2013. október 5., szombat

TUDOK EGY RÖVIDEBB UTAT!



2013.07. …….. …. …. …… - ….


Hívtuk C-t is a koncertre és feldobta az ötletet, hogy menjünk előtte kocsmázni. Hát jó! Hozzá kell tenni, hogy a születésnapomat akartuk megünnepelni… Ott találkoztunk még két emberrel, akik szintén jöttek velünk. Nagyon sokat kellett várni M-re. Éreztem, hogy késni fogunk. Alapozás és ismerkedés után nagy nehezen elindultunk. Az egyik csaj feldobta, hogy ő tud egy rövidebb utat, menjünk arra. Kicsit vonakodtunk a dologtól, de ő nagyon bizonygatta, hogy tudja merre kell menni és hogy így hamarabb oda fogunk érni. C más utat javasolt, azt amit mi is néztünk, de M-mel lehurrogták, hogy az egy hosszabb út, ne menjünk arra. Nagyon erősködtek és mivel annyira nem ismerjük Pestet hát belementünk. Nagy hiba volt! Sose bízz olyan emberben, aki azt bizonygatja, hogy Ő tud egy rövidebb utat! Higgy nekem, nem tud! Persze az ilyen ember a leghangosabb és a csapat ki után megy? Hát persze hogy utána!
Egy rövid szakaszt gond nélkül és jó hangulatban tettünk meg, majd jött a tanácstalanság, hogy merre is tovább. Azt hittem szórakozik. Amióta találkoztunk vele a csaj rá volt gyógyulva az okostelefonjára és arra nem volt képes, hogy megnézze azt a kurva útvonalat, amit Ő rövidebbnek gondolt. Mellesleg szerintem az bunkóság, hogyha valaki egy társasággal van és Ő le se szarva a többieket, babrál a telefonjával. Én úgy vagyok vele, hogyha a barátaimmal vagyok, akkor rájuk figyelek.
Visszatérve az útra, Angieynek köszönhetően sikerült minket elnavigálni a ZP közelébe tömegközlekedéssel. Lényegében kiimádkoztam a kezéből a telefont egy percre, és megnéztem az utat… Na onnan gyalog, de merre? Okosteló, GPS! Hát azzal is, nem a másik irányba indultunk meg? Az a mi hibánk is volt, mert elindultunk, ők meg követtek minket. Mire sikerült megtalálni a helyes irányt és végre megtaláltuk a célt, már 1 órás csúszásban voltunk, ráadásul ki is józanodtunk. Nálam ezt az erős csuklás is bizonyította, ami rámjött út közben. Ha ez még nem lenne elég, a csaj közli velünk, hogy Ők nem jönnek be, innen is jól hallanak mindent. Hát jó! Ha nem mással vagyok elfoglalva éppen, akkor kicsit elszállt volna az agyam.
Bent a banda már javában játszott szal esély sem volt az első sorra, de azért próbálkoztunk. Elkezdtünk furakodni a táncoló tömegben és sikerült is kiharcolni kb. a negyedik sort. Szépen elhelyezkedtünk, ránéztünk a bandára és elkezdtünk táncolni. Én nem tudom, hogy ott mi volt! Ezek szerintem csak erre vártak! A körülöttünk lévő emberek egyszerűen megvadultak és elkezdtek pogózni. Ráadásul valami különös oknál fogva azt hitték, hogy mi is be akarunk állni. Na jó, talán még be is állok, ha nincs nálam táska és éppen nem a talpon maradásért küzdök. Ráadásul mikor megelégeltem a dolgot és ki akartam küzdeni magam a tömegből, nem engedtek. Annyira nem zavar a tömeg, de ott éreztem, hogy pánikolok és ki kell onnan jutnom. Nagy nehezen sikerült utat törni és egy kicsit leültünk pihenni.
Én maradtam volna még a tömegben egy kicsit, remélve, hogy leállnak, de mi sose válunk szét, így követtem Alicet.  
Néhány számnál álltunk csak föl táncolni. Az-az igazság, hogy egy kicsit elment tőle a kedvem és nem csak azért mert nem voltunk az első sorban, hanem mert le akartak taposni.
C-nek se volt sok kedve bulizni. Folyamatosan visszamentünk hozzá. Elvégre mi rángattuk el erre a koncertre. Ő nem is táncolt velünk. Itt is voltak utánzóink és „rajongóink” is.
Nagyon nagy volt a hangulat, és a banda is óriási koncertet nyomott. Éreztem, hogy ha sikerül első sorba jutnunk, akkor életünk egyik legnagyobb koncertjét zúztuk volna le.  Emiatt is ment el a kedvünk a végére. Ott volt a lehetőség, de ezt most elrontottuk. Nem baj. Majd legközelebb.

RANDOM FASZSÁG

Így kell bulizni, avagy vérbeli Írish.

Skótduda és Whyskey
Hegedű és Giness
Ma éjszaka nem fogsz sírni
Az írek tudnak zenét írni.

Szerintem érzem a ritmusát,
A magyarok is találtak ír múzsát.
Nálunk is vannak jó kis zenekarok
Dallamukra összekapcsolódnak a karok.
Körbe is táncolnak páran,
S utána ropják tovább párban.

A levegőm már elfogyott,
A fáradságom pedig elosont.
Mosollyal az arcomon nyomom végig,
Ők aztán tudják, hogy kell élni.

Csók és puszi Alice & Angiey

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése