2013.12...... ..... ... .. .... ..... .....
Előtte egész héten melóztam, még
szombaton is. Valami megérzés miatt előre megvettem a jegyeket. Úgy voltam
vele, ha odáig elmegyek és nem lesz jegy, valakit tuti megcsapok.
Dög fáradt voltam, ráadásul még
meló közben jól fel is idegesítettek. A lényeg, hogy szar nap volt.
Legszívesebben hazamentünk volna
aludni, de hát a jegyek már meg voltak. Ilyenkor nincs mit tenni, mint
ledönteni egy csomó vodka-sör-energiaital koktélt és imádkozni, hogy
odataláljunk/ébren maradjunk. Az utat a . . . -ig hatalmas kerülővel tettük meg, mert hát meg
kellett inni a „sok” piát. Meg beiktattunk egy Geráppás telefonbeszélgetést is… Mivel a hosszú körséta
után is szenvedtünk a maradék koktélunkkal a bejáratnál levetődtünk az első
padra. Megláttunk két szimpatikus csajt, akiket oda is hívtunk, hogy segítsenek
már, mert nem tudunk megküzdeni a maradékkal. Roppant vidám ismerkedés ivászat
és láncproblémák után megpróbáltunk észrevétlenül átjutni a biztonságiak sorfalán.
Nem sikerült. Mivel táskával voltunk mindenki fennakadt. Egyik bizti repül
felém, hogy meg akarja nézni a táskám. Markolássza-markolássza (nem nyitom ki
ha ha ha) közben kérdezi, hogy pia van? (gondolod elárulnám, ha lenne!?) –Má
nincs! Megittuk! Ezen jót vigyorog, majd elhesseget. Nekem is feltette ugyan ezt a kérdést, meg azt, mi van a
táskámban. Mondtam neki, hogy kis táskák, meg tégla. Erre vigyorogva válaszolta
azt, hogy súlyából ítélve nagyon is elképzelhetőnek tartja.
Miután végre bent voltunk
megtettük a szokásos kis körsétánkat majd előzenekar bámulás, majd sörrel a
kézben kivonultunk hűsölni. Kint kicsit sztorizgattunk szórakoztatva egymást,
meg amíg hatalmas beleéléssel mesél az ember addig se fázik. H és A szerint
stand up kommedi vót. Közben hozzánk csapódott valami srác, akinek könyörtelenül
szívtuk a vérét, de kitartó kis hobbit volt! Nem úgy, mint a két másik, akik
utána érkeztek. Először hobbit haverja jött oda, aki a hidegre hivatkozva
gyorsan lépett, majd egy hosszú hajú srác, aki pénzt próbát kunyerálni, me még
x-összeg hiányzott, hogy végre sört tudjon venni. Na hát nem úgy van az, hogy
szépen nézel, aztán kapsz, meg kell érte dolgozni. Az élet kegyetlen, de mi még
kegyetlenebbek vagyunk. Közöltük, hogy mivel úgy is lánynak néz ki, csináljon
valami csajosat. Kétségbe esett ne már felkiáltás és óvatos körülnézés után (ezt vajon hányan
látják) tett pár mozdulatot. –Ez nem elég! Legyél Picsa! –Az nem tudom milyen.
Teljes kétségbeesés. – Na jó! Ha
adsz hobbit barátunknak egy csókot, megkapod! A srác ennél a pontnál döntött
úgy, hogy inkább szomjan hal, mint hogy még jobban megalázza magát és hatalmas
lendülettel távozott. Miután kiröhögtük magunkat és meguntuk szivatni a vacogó
Hobbitot is (egy időre) bementünk. Még egy sör, aztán irány a tömeg. Meglepő
módon az előzenekar is jó volt. Aztán jött a ...! Bennük sosem csalódik az
ember. A két órás koncertet egyszerűen muszáj volt végigugrálni meg pogózni.
Mikor már azt érzed, hogy nincs erőd folytatni, és mindjárt leülsz, akkor jön
még egy szám és önkéntelenül mozdulsz rá. Mindegy, hogy mit, de valamit akkor
is csinálnod kell.
Nagyon sokan voltunk és néha
annyira összetömörültünk, hogy ha a melletted lévő elkezdett ugrálni akkor
jobban tetted ha te is csináltad vagy
különben jól fejbebasznak. Ja…
És persze rohadt meleg volt, kb.
mint a szaunában. Azt a hangulatot nem tudom/nem lehet visszaadni! Ezen ott
kell lenni! Persze most is vannak homályos részek és néhány kirívó részlet, ami
számomra a legemlékezetesebb volt. Ilyen például a pirotechnika, ami csak
tetézte a meleget, a pogózó tömeg, ahogy lökdösik egymást, mi meg csillogó
szemekkel nézzük őket, közben üvöltünk valami szöveget és néha bekapcsolódunk
mi is. Meg persze ott vannak a közös táncikálások meg az összekapaszkodások, a
boldog szülinapot éneklés, H és A vigyora, mert ők is élvezik. És még ott van a
Freedom, ami minden koncerten beég az agyba. Egyszerűen imádom, ahogy a teljes
közönséget leguggoltatják, (mint valami elcseszett csoportterápia) közben
mindenki tapsol, meg he nanna he na-názik majd egyszerre felugrik és üvölti,
hogy FREEDOM.
Nagyon hosszú volt a koncert. Helga
és Amy sajna korán leléptek, fellőtték a pizsit.
Angieyt koncert közben
fejbevágták egy üveggel (ha ezt tudom, nem nyugtatgatom, hanem lecsapom a
picsákat) aztán kifelé menet a ruhatárnál meg lefejelte a pultot. Ő lett a fejelős
lány. Hát igen, mindenki a leggyengébb pontját üti be. Két liba mögöttem
először csak lökdösött majd egyre agresszívabban próbáltak előre nyomni. Nos
engem elég nehéz megmozdítani, ha én nem akarom… Valamelyik ugrott egyet, ennek
következtében a kezében lévő üveget gyakorlatilag szétverte a fejemen. Nem
éreztem fájdalmat, csak kegyetlenül dühös lettem rájuk. Alice meg elkezdett
nyugtatni. Na ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy közelebb kúszom a pogózó
tömeghez és kicsit beszállok.
Ez persze nem volt elég. A
koncert után baromira hosszú sor állt a ruhatárnál. Nekem meg van egy kis tömeg
iszonyom. Néha csak úgy bepánikolok, ha sok ember vesz körül. Úgy döntöttem,
hogy ezt elkerülve lenyúlom Alicetől a bilétákat és gyorsan kihozom a
ruháinkat.
Aztán hirtelen körbevett a
tömeg, becuppantott és csak arra emlékszem, hogy egy csomó fej van felettem és
bámulnak, meg megpróbálnak felhúzni. (MÁR MEGINT RÁNGATNAK!!!) Egy magas srác
mondta, hogy lefejeltem a pultot… Legalább a cuccainkat megkaptam. Egyből előre
engedtek…
Nem akartunk haza menni, meg hát
ilyenkor kicsit bajos is lenne. Inkább irány a kedvenc helyünk. Angiey kurvára
élvezte az utat, én meg buzgón imádkoztam, hogy csak érjünk már oda. Akkora flesh volt… a
fények…
Majd elalszunk, fáj mindenünk és
agyilag kb. egy füves szintjén állunk, tehát nem hogy visszavágni, még
megérteni is képtelenen vagyok marcona oltásait. Közben meg köröz körülöttünk
valami idegesítő szellem (később derült ki, hogy az-az új bizti). A magam
részéről úgy döntöttem, hogy nem akarok vele beszélgetni, amit vele is
közöltem. Vidulás és karszalag mizéria után sikerült bejutni aztán sört
szerezni. A tánchoz nem volt kedvünk, pedig szegény Dj nagyon próbált táncra
bírni minket.
Eskü a pasik olyanok, mint a vadállatok.
Megérzik a gyengeséget és lecsapnak. Így új rekord születhetett a
próbálkozókból, akiket sikerült lerázni, meg persze akadtak önkéntes
biztonságiak is, akik minket próbáltak védeni, köszönhetően egy idegesítő állatnak,
aki nem szállt le rólunk. A végén az igaziak rakták ki mindenki nagy örömére.
Nem tudom eldönteni, hogy csak
véletlenül vagy szándékosan volt körülöttünk sűrűbb-e a nép.
Zárás előtt pár perccel léptünk
le (legalább öt percig kerestem azt a kurva bilétát). Nem volt hosszú az út
hazáig. Pislogtunk egyet, aztán már otthon is voltunk.
Csók és puszi, Alice és Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése