2013.12.31. ..... .........
Az egész nap rohadtul el volt
cseszve. Semmi nem jött össze, minden elromlott, késett. Még az se volt biztos, hogy egyáltalán
elmegyünk szilveszterezni vagy sem. Este sikerült eldönteni, hogy ha már ilyen
szar nap volt és hát csak szilveszter van, elmegyünk bulizni. Aznap 6-ig melóztam, és elsején mentem nyitni 9-re…
Fáradtan és nem épp felhőtlen
hangulatban zötyögtünk befelé, élvezve a spicces tömeget meg a hév nyújtotta
kényelmeket. Ki nem állhatom a HÉV-et!
Út közben kitaláltuk, hogy
ugorjunk már be hugihoz, úgy is pár utcával arrébb dolgozik attól a helytől (dolgozik ma egyáltalán?)
ahova jó hangulatban (kezdett hatni a vodka-sör) ballagtunk. Egyszerűnek
hangzik csak azt felejtettük el, hogy egyszer jártunk arra, totál másnaposan (aznaposan…) úgyhogy
nem a környéket csodáltuk, hanem lehajtott fejjel követtük hugiékat, és
próbáltuk kikerülni a különféle terepakadályokat, amiből elég sok volt abban az
utcában. Három utcát jártunk végig abban a biztos tudatban, hogy ez már biztos
az. Aztán végre megtaláltuk amit kerestünk és kint megvártuk hugit amíg szünet
tart, sörrel meg cigivel mégse akartunk berohanni, és addig is kint ökörködtünk
a személyzet meg a vendégek bánatára vagy örömére, ez nem volt egyértelmű. Integettünk, szivecskét mutattunk, puszit dobáltunk.
Eközben hugi látványosan próbált nem észre venni minket. Kis beszélgetés után megindultunk eredeti uticélunk
felé.
Persze a ruhatárnál tömeg volt
meg lökdösődés. Egyesek nem tudták eldönteni, hogy merre menjenek, meg megfelel
e nekik a hely. Annyira utálom az ilyet!
Mért kell, tökölni 15 percet? Addig álljon félre és engedje be a többieket. Mi
is félreállunk amíg levesszük a 6 réteget ami rajtunk van. Ez másoknak mért
olyan nehéz????
Végre bent, és még össze sem
hugyoztuk magunkat! Megkaptuk a szokásos piánkat meg az érdeklődő tekinteteket.
Elég hangosak lehettünk. Kicsit dumáltunk a pultos csajjal O-val közben
lelkesen kínálgattuk a nekünk szánt piával. Nem tom miért, de nekem mindig ezt
üvölti az agyam amikor meglátom, hogy nagy rózsaszín vattacukorgombóc. (Imádom
a vattacukrot.) Én is. Imádom a csajt.
Fogalmam sincs, hogy miért, de imádom!
Az előzenekar próbált beállni,
mi meg próbáltuk lefoglalni magunkat. Volt kis dumálás a mosdóban pár
külföldivel és mire bementünk már játszottak. (Azok
külföldiek voltak? Nem is emlékszem, hogy valamilyen idegen nyelven beszéltem…)
Nem sokszor mondunk ilyet előzenekarról, de
jók voltak. (Nem voltak rosszak. Azért azt
hogy jó, én nem mondanám. Minden esetre messze ők voltak az eddigi egyik
legjobb előzenekar. A kedvencem tudod, hogy a Syn-es volt… Ott nagyon jó volt a
látvány…) A végére égész jól eltáncikáltunk
rájuk. Majd kis szünet után jött az ..... Most megint leírhatnám a szokásos
dolgokat, hogy megint kurvára nincs meg az egész stb. de nincs kedvem és aki
eddig olvasta az élménybeszámolóinkat annak úgy is nagyjából megvan a kép. A
vége talán érdekesebb, mert ott pörögtek kicsit fel az események.
Utolsó két számnál lehetett, bár
ki tudja ilyenkor nincs időérzékem, még azt sem vettem észre, hogy dobos csere
történt. Szal azzal kezdeném, hogy kaptam egy sallert Pocaktól, persze
véletlenül, nem is fájt inkább meglepődtem meg kicsit felment a pumpa. Megfontoltan
hátrébb lépet egy bocsánatkérés után. (Én
ezt nem láttam. A két csaj lefoglalt
akik odasuhantak táncolni velem. Ha látom, lerángatom a színpadról!) Közben persze próbáltam kordában tartani a népet, mert
vagy a színpadra akartak fellökni és nem a táncolj inkább ott értelemben, vagy
félre akartak lökni. Miután letisztáztuk a területi viszonyokat, belátta
mindenki, hogy én gyökeret eresztettem, Angieyvel magunk közé rántottunk két
csajt (két másik csajt), akiket pár órával ezelőtt ismertünk meg. Már ötletem
sincs, hogy hogy és még a nevükre sem emlékszem. Eskü jobban tudunk csajozni
mint egy pasi. Ez milyen már!? Irigyelnek is
érte.
Szal a két csajt magunk közé
rántottuk és lenyomtunk egy őrjítő szendvics táncot. (Plusz a mögöttem lévő két másik csaj is beszállt.) Néztek egy páran, meg volt aki tapperolt is, neki a
jutalma egy gyomros volt. Aztán visszaszámlálás majd a Himnusz üvöltése. Nagy
ölelkezések közben megtalál valami agyament és gyors engedélykérés után olyan
nyelveset kaptam, hogy csak lestem és még volt pofája repetázni. (Nekem még volt annyi lélekjelenlétem, hogy amikor
odajött megkérdeztem tőle, hogy megüssem, vagy megszégyenítés nélkül elhúz e.) Na erre rágyújtunk, meg már kiszáradó félben is voltunk.
Az a kevés amit az énekestől kaptunk csak arra volt elég, hogy koncert közben
ne rohanjak a bárhoz.
Na szal kimasíroztunk nyomunkban
a két csajszival. Mindenki elküldte a maga SMS-eit (több-kevesebb hibával). Az
egyik csaj kitalálta, hogy felhívja a nem tom kijét, pasiját, bátyát, tök mindegy.
Angiey azonnal feldobta, hogy akkor már üvöltsük bele a telefonba, hogy
gerappáááá! (Na ki az állat?????) Az utóbbi időben erre nagyon rákaptunk. Most is sírva
röhögök meg egy kicsit ég a pofám, hogy ezt annyi ember előtt csináltuk, de hát
tuti voltunk már ennél cikibb helyzetben is. Szinte mindenki kint volt, és
ahogy elüvöltöttük magunkat, amitől zengett az utca, a „tömeg” egy emberként
fordult felénk, döbbent vagy lesajnáló fejjel. (A
földet nézve fordultam arra. Tudtam, hogy minden tekintet ránk szegeződik
majd.)
A következő izgalmas helyzet az
volt, mikor egy szegény 2 méteres srác odajött hozzánk valamiért (egyszer csak
ott volt) aztán mikor indult elesett, de úgy hogy tarkóval leszedte a járda
szélét. Azonnal odarohantunk hozzá, felhúztuk és gyorsan végigmértük, hogy
egyben van e. Azt mondta jól van. Tuti kapott egy kis agyrázkódást. Még akkor is sokan néztek mikor elindultunk befelé.
Valamikor megérkeztek C-ék is,
vagy még kint voltunk vagy akkor mentünk ki. F-en kívül még egy csajt meg egy srácot
is hozott. (Volt ott csaj is??? Biztos? Még
csak a körvonala sincs meg.) Tuti mondta a
nevüket, de ha az életem múlna rajta akkor se tudnám. Mondjuk a srác nevét pont
leszarom, a látvány sokkal jobban lekötött. Ó,
igen… hm. Olyan kis cuki volt. A szőke haját
leszámítva pont az esetem. Persze szőke herceg később közölte, hogy van
barátnője. Szerinte az hol érdekel? Itt van, vagy mi?
Befelé menet az egyik új bizti
kérte a karszallagot már sokadjára. Nem csak tőlünk meg hát végül is ez a
munkája meg minden, de nem igaz, hogy nem lehet minket megjegyezni. Az is lehet,
hogy csak szivattak minket is meg őt is. Felhúztuk a pulcsink ujját és a képébe
toltuk a karunk, hogy itt van, meg, hogy bazd meg jegyezzél már meg végre. Szó szerint a képébe toltuk! Nem vagyunk hozzá szokva,
hogy megállítanak minket. Nekünk mindent szabad. Szegény csak mosolyogva kúszott föl a falra, a Marcona bizti meg a
pultot verte úgy röhögött az ott levőkel együtt. Oda is szólt valamit az újoncnak, de a visító röhögésétől nem
értettem.
Cicáékkal egész jól el voltunk,
szórakoztunk meg döntöttük magunkba a… mindent ami a kezünk ügyébe került, mert
hát néhányan főleg csajok kínálgattak mindenfélével. Folyton jöttek a különböző csajok, hogy igyunk. Hát jó… Angiey meg C sűrűn eltűntek én már túl lassú voltam, hogy
kövessem őket. Tequila! Megint lenyomtunk egy körtáncot, közben meg
megkörnyékezett minket két srác, lehengerlő lehelettel. Aztán a sokadik kör
után érdekesebbnek találtuk a Dj-t, akitől kértünk számot meg dumáltunk
valamiről, aztán olyan hirtelen lesmárolt minket, hogy megint csak pislogni
tudtam. Ezt szívesen elfelejteném. Ez volt az a pont, ahol teljesen elfelejtettük C-éket.
Kicsit még lötyögtünk aztán elindultunk haza. Olyan
5.30 - 6 körül. Még jó, hogy megbeszéltük, hogy hamarabb elindulunk, mert én
reggel nyitok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése