Na fogjál le, hallod, fogjál le!!

2014.01.31. AB/CD Rocktogon

Mint minden bulit, ezt is mi mással kezdhettük volna, mint alapozással. Meg is lett az eredménye. Egy órás lelkizés alatt ismét sikerült rávilágítani néhány meglepő dologra. Mindig amikor azt hiszem, hogy egyedül vagyok a „problémáimmal” és faszságaimmal, amiket nem merek megosztani Angiey-vel, rájövök, hogy ő is ugyanezekkel küzd. Van, amiről az ember nem beszél, mert fél, hogy muszáj-kabátot adnak rá és bedobják egy gumiszobába. Meg én amúgy se nagyon szoktam elmondani ha valami bánt. Az én agyam sötét és beteg hely, de már egész otthonosan mozgok benne.  

Bár eléggé belemelegedtünk a beszélgetésbe, azért a koncertről nem akartunk lemaradni. Még jó, hogy soha nem kezdenek pontosan. Egyikük se Axl Rose, úgyhogy nem értem mire ez a nagy „várakoztatás”.

A ruhatárnál kicsit elakadtunk a kisebb sornak és a rajtunk lévő 26 rétegnek köszönhetően. Marcona bizti ismét sziporkázott, ami megint nem könnyítette meg a dolgokat.

Bejutás után megrohamoztuk a pultot és kikértük a szokásos májmérgünket, aminek a negyedét megitattuk Vattacukorral. Feltett szándékunk volt, hogy leitatjuk, persze szigorúan csak a gyógyulása érdekében. Közben valami – ez később derült ki – finn csávó elkezd nekünk dumálni. Kemény 2 percig abban a hitben voltam, hogy túl részeg a csávó ahhoz, hogy össze tudjon rakni egy értelmes mondatot. Aztán leesett, hogy külföldi. Én csak az erős összpontosítást láttam Alice arcán. Szórakoztató volt, úgyhogy nem szóltam neki, hogy emberünk angolul beszél.

Egy körséta után kimentünk cigizni, persze csak miután Marconától sikerült megkaparintani a táskám, ami nem volt könnyű feladat. Közben az egyik új bizti osztja nekem az észt a házirendről, mi szerint nem vihetem ki a sört és rakja arrébb. Közben Marconát látom el instrukciókkal. Részegen nem tudok kétfelé figyelni, úgyhogy csak egy gyilkos pillantást kapott válaszul aztán tüntetőleg levegőnek néztem az este további részében is. A kioktatás Angiey-re maradt. Csak megemlítettem neki, hogy nem most vagyunk itt először, és másokkal ellentétben velünk eddig MÉG nem volt probléma.

 Miután kint kellőképpen kockára fagytunk, visszamasíroztunk a bárhoz. Megint itattuk Vattacukrot meg T-t is, aki unalmában csatlakozott hozzánk. Közben szórakoztattuk őket.  Ha már ennyire unatkoznak szegények, legalább röhögjenek közben. Aztán túl sok lett a szomjas vendég, úgyhogy inkább megrohamoztuk a mosdót. Hatalmas lendülettel vetődtünk be, majd elkezdtünk ismerkedni és jó hangulatban fogadtuk az újonnan érkezőket is. A női mosdóban 2 perc alatt remek hangulatot lehet csinálni. Kicsit el is akadtunk, mert megismerkedtünk 2 csajjal és hát a legjobb hely ahol beszélgetni lehet az a női mosdó. A női részleg varázslatos hely. Egy cellában ülve beszélgethetsz a többiekkel. A férfi mosdóban nehezen hiszem, hogy mondjuk pisilés közben a pasik egymással beszélgetnek. Vagy a várakozó tömeggel.

Csak akkor léptünk/rohantunk ki, amikor meghallottuk a felvezető zenét. A két csajt nagy nehezen sikerült a színpad elé terelni. Az egyik csaj inkább falnak támaszkodó fogast játszott, amiből az istennek se sikerült kimozdítani. Mondjuk a vége felé ő is belerázódott.

Én még egyszer nem állok Pocak elé az biztos! Megint kaptam egy nagyobb kokit. Persze azt Angiey megint nem látta, pedig most be akartam panaszolni Pocakot. Legközelebb kiabáld el magad. Azt bezzeg kegyetlenül tudod ordítani, hogy: Az én rózsám vasutas, Hogyha nem jön az utas, Rögtön megölel…

Azért összességében jó volt. Az utolsó számnál ismét dobost cseréltek, amin az egyik csaj eléggé meglepődött és ennek hangot is adott. Angiey-től hangosan, mutogatva kérdezte, hogy AZ KI. Majd miután képbe került, megkérdezte, hogy „itt mindenki fölmehet játszani, mert akkor mindjárt én is felmegyek és eljátszok valamit”. Nem mindenki értékelte a megfigyeléseit. Végre egyszer nem ránk haragszanak egy beszólás miatt. A szám végén beugrónk úgy slisszolt le a színpadról, hogy csak egy csíkot lehetett belőle látni. Meg se várta a tapsot. Volt taps neki?!

Koncert végén jó hangulatban mentünk ki cigizni a csajokkal. Kint aztán egyből hozzánk verődött, még pár ember, köztük a finn csávóval meg még két magyar srác és pár perc erejéig még Kérszkávét is csatlakozott a néptáncoló csoportunkhoz, és ha jól emlékszem még Gödröcskével is dumáltunk egy kicsit. - Becsüllek a részletekért. - Aztán szétszéledtünk, visszamentünk és ismét leültünk a pulthoz. Az ott lévő hármas már elég részeg volt és egyiküknek nem tetszett a kiszolgálás vagy mi, ezért kérte a panaszkönyvet. Eltereltük Vattacukor figyelmét, és két perccel később adta oda nekik a sörüket. Csávókám lapozgat-lapozgat, majd közli, hogy hiányoznak belőle lapok. „Ebben szokott lenni olyan zöld meg piros lapok is”. Angiey részéről csak egy lesajnáló - Az a számla tömb -  beszólásra jutotta. Csávókám még tollat is követel, mivel neki ahhoz is joga van. Persze meg kussolni is. Közben Alice-szel fennhangon átszóltunk neki, hogy ha igazán kemény vagy akkor beleírod vérrel! Tovább bogarássza, majd miután rálelt valami szövegre az ujját használva támpontként olvasgatni kezdett. Közben megkapta a tollát. Mivel még mindig tanácstalanul lapozgatott felvetettem neki, hogy diktálom a szöveget csak írja. Bár ő erre nem reagált legalább a többieknek tetszett.

Mivel egy jó számot kezdett a Dj játszani inkább mentünk táncolni Vattacukorra hagyva részeg barátunkat. Befelé menet kis négyesünket megállította Kérszkávét és nagy sajnálkozások közepette búcsúzkodott. De jóba lettünk hirtelen. Én csak pislogtam és csodálkoztam.

 A vége felé mivel fáradtak voltunk és éppen olyan szám ment, amit nem szeretünk, leültünk a színpadra. Erre odajön egy srác – láttuk már egy párszor lent és mindig balhézott valamit, elég sokszor megütötték, (amit meg is értek) aznap is kint összebalhézott egy sráccal, már verekedni akartak erre ez a jómadár mondja a haverjának, hogy na fogjál le, fogjál le! És közben menne neki a másiknak – na szóval leül mellém, és vagy négyszer úgy meglök, hogy Angiey-n csapódok le. Angiey erre fölpattan, hogy akkor most lesz összehajtogatva és rögzítve azzal a 4 kg lánccal, ami az övén lóg. Gondoltam a nyaka köré csavarom párszor, aztán kivezetem a hajánál fogva és lefejeltetem vele a járdaszegélyt odakint egy picit. Ezt én akartam elintézni, szal Angiey-t nagy nehezen leültettem és odafordultam a sráchoz, hogy megkérdeztem mi a problémája. Közli vigyorogva, hogy semmi és újra meglök. Miután újra megkérdeztem, hogy akkor most mondja már meg mi a fasz baja van, elmondta, hogy az, hogy itt ülünk a színpadon mint egy búval baszott valami, és elrontjuk a többi 20 ember kedvét is akik még itt vannak. (Szinte már könnyet csal a szemembe, hogy ennyire fontosak vagyunk.) Közöltem, hogy semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok, meg amúgy is pár percre had üljek már le! Nem tom, hogy jött de közölte, hogy ő törzsvendég. És?! Most hasra kéne esnem? Én is az vagyok! Mivel már kezdett fogyni a türelmem, közöltem vele, hogy nem jön be, mint pasi és nem érdekel a további mondandója sem, úgyhogy el lehet húzni. Erre olyan lendülettel pattant föl és mászott az arcomba, hogy nem tudtam követni, és elkezdte üvölteni, hogy mekkora szemét meg előítéletes barom vagyok, aztán lendületesen távozott egy pohár leverése kíséretében. Ha azt gondolta, hogy ezzel megijeszt, akkor hatalmasat tévedett. Azért érdekelt volna, hogy miért vagyok előítéletes. Talán mert azt feltételeztem, hogy csajozni akar? Mit várt, úgy jött oda, mint valami óvodás, akinek tetszik egy kislány ezért meghúzza a haját.

Csak jót röhögtem az akcióján és Angiey-vel lenyomtok a mi kis győzelmi táncunkat. Én az egész eseményt értetlenül néztem végig. Persze utána Alice elmagyarázta, hogy mi történt, és ezen jót röhögtünk.  Aztán egy másik sráccal kezdünk el táncolni.

Záráskor leléptünk.

Égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok!

Puszi és csók Alice & Angiey