NE VILLOGJÁ’ OTT HÁTUL!

2014.12.31. Szilveszter az AB/CD-vel

A szilveszter egy érdekes ünnep, ilyenkor az ember csúnya pillantások nélkül lehet részeg már délben. Nálunk a fél a falu ilyenkor kezdi kiütni magát. Én a 4 órai kezdéssel egész kulturáltnak érzem magam, de ez is csak és kizárólag a hideg miatt volt, szóval készülődés közben lenyomtam 3 pohár páleszt, aztán robogtam is tova hogy elérjem a buszt. Mintha említetted volna… Miután Angieyt összeszedtem a munkahelyén (Én akkor már konfettivel a hajamban pezsgős kábulatban vártam a koncertet. Előtte 7 napot dolgoztam egyhuzamban és másnap mentem tehát elsején fél 10re nyitni. Lényeg az, hogy már jó fáradt is voltam. Pláne ütött minden féle alkohol!)  Átmentünk hozzájuk, ahol fater (az enyém) megkínált pálesszal me’ hát igyunk má’, persze közbe tölti úgyhogy muszáj volt meginni. Nekem is töltött. Pedig én nem szeretem valamint nem titok, hogy nem bírom. Az idő meg csak repült, mi meg suhanhattunk a buszhoz, hogy le ne késsük. Egy nagy medvefejes sapkában szálltam fel a buszra, előttem egy csaj éppen jegyet vett; a sofőr meg, ahogy meglátott elkezd vigyorogni, majd röhögni meg nagyban hessegetni, hogy takarodjak hátra. Megúsztuk jegyvétel nélkül. Mintha valami olyat is mondott volna, hogy igyuk el a jegy árát… Nem csak a sofőr vigyorgott rajtam. Miután megtaláltuk a helyünk, Pestig bóbiskoltunk aztán meg suttogva énekelgettünk mindenfélét, pl.:szilvafácska…(Megunhatatlan. Fülbemászó, csak úgy jó!) amit később is nyomtunk csak azt már nagyobb hangerővel az utcán sétálva. Innen az irányt a Vörösmarty tér felé vettük, mert akartunk ördögszarvat (VILÁGÍTÓSAT! Nem holmi kis szarvacskát), meg ott árult (többek közt pálinkát) Zsp, Angiey kollégája és gondoltuk hogy szegényt kicsit szórakoztatjuk amíg be nem zár. Mert én ilyen rendes vagyok! Ott is az volt az első kérdés, hogy iszunk e pálinkát? Én próbálkoztam nemmel válaszolni, de lebaszott azzal a mondattal, hogy aki vodkasört iszik az fogja be és nyelje le…Hát még szép, hogy iszunk. Pff. Persze akinek a gyomra nem jár rítus táncot a pálinkától könnyen dumál. Miután bezárt, gondoltuk elkísérjük a kocsijáig. Rossz ötlet volt. Három árushoz is odarángatott és csinált egy csomó képet rólunk. Érezte az értelmi előny. Aztán amikor befejezte a kínzásunkat, közölte, hogy elvisz a Rocktogonig. Akkorra már a kocsiba való beszállás okozott némi logikai problémát. Engem hátra szuszakoltak be (Kétajtós kocsi, érzitek a probléma nagyságát?)  Szó sincs szuszakolásról. Előre ment. Zs két autó közt parkolt. Alice meg ott állt a nyitott ajtónál. Hát én nem fogok be teleportálni hátulra vagy átrepülni az ajtón. Oldjad meg szívem! Én előre szálltam be, a szarvammal meg többször lefejeltem az autó tetejét. Mi ez törpe mobil???! (Csak megjegyzem 164 mély vagyok…) Úgyhogy le is vettem.

Alice nem tudom, hogy fért el. De az ő kis szarvacskája hátul villogott. Zs többször is agresszívan (persze csak megjátszotta) hátraszólt, hogy NE VILLOGJÁL! Aztán felhívta valami haverja aki erősen ittas volt. Mi meg kiröhögtük. Megbeszéltük, hogy inkább előbb tegyen ki, mert meg kell inni a vodka-sört amit hoztunk, úgyhogy valamelyik hídnál megpróbáltunk kiszállni. Na ez nem teljesen így volt. Azért kellett előbb kiraknia, mert Alice szerint kellett még találnunk egy dohányboltot vagy valamit ahol tudunk sört venni. Először mély hallgatásba burkolóztam, aztán megkérdeztem tőle, hogy emlékszik e arra, hogy amikor indultunk, még otthon vettünk sört… Nekem már nem nagyon ment a dolog, előre nyújtott karral hadonászok Angiey felé, hogy segítsél már mert nem tok kiszállni. Én csak röhögtem. Kb úgy néztem ki mint egy piros szarvas fekete bogár  aki fölborult és próbál felállni. Angiey jó baráthoz méltóan görnyedve röhögött, drága sofőrünkkel szinkronban, aki majd fogta magát és a seggemnél fogva lökött ki a kocsiból, mert megint visszahuppantam volna annyira röhögtem már én is.  Tovább röhögtem. Így persze majdnem foggal szedtem le az ajtót, amin megint jót röhögtek. A másik probléma a hol vagyunk és hogy jutunk el innen a Rocktogonba. Zsp elmondja 3x, nyugtázzuk, hogy ja oké értem. Elismételjük, hogy hogyan! Tökéletesen! Hallott szövegértés… Nem ismétlés. Aszongya kb. 15 perc innen. Elindulunk, sör kibont 5 perc eltelik, hol is kellett volna lefordulnunk? Úgyhogy az a 15 perc 1 órává nőtte ki magát, ami nem is volt nagy baj mert út közbe jól elszórakoztunk, énekeltünk, egy csomóan búékot kívántak, meg megálltunk tűzijátékot nézni, amit az ablakból lőttek föl, a harmadik ki is vitte az üveget amit a közönség  röhögve megtapsolt. Állat vagy! Mire elértük a célt, elfogyott a vodka-sör és egész jó hangulatban voltunk, és okoztunk némi meglepetést a szarvakkal, de nem szólt senki semmit, majd jött a szokásos kör. A bárpultnál mögénk libbent Pocak, aki ismét magába préselt ölelés címszó alatt, aztán kicsit beszélgettünk az új pultos lánnyal és persze megint sikerült bemutatkozni egy biztinek aki megpróbált figyelmeztetni, hogy ne vigyem ki a sört. Tudom! Nem most vagyok itt először! Többet nem szólt.

Elég sokan eljöttek a koncertre, mi persze tartottuk az első sort, csak néha kellett fegyelmezni a népet. Nagyon jó volt, persze megint be kellett vetnem a mátrix figurát, mert mögöttem tömeg, előttem pocak és nem kellemes tőle sallert kapni. Most az én buksim volt útban. Legalább csak összekócolta.

Éjfélkor elénekeltük a Himnuszt, meg koccintottunk egy pár emberrel.

Koncert közben meg odalibbent hozzánk egy szöszke csaj, sokszor mondta a nevét és akkor még meg is volt, később kiderült hogy lerángatta a pasiját is csak azért, hogy  végre megmutathasson minket neki, mert már egy csomót mesélt rólunk neki a csaj. Amikor mindezt kint előadta nekünk teljes komolysággal átfutott az agyamon egy pár dolog.

 Mondom itt három lehetőség van:

-         az első, hogy részeg vagyok és lemaradtam a gondolatmenet elejéről

-         A második, hogy ő részegebb és össze vissza beszél

-         Vagy tényleg az van amit mond csak még nem jött a közelünkbe eddig és most el akarnak kábítani ki akarnak fosztani

Sosem fogjuk megtudni az igazat, csak az a biztos, hogy nem csináltak velünk semmi rosszat de viszont jól elszórakoztunk velük.

Az ilyesmin mindig meglepődünk. Egyszerűen nem átlagos az, hogy valaki a közönséghez megy oda gratulálni, vagy megjegyezni, hogy milyen jól nyomjuk. Mint a filmekben. Eddig azt hittem ilyen nincs a valóságban!

Aztán még verődtek hozzánk páran, akik szintén bemutatkoztak, de… Mindegy is, az egyikkel még táncoltam is egy párszor, szegény volt vagy 150 mély, néha lendületből sikerült arrébb tenni, amin mindenki jót derült. Persze ha egynek engedsz egy csomóan jönnek, hogy akkor most velük is. Komolyan jöttek, mint muslica a borra. Néhány szimpatikus volt, úgyhogy mentem, meg löktem Angieyt is, hogy ő se csak ott álljon, néha nem örült neki. Persze. Nekem jutott Anti Drakula (A foghagyma szagával), Ugró Majom (azt hitte rockabilit táncol, de… nagyon nem), meg az Élettelen Bot. Ez mindössze egy pár gyöngyszem.

Kint szöszke csajszi barátját aláztuk egy darabig, aki már kínjában néptáncolt, mire Angiey megszólal hogy Mi van fázol vagy zavarban vagy?, mondom Nem látod tök zavarban van azért nép táncol. Ez volt a kegyelemdöfés, meg a kuncogások a másik oldalról.

Négy felé már nem voltunk annyira vidámak, elfáradtunk én meg nem éreztem jól magam úgyhogy elköszöntünk és hazamentünk.          

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey 

Elrepülök Rióba…

2014.08.28. Dirty Dance Rocktogon

Utoljára olyan 2 éve voltunk Dirtyn. Mindig mondtuk, hogy na majd a következőre elmegyünk, vagy a következőre…na majd a következőre.

Valahogy mindig közbejött egy másik koncert vagy csak nem volt kedvünk elmenni, mert hétköznap játszottak. Ilyenkor ugyan is általában nincs nagy élet, mindenki szépen hazaszállingózik és zene sincs. Nekünk meg nincs semmilyen lehetőségünk hazamenni. A taxi túl drága. Azt inkább eliszom…

Bevallom most se mentünk volna el, ha nincs ez a nagy pangás koncertek terén. Na jó mindig van valami csak épp nem az, amit mi szeretünk. Ilyenkor mindenki szünetet tart vagy épp olyan helyen játszik ahova nem akarunk menni.
Utálom a fesztiválszezont. Ilyenkor a kisebb klubokban megáll az élet és színvonal nélkül bárki játszhat, csak legyen valami. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenhova elmenjünk több napra. Dolgozom ember, és nincs életszponzorom… 

A nem éppen fényes kilátások ellenére egész jó hangulatban kezdtünk készülődni a koncertre. (Egyelőre semmi emlékem erről…) Na jó inkább fogalmazzunk úgy, hogy elgurult a gyógyszer (I’m a barbie girl in a barbie world) és később is csak addig sikerült némi kulturáltságot magunkra erőltetni, amíg a közösségi közlekedést vettük igénybe. Egymás szívatásán túl mindenen poénkodtunk, ráadásul leporoltunk egy pár régi szánalmas együttes gáz számát, amire aztán önfeledten táncikáltunk meg énekeltünk. Még jó hogy senki sem látta.  ♫Drága, kicsi szilvafácska nőj nekem…♫

Ezeket a számokat meg nem lehet csak úgy kiűzni a fejből, szóval egész úton ezeket dudorásztuk.

A hangulat fokozására és az alkoholszint egyenletes emelésére ismét a parkot választottuk. Most valahogy nem jöttek azok a szokásos depizős témák. Zseni vagyok. Valószínűleg erről volt szó. Ennek ellenére most is építő jellegű volt a beszélgetés.

Befelé menet átküzdöttük magunkat az emberáradaton és a szokásos sziporkázó biztiket. Sose tudunk ott abban a pillanatban frappánsat és vicceset válaszolni. Aztán az elmaradhatatlan kör, miközben összefutottunk E-vel, majd egy gyors cigi szünet után beszuszakolódtunk a bárhoz, ahol várakozás közben megkérdezték, hogy sorba állunk vagy mi van. Csak mert nem állok be az előttem lévő nyakába már bámészkodok? Na mindegy nem volt bunkó úgyhogy csak elhessegettük egy lesajnáló igennel.

Mire megszereztük amit akartunk, addigra elkezdődött a koncert, ráadásul E is eltűnt.

Bizonytalanul lépkedtünk az emberek között keresve a helyünket és E-t.

E-t hol máshol mint az első sorban ringatózva találtuk meg. Befurakodtunk mögé és elkezdtünk táncolni. Tudom. Mi is utáljuk ha elénk, vagy mellénk furakodnak, és ugyan ezt tesszük. A különbség az, hogy mi csak oda megyünk ahol van hely. Nem tehetek arról, hogy hagynak az első sor és a színpad között kb 2 négyzetméter szabad területet, mert csak álldogálnak és szürcsölik (SZÍVÓSZÁLLAL!!!) a kis lötyijüket, de nem táncolnak. Nagyon hamar megtaláltuk a ritmust, ami kicsit fura volt mert hát nekem mások az emlékeim a Dirtyről. Legalább is a 2-3 éves koncertből csak annyi maradt meg, hogy ja tök jó volt, meg minden, csak nehezen oldódtunk fel és nem volt az a, na minden koncertjükön ott akarok lenni érzés. Eleinte nem ismertük a számaikat, és utáltuk a közönségüket. Ez amolyan kis zárt világ, és szeretik az embert kiközösíteni, mert nem illünk a képbe. A gonosz pletykák pedig hirtelen szárnyra kapnak rólunk… Persze semmi összefüggés a pletyka és a közt, hogy nem kedvelnek minket…

Aztán annyira belejöttünk a táncikálásba, hogy elkezdtük bevonni E-t is, és már kezdtünk nézelődni, hogy ki milyen hangulatban/állapotban van körülöttünk. Már nem érdekelnek a negatív mondatok és rosszalló pillantások.

