2013.11.... ......... ..... .....
Erre a koncertre az énekes miatt
mentünk el. Egyik kedvenc tribute bandánkban volt benne. Annyira szép karjai
vannak, és még a hangja is jó! Úgy voltunk vele, hogy hátha megint elfelejti a
szöveget.
Mint mindig a jó hangulat most
sem maradt el miközben próbáltunk elvergődni a B.N-ig. Két megállóval előbb
szálltunk le, mint ahogy terveztük. Egész úton mondogattuk, hogy meddig kell
menni, hol kell befordulni, de miután kiröhögtük magunkat a villamoson
produkált szánalmas próbálkozásomon, miszerint nagyon szépen nézek a kallerra
és megpróbálom lebeszélni arról, hogy megbüntessen persze eredménytelenül. Elleste tőlem ezt a dolgot, de még tökéletesíteni kell. Nekem ez nem megy, a kaller is csak lesajnálóan bámult
rám és artikulálva, karszallag mutogatás közben közölte, hogy neki ez a dolga (nem pedig kilyukasztani a jegyet…). Fel kellett volna kapnom a vizet erre a burkolt szőke
vagy csak fested a hajad beszólásra, de lássuk be igaza volt. A további
tárgyalást inkább Angieyre hagytam. Ellenőrünk
okosnak képzelte magát, de az én agyamon azért nehéz túltenni. Végül is,
rosszabbul is járhattunk volna…
Szal jó hangulatban hagytuk
magunk mögött az ellenőrt és előkerültek a sörök is végre. Persze ahogy fogyott
a sör úgy felejtettük el az utat is és fel sem tűnt, hogy már rég le kellett
volna kanyarodni egy másik utcába. Bevallom őszintén én már nem figyeltem.
Lekötött a sör meg a sok tócsa amit próbáltam kikerülni. Persze az egyikbe
sikerült belelépni majd az utca közepén elkezdtük „énekelni” a /Nincs meg a
szám címe segítség! Killing in the Name…/ magyarul a refijét: Az a kibaszott tócsa! Mindezt komoly átéléssel csináltuk, miközben nyomtunk
egy lájtos headbenget.
Kezdtem unni a sétát meg fura
volt, hogy még mindig nem vagyunk ott. Aztán megláttuk a kis kocsmát, ahol
mindig ráébredünk, hogy már megint többet gyalogoltunk a kelleténél. Ha legközelebb is ott kötünk ki, akkor bemegyünk, és
iszunk valamit!
Így is volt elég időnk a koncertig,
meg még a vodka sör koktélunkból is maradt elég, úgyhogy kerestünk egy padot a
bejáratnál. Asszem kicsit túl gyorsan fogyott el a sör. Az ajtóban egy kisebb
tömeg fogadott minket, akiket csak nagy nehezen tudtunk kikerülni. Nem tom
miért voltunk annyira érdekesek. Bár ha végiggondolom nem hiszem, hogy a
kinézetünk volt rájuk ekkora hatással, sokkal inkább az lehetett, hogy egymás
kezét szorongatva, nem éppen biztos lábakon, hatalmas koncentrációval az
arcunkon lavíroztunk az emberek között az ajtó felé, néha-néha megbotolva
egy-két láthatatlan buckában és a saját lábunkban.
Már megint túl korán érkeztünk. Annyira utálok korán érkezni! Az előzenekar javában játszott, én meg kezdtem rosszul
lenni. Volt előzenekar??? A sok pia és a fények megszállott bámulása nem éppen a
legjobb párosítás. Angiey felvetette, hogy menjünk ki levegőzni. Hát kint sem
lett jobb, sőt…a gyomromban a vodka-sör és az energiaital már háborúban állt
egymással aztán elkezdtek versenyezni, hogy melykőjük éri el hamarabb a
kijáratot. Szerencsére kevesen voltak kint. Telehányta
a kukát…
Miután visszamentünk beálltunk a
színpad elé kicsit mozogni. 10 perc után megrohantuk a mosdót. Kiválasztottuk a
leghátsó fülkét. Mialatt én bent imádkoztam Angiey a nyitott ajtó előtt
kényelembe helyezte magát – Egyszerűen
leültem a földre- közben próbáltuk egymást
szórakoztatni. Mindeközben a személyzet egyik tagja bejött, és
kétségbeesetten repült felém, hogy jól vagyok e. Mondtam neki, hogy Alice van
rosszul. Erre ez kidugja a fejét, és mosolyog a csajra, mint aki csak
szórakozik. A csaj hitetlenkedve néz ránk, hogy nem vagyunk normálisak. Meg
megjegyzi, hogy ugye beletalál a WC-be. Én meg csak mosolyogtam rá… majd
meglátjuk édesem…
Hiába van rosszul valamelyikünk,
a hülyeség még így is dől belőlünk. ENGEDD
KI A DÉMONT!!!
Persze nem csak a személyzet,
hanem minden csaj aki bejött egyből Angieyt faggatta én meg amikor épp ráértem
kihajoltam az ajtón sátánvillába csapott kézzel és üvöltöttem, hogy Én hánytam,
de jól vagyok. Volt aki be is kukucskált, hogy ááá tuti, hogy nem. Elég sokat
voltunk bent.
Koncert kezdés előtt sikerült
elszakadni a klotyótól. Persze berobbantunk
előre. Sőt megint megismerkedtünk valakikkel. A csaj rám néz, én meg
rámosolyogtam. Már hozzá szoktunk, hogy néznek minket. Így meg általában megijednek.
Nem értik, hogy mi miért mosolygunk. Aztán kiderült, hogy már többször látott
minket különböző koncerteken.
A koncert nagyon jó volt, igaz
csak egy számot ismertünk azt persze üvöltöttük. Ritkán látni ennyire jól összedolgozó csapatot a színpadon. Ők nem
azzal foglalkoztak, hogy egymástól elvegyék a közönség figyelmét, hanem
összedolgozva óriási hangulatot teremtettek.
Koncert után még maradtunk egy kicsit,
elszívtunk pár cigit meg táncoltunk néhány számra. Nem volt valami nagy a
hangulat úgyhogy inkább átmentünk kedvenc helyünkre. Ott se sokkal jobb a
helyzet, majd pedig haza.
Puszi és csók Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése