2013.06.12. ………. + ………. koncert ……
…
Nem hittem volna, hogy valaha is
örülni fogok az árvíznek. Bár ennek köszönhetően majdnem lemaradtunk róla. De csak majdnem. Legalább
átkerült egy másik szórakozóhelyre.
Na mindegy. Szóval koncert.
Ismét alapozással kezdtünk. Szülinapot ünnepeltünk!!!
Koncert előtt találkoztunk egy
pár haverral akikkel iszogattunk meg ökörködtünk. Volt rá időnk mivel kezdés
előtt kb. 1 órával értünk oda. Aztán kapunyitás és sorban állás majd
megpróbálsz átjutni a biztiken. Motozás és táskaellenőrzés. Hogy én ezt hogy
utálom. Persze mindig találnak nálam valamit… most is kicsit fennakadtam. Nem
lehet szúró vágó fegyvert bevinni. Én megpróbáltam. Mondjuk totál elfelejtettem
hogy ott van. Bezzeg Angieynél nem szúrták ki a különféle eszközöket. Úgynevezett túlélő
felszereléssel megyünk mindenhova. Ez alatt érts csavarhúzót, bicskát,
szemöldök csipeszt körömreszelőt harapófogót, meg hasonló dolgokat. Nem lehet tudni,
hogy éppen mikor szakad el az övedről lelógó láncod, vagy esik ki az egyik
szegecsed. Nos ilyenkor ezt gyorsan meg tudjuk javítani. Én mindent kis
táskákban /neszeszerekben/tolltartókban tartok a táskámon belül. Visszatérve…
A bizti kikapja és közli, hogy
ezt eltesszük. Persze tegyed, csak utána visszakapjam.
Kicsit vicces kedvében volt mert
megkérdezte, hogy a vállról indítható rakétát hol hagytam.
„Azt másik táskámban hagytam.”
Ezen mindenki kurva jót szórakozott. Mindeközben
a másik bizti az én táskámban kutakodott és kérdezte, hogy van e nálam valami
veszélyes. (Eszembe se jutott, hogy a kis túlélő felszerelésem annak számít).
Kérdéssel válaszoltam. Úgy nézek ki mint akinél van? Erre válaszolt: A
barátnődtől épp most kobozták el. Így csendben maradtam, mosolyogtam. Talán
ennek köszönhetően elengedett.
Az első célpont a bárpult, majd
enyhe harc az első sorért. Mondjuk ebből a második lett de sebaj mi jól
elvoltunk ott is.
Az előzenekart nem nagyon
ismertük, csak egy pár számot hallottam tőlük. Engem annyira nem fogtak meg. Én meg nem is hallottam tőlük számot. Nem fogott meg a
nevük.
Ehhez képest ott a színpadon
eszméletlenek voltak! Végig tomboltunk na meg persze ittunk.
Lehet ezért tetszett annyira
mert már nem voltam szomjas? Persze egyből kiszúrtak minket, nem lehetett nehéz
dolguk mivel a közönség nagy része karba tett kézzel nézte őket. Szerintem
egyedül a mi kis hölgykoszorúnk tombolt. Pár kép is született rólunk. Nem tom
ki csinálta, csak odalépett Angieyhez és odatolta a gépét, hogy nézd ezeket a
képeket csináltam. Mit várt, dicséretet?
Simogassam meg legközelebb a buksiját, hogy: Ügyes voltál…. Vagy mi? Majd egy rövid szünet után jött az………… Hatalmas zúzás az elejétől a végéig! Végig ugráltunk /a
részemről néha átment egy enyhe pogózásba a dolog, de hát nem tehetek róla, a
mellettem lévő csávó provokálta ki/ meg üvöltöttük a számokat. Na jó azért nem
minden számot csak amelyiknek rémlett valamennyire a szövege. A kamu angol…
Rohadt meleg volt és tömeg. Elől
már úgy álltunk, mint a szardíniák a dobozban. Mert hát ahogy mi elkezdtünk
tombolni húztuk a tömeget is akik persze egyre közelebb akart kerülni a
színpadhoz. Mindezek ellenére, hogy már a mögöttünk lévő tömeg is jócskán
bulizott valahogy észrevett ez a banda is. Többször nekünk játszottak meg énekeltek
meg persze sokszor tömörültek a mi oldalunkra.
Koncert közben elfogyott az
összes piánk. /Meleg volt na! Persze… fogjuk arra./
Én már azon gondolkoztam, hogy kitől nyúlhatnám le mert esélytelen volt hogy
elvergődjek a pultig újabb adagért. Szerencsére a basszeros megkönyörült rajtam
mert lenyújtott egy üveg vizet. Csak pár kortyot ittunk belőle, a többit szépen
szétlocsoltuk egymásra. Ezzel újra erősen magunkra vonva a figyelmet.
Koncert végén csurom vizesen
mászkáltunk még ott egy darabig aztán mentünk haza.
Csók és puszi Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése