Ez a bejegyzés saját tapasztalat és
nem lehet szentírásnak venni, hogy akkor most minden banda, minden zenész
ilyen.
Mindenki az előítéletek rabja és
sokszor már akkor véleményt mondunk valakiről/valakikről amikor még csak
egyszer láttuk. Legyen az egy csinos csaj a koncertről, aki az első sorban
táncolt, egy csúnyácska srácról a bárból vagy egy zenészről/zenekarról a
színpadon. Hajlamosak vagyunk rá, hogy másnak lássuk, mint amilyen valójában.
Kitalálunk róluk dolgokat, elképzeljük milyenek lehetnek. Ezt nem csak a
féltékenységi roham következtében kitalált rosszindulatú pletykákra értem,
amiket azzal érdemlünk ki, hogy jól érezzük magunkat.
Ha egy zenészről van szó, és még
kedveljük is, netán rajongók vagyunk, még inkább elszalad a fantáziánk. Többnek
látjuk őket, szebbnek, jobbnak. De mindez csak szemfényvesztés, semmi több.
Végül is nem ismerjük, nem tudunk róla szinte semmit. Persze az újságokban
olvashatunk róluk, de mind tudjuk, hogy a média hazudik, és nem árt, ha
gondolkozunk. Végtére is az agyunk azért van.
Elhisszük azokat a hazugságokat,
amiket az újságokban olvasunk és a filmekben látunk,mert el akarjuk hinni. El
akarjuk hinni, hogy ilyen egy igazi rocksztár.
Szóval, íme a kép, ahogy
elképzeltük, és a valóság, ahogy most látjuk őket, néhány after party-val és
backstage beszélgetéssel később.
Mi újságokból és régi filmekből
építettük föl az ilyen „egy igazi rocksztár” képünket, ami valahogy így nézett
ki:
Ott vagy a
koncerten… fenn áll a színpadon egy nagyon helyes, nagydumás pasi a fényben.
/Ha benned van már pár pohár
valószínűleg minden pasit ilyennek látsz/
Fentről obszcén, csajozós dumával és
félreérthetetlen gesztusokkal ostromol. Ekkor mondod magadnak: Megtaláltam
Steven Tyler eltitkolt magyar kölykét!
Azt hiszed Ő valami félisten. Soha
nem árthat neki a túlzott alkohol, nonstop képes bulizni pihenés nélkül, ha
ránéz egy csajra, akkor a kiszemelt nőnemű egyed bugyija egyből lecsusszan a
bokájáig és bármilyen kábulatban képes lenyomni egy jó koncertet.
TÉVEDSZ!
Ezzel ellentétben főhősünk iszik
3 doboz sört és nem hogy pattanni, felmászni sem képes a színpadra. Aztán valahogy még is sikerül feltornáznia magát és
lenyomja a koncertet. Ne menjünk bele, hogy annak milyen a hangzása. Majd elégedetten
lebotorkál a színpadról és végleg szétmorzsolja azt a megmaradt képet is, amit
eddigi teljesítményével még nem sikerült. Hozzáteszem. mindezt egy két mondat
segítségével végzi.
Ha még ezek után is kitartasz,
szembesülhetsz főhőseink részeg, bunkó, faszkalap vagy épp mimóza énjével
(tisztelet a kivételnek).
Lássunk néhány kategóriát, mert
nekik is van: (Ebben zsenik vagyunk)
-ki ha
én nem tahÓ:
nem hogy köszönni, még rád nézni sem hajlandó, mert azt várja, hogy
odarohanj idióta picsa módjára és fülébe sikongasd, hogy ő mekkora ász. Amennyiben te is keresztülnézel rajta, esetleg a közeledbe
somfordál és kódolt dumával (amiből te semmit sem értesz) kétségbeesetten
próbálja felkelteni a figyelmedet. Ennek eredményeként elkönyveled, hogy hülye,
de te vagy a nagyobb barom, mert még 2 órán keresztül gondolkozol, ismétled a
mondatot, de értelmét továbbra sem találod.
Alanyunk a sikertelen próbálkozás után beolvad a sleppje közé vagy tesz egy
újabb kísérletet ugyan azon a kódolt nyelven.
Ekkor teljes a képzavar, mert:
1. összekötöd az előzővel,
persze a mondatok témájának semmi közük egymáshoz.
2. várod, hogy még mond valamit,
amitől érthetőbb lesz a mondat.
Mindkét esetben te érzed magad
hülyének. És ebben az esetben itt van vége az ismerkedésnek.
-NYULAK: Koncert után egyből
eltűnik hátul. Egyszer csak valahogy még is rátalálsz. Erőt veszel magadon és
odamész, mert szimpatikus. Mondjuk, látsz a karján egy tetkót ami jó indokot
szolgáltat és szólsz neki, hogy hadd nézd meg közelebbről. Erre ő hirtelen kihúzza magát, felküzdi a karjáról a
pólót és egy mosoly kíséretében megvillantja. Te pedig várod, hogy mondjon
valamit, de ő hallgat. Ezt megunod és lelépsz, de előtte mondasz pár szót, hogy
ne legyen annyira ciki. Később mókuskánk valahonnan /minimum 5 méteres
távolságból/ elkezd
figyelni. Nyílván szóltak neki, hogy te hülye, húzz utánuk! Hirtelen erőt vesz
magán és tesz előre egy lépést, de amint felfogja, hogy észrevetted üveges
tekintettel menekülőre fogja.
-A leggyengébb láncszem: Előfordulhat, hogy a banda kiválasztja maguk közül a
„leggyengébbet” és odalökik, hogy kérdezd meg, lenne e kedvük velünk jönni
bulizni. Ők a háttérből feszülten figyelnek, majd amikor látják, hogy nincs
„veszély” közelebb lépnek. Ilyenkor a gyenge láncszemet félretolják, mivel rá
már nincs szükség, és mindegyik egyszerre csicsereg és azt várja, hogy csak rá
figyelj. A helyzet ekkor válik kaotikussá, mert egyiket se érted. Persze nem
csak azért, mert egyszerre próbálnak beszélni, hanem azért sem mert: 1.
külföldiül beszél (Ez a valószínűbb mivel csak a külföldi bandák elég
bátrak ahhoz, hogy megközelítsenek) 2. túl jól sikerült az alapozás + a koncert alatt nagyon
meleg volt…
CSAK ÉSZRE NE VEGYENEK: Főhősünk koncert után gyorsan összepakol, rád
sandít, és amint észreveszi, hogy jelét mutatod az ismerkedési
hajlandóságodnak, eltűnik. Ők azok, akik úgy lépnek le, hogy magukba
ismételgetik, mantrázzák, a már jól ismert mondatot: Ne menny a közelükbe,
megérzik a félelmet!
Ahogy a zenészekről, úgy az after
partikról is volt egy vad elképzelésünk, hogy ilyenkor hogy is buliznak.
Az elképzelésünk szerint egy ilyen:
„bulin”
lényegében folytatjátok a koncertet. Tánccal, pasizással/csajozással,
mértéktelen piálással és mindennel, ami szem-szájnak ingere. Majd reggel,
amikor felébredsz a szoba sötét és homályos, alig kapsz levegőt a súlytól a
mellkasodon és iszonyat meleged van. Jobban
körülnézve rájössz, hogy a melledet párnának használja egy szőrös valami és
néggyel több végtagod van a kelleténél. A szobában még mindig köd van, vizes
törölköző van az ajtó réseihez és valamennyi nyílászáróhoz gyömöszölve. Üres üvegek, ruhák és olyan részeg emberek hevernek
szana szét, akiket még soha nem láttál.
Ezzel szemben a valóságban mi
történik?
Tapasztalataink szerint ennek 4
különböző végkimenetele lehet:
Összejön a dolog:
1. Megtetszel az
egyik srácnak, behívnak a backsagebe, kicsit dumáltok meg iszogattok, közben
fúj rád a konkurencia (csajok akik csak úgy bementek és „szórakoztatják” a
bandát) néha meg próbálnak jópofizni, meg ők mindenkit ismernek, minket is (már a név gondot okoz).
Majd felvetik az ötletet, hogy menjük velük a szállodába.
Miközben kint várakozol, hogy
végre mindenki összeszedje magát, előkerül egy kis Jack amit nagy lelkesedéssel
iszol a bandával közben egyre jobb a hangulat. Amikor
megunják a dolgot betuszkolnak a kocsiba
(kicsit már nehezen találod az ajtót) majd
térkép tanulmányozás és tanakodás ami újabb 15 percet vesz el az életedből. Végre elindultok, a hátsó ülésen már nagy buli van. Mikor
megérkeztek te azon tanakodsz, hogy hogy a picsába szálljál ki. Mikor sikerül,
három ember ugrik mögéd, hogyha esnél, el tudjon kapni. Nem tehetek róla a
tenger a hibás, francnak kell ennyire hullámoznia. Meg amúgy is! Szárazföldről
indultam, hogy kerültem hajóra??? Fölérünk a szobába, kupi. Mi megállunk az
ajtóban, mikor észreveszik a fennakadás okát, utat törnek maguknak és bármiféle
kommunikáció nélkül, teljes összhangban dolgoznak a kupi felszámolásán. Mindegy,
hogy nem is az ő cucca, azonnal fölkapja és eltűnteti valamelyik sarokba vagy
valami alá beszórja. Kb 2 perc után elégedetten és büszkén néznek ránk, majd
rángatnak beljebb. Mi még az ajtófélfába kapaszkodva állunk a döbbenettől.
Újból elkezdünk piálni, közben valami zenéért könyörgünk, egyéb forrás
hiányában az MTV-t benyomják, és az éppen
aktuális zenei szemét elözönli a hallónyílásaidat, majd megkezdődik az
ostromlás. Ezen a ponton már erősen
kételkedsz a jó buliban. Végül megérkezik a konkurencia, aki már azt hitte
sikerült leráznia. Döbbenettel vegyes düh suhan át az arcukon, majd
csatlakoznak a „bulihoz”. A remény meghal, a hangulat lapos, unatkozol és kezd
eleged lenni a dugásra invitálás elhessegetéséből. Nem ezzel van a probléma, hanem legalább valami
kulturáltabb burkot kapna a dolog. Ezzel ellentétben azt látod, hogy a csajok
egymást váltják a szobákban és járnak kézről kézre.
Na asszem erre mondják azt, hogy
szarból várat nem lehet… Végeredmény: 1 óra tömény unalom után lelépsz.
2. Bejössz az egyik
tagnak, jót dumáltok, meg szívod a vérét. Olyan kisugárzása van a srácnak, hogy
nem érdekel a banda többi tagja, pedig körülötted legyeskednek ők is.
Elkísértük őket a hoteljükig, ott a többség leszakadt, majd tovább sétáltunk. Hihetetlen módon nem próbál elszakítani a biztonságot
nyújtó ponttól (Alice), sőt ha valamelyik társa megpróbálja azt elhesegeti. Miután csak hárman maradtunk, elmentünk egy másik hotelbe.
A szaftos részeket inkább kihagynám, de nagy kupit hagytunk.
Még beszélgetés szintjén se jutsz el
odáig:
3. Koncert után
odamegy hozzátok egy-két bandatag (a többi éppen pakol) előkerül egy kis tömény
meg, ki tudja még mi és jó hangulatban fogyasztjátok ezeket, közben dumáltok majd
a srácok úgy döntenek megkeresik a társaikat vagy elrángatják őket. Előtte azonban megemlítik, hogy elkísérhetnétek őket a
hotelig/szállodáig. Ezzel csak egy gond van.
Ők már alig állnak a lábukon, a többiek meg mérgesek, mert nem elég, hogy a
felszerelést be kell pakolni, segítség nélkül még a társaik se tudnak beszállni
a kocsiba. Ezen a ponton elkönyvelheted magadnak, hogy ez a banda nem kedvel,
és hogy az estének vége. De sebaj, az üveg még félig van!
4. A
fentiek egyike sem jön össze. Váltasz velük néhány szót, és miután elkezdesz
kicsit szurkálódni csak úgy viccesen, úgy dönt, hogy inkább lelép, nem éri meg
a fáradságot. Ebben az esetben persze te is
ugyan ezt érzed. Elvégre azért is kezdesz csipkelődni.
A másik lehetőség az, hogy
egyáltalán nem tudtok kommunikálni egymással és az értetlen fejedet látva,
szintén lelép. Nem beszélek kódolt nyelven.
Vegye a fáradtságot, és próbáljon legalább egy kicsit elvarázsolni. Bőven
megjutalmazzuk érte, ha sikerrel jár…
Ezek a „beszélgetések” általában a
következő dumákkal kezdődnek:
- Hogy tetszett a koncert? /Roppant kreatív és
elég gyakori kezdése egy „beszélgetésnek”. Egyáltalán nem erre kíváncsi és
amúgy is már tudja a választ./
- Láttalak titeket az első sorban. /Hát erre most mit
mondjak, rajtad kívül még vagy 20 ember látta hogy ott állunk./
- Előző koncerten nem láttalak
titeket. /Én se magamat…/
- Sokszor vagytok itt? /Ez kb a 3. koncert amin látsz, csak eddig nem mertél
idejönni./
- Beviszlek titeket a backsagebe! /Ettől most le kéne
esnie a bugyimnak vagy mi?/
- Színpadról nagyszájúan: Hátul megtaláltok minket!
Vagy a koncert után megtaláltok minket a bárpult körül.
- Tök jól nyomtátok, én adtam hozzá
az ütemet Válasz:
Általában első sorosok vagyunk /lenyomsz egy
ásítást/ Pont
ezért nem kedvelnek minket.
- Ti lezbik vagytok? /Az örök kedvenc. Ezt
minden koncert alkalmával legalább 1x megkérdezik./
- Zavarok? –Igen! –Biztos zavarok? –Igen!!
- Meg fogtok fázni, vegyetek fel
pulcsit! /Még nincs annyira hideg!/
- Ha már látszik a mellbimbó akkor
fel kell venni egy kabátot. /Mondják ezt
akkor, amikor már rég felvettem, de nem számít/
- Engem az érdekelne, hogy a tiétek
csupasz vagy leszállópálya fazonú?
Miután nem úgy reagálunk ezekre,
ahogy azt elképzelik, ezekkel a lelépős dumákkal fejezik be a társalgást:
- Nálam van az akárminek a kulcsa
és nélkülem a többiek nem tudnak bejutni
- Holnap koncertem van, ezért most
megyek
- Mennem kell, mert a többiek már a
buszban vannak és nem várnak
- Barátnőm van
- Holnap dolgozom
Szóval ilyenek valójában a zenészek
akikért odavagyunk…pontosan olyanok mint mi, csak híresebbek.
Égjen a pokol, had dolgozzanak az angyalok!
Puszi és csók Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése