Nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy KI mondja!

2015.01.31. Dirty Dance + Bang Bang Rocktogon

Roppant érdekes, hogy mi bármit is csinálunk, hülye kurvák vagyunk. De miért is? Mert merjük magunk jól érezni? Szóvá tesszük, ha valami nem tetszik? Mert táncolunk? 

Asszem már kezdem megszokni, hogy sokan féltékenyek és hogy ennek hangot is adnak. Van, aki a hátunk mögött terjeszt pletykákat, aminek a fele sem igaz, és akad olyan is, aki a szemünkbe meri mondani. De tudjátok mit? Mindenki magából indul ki.

Nem fogok csak azért meghunyászkodva otthon maradni, vagy a fal mellett a sötétben sörrel a kezemben denevérezni, mert egy-két törzsgyökeres Hooligans ’rajongónak’ nem tetszik valami. Sajnálom, sosem voltam seggnyaló és nem is most fogom elkezdeni.

Régebben ez a díszes kis társság próbált minket is besorozni. A probléma az, hogy nekünk vannak érzékszerveink, agyunk meg véleményünk, amit nem hallgatunk el. Nem követjük az önjelölt méhkirálynőiket. Ilyen oszd meg, és uralkodj alapon működik a ’társadalmuk’. Első összetűzésünkre akkor került sor mikor legelső koncertünkre elmentünk. Nem tetszet nekik, hogy már ott felfigyeltek ránk. Ez után párszor próbáltak minket beolvasztani, de nem sikerült. Igazán, mélyről fakadóan utálnak minket. 

Na de most lássuk a Mi szemszögünkből a koncertet.

Mint mindig, indulás előtt szívtuk egymás vérét Angieyvel, kezemben a mostanában elmaradhatatlan pálinkával és arra vártam, hogy végre elinduljunk.

Lassan indult be az este, a buszozás halál volt, nagyjából végig bóbiskoltuk. Arra lettem figyelmes, hogy a mögöttünk ülő két utas az Evil Twinsről beszélget. Mi adtuk a vitájuk alapját miszerint nem minden metálszar szar. Írtam Alicenek viberen (ott ült mellettem), hogy figyeljen már. Hallgatóztunk vazze! Aztán a kellemes hidegben sétálgattunk meg alapoztunk egy órát. Én meg csacsogtam. Itt döntöttük el, hogy csak sört fogunk inni. Ha csacsogok részeg vagyok. A bejutás is mindig érdekes, mert sosem lehet tudni, hogy egy baromi hosszú sort fogunk e ki vagy épp én bénázok a fizetéssel miközben próbálom feldolgozni Marcona szavait…ja, hogy még válaszolni is kéne… Én csak utazom!

Bár volt egy kis tumultus, mert mindenki az ajtóban beszélget, meg próbálja elintézni a bejutás, azért elég gyorsan letudtuk, közbe jót röhöghettünk valami csajon (aki szintén Hooligasn rajongó; sokat elmondd erről a kis társaságról), aki mindenkinek elmondta, hogy milyen koncerten volt, és most ezért nem tudja fizetni, de azért be szeretne menni. Annyira jó volt a dumája, és annyira látszott mindenkin, hogy jó van má’ csak menjél befelé.

Miután tettünk egy kört, a pultnál kötöttünk ki és megint iszogattunk T-vel, annak ellenére, hogy kint megbeszéltük, nem fogunk semmi mást inni csak sört. Halva született elhatározás…

Valami fahéjas narancsszeletes, enyhén húgyszinű Tequila volt. Ez a Tequila Gold. Kicsit küzdöttem vele, de győztem.

Elég sokan voltak már a bár körül, úgyhogy inkább távoztunk és mivel mást nem tudtunk csinálni, benéztünk az élőzenekarra, akik már játszottak. Csörömpöltek… Összesen három számot ismerek tőlük. Mialatt hallgattuk őket és próbálgattuk, hogy vajon mennyire menne rá a táncikálás, megtalált minket E, aki egyből a nyakunkba is ugrott aztán kicsit dumáltunk már amennyire lehet ekkora zajban. Szerintem picit hangosabb volt a kelleténél, de nem mertem odaállni Nyuszifül elé, a problémámmal: Attól még, hogy kurva hangos nem lesz jobb, úgyhogy légyszi legyen halkabb! Mivel nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg kivág mint macskát szarni ezért inkább feljegyeztem a füldugó beszerzését és próbáltam másra figyelni. Hát igen, koncertre füldugó…

Közben újabb helyezkedés, mert Angiey nem látott semmit a bandából csak egy nagy hátat. Törpe vagyok…

Egyébként egész jók voltak, saját számok mellé kerültek mások is, ha jól emlékszem Crüe vagy AC/DC? Persze… Buckcherry meg Backyard Babies (így írják??) Kicsit ijesztő, hogy ennyire nem vagyok képben koncerteken…

Na mindegy, elkezdtünk táncikálni meg beljebb araszolni, mert először nem láttunk rendesen, aztán terelgettek minket mert egyre többen szállingóztak befelé és kezdtek el araszolni a színpad felé. Nekem csak a szőke pinakoszorú maradt meg. Ütnivalóan néztek ki. A kezdeti lagymatag tötymörgésből a végére jó hangulat lett, beindult a közönség és a zenekar is felengedett, legalább is én úgy láttam, hogy elkezdték igazán élvezni, és nem csak túl akartak lenni rajta. Az előzenekaroknak mindig kegyetlen a sorsuk…

Mire elkezdődött a Dirty már a szokásos helyünkre honfoglalóztuk be magunkat, pedig a terv nem ez volt. És itt jött az első beszólás, Angiey mögötti csaj kijelentette, miközben a kezét rángatta le E válláról, hogy