltörölte az egyik asztalt a felsőtestével ahogy vonaglott, hogy észrevegyék. (Ennél jobban már úgysem haragudhat rám.) Elég sok zenész volt, akik hol máshol, mint a bárpultnál csoportosultak a rajongókkal együtt.

Kezdésre sikerült megtalálni a színpadot. (Már bánom…) A kezdés nincs meg, nem tom a banda hogy került fel, de szerintem ők se. Rémes volt, ahányan voltak annyi féle ritmust játszottak. Az énekes se segített a helyzeten. Neki se volt meg a ritmus /jó ezen nem csodálkozom mivel neki sosincs meg/ na de hogy még a szöveg is érthetetlen volt az már gáz. Csak néhány szóból és egy-két dallamból lehetett rájönni, hogy melyik számnál is tartunk éppen.

Nem bírtuk sokáig. Ki kellett jutnunk onnan, szal egyre hátrébb araszoltunk. Kicsit megnyugtató volt, hogy a hátrébb lévő „tömeg” se élvezte. Miután nagy nehezen átverekedtük magunkat rajtuk, kiviharzottunk.

Mivel nem szoktunk egy jó koncertet otthagyni egy jó koncertet, az egyik bizti meg is kérdezte, hogy: Mi van, vége a koncertnek? Nem, nincs csak szar!! Ezt nem lehetett szépen megfogalmazni.

Koncert végéig kint maradtunk. Elkezdtek kiszállingózni az emberek, köztük egy-két bandatag is. Hozzánk odajött az egyik csaj és elkezdte az egyik tagot isteníteni. Ilyen jól játszott, meg olyan jól és ezt vagy 10x elismételte annak ellenére, hogy Angiey próbálta neki elmagyarázni, hogy ő másképp hallotta. Persze hangosan, mert hát valahogy el kellett juttatni az agyáig. Nagyon felbosszantott a csaj. Mint egy papagáj megállás nélkül szajkózta, hogy milyen fantasztikus volt az egyik beugrós. Mivel nálam elégé felment a pumpa olyan 5 perc után kijelentettem, hogy nem pinával kell hallgatni a koncertet és szarul játszott az ürge!

Nekem közben tökéletes rálátásom volt a szóban forgóra. Ezt nem lehetett röhögés nélkül végighallgatni illetve nézni. Az addig nagy mellényű tag, aki mellesleg egy csajjal „beszélgetett”, minket figyelt és fokozatosan összeomlott.

Egyébként ezt nem csak mi mondtuk, másnak se tetszett de úgy látszik csak mi voltunk elég hangosak ahhoz, hogy ez eljusson hozzájuk. Ebből aztán elég nagy sértődés lett egyes tagok és rajongók részéről. A közös utálaton és lenézésen kívül még azt is megkaptuk, hogy azért nem tetszett meg nem tudtuk hogy hol tartunk mert annyira be voltunk állva.

 Ezzel csak két probléma van:

-         Másnak is bántotta a fülét

-         Minden koncertre így megyünk le és eddig még nem volt ilyen problémánk

A tanulság talán az, hogy nem mindig jó ötlet kimondani a véleményed, de megéri. Te jobban fogod érezni magad, hogy kiálltál az igazadért. Meg idővel némi tekintélyhez is jutsz. 

Asszem nagyjából ennyi volt. Nem éppen jó hangulatban mentünk haza. A holnap ennél már csak jobb lehet…

Másnap ismét alapoztunk majd miután jól leamortizáltuk magunkat elindultunk a ....... felé. Gondolom nem meglepő, ha azt mondom nem t’om, hogy kerültünk oda. Az egész estét belülről néztem. Kicsit problémás volt a hely megtalálása, de végül sikerült. Arra azért emlékszem, hogy ott is találtunk egy kisebb park szerűséget, ahol alapozhattunk…

Kicsit nehéz volt bejutni a különböző tereptárgyak és amiatt, hogy nekem kellett fizetni. Vagy nem én fizettem? Nem volt ruhatár! Sikeres bejutás után megpróbáltunk elvegyülni és mivel elkezdődött a koncert gondoltuk táncolunk. Nem volt annyira jó a banda, hogy a lábbal ütött ritmuson kívül másra is hajlandó legyek. Szerintem jó volt… én táncolgattam volna rá, de egyedül nincs értelme. Úgy nem buli. Hamar meguntuk, úgyhogy leültünk a backstage mellé a sarokba. Nem tudtam, hogy ott van a bs. Más esetben erősen kerültem volna!  Nem volt túl jó ötlet, mivel az arra elhaladó bandatagok egyből kiszúrtak és alig találtak be az ajtón annyira bámultak. Volt, akivel a barátnője emiatt össze is veszett. Sajnos csak ott volt hely. Egy idő után ez már zavaró, úgyhogy kimentünk cigizni. Ott voltunk tanúi egy barátnővel való pasi hisztis szakításnak is… valamint megcsodálták a seggemen lévő Crüe feliratot is párszor…

Ahogy kint álltunk, a mellettünk álló bizti segélykérő pillantásokat küldött felénk. Addig valami részeg, kocka csávóval beszélgetett, aki sehogy se akart lekopni róla. Angiey lekoptatta. A lekoptatás az nagyon megy… Aztán valahogy ott ragadtunk és elkezdtünk beszélgetni. Nem volt jobb dolgunk mivel az a banda, amire mentünk utolsónak lépett fel. Az előtte lévő bandákra nem éreztünk indíttatást. Mert szarok voltak… persze tehetség kutató, de feltételezném, hogy akkor némi zenei tudással rendelkezik aki elindul rajta. Elég volt végigszenvedni az első bandát. Szerintem kicsit még gyakorolniuk kellett volna, mielőtt kiállnak színpadra.

Visszatérve a biztire, nagyon sok mindent elmondott rólunk, és minden szó igaz volt. Beszélgettünk arról is, hogy nem lesz jó vége ennek a féktelen bulizásnak és agylerombolásnak. Asszem igaza volt, kezdtünk túlzásba esni. Szerencsére a legjobbkor találkoztunk vele. Ezzel a hosszúra nyúlt beszélgetéssel el is ment az este. Arra eszméltünk, hogy már az utolsó banda játszik. Belehallgattunk kintről és úgy döntöttünk, hogy nem éri meg bemenni, amúgy is volt min gondolkoznunk, szal inkább hazamentünk. Neki köszönhetjük, hogy most már azért ésszel bulizunk.

Terepidegen, de jó!

3. nap. Itt már nem vártunk semmit. Max abban reménykedtünk, hogy nem lesz annyira borzalmas, mint az előző két nap. Már nem kell leírni, hogy-hogy kezdtük ugye? Csak a szokásos…

Ugorjunk a koncerthez mert nekem nincs meg, hogy kerültünk le. Határozottan emlékszem rá, hogy leteleportáltunk…

Nem álltunk be a szokásos első soros helyünkre mivel már elfoglalták az elvetemült rajongók. A banda jó volt és hát jól is szórakoztunk csak hát mi hozzá vagyunk szokva az első sorhoz és hogy mi csináljuk a hangulatot nem más. Ez egy kicsit bántja az egónkat. Az enyémet nagyon… Jó sokan voltak és persze ennek a tömegnek minimum a fele elvetemült rajongó és nem az a sötétben denevérező csendes típusúak, hanem a fényben őrjöngő állatok. Úgyhogy mi kicsit hátrébb húzódtunk, és csak sodródtunk velük. Azért nagyot zúztunk.

Puszi és csók Alice & Angiey

Iszunk, Hányunk, Belefekszünk

2012.02  Szórakozóhely, Banda

Öm, Y szülinapja. Itt ittuk az a sok mindent. Ó igen a vaku koktél. Írjuk le hogy mit? Áááá. Ismeritek az alappiákat? Na azt mind… szorozd meg kettővel, emeld négyzetre…

A parkban alapoztunk Y-nal és még egy pár ismerőssel. Majd szerintem 1 órás nonstop piálás után próbáltunk meg betámolyogni. Igen? Öm… Nem emlékszem, hogy jutottunk be. Arra se hogy mit csináltunk a koncertkezdésig. Az van meg hogy elkezdődött, és Y kirohant mosdóba… ugye? Vagy már bent maradt? Bent maradt.  És te elmentél megnézni. Szépen végignézted. Igen. Én meg ugye, mint jó barátnő kint maradtam, meg amúgy is kicsi a mosdó úgy se férünk el ott hárman. Meg hajat fogni elég 1 ember is… Szóval én kint tomboltam. Próbáltál talpon maradni. Nem emlékszem, hogy milyen számokat nyomtak le, és hogy meddig tartott a koncert, de arra igen, hogy X többször próbált énekeltetni, ami mivel angol szöveg plusz nem is ismerem, ezért nem ment.

Öm.. Meg úgy szerintem végig próbáltuk egymást szórakoztatni. Bár lehet, hogy ő szórakozott rajtam ahogy keresztbe nézek. Aztán még annyi megvan, hogy vége van a koncertnek, ledobja a gitárt és lecuppan mellém. Átkarol és a fülembe üvöltve megkérdezi, hogy: ,,Milyen volt a koncert?” Én meg erre csak annyit tudok kinyögni, roppant értelmesen, ezer wattos vigyorral, hogy: ,,Kúrva jó volt bazd meg!”.

A következő emlékem, hogy támasztom a falat és valami csaj viharzik be, hogy szóltál hogy megyünk. Mondjuk a csajt nem láttam mert jött azt ment, de a hangja maradt. És valahogy elindultam kifelé.

Niiincs meg. Akkor matatott K a nadrágzsebemben ugye? Mivel nálam volt az összes biléta. Nem. Csak az enyém volt nálam. Igen, csak a tiéd. Ruhatárnál megakadtunk. Nem. Behoztak mindent. Nem. Megálltam a ruhatárnál. Arra emlékszem!  Nem. Pedig megálltam a ruhatárnál. Igen, mert rákészültél a lépcsőre. Igen? Én úgy emlékszem, hogy megálltunk ott az ajtóban, K meg elém vágódott és kérdezte, hogy hol a bilétám, meg hogy adjam oda. Én meg szerintem roppant értelmesen nézhettem rá, mert elkezdett kutatni a zsebemben. Az a mosdóban volt. Tényleg? Igen. Az a mosdóban volt, a tükörnél, amikor Y próbáltuk összeszedni. Mert odaadtuk az egyik csajnak a bilétát, hogy hozzák oda a cuccunk.

Nem is voltam a mosdóban! De igen arcot mostál…

Niincs meg… Nekem a ruhatár az első emlékem. Odaadtuk a csajoknak mind a 3-an a bilétánkat. Bent a mosdóban fölöltöztettek. Én magamtól öltöztem fel! Erre kifejezetten emlékszem, mert nehéz volt.

És elindultunk kifelé. Igen a lépcső már megvan, meg hogy megcsap a hideg. Kúrva rosszul voltam, ennyire szarul még sose. És ott éreztem, hogy én nem vagyok képes hazamenni.

Ott dobtan ki a taccsot 3 lépés után.

Utána park azt busz. Parkban még te is dobtál egy répásat. Igen mert az a mocsok répa egész évben arra vár, hogy kijöhessen! 

A hazaútból szinte semmire nem emlékszem csak ilyen kis villanások vannak. A másnap szép volt…

Puszi és csók Alice & Angiey

Szívünk csücske összes

Lényegében velük vesztettük el a koncertes szüzességünket. Örökre velünk maradnak. Jöhet rengeteg másik banda, de az elsőt sose felejted el. Ők mindig különlegesek maradnak.

Miattuk ébredtünk rá, hogy tényleg nekünk szólnak, azok a pillantások, felkonfok, dalszövegrészletek és bohóckodások a színpadon.

Még mindig mosoly van az arcomon, ha egy-egy koncertjüket felidézem.

2011.06

Tömegközlekedéssel mentünk és y-nal.

Azt tudom, hogy korán odaértünk. Igen, már játszott egy zenekar, aminek a végére értünk oda /valami fúvósok voltak/, aztán volt még egy zenekar és tombola. Tombolánál már lincs hangulat volt, mert a sok hülye bénázott fent a színpadon. Igen! Valamelyik csaj nem jelentkezett a nyereményéért, szerintem, ez csak azért van meg, mert akkor még nem alapoztunk koncertek előtt.

Aztán nagy nehezen elkezdődött a koncert. Tomboltunk. Egyből kiszúrtak minket. Kb. az első szám felénél. Szerintem nem tudták, hogy honnan vagyunk ismerősök. Azt tudom, hogy jó volt. Koncert után Y-nak kellett kép, aztán a szervezők valami kamu szöveggel eloszlatták a népet. Na, az gáz volt! De előtte még egy csajszi csinált rólunk képet, nem hittem hogy tényleg el fogja küldeni, de végül átlökte az email címemre. Utána valahogy szétváltunk. Igen a tömeg miatt elsodródtunk egymástól, de aztán megtaláltalak!

2011.12
Nagy koncert, atom hangulat. Nekem ez van meg.
Kúrva hideg volt, meg akkor Y-nal is összevesztünk. Igen, mert nem akartunk 3 órát állni a kapunál, a hidegben, hogy első sorba kerülhessünk, még így is oda jutottunk. Elég volt az a 1,5 óra. Meg kabátot se vittünk, amit le kellett volna rakni. Igen, se, kabát se táska nem volt nálunk. Meg is lett az eredménye. Aztán átjutottunk egy ajtón, de volt még egy. Plusz biztonsági, akivel szóba is elegyedtünk. Kérdeztük tőle, hogy nem lehetne-e előbb bemenni. Mondta, hogy ő szívesen beengedne, de a társa sajnos nem.
Ott is vártunk vagy negyed órát és a csarnok is tele volt biztikkel. Aztán amikor kinyitották az ajtót, mindenki elkezdett rohanni. Üvöltötték a biztik, hogy nem kell rohanni, meg hogy van hely bőven. Mi levetődtünk az első kordonhoz. Igen, és te elkezdtél azzal a csajjal verekedni. Ja úgy oldalba küldtem, mondom nekem, kell az a hely.
Akkor a másik bizti odaszólt nekünk, hogy a kiemelt állóhelyeseknek erre kell jönni. Egyből otthagytam a csajt, és oda is rohantunk. A bizti meg hátrahőkölt és mondta, hogy nyugalom. Igen és végül a harmadik sorba kerültünk, mert a másik kapunál hamarabb beengedték őket, plusz mi még bénáztunk is. 10 percet vártunk és kezdett az élőzenekar.
A koncertről annyi van meg, hogy óriási extázis volt, persze nem az élőzenekarnál. Igen, jó nagy buli volt.
2012.03.
Tuti volt alapozás!! Volt. Oda is Y-nal mentünk, csak akkor már elhatárolódott tőlünk.
Azóta is haragszik ránk. Igen, de nem tudom, hogy miért. Azért mert mi több figyelmet kapunk. De az most az én hibám!? Álljak a fal mellé? Ezért utál minket mindenki, a figyelem miatt.
A koncerten nem tudom, hogy mi volt az érdekes, egyedül az van meg, hogy az énekes kikapcsolta az övét, meg az, hogy végig a farkát fogdosta, meg tolta le csípőre a gatyáját. És mindeközben nekünk énekelt. Még akkor is minket nézett, amikor lekapta a pólóját.
A szokásos kurva jó hangulat volt a koncerten.
A buli után odamentünk hozzájuk fotózkodni. Ja, azt nem felejtem el! Tudod, amikor mentünk fel a lépcsőn, és már kiszúrt minket, a csaj meg végig dumált hozzá, ő meg le se szarta. Igen. Odamentünk, egyből felénk fordult és asszem megkérdezted, hogy csinálhatunk e vele képet. Ja óriási vigyorral a képén magához húzott minket. Mondom magamban, de pici ez az ember. Mert odahúzta az arcunkat az övéhez és hát nekem kicsit le kellet hajolnom. Miután már megvolt a kép, még erősen fogott minket, átkarolta a nyakunkat, ugyan úgy összehúzott minket és folytatta a beszélgetés, mintha tök természetes lenne, hogy ott vagyunk vele. Aztán megláttuk az örök kizökkenthetetlent és kilőttünk felé, hogy vele is kell egy kép. Kérdeztük tőle, hogy csinálhatunk e vele képet úgy, hogy közben puszit adunk. Igen, tök boldogan rávágta, hogy persze és átkarolt minket. Aztán meguntuk, miután megvolt a kép. Igen az énekes meg szomorúan nézett, „ugye most nem mentek” kifejezés ült ki az arcára. Állt, mint egy rakás szerencsétlenség. Igen, azt akarta, hogy odamenjünk. Na jó, de néma gyereknek… Ha akar valamit, szólaljon meg. Francba a nonverbális jelekkel. Beszéljen!! Csak abból értek.