Aki kicsit tovább bámult minket, azt megpróbáltuk bevonni a mi kis csoportos táncunkba, de valahogy majdnem mindenkitől csak ijedt elutasítást kaptunk. (A méhkirálynő ilyesmit nem engedélyez… velünk bulizni???!)

Nagyon jó hangulat volt, le sem lehetett vakarni az arcunkról a vigyort. Végigtáncoltuk az egészet, és még az énekléssel is próbálkoztunk, legtöbbször nem volt meg a szöveg, de ami (szerintünk) ment azt hatalmas lelkesedéssel adtuk elő.

Csipa is hozta a szokásos formáját, és egy kicsit megdolgoztatta a közönséget. Biztos…

Az utolsó számoknál már eléggé elfeledkeztünk magunkról, szóval az önfeledt táncolás átment valami durva törzsi táncba vagy mibe.

Megint úgy éreztem, hogy hamar vége van, mi pedig kulloghatunk haza, pedig én még nem tomboltam ki magam.

De hát ez van, úgyhogy egy gyors cigi meg sörözés után (kell egy kis útravaló) megyünk is. Legalább is ez volt a terv.

E viszont már ment, úgyhogy szépen megbeszéltük a következő koncert dátumot, amin ott kell lenni és elköszöntünk tőle. ( Ott is voltunk a kövi koncerten?)

E után másvalaki/valami vonta magára a figyelmünket, méghozzá nem más, mint NY és az Ő kis pinamobilja. A sors iróniája, hogy épp aznap néztünk egy filmet, amiben egy hasonló színű kocsit aláznak. Szóval egymást szórakoztatására láttuk el mindenféle jelzővel. Még jó, hogy hallótávolságon kívül volt, mert ő nem találta volna viccesnek a kúr-lak jelzőt a kocsijára.

Ezzel elég sokáig elszórakoztunk, aztán némileg megemberelve magunka bemasíroztunk a bárhoz. Itt T már csapolta is a sört, meg közölte, hogy betétes lesz, mert ne bonyolítsuk. Így viszont Ő sem úszta meg ivás nélkül (mert hát akkor igyunk az x időre, amit a vendéglátásban töltött).

Gondoltuk maradunk és boldogítjuk addig, míg kitart a sör, csak a ködön átsejlett, hogy hoppá-hoppá van zene, így beviharzottunk táncolni.

Bár már nem sokan voltak, és még kevesebben éreztek rá késztetést, hogy táncoljanak, minket ez nem nagyon érdekelt. Csak olyan számok mentek, amiket mi szeretünk, úgyhogy kit érdekel, hányan vannak. Az alkohol is kezdte megtenni a hatását, így bátran szívattuk T-t aki nehezen találta a megfelelő gombokat és nem nagyon díjazta, hogy segítség helyett csak közlöm, hogy nyomja meg mindet, mer az egyik csak jó lesz. Majd Nyulat aki volt olyan kedves és CD-t cserélt, hangos méltatlankodás és ha valami szart raksz be odamegyek közepett. (Köszi, hogy elviseltek, és bocsi, hogy retardáltak vagyunk néha.)

Ahogy fogyott a sör és nép, úgy lettünk egyre idétlenebbek. Asszem egy újabb fokozatát fedeztük fel a részegségünknek. Ez a sámán. Nem elég, hogy lenyomtuk az összes béna táncot, amit ismerünk (szilvalekvár, akvárium, ablaktörlő, ásás, lovacskaaaaaaaa…), még egy képzeletbeli tűz körül is nyomtunk egy esőtáncot, de a kegyelemdöfést az vitte be, amikor a Tankcsapdával elrepültünk Rióba. Szó szerint. Nyugodtan képzeljetek el két részeg embert, akik széttárt karokkal rohangálnak, meg köröznek egy teremben, miközben túlüvöltve a hangfalat éneklik, hogy elrepülök Rióba… Repültünk! Szó szerint rohangáltunk körbe.. mint akinek csak a fehér kabát hiányzik.

Miután teljesen lestrapáltuk magunkat nagy nehezen megindultunk haza. Szegény pultos srác (mivel épp senki más nem volt a közelben) kiélvezhette sziporkázó hangulatunkat, amikor Angiey közölte vele, hogy úgy iszik, mint egy lány, és meg fogjuk várni, míg rendesen megissza azt a valamit, amivel épp birkózik. Szegényt annyira zavarba hoztuk, hogy mindenről megfeledkezett és rohangál össze vissza.

Nagy öröm lehetett, amikor végre kisétáltunk az ajtón.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey