Pillangóhatás

2013.11.... ..... ........

A nálunk már kihagyhatatlan elemmé vált alapozással indultunk neki az estének. Még a délután folyamán megittunk 2-2 doboz sört, amit a szervezetünk, mint valami szivacs úgy tüntetett el, ki tudja hová, mert az agyunkig már nem jutott el belőle, épp csak annyi, hogy 10 perc sipicces állapotot élvezhettünk. Aztán a park felé igyekezve rádobtunk még egy kis sört és minimum fél órás lelkizésbe fogtunk. Nekünk csak ilyenkor megy, de ezek szoktak lenni a legjobb beszélgetések és a legjobb esték. Mindketten nehezen nyílunk meg. Még így is, hogy lassan 20 éve ismerjük egymást.

Aztán mikor már nem maradt több sör és kibeszéltük amit ki kellett, elindultunk befelé, nehogy már elkéssünk. Amilyen kevesen voltak kint, azt hittük elkezdték nélkülünk. Persze hiába minden erőfeszítés, így is jóval előbb érkeztünk. Valamilyen hihetetlen oknál fogva nem vagyunk képesek késni a koncertekről. Főleg nem akkor, ha el is tervezzük.

Marcona ruhatárosunk mikor meglátott minket egyből megcsillogtatta ritkán látott poénos oldalát, és persze megint megkaptuk, hogy keveset járunk le. Majd miután kiszórakoztuk magunkat a Mert dolgozom! Mit csinálsz? Dolgozom! Mit csinálsz? Na jó!! És a karszalag feltevésének kisebb harcán /amit sajnos elvesztettem/, ráadásul nem is én kezdtem, sikerült bejutni a szinte még üres helyre. Jelenleg olyan munkám van ahol csak egy pihenőnapom van egy héten… Bárki tud olyan állást, ahol heti egy napot kell dolgozni, de olyan fizetés van mellé, hogy boldogan eléldegélek és még a koncerteket is tudom belőle finanszírozni azonnal szóljon! Az előzenekar próbált… beállni és hát ilyenkor mit tud csinálni az ember, unatkozik (persze mi szórakoztattuk egymást meg a talán egy-két fülelő embert egy kis énekléssel) meg mászkál és reméli, hogy mire visszamegy, már végez az előzenekar. Persze az élet kegyetlen, ezért hát kénytelenek voltunk végighallgatni a bandát. Hatalmas lelkesedéssel, denevért játszva sűrűn emelgettük a poharat (ehhez még nem ittam eleget felkiáltássokkal fűszerezve) és reménykedtünk benne, hogy ez már az utolsó szám, vagy most már a következő biztos az lesz. Egyetlen számra emlékszem csak: Akkor jó, ha fáj. De mi a francért emlékszem rá, ha minden más kiesett!?

Az .... énekese is felment elénekelni ezt a számot, de nem ezért maradt meg. Pocak erotikusnak szánt hangon konferálta föl közben minket suggerálva hatalmas vigyorral megfűszerezve meg persze néhány félreérthetetlen mozdulattal. Persze ahogy láttam nem csak az-az egy mondat szólt nekünk, hanem az egész szám.(Na, ehhez meg pláne nem ittam eleget!)

 Miután az előzenekar végre végzett, majd végignéztük a „sietős” pakolást meg végigszenvedtünk egy-két metálszart, végre felállt a színpadra az a banda, akiért lementünk. Én addigra teljesen feladtam a reményt, hogy valaha sorra kerülnek.

Mit mondjak, jó volt mint mindig (bár a sztriptízes részt nehéz feldolgozni) letörölhetetlen vigyorral ugráltunk, szúrós vagy éppen kiéhezett szemek kereszttüzében.

Nem tehetek róla, imádom nézni meg cukkolni a csajokat, akik próbálják leutánozni a mozgásunkat. A részükről ebből általában valami vergődő kukacfigura, botsáska vagy ezek kombinációja lesz, részünkről meg egy kaján vigyor. Persze az sem tetszett a csajoknak, hogy a banda a mi oldalunkon több ideig tömörült, mint az indokolt lenne, még kisebb lökdösődésnek is szemtanúi lehettünk.

Koncert után megtámadtuk a bárt ahol Pocak araszolt oda hozzánk és közölte, hogy nem a megszokott helyünkön voltunk (középen). Megjegyzem Én nem igazán emlékszem, hogy valaha egyetlen egy koncerten középen álltunk volna. Bakker nem volt hely! Meg már így is szúrósan néztek a lánybúcsús csajok. Én nem fordítok nekik hátat az fix! Persze közöltük vele azt is, hogy ha nem tetszik neki az ahova beállunk akkor majd csináljon helyet. Csak somolygott. Szerintem többre már nem futotta.

Visszamentünk táncolni, de hát péntek lévén metálszar Létezik ilyen szó? ment, persze kedvenc Dj-nk becsempészett egy kis rockot és Írszart. Az elején azt hittük, unatkozni fogunk, de hamar kiderült, hogy megérte maradni. Felfedeztünk néhány érdekes jelenséget a parketten. A megszokott vissza a fára és a mára már ugyan csak megszokottá vált indián esőtáncos mellett felbukkant egy-két árnyékharcos is, akik néha átmentek break táncosba, köszönhetően a síkos padlónak. Azonban a pálmát akkor is Pixel Kocka Pillangó vitte. A látvány halálos, állítom, hogy minden buliba kellene egy ilyen.

Hatalmas lendülettel csapódott be a gyanútlan „táncolók” közé, majd értelmezhetetlen mozgásba kezdett és csak nagy ritkán fedeztél fel a káoszban egy-két ismertebb elemet. Ilyen a légmikrofonba való artikulálatlan üvöltés (szerencsére a zene elnyomta) egy kis Elvis Presley mozgással, léggitáros mozdulatok persze szigorúan fejrázással egybekötve, azt meg, hogy-hogy kerülnek ide a lepkekergetés érdekes mozdulatai azt sztem még Ő sem tudja. Az első ösztönös reakció a megdöbbenés, majd mikor végre felfogod, hogy ezt nem csak te képzeled, más is látja (király együtt haluzunk) kitör a röhögés, mi meg persze még bíztatjuk is szerencsétlent. Hangosabban üvöltöttünk neki, mint a bandának. Tapssal egybekötve… Egy jó darabig szórakoztatta az egybegyűlteket.

Miután kiszórakoztuk magunkat leültünk a színpadra (csak akkor voltunk hajlandóak táncolni, amikor rock ment vagy egy-két kedvünkre való metálszar) közben egyre csak szaporodtak körülöttünk a sörök, meg Csíkoskának köszönhetően a páleszos poharak.

Az egyik elmélet szerint a csajozós srácok hozták, áldozati ajándékként.

Egy másik elmélet szerint a sör osztódással szaporodik. (van az-az alkoholmennyiség ahol már minden lehetséges). Mai napig mindkettőt elképzelhetőnek tartom.

A táncolók is furán kezdtek viselkedni. Félkörbe tömörültek és minket bámultak meg azt a fura srácot aki gyanúsan vonaglott előttünk flitteres, rózsaszín, tapadós fölsőben és állandóan fel akart húzni, hogy táncoljunk vele. Gyanús! Nagyon gyanús! Úgy voltam vele, ha még vetkőzik is, Én hazamegyek! Szerencsére  erre nem került sor, hamar megunta. Mindeközben a tömeg egy szélesebb vigyorral figyelt minket. Szerintem arra számítottak, hogy vagy leégetjük vagy leütjük. Véleménye szerint egy pasi NE hordjon rózsaszínt. Pláne ne flitterrel!

Ez után az… ingyen csippendél után néha felálltunk táncolni de legtöbbször ültünk a színpadon és a kéretlen csajozókat hessegettük. A sörök is csak szaporodtak persze szigorúan a hátunk mögött, amibe aztán egy idióta külföldi kis köcsög belelökött, mert szerinte vicces. A részemről kellett két perc, hogy felismerjem merre vagyok. Nagy nehezen lelöktük magunkról, ő meg gyorsan eltűnt a tömegben. Két perc tanácskozás és mérgelődés után kimentünk megkeresni a kis tetvet. A bárnál sikerült elkapni a haverja társaságában. Körülöttünk elnémult a tömeg, én meg rákészültem egy baromi hosszú káromkodás és anyázás keverékére, amiből nem lett semmi. Nem is magyar a kis kretén. Angiey lerendezte, nem tom mit mondott, én csak egyetértően bólogattam meg a kretén haverját méregettem aki inkább nem folyt bele a dolgokba. Elmagyaráztam neki, kibaszottul nem vicces így télen nyakig sörösen mászkálni, és hogy kibaszott kis parasztnak tartjuk, meg leszarom, hogy ekkor (baromi magas volt) állat a normális emberi viselkedés szabályai rá is vonatkoznak. A végén még egyszer kihangsúlyoztam, hogy baromira nem vicces. Szemem sarkából a barátját is szemmel tartottam. Kifelé menet még el is ugrott az útból, biztos ami biztos alapon. Zárás után léptünk le Csikoskával, akivel még leültünk dumálni a parkba aztán hazamentünk. 

Puszi és csók Alice & Angiey