Pillangóhatás

2013.11.... ..... ........

A nálunk már kihagyhatatlan elemmé vált alapozással indultunk neki az estének. Még a délután folyamán megittunk 2-2 doboz sört, amit a szervezetünk, mint valami szivacs úgy tüntetett el, ki tudja hová, mert az agyunkig már nem jutott el belőle, épp csak annyi, hogy 10 perc sipicces állapotot élvezhettünk. Aztán a park felé igyekezve rádobtunk még egy kis sört és minimum fél órás lelkizésbe fogtunk. Nekünk csak ilyenkor megy, de ezek szoktak lenni a legjobb beszélgetések és a legjobb esték. Mindketten nehezen nyílunk meg. Még így is, hogy lassan 20 éve ismerjük egymást.

Aztán mikor már nem maradt több sör és kibeszéltük amit ki kellett, elindultunk befelé, nehogy már elkéssünk. Amilyen kevesen voltak kint, azt hittük elkezdték nélkülünk. Persze hiába minden erőfeszítés, így is jóval előbb érkeztünk. Valamilyen hihetetlen oknál fogva nem vagyunk képesek késni a koncertekről. Főleg nem akkor, ha el is tervezzük.

Marcona ruhatárosunk mikor meglátott minket egyből megcsillogtatta ritkán látott poénos oldalát, és persze megint megkaptuk, hogy keveset járunk le. Majd miután kiszórakoztuk magunkat a Mert dolgozom! Mit csinálsz? Dolgozom! Mit csinálsz? Na jó!! És a karszalag feltevésének kisebb harcán /amit sajnos elvesztettem/, ráadásul nem is én kezdtem, sikerült bejutni a szinte még üres helyre. Jelenleg olyan munkám van ahol csak egy pihenőnapom van egy héten… Bárki tud olyan állást, ahol heti egy napot kell dolgozni, de olyan fizetés van mellé, hogy boldogan eléldegélek és még a koncerteket is tudom belőle finanszírozni azonnal szóljon! Az előzenekar próbált… beállni és hát ilyenkor mit tud csinálni az ember, unatkozik (persze mi szórakoztattuk egymást meg a talán egy-két fülelő embert egy kis énekléssel) meg mászkál és reméli, hogy mire visszamegy, már végez az előzenekar. Persze az élet kegyetlen, ezért hát kénytelenek voltunk végighallgatni a bandát. Hatalmas lelkesedéssel, denevért játszva sűrűn emelgettük a poharat (ehhez még nem ittam eleget felkiáltássokkal fűszerezve) és reménykedtünk benne, hogy ez már az utolsó szám, vagy most már a következő biztos az lesz. Egyetlen számra emlékszem csak: Akkor jó, ha fáj. De mi a francért emlékszem rá, ha minden más kiesett!?

Az .... énekese is felment elénekelni ezt a számot, de nem ezért maradt meg. Pocak erotikusnak szánt hangon konferálta föl közben minket suggerálva hatalmas vigyorral megfűszerezve meg persze néhány félreérthetetlen mozdulattal. Persze ahogy láttam nem csak az-az egy mondat szólt nekünk, hanem az egész szám.(Na, ehhez meg pláne nem ittam eleget!)

 Miután az előzenekar végre végzett, majd végignéztük a „sietős” pakolást meg végigszenvedtünk egy-két metálszart, végre felállt a színpadra az a banda, akiért lementünk. Én addigra teljesen feladtam a reményt, hogy valaha sorra kerülnek.

Mit mondjak, jó volt mint mindig (bár a sztriptízes részt nehéz feldolgozni) letörölhetetlen vigyorral ugráltunk, szúrós vagy éppen kiéhezett szemek kereszttüzében.

Nem tehetek róla, imádom nézni meg cukkolni a csajokat, akik próbálják leutánozni a mozgásunkat. A részükről ebből általában valami vergődő kukacfigura, botsáska vagy ezek kombinációja lesz, részünkről meg egy kaján vigyor. Persze az sem tetszett a csajoknak, hogy a banda a mi oldalunkon több ideig tömörült, mint az indokolt lenne, még kisebb lökdösődésnek is szemtanúi lehettünk.

Koncert után megtámadtuk a bárt ahol Pocak araszolt oda hozzánk és közölte, hogy nem a megszokott helyünkön voltunk (középen). Megjegyzem Én nem igazán emlékszem, hogy valaha egyetlen egy koncerten középen álltunk volna. Bakker nem volt hely! Meg már így is szúrósan néztek a lánybúcsús csajok. Én nem fordítok nekik hátat az fix! Persze közöltük vele azt is, hogy ha nem tetszik neki az ahova beállunk akkor majd csináljon helyet. Csak somolygott. Szerintem többre már nem futotta.

Visszamentünk táncolni, de hát péntek lévén metálszar Létezik ilyen szó? ment, persze kedvenc Dj-nk becsempészett egy kis rockot és Írszart. Az elején azt hittük, unatkozni fogunk, de hamar kiderült, hogy megérte maradni. Felfedeztünk néhány érdekes jelenséget a parketten. A megszokott vissza a fára és a mára már ugyan csak megszokottá vált indián esőtáncos mellett felbukkant egy-két árnyékharcos is, akik néha átmentek break táncosba, köszönhetően a síkos padlónak. Azonban a pálmát akkor is Pixel Kocka Pillangó vitte. A látvány halálos, állítom, hogy minden buliba kellene egy ilyen.

Hatalmas lendülettel csapódott be a gyanútlan „táncolók” közé, majd értelmezhetetlen mozgásba kezdett és csak nagy ritkán fedeztél fel a káoszban egy-két ismertebb elemet. Ilyen a légmikrofonba való artikulálatlan üvöltés (szerencsére a zene elnyomta) egy kis Elvis Presley mozgással, léggitáros mozdulatok persze szigorúan fejrázással egybekötve, azt meg, hogy-hogy kerülnek ide a lepkekergetés érdekes mozdulatai azt sztem még Ő sem tudja. Az első ösztönös reakció a megdöbbenés, majd mikor végre felfogod, hogy ezt nem csak te képzeled, más is látja (király együtt haluzunk) kitör a röhögés, mi meg persze még bíztatjuk is szerencsétlent. Hangosabban üvöltöttünk neki, mint a bandának. Tapssal egybekötve… Egy jó darabig szórakoztatta az egybegyűlteket.

Miután kiszórakoztuk magunkat leültünk a színpadra (csak akkor voltunk hajlandóak táncolni, amikor rock ment vagy egy-két kedvünkre való metálszar) közben egyre csak szaporodtak körülöttünk a sörök, meg Csíkoskának köszönhetően a páleszos poharak.

Az egyik elmélet szerint a csajozós srácok hozták, áldozati ajándékként.

Egy másik elmélet szerint a sör osztódással szaporodik. (van az-az alkoholmennyiség ahol már minden lehetséges). Mai napig mindkettőt elképzelhetőnek tartom.

A táncolók is furán kezdtek viselkedni. Félkörbe tömörültek és minket bámultak meg azt a fura srácot aki gyanúsan vonaglott előttünk flitteres, rózsaszín, tapadós fölsőben és állandóan fel akart húzni, hogy táncoljunk vele. Gyanús! Nagyon gyanús! Úgy voltam vele, ha még vetkőzik is, Én hazamegyek! Szerencsére  erre nem került sor, hamar megunta. Mindeközben a tömeg egy szélesebb vigyorral figyelt minket. Szerintem arra számítottak, hogy vagy leégetjük vagy leütjük. Véleménye szerint egy pasi NE hordjon rózsaszínt. Pláne ne flitterrel!

Ez után az… ingyen csippendél után néha felálltunk táncolni de legtöbbször ültünk a színpadon és a kéretlen csajozókat hessegettük. A sörök is csak szaporodtak persze szigorúan a hátunk mögött, amibe aztán egy idióta külföldi kis köcsög belelökött, mert szerinte vicces. A részemről kellett két perc, hogy felismerjem merre vagyok. Nagy nehezen lelöktük magunkról, ő meg gyorsan eltűnt a tömegben. Két perc tanácskozás és mérgelődés után kimentünk megkeresni a kis tetvet. A bárnál sikerült elkapni a haverja társaságában. Körülöttünk elnémult a tömeg, én meg rákészültem egy baromi hosszú káromkodás és anyázás keverékére, amiből nem lett semmi. Nem is magyar a kis kretén. Angiey lerendezte, nem tom mit mondott, én csak egyetértően bólogattam meg a kretén haverját méregettem aki inkább nem folyt bele a dolgokba. Elmagyaráztam neki, kibaszottul nem vicces így télen nyakig sörösen mászkálni, és hogy kibaszott kis parasztnak tartjuk, meg leszarom, hogy ekkor (baromi magas volt) állat a normális emberi viselkedés szabályai rá is vonatkoznak. A végén még egyszer kihangsúlyoztam, hogy baromira nem vicces. Szemem sarkából a barátját is szemmel tartottam. Kifelé menet még el is ugrott az útból, biztos ami biztos alapon. Zárás után léptünk le Csikoskával, akivel még leültünk dumálni a parkba aztán hazamentünk. 

Puszi és csók Alice & Angiey

Nincs igazi zene gitár nélkül

Tavaly volt szerencsénk ellátogatni a szigetre.

Egy héten keresztül minden nap bulira számítottunk. Én naivan arra gondoltam, hogy életünk legnagyobb rock n roll élményében lesz részünk. Hát tévedtem.

A legtöbb sátorban gépzenét játszottak. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha ezt a műfajt tolerálnám. A legnagyobb problémám ezzel a zenével, hogy 19 szám ugyan arra az alapra épül.

Nem vagyok zenész, de azt hallom, ha valami nem stimmel. Szeretem a dob és a basszus dübörgését, valamint véleményem szerint NINCS ZENE GITÁR NÉLKÜL. Félreértés ne essék, nem becsülöm le a gombok nyomogatásának tudományát, de nem véletlen, hogy manapság ennyi zenésznek mondott DJ szaladgál az utcán. Hol vannak a régi szép idők, mikor csak egy bizonyos „vizsga” letételével nevezhette magát a hangok mesterének valaki?

A rádiók is ezt a műfajt részesítik előnyben. Biztosan sokkal egyszerűbb összekötni ezeket a „dallamokat”. Nekem szükségem van arra, hogy egy dalban érezzem az életet.

Egy igazán jó dallam olyan, hogy elveszel benne, belefészkeli magát a fejedbe, és ott marad. Valahányszor meghallod új élményt ad, de e mellett visszarepít oda, mikor életedben először hallottad. Ha mindehhez még egy élő előadás is társul, akkor kész a feledhetetlen élmény. Bárki bármit mond, nem lehet egy számot kétszer ugyan úgy lejátszani. Benne van a zenész éppen ott elkapott érzése. Lehet egy szám címe, hogy Porn Star Dancing, ha az énekes azt éppen aktuális szerelmének énekli, máris más hangzást kap.

Ezzel ellentétben az említett műfaj dalai ­– volt szerencsém jó párszor meghallgatni, még „Élő” előadásban is­­ – ugyan olyannak találtam mindannyiszor. Az első öt alkalommal még talán azt is mondhatnám, hogy tetszett (vagy az első öt szám… lényegében ugyan az, hogy egy számot ötször vagy ötöt egymás után egyszer), de egy idő után kifejezetten fejfájást kapok tőlük.

Ezzel ellentétben egy jó kis gitárszóló akár meg is szünteti azt. Ha rossz hangulatom van, meghallgatok egy igazi hangszerekkel összerakott nótát – nem is feltétlenül rockot – és gyógyít. Elrepít, kiszakít abból a pokolból, amibe épp belesüllyedtem. Egy jó kis gitárszóló vagy dobszóló pedig igazi extázis.

Nem vagyok maradi. Ugyan úgy töltök le zenéket, hallgatok rádiót, de a számítógép „zene” zavar.

Ezek után nem véletlen, hogy az Írsátor és a Tribute Színpad között ingázva töltöttük azt a pár napot.

Égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey

Random faszságok Angieytől

Nem fogod megismerni a társaságom,

Vagy azt, hogy melyik filmet ajánlom,

Nem viszlek haza a szüleimhez,

Csak megjelenek, és táncolok a koncertjeiden.

Randira se megyünk el soha,

Sőt egyáltalán sehova.

Csak jól érzem magam és táncolok,

Az alkohol szépen párolog, de pánikra nincs okod,

Nem leszek a csajod, se a barátod,

Csak jól érezzük magunkat néhányszor.

Ne akarj ennél többet kisszivem,

Az életben semmi sincs ingyen,

Én a lelked és a józan eszed kérem,

A végén egyedül a Te szíved féltem.

Bemutatkozhatsz, úgyse jegyzem meg,

Ha vége a bulinak, csak engedj el.

Csak jól érzem magam és táncolok,

Az alkohol szépen párolog, de pánikra nincs okod,

Nem leszek a csajod, se a barátod.

Csak jól érezzük magunkat néhányszor.

Az éjszaka közepén majd úgy is rám gondolsz,

Emiatt végül csakis magad okold.

Random faszságok Angieytől

Sziget!

Hidd el nekem,

Már elment az eszem

Most megemlítek egy helyet,

Ahol nagyon bulis a helyzet.

Bár bejutni nem egyszerű,

Még akkor sem, ha nem vagy együgyű.

Ha az akadályokon átjutsz

Akkor bent folyton csak ámulsz

Mintha más világba csöppennél

Azt hiszed, szabadabb ennél nem lehetnél,

Egyedi emberek és klónok

Minden színpadon áll egy szónok

Bulira csábítanak,

Ők aztán nem ámítanak

Találsz helyet ahol jó a zene,

És egyből szabira megy az elme

Fura fazonok, egyedi figurák,

S a pultnál húzzák a strigulát.

Józanul valószínűleg nem távozol

És magad helyett mindenki mást átkozol,

Mikor reggel felkelsz és sietsz,

Mert pislogsz és véget ért a Sziget!

Random faszságok Angieytől

Induljon a buli, hát GYERE KI A RÉTRE,

Rázzunk egy jót a SZEDJETEK SZÉT-re

Aztán indulhat a HOTEL MÁMOR,

OTT LESZEK, ha pechem van, eltalál Ámor

Ha ezeket hallom visszautazom,

Eszembe jut a zenélő fazon

Óriás bulik és jó ismerősök

Csajok és persze a főemlősök

Tömérdek pia, jó kis refrének

Snittek vagy egész emlékek

MI VAGYUNK ITT, kezdődjön a tánc

Egy éjjel te is lehetsz KIRÁLYLÁNY

Üvöltsd velünk, hogy FREEDOM

FENN A CSÚCSON nem kell sírnod

Ha ezeket hallom visszautazom,

Eszembe jut a zenélő fazon

Óriás bulik és jó ismerősök

Csajok és persze a főemlősök

Tömérdek pia, jó kis refrének

Snittek vagy egész emlékek

NE FIAM NE, ÉBREDNED KELL

Közben meg üvölt a HIGH WAY TO HELL

IGYUNK PÁLINKÁT, jót fog tenni

Lassúzzunk a VAMPIRE HEART-ra, és ennyi!

Ha ezeket hallom visszautazom,

Eszembe jut a zenélő fazon

Óriás bulik és jó ismerősök

Csajok és persze a főemlősök

Tömérdek pia, jó kis refrének

Snittek vagy egész emlékek

Visszautazom,

Ó az a fazon,

Jó ismerősök,

Meg főemlősök,

Refrének és emlékek.

GERÁPPÁ! Na ki az állat?!

2013.12.31. ..... .........

Az egész nap rohadtul el volt cseszve. Semmi nem jött össze, minden elromlott, késett.  Még az se volt biztos, hogy egyáltalán elmegyünk szilveszterezni vagy sem. Este sikerült eldönteni, hogy ha már ilyen szar nap volt és hát csak szilveszter van, elmegyünk bulizni. Aznap 6-ig melóztam, és elsején mentem nyitni 9-re…  

Fáradtan és nem épp felhőtlen hangulatban zötyögtünk befelé, élvezve a spicces tömeget meg a hév nyújtotta kényelmeket. Ki nem állhatom a HÉV-et!

Út közben kitaláltuk, hogy ugorjunk már be hugihoz, úgy is pár utcával arrébb dolgozik attól a helytől (dolgozik ma egyáltalán?) ahova jó hangulatban (kezdett hatni a vodka-sör) ballagtunk. Egyszerűnek hangzik csak azt felejtettük el, hogy egyszer jártunk arra, totál másnaposan (aznaposan…) úgyhogy nem a környéket csodáltuk, hanem lehajtott fejjel követtük hugiékat, és próbáltuk kikerülni a különféle terepakadályokat, amiből elég sok volt abban az utcában. Három utcát jártunk végig abban a biztos tudatban, hogy ez már biztos az. Aztán végre megtaláltuk amit kerestünk és kint megvártuk hugit amíg szünet tart, sörrel meg cigivel mégse akartunk berohanni, és addig is kint ökörködtünk a személyzet meg a vendégek bánatára vagy örömére, ez nem volt egyértelmű. Integettünk, szivecskét mutattunk, puszit dobáltunk. Eközben hugi látványosan próbált nem észre venni minket. Kis beszélgetés után megindultunk eredeti uticélunk felé.

Persze a ruhatárnál tömeg volt meg lökdösődés. Egyesek nem tudták eldönteni, hogy merre menjenek, meg megfelel e nekik a hely. Annyira utálom az ilyet! Mért kell, tökölni 15 percet? Addig álljon félre és engedje be a többieket. Mi is félreállunk amíg levesszük a 6 réteget ami rajtunk van. Ez másoknak mért olyan nehéz????

Végre bent, és még össze sem hugyoztuk magunkat! Megkaptuk a szokásos piánkat meg az érdeklődő tekinteteket. Elég hangosak lehettünk. Kicsit dumáltunk a pultos csajjal O-val közben lelkesen kínálgattuk a nekünk szánt piával. Nem tom miért, de nekem mindig ezt üvölti az agyam amikor meglátom, hogy nagy rózsaszín vattacukorgombóc. (Imádom a vattacukrot.) Én is. Imádom a csajt. Fogalmam sincs, hogy miért, de imádom!

Az előzenekar próbált beállni, mi meg próbáltuk lefoglalni magunkat. Volt kis dumálás a mosdóban pár külföldivel és mire bementünk már játszottak. (Azok külföldiek voltak? Nem is emlékszem, hogy valamilyen idegen nyelven beszéltem…) Nem sokszor mondunk ilyet előzenekarról, de jók voltak. (Nem voltak rosszak. Azért azt hogy jó, én nem mondanám. Minden esetre messze ők voltak az eddigi egyik legjobb előzenekar. A kedvencem tudod, hogy a Syn-es volt… Ott nagyon jó volt a látvány…) A végére égész jól eltáncikáltunk rájuk. Majd kis szünet után jött az ..... Most megint leírhatnám a szokásos dolgokat, hogy megint kurvára nincs meg az egész stb. de nincs kedvem és aki eddig olvasta az élménybeszámolóinkat annak úgy is nagyjából megvan a kép. A vége talán érdekesebb, mert ott pörögtek kicsit fel az események.

Utolsó két számnál lehetett, bár ki tudja ilyenkor nincs időérzékem, még azt sem vettem észre, hogy dobos csere történt. Szal azzal kezdeném, hogy kaptam egy sallert Pocaktól, persze véletlenül, nem is fájt inkább meglepődtem meg kicsit felment a pumpa. Megfontoltan hátrébb lépet egy bocsánatkérés után. (Én ezt nem láttam. A két  csaj lefoglalt akik odasuhantak táncolni velem. Ha látom, lerángatom a színpadról!) Közben persze próbáltam kordában tartani a népet, mert vagy a színpadra akartak fellökni és nem a táncolj inkább ott értelemben, vagy félre akartak lökni. Miután letisztáztuk a területi viszonyokat, belátta mindenki, hogy én gyökeret eresztettem, Angieyvel magunk közé rántottunk két csajt (két másik csajt), akiket pár órával ezelőtt ismertünk meg. Már ötletem sincs, hogy hogy és még a nevükre sem emlékszem. Eskü jobban tudunk csajozni mint egy pasi. Ez milyen már!? Irigyelnek is érte.

Szal a két csajt magunk közé rántottuk és lenyomtunk egy őrjítő szendvics táncot. (Plusz a mögöttem lévő két másik csaj is beszállt.) Néztek egy páran, meg volt aki tapperolt is, neki a jutalma egy gyomros volt. Aztán visszaszámlálás majd a Himnusz üvöltése. Nagy ölelkezések közben megtalál valami agyament és gyors engedélykérés után olyan nyelveset kaptam, hogy csak lestem és még volt pofája repetázni. (Nekem még volt annyi lélekjelenlétem, hogy amikor odajött megkérdeztem tőle, hogy megüssem, vagy megszégyenítés nélkül elhúz e.) Na erre rágyújtunk, meg már kiszáradó félben is voltunk. Az a kevés amit az énekestől kaptunk csak arra volt elég, hogy koncert közben ne rohanjak a bárhoz.

Na szal kimasíroztunk nyomunkban a két csajszival. Mindenki elküldte a maga SMS-eit (több-kevesebb hibával). Az egyik csaj kitalálta, hogy felhívja a nem tom kijét, pasiját, bátyát, tök mindegy. Angiey azonnal feldobta, hogy akkor már üvöltsük bele a telefonba, hogy gerappáááá! (Na ki az állat?????) Az utóbbi időben erre nagyon rákaptunk. Most is sírva röhögök meg egy kicsit ég a pofám, hogy ezt annyi ember előtt csináltuk, de hát tuti voltunk már ennél cikibb helyzetben is. Szinte mindenki kint volt, és ahogy elüvöltöttük magunkat, amitől zengett az utca, a „tömeg” egy emberként fordult felénk, döbbent vagy lesajnáló fejjel. (A földet nézve fordultam arra. Tudtam, hogy minden tekintet ránk szegeződik majd.)

A következő izgalmas helyzet az volt, mikor egy szegény 2 méteres srác odajött hozzánk valamiért (egyszer csak ott volt) aztán mikor indult elesett, de úgy hogy tarkóval leszedte a járda szélét. Azonnal odarohantunk hozzá, felhúztuk és gyorsan végigmértük, hogy egyben van e. Azt mondta jól van. Tuti kapott egy kis agyrázkódást. Még akkor is sokan néztek mikor elindultunk befelé.

Valamikor megérkeztek C-ék is, vagy még kint voltunk vagy akkor mentünk ki. F-en kívül még egy csajt meg egy srácot is hozott. (Volt ott csaj is??? Biztos? Még csak a körvonala sincs meg.) Tuti mondta a nevüket, de ha az életem múlna rajta akkor se tudnám. Mondjuk a srác nevét pont leszarom, a látvány sokkal jobban lekötött. Ó, igen… hm. Olyan kis cuki volt. A szőke haját leszámítva pont az esetem. Persze szőke herceg később közölte, hogy van barátnője. Szerinte az hol érdekel? Itt van, vagy mi?

Befelé menet az egyik új bizti kérte a karszallagot már sokadjára. Nem csak tőlünk meg hát végül is ez a munkája meg minden, de nem igaz, hogy nem lehet minket megjegyezni. Az is lehet, hogy csak szivattak minket is meg őt is. Felhúztuk a pulcsink ujját és a képébe toltuk a karunk, hogy itt van, meg, hogy bazd meg jegyezzél már meg végre. Szó szerint a képébe toltuk! Nem vagyunk hozzá szokva, hogy megállítanak minket. Nekünk mindent szabad. Szegény csak mosolyogva kúszott föl a falra, a Marcona bizti meg a pultot verte úgy röhögött az ott levőkel együtt. Oda is szólt valamit az újoncnak, de a visító röhögésétől nem értettem.

Cicáékkal egész jól el voltunk, szórakoztunk meg döntöttük magunkba a… mindent ami a kezünk ügyébe került, mert hát néhányan főleg csajok kínálgattak mindenfélével. Folyton jöttek a különböző csajok, hogy igyunk. Hát jó… Angiey meg C sűrűn eltűntek én már túl lassú voltam, hogy kövessem őket. Tequila! Megint lenyomtunk egy körtáncot, közben meg megkörnyékezett minket két srác, lehengerlő lehelettel. Aztán a sokadik kör után érdekesebbnek találtuk a Dj-t, akitől kértünk számot meg dumáltunk valamiről, aztán olyan hirtelen lesmárolt minket, hogy megint csak pislogni tudtam. Ezt szívesen elfelejteném. Ez volt az a pont, ahol teljesen elfelejtettük C-éket. Kicsit még lötyögtünk aztán elindultunk haza. Olyan 5.30 - 6 körül. Még jó, hogy megbeszéltük, hogy hamarabb elindulunk, mert én reggel nyitok…

Csók és puszi, Alice és Angiey

Szép karok, és még a szöveg is meg volt

2013.11.... ......... ..... .....

Erre a koncertre az énekes miatt mentünk el. Egyik kedvenc tribute bandánkban volt benne. Annyira szép karjai vannak, és még a hangja is jó! Úgy voltunk vele, hogy hátha megint elfelejti a szöveget.

 

Mint mindig a jó hangulat most sem maradt el miközben próbáltunk elvergődni a B.N-ig. Két megállóval előbb szálltunk le, mint ahogy terveztük. Egész úton mondogattuk, hogy meddig kell menni, hol kell befordulni, de miután kiröhögtük magunkat a villamoson produkált szánalmas próbálkozásomon, miszerint nagyon szépen nézek a kallerra és megpróbálom lebeszélni arról, hogy megbüntessen persze eredménytelenül. Elleste tőlem ezt a dolgot, de még tökéletesíteni kell. Nekem ez nem megy, a kaller is csak lesajnálóan bámult rám és artikulálva, karszallag mutogatás közben közölte, hogy neki ez a dolga (nem pedig kilyukasztani a jegyet…). Fel kellett volna kapnom a vizet erre a burkolt szőke vagy csak fested a hajad beszólásra, de lássuk be igaza volt. A további tárgyalást inkább Angieyre hagytam. Ellenőrünk okosnak képzelte magát, de az én agyamon azért nehéz túltenni. Végül is, rosszabbul is járhattunk volna…

Szal jó hangulatban hagytuk magunk mögött az ellenőrt és előkerültek a sörök is végre. Persze ahogy fogyott a sör úgy felejtettük el az utat is és fel sem tűnt, hogy már rég le kellett volna kanyarodni egy másik utcába. Bevallom őszintén én már nem figyeltem. Lekötött a sör meg a sok tócsa amit próbáltam kikerülni. Persze az egyikbe sikerült belelépni majd az utca közepén elkezdtük „énekelni” a /Nincs meg a szám címe segítség! Killing in the Name…/ magyarul a refijét: Az a kibaszott tócsa! Mindezt komoly átéléssel csináltuk, miközben nyomtunk egy lájtos headbenget.

Kezdtem unni a sétát meg fura volt, hogy még mindig nem vagyunk ott. Aztán megláttuk a kis kocsmát, ahol mindig ráébredünk, hogy már megint többet gyalogoltunk a kelleténél. Ha legközelebb is ott kötünk ki, akkor bemegyünk, és iszunk valamit!

Így is volt elég időnk a koncertig, meg még a vodka sör koktélunkból is maradt elég, úgyhogy kerestünk egy padot a bejáratnál. Asszem kicsit túl gyorsan fogyott el a sör. Az ajtóban egy kisebb tömeg fogadott minket, akiket csak nagy nehezen tudtunk kikerülni. Nem tom miért voltunk annyira érdekesek. Bár ha végiggondolom nem hiszem, hogy a kinézetünk volt rájuk ekkora hatással, sokkal inkább az lehetett, hogy egymás kezét szorongatva, nem éppen biztos lábakon, hatalmas koncentrációval az arcunkon lavíroztunk az emberek között az ajtó felé, néha-néha megbotolva egy-két láthatatlan buckában és a saját lábunkban.

Már megint túl korán érkeztünk. Annyira utálok korán érkezni! Az előzenekar javában játszott, én meg kezdtem rosszul lenni. Volt előzenekar??? A sok pia és a fények megszállott bámulása nem éppen a legjobb párosítás. Angiey felvetette, hogy menjünk ki levegőzni. Hát kint sem lett jobb, sőt…a gyomromban a vodka-sör és az energiaital már háborúban állt egymással aztán elkezdtek versenyezni, hogy melykőjük éri el hamarabb a kijáratot. Szerencsére kevesen voltak kint. Telehányta a kukát…

Miután visszamentünk beálltunk a színpad elé kicsit mozogni. 10 perc után megrohantuk a mosdót. Kiválasztottuk a leghátsó fülkét. Mialatt én bent imádkoztam Angiey a nyitott ajtó előtt kényelembe helyezte magát – Egyszerűen leültem a földre- közben próbáltuk egymást szórakoztatni.  Mindeközben a személyzet egyik tagja bejött, és kétségbeesetten repült felém, hogy jól vagyok e. Mondtam neki, hogy Alice van rosszul. Erre ez kidugja a fejét, és mosolyog a csajra, mint aki csak szórakozik. A csaj hitetlenkedve néz ránk, hogy nem vagyunk normálisak. Meg megjegyzi, hogy ugye beletalál a WC-be. Én meg csak mosolyogtam rá… majd meglátjuk édesem…

Hiába van rosszul valamelyikünk, a hülyeség még így is dől belőlünk. ENGEDD KI A DÉMONT!!!

Persze nem csak a személyzet, hanem minden csaj aki bejött egyből Angieyt faggatta én meg amikor épp ráértem kihajoltam az ajtón sátánvillába csapott kézzel és üvöltöttem, hogy Én hánytam, de jól vagyok. Volt aki be is kukucskált, hogy ááá tuti, hogy nem. Elég sokat voltunk bent.

Koncert kezdés előtt sikerült elszakadni a klotyótól. Persze berobbantunk előre. Sőt megint megismerkedtünk valakikkel. A csaj rám néz, én meg rámosolyogtam. Már hozzá szoktunk, hogy néznek minket. Így meg általában megijednek. Nem értik, hogy mi miért mosolygunk. Aztán kiderült, hogy már többször látott minket különböző koncerteken.

A koncert nagyon jó volt, igaz csak egy számot ismertünk azt persze üvöltöttük. Ritkán látni ennyire jól összedolgozó csapatot a színpadon. Ők nem azzal foglalkoztak, hogy egymástól elvegyék a közönség figyelmét, hanem összedolgozva óriási hangulatot teremtettek.

 Koncert után még maradtunk egy kicsit, elszívtunk pár cigit meg táncoltunk néhány számra. Nem volt valami nagy a hangulat úgyhogy inkább átmentünk kedvenc helyünkre. Ott se sokkal jobb a helyzet, majd pedig haza.

Puszi és csók Alice & Angiey

 

Valami véget ért

2013.10.... ....  .. .... ........

Szeretjük ezt a bandát, akik sajnos most az utolsó koncertjüket nyomták le. Éppen ezért nagy bulinak ígérkezett és semmi képen nem akartunk lemaradni róla bár eléggé elfáradtunk a fél napost parasztkondi után.  Fát pakoltunk. Tényleg fárasztó volt. Igazából nekem nem volt nagyon kedvem menni, de mégis csak ez az utolsó koncertjük…

C-vel gyorsan megbeszéltük a találkozó helyszínét ahol is végre megismerhettük a pasiját, akivel tovább bővítettük dilis kis társaságunkat. Egyáltalán nem lóg ki közülünk, és ez kellemes csalódást jelentett számunkra, hogy végre nem egy olyan pasi került a képbe, aki szét akar minket választani, vagy a barátnőjét akarja tőlünk megóvni. A megbeszélés gyorsan ment. C mondta, hogy mikor és hol. Mi feltétel nélkül elfogadtuk, mert nem voltunk a helyzet magaslatán. Akkor még csak a fáradság miatt.

Miután megérkeztünk a találkozó helyszínére és sikeresen elültük a seggünket a várakozástól (fél órával előbb értünk oda) végre befutottak C-ék kicsit feszült aurával, valljuk be őszintén, nálunk sosem lehet tudni, hogy reagálunk az adott szituációra vagy emberre, és nem rejtjük el ellenszenvünket a másik fél elől, ha nem tetszik a viselkedése vagy csak egyszerűen nem szimpatikus. Szerencsére F nem próbált meg jópofizva a képünkbe mászni vagy elterelni a közelünkből C-t, szal felírhatunk neki egy plusz pontot. A nagy izgalomra rögtön előkerültek a sörök, majd miután ezeket gyorsan lehúztuk elővettük kedvencünket Jacket ami aztán jó hangulatot csinált és végre sikerült mindenkinek teljesen felengednie mire a parkba értünk.

Jack igazán jó barát. Azonnal a társaság középpontjába kerül, és mindenkivel megszeretteti magát. Vele könnyű feloldódni.

Talán  ¾ óra beszélgetés és ücsörgés után nagy nehezen aztán megindultunk és megpróbáltuk nagyobb borulás nélkül megtenni azt a pár métert, ami még hátra volt uticélunktól.(Bár lehet hogy ezzel csak én küzdöttem) Mikor megláttam a bejáratot, kicsit meglepődtem. Általában mikor mi odaérünk, már vannak egy jó páran kint akik cigiznek és beszélgetnek de most senki. Vagy mi jöttünk korán, vagy elkéstünk és már javában tart a koncert, de az is előfordulhat, hogy eltévesztettük a napot (ennek láttam nagyobb esélyét) de egyik sem. Egyszerűen nem volt szinte senki, mint kiderült miután sikerült letámolyogni a veszélyes mozgólépcsőkön.

Még az úgynevezett kemény mag is hiányzott. Basszus! Eddig minden fellépésükön ott voltak és vérben forgó szemekkel néztek ránk. Most meg… amikor (szerintem) tényleg fontos lenne, hogy ott legyenek, elmennek egy másik koncertre. Vagy csak kiment a fejükből? A visongó hülye picsáknak? Akik az folyton az ismert emberekkel való kefélést keresik?

Végigmentünk a szokásos körön és mivel még mindig nem kezdődött a koncert leültünk beszélgetni, aztán mindenkinek nikotinéhsége támadt, úgyhogy kimentünk cigizni. A ruhatárnál összefutottunk C egyik ismerősével, aki szinte egész este velünk maradt. Elég későn kezdődött a koncert. Gondolom várták, hátha letéved még valaki. Nem voltunk valami sokan, persze mi azonnal bevetődtünk az első sorba és egy szép kis sorfalat alkottunk a színpad előtt. Mögöttünk meg a denevérező „tömeg”. Az ilyenek minek jönnek koncertre? Hogy felvágjanak azzal, hogy ismerik a bandát? A koncert nem volt rossz de hiányzott az a megszokott hangulat. Valahogy hiányzott belőle a lendület és az öröm, amivel mindig játszottak és levegőben érezni lehetett egy kis feszültséget is. Hiányoztak a poénok, a vicces kis felkonfok, az egymásnak való beszólogatások. Sok mindenre nem emlékszem belőle, mint ahogy általában a koncertek többségére, valahogy a kép és a hang egy jelentős része elvész valahol út közben és csak pár foszlány marad meg, egy-egy érdekesebb jelenet, amint táncolunk, néhány csaj amint minket próbál utánozni, F esőtánca, ami felé nagyban mutogatok és üvöltök a csajoknak, hogy figyeld, figyeld! Amire aztán mindenki más is tudja hogy mit kell nézni,aztán koncentrálok az énekesre aki éppen a bandát mutatja be és elhangzik a nevük is: Deccc … amin megint jót szórakozunk és ha jól láttam az énekes is eleresztett egy lesajnáló mosolyt, aztán egy másik bandatag aki éppen az énekest szeretné bemutatni akinek köszönhetően Ő majdnem lenyeli a mikrofont,aztán a szendvicstáncunkra a csajokkal utána arra eszmélek hogy már vége is van. Na persze ezeket a jeleneteket különféle érzések kísérik, olyanok mint a bizonytalanság-mert még a második számnál sem találom a ritmust, aztán az öröm, a felszabadultság, elégedettség és egy kis fáradság. Szal lényegében jól szórakoztunk, ami ki is ült az arcunk egy állandó, levakarhatatlan vigyorban. Mindezek ellenére hiányzott a koncertből az a megszokott életöröm. Valahol elhagyták a színpad felé vezető úton. Azért is szerettük ezt a bandát, mert látszott rajtuk, hogy szeretik amit csinálnak. Nem a pénz miatt álltak a színpadon (kis hazánkban a R n R műfajában senki se a zsé miatt nyomja…) Jól éreztük magunkat, de valami nagyon hiányzott.

Koncert után rock diszkó hajnalig kedvenc Dj-nkel amin megállás nélkül táncoltunk és ittuk a vodka-sörünket, meg még ki tudja mit. Írszar közben megint sikerült egy kisebb kört összetákolni mivel most kevesen voltak és még kevesebben voltak a bátor önkéntesek. Amint elkezdődött az írszar a legtöbben arrébb húzódtak a közelünkből (ők már sejtettek valamit). Ő bajuk, pedig szerintem poén ott ugrálni a körben tök idegen izzadt és részeg emberekkel (aminek mi is vagyunk) aztán néha kettesével összekapaszkodni és forogni majd párcsere és megint forgás és közben üvölteni a dalokat a csekély szövegismereteddel és/vagy angol tudásoddal meg persze levegőhiánnyal küszködve. Az ilyen zenének ez a lényege. Mindegy, hogy ugrálsz rá vagy verekszel, teletölt energiával! Nem kell szégyenlősködni. Akikkel lenyomtuk ezt a pár számot azok továbbra is a közelben maradtak, néha csak odafordultak és felénk üvöltötték az éppen aktuális szám szövegét, amit mi néha viszonoztunk, vagy odaugráltak és átölelve minket táncikáltak egy keveset és/vagy a fülünkbe ordították a szöveget majd tovalibbentek. Páran ismét megcsillogtatták „tánctudásukat”és személyiségük egy-egy érdekes darabkáját. Láttunk teknőst, aki a hátán cipelte hátizsákját és úgy próbált táncolni, Rongybabát, aki úgy táncolt vagyis inkább fordult egyik oldalról a másikra, hogy közben a karjai csak lifegtek mintha érzéstelenítve lennének, és persze az elmaradhatatlan vissza a fára emberek és a néptáncosok. Persze Alice is elővette a majom figurát megmutatva, hogy szerinte hogy néz ki…

C-ék hamar leléptek, nem bírták azt a mennyiségű alkoholt, amit megittunk. Még az energiaital sem segítette őket, mondjuk a javát szerintem, mi ittuk meg. Mi zárásig maradtunk, aztán a szokásos kajálás majd nagy nehezen haza. Alig bírtuk rávenni magunkat az indulásra.

Azért le a kalappal a banda előtt. Mindazok ellenére, hogy csak ennyien voltak jelen, próbálták mosolyogva végignyomni a koncertet. Továbbá tisztelet azért, hogy felismerték, abba kell hagyniuk, és nem próbálkoztak beugró emberekkel. Látszott rajtuk, hogy imádtak a színpadon lenni, de mindezek ellenére rájöttek, hogy abba kell hagyni mielőtt tönkretennék a róluk alkotott képet. Így maradnak nekünk a felejthetetlen koncert snittek és érzések.

Csók és puszi, Alice és Angiey

Helgának és Amynek (mert emlékszem rá vaze!)

2013.12...... ..... ... .. .... ..... .....

Előtte egész héten melóztam, még szombaton is. Valami megérzés miatt előre megvettem a jegyeket. Úgy voltam vele, ha odáig elmegyek és nem lesz jegy, valakit tuti megcsapok.

Dög fáradt voltam, ráadásul még meló közben jól fel is idegesítettek. A lényeg, hogy szar nap volt.

Legszívesebben hazamentünk volna aludni, de hát a jegyek már meg voltak. Ilyenkor nincs mit tenni, mint ledönteni egy csomó vodka-sör-energiaital koktélt és imádkozni, hogy odataláljunk/ébren maradjunk. Az utat a . . . -ig hatalmas kerülővel tettük meg, mert hát meg kellett inni a „sok” piát. Meg beiktattunk egy Geráppás telefonbeszélgetést is… Mivel a hosszú körséta után is szenvedtünk a maradék koktélunkkal a bejáratnál levetődtünk az első padra. Megláttunk két szimpatikus csajt, akiket oda is hívtunk, hogy segítsenek már, mert nem tudunk megküzdeni a maradékkal. Roppant vidám ismerkedés ivászat és láncproblémák után megpróbáltunk észrevétlenül átjutni a biztonságiak sorfalán. Nem sikerült. Mivel táskával voltunk mindenki fennakadt. Egyik bizti repül felém, hogy meg akarja nézni a táskám. Markolássza-markolássza (nem nyitom ki ha ha ha) közben kérdezi, hogy pia van? (gondolod elárulnám, ha lenne!?) –Má nincs! Megittuk! Ezen jót vigyorog, majd elhesseget. Nekem is feltette ugyan ezt a kérdést, meg azt, mi van a táskámban. Mondtam neki, hogy kis táskák, meg tégla. Erre vigyorogva válaszolta azt, hogy súlyából ítélve nagyon is elképzelhetőnek tartja.

Miután végre bent voltunk megtettük a szokásos kis körsétánkat majd előzenekar bámulás, majd sörrel a kézben kivonultunk hűsölni. Kint kicsit sztorizgattunk szórakoztatva egymást, meg amíg hatalmas beleéléssel mesél az ember addig se fázik. H és A szerint stand up kommedi vót. Közben hozzánk csapódott valami srác, akinek könyörtelenül szívtuk a vérét, de kitartó kis hobbit volt! Nem úgy, mint a két másik, akik utána érkeztek. Először hobbit haverja jött oda, aki a hidegre hivatkozva gyorsan lépett, majd egy hosszú hajú srác, aki pénzt próbát kunyerálni, me még x-összeg hiányzott, hogy végre sört tudjon venni. Na hát nem úgy van az, hogy szépen nézel, aztán kapsz, meg kell érte dolgozni. Az élet kegyetlen, de mi még kegyetlenebbek vagyunk. Közöltük, hogy mivel úgy is lánynak néz ki, csináljon valami csajosat. Kétségbe esett ne már felkiáltás és óvatos körülnézés után (ezt vajon hányan látják) tett pár mozdulatot. –Ez nem elég! Legyél Picsa! –Az nem tudom milyen.

Teljes kétségbeesés. – Na jó! Ha adsz hobbit barátunknak egy csókot, megkapod! A srác ennél a pontnál döntött úgy, hogy inkább szomjan hal, mint hogy még jobban megalázza magát és hatalmas lendülettel távozott. Miután kiröhögtük magunkat és meguntuk szivatni a vacogó Hobbitot is (egy időre) bementünk. Még egy sör, aztán irány a tömeg. Meglepő módon az előzenekar is jó volt. Aztán jött a ...! Bennük sosem csalódik az ember. A két órás koncertet egyszerűen muszáj volt végigugrálni meg pogózni. Mikor már azt érzed, hogy nincs erőd folytatni, és mindjárt leülsz, akkor jön még egy szám és önkéntelenül mozdulsz rá. Mindegy, hogy mit, de valamit akkor is csinálnod kell.

Nagyon sokan voltunk és néha annyira összetömörültünk, hogy ha a melletted lévő elkezdett ugrálni akkor jobban tetted ha te is csináltad vagy  különben jól fejbebasznak. Ja…

És persze rohadt meleg volt, kb. mint a szaunában. Azt a hangulatot nem tudom/nem lehet visszaadni! Ezen ott kell lenni! Persze most is vannak homályos részek és néhány kirívó részlet, ami számomra a legemlékezetesebb volt. Ilyen például a pirotechnika, ami csak tetézte a meleget, a pogózó tömeg, ahogy lökdösik egymást, mi meg csillogó szemekkel nézzük őket, közben üvöltünk valami szöveget és néha bekapcsolódunk mi is. Meg persze ott vannak a közös táncikálások meg az összekapaszkodások, a boldog szülinapot éneklés, H és A vigyora, mert ők is élvezik. És még ott van a Freedom, ami minden koncerten beég az agyba. Egyszerűen imádom, ahogy a teljes közönséget leguggoltatják, (mint valami elcseszett csoportterápia) közben mindenki tapsol, meg he nanna he na-názik majd egyszerre felugrik és üvölti, hogy FREEDOM.

Nagyon hosszú volt a koncert. Helga és Amy sajna korán leléptek, fellőtték a pizsit.

Angieyt koncert közben fejbevágták egy üveggel (ha ezt tudom, nem nyugtatgatom, hanem lecsapom a picsákat) aztán kifelé menet a ruhatárnál meg lefejelte a pultot. Ő lett a fejelős lány. Hát igen, mindenki a leggyengébb pontját üti be. Két liba mögöttem először csak lökdösött majd egyre agresszívabban próbáltak előre nyomni. Nos engem elég nehéz megmozdítani, ha én nem akarom… Valamelyik ugrott egyet, ennek következtében a kezében lévő üveget gyakorlatilag szétverte a fejemen. Nem éreztem fájdalmat, csak kegyetlenül dühös lettem rájuk. Alice meg elkezdett nyugtatni. Na ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy közelebb kúszom a pogózó tömeghez és kicsit beszállok.

Ez persze nem volt elég. A koncert után baromira hosszú sor állt a ruhatárnál. Nekem meg van egy kis tömeg iszonyom. Néha csak úgy bepánikolok, ha sok ember vesz körül. Úgy döntöttem, hogy ezt elkerülve lenyúlom Alicetől a bilétákat és gyorsan kihozom a ruháinkat.

Aztán hirtelen körbevett a tömeg, becuppantott és csak arra emlékszem, hogy egy csomó fej van felettem és bámulnak, meg megpróbálnak felhúzni. (MÁR MEGINT RÁNGATNAK!!!) Egy magas srác mondta, hogy lefejeltem a pultot… Legalább a cuccainkat megkaptam. Egyből előre engedtek…

Nem akartunk haza menni, meg hát ilyenkor kicsit bajos is lenne. Inkább irány a kedvenc helyünk. Angiey kurvára élvezte az utat, én meg buzgón imádkoztam, hogy csak érjünk már oda. Akkora flesh volt… a fények…

Majd elalszunk, fáj mindenünk és agyilag kb. egy füves szintjén állunk, tehát nem hogy visszavágni, még megérteni is képtelenen vagyok marcona oltásait. Közben meg köröz körülöttünk valami idegesítő szellem (később derült ki, hogy az-az új bizti). A magam részéről úgy döntöttem, hogy nem akarok vele beszélgetni, amit vele is közöltem. Vidulás és karszalag mizéria után sikerült bejutni aztán sört szerezni. A tánchoz nem volt kedvünk, pedig szegény Dj nagyon próbált táncra bírni minket.

 Eskü a pasik olyanok, mint a vadállatok. Megérzik a gyengeséget és lecsapnak. Így új rekord születhetett a próbálkozókból, akiket sikerült lerázni, meg persze akadtak önkéntes biztonságiak is, akik minket próbáltak védeni, köszönhetően egy idegesítő állatnak, aki nem szállt le rólunk. A végén az igaziak rakták ki mindenki nagy örömére.

Nem tudom eldönteni, hogy csak véletlenül vagy szándékosan volt körülöttünk sűrűbb-e a nép.

Zárás előtt pár perccel léptünk le (legalább öt percig kerestem azt a kurva bilétát). Nem volt hosszú az út hazáig. Pislogtunk egyet, aztán már otthon is voltunk.

Csók és puszi, Alice és Angiey