Csak röhögtünk és elmentünk. Próbáltuk megkeresni az erőembert, de olyan részeg volt már, hogy alig állt. El is hasalt. Igen az hasalás volt. Nem is bírt felállni. Úgy kellett felsegíteni. Meg valami csajjal volt. Összeszedte. Mi meg nem akartunk zavarni. A zenész is ember, hagy szórakozzon. Nem mászok az arcába, ha jól érzi magát másokkal… Végül is zárásig akartunk maradni, de Y miatt hamarabb le kellett lépnünk.
2012.06.
Újabb falunap. Elvittük anyáinkat is. Igen, hogy kicsit szórakozzanak. Jól elvoltak. Akkor is ott volt Y. Meg még egy kisebb társaság is. Előbb kimentek, hogy szokás szerint első sorban legyenek. De ott foglalt nekünk is helyet Y. Annak örültem.
Ott nem ittunk sokat, csak egy kicsit. Az nem volt olyan jó, mert egy csomó gyerek volt.
Szokásosan jó koncert volt, meg persze fel is ismertek minket. Még integetett is az énekes nekünk. Ja 00-nak meg mondta az erőember, hogy nézd csak, és ránk bökött a fejével. Ő meg önelégült vigyorral válaszolt, hogy tudom. Igen, mert ő már akkor ismert minket másik koncertekről. Igen, számára mi már koncertkellékek voltunk. Az énekes meg egész koncerten nekünk énekelt és utánzott minket.
Ez után kezdtük el elhinni, hogy ez tényleg nekünk szól. Igen, mert anyáék is mondták, hogy tudták hol állunk, mert az egész banda figyelme arra irányult. És nem csak a bandáé, hanem a roadoké is. Meg a biztiké. Meg mindenkié.
A koncert után megint mentünk fényképezkedni. Először erőemberrel csináltunk képet. Felállt a kordonra. Fölénk magasodott, mert kis törpe. Meg ő is odahúzott ezer wattos vigyor kíséretében. Aztán fotózkodtunk az örök kizökkenthetetlennel. Igen de az kicsit nehezebb volt. Mert pofátlanul befurakodtak elénk, ő meg félre tolta az embereket, kinyúlt értünk, odahúzott és mondta, hogy most a csajok jönnek.
Azóta vagyunk mindenkinek A Csajok. Meglepődtem, hogy milyen erős. Csak úgy erőlködés nélkül magához rendelt minket. Megcsináltuk a képet, és utána még egy kicsit buliztunk.
2012.08.
Nehezen találtunk oda azt tudom. Be voltunk állva, mint a gerely. Azt se tudtuk, hogy hol vagyunk, vagy hogy merre kellene elindulni.
Telefonos segítséggel sikerült megtalálni a helyet. Y mondta, hogy keressetek egy nagy fényes táblát, forduljatok balra, menjetek át a zebrán, és ott vagytok. Hát nem volt meg… Aztán egyszercsak beúszott a képbe a nagy fényes tábla. Mi meg megálltunk és rárepültünk, mint a bogarak. Ott álltunk egy fél percet, néma csendben, a táblát figyelve, mire visszatértünk a valóságba. Aztán egyszerre felkiáltottunk, hogy megvan. A járókelők minket néztek. Aztán leültünk alapozni nem messze a helytől.
Miután végeztünk valahogy bejutottunk. Megkerestük a bárt. Az volt az első. Aztán felhívott minket Y hogy vigyünk nekik sört. Meg hogy az első sorban vannak. Vettünk piákat és átvágtunk a tömegen, azzal a felkiáltással, hogy piát viszünk az első sorba. Tuti jó volt a hangulat koncerten, mert úgy nagyon nincs meg. Buliztunk, szokásos figyelem.
A végén nem maradtunk ott fotózkodni hanem elhúztuk a csíkot. De azért előtte kemény 3 percet vártunk. Később megtudtuk, hogy koncert után kerestek minket.
2012.10.
Annyi van, meg hogy kurva sokat kellett várni rájuk. 3 élőzenekar is volt.   

Csók és puszi Alice & Angiey