Nem voltam angyal és már soha
nem is leszek
Már nem vigasztalnak és
segítenek óvó kezek
Lemondtak rólam és a lelkemről
Elvitték magukkal az emléket a
reményről
Sötétséget és fájdalmat hagyva
Egy szál fekete rózsát adva
Hogy örökké eszembe véssem
Szárnyam szegve élek
Elbuktam immár sokadjára,
Többé nem sietek mások oltalmára
Nincs szükség egy bukottra sehol
A bűneim alól nincs aki felold
Maradok így magammal
És az én kis beteg agyammal
Még egy jó ideig életre ítélve
Belekóstolva a halandóság ízébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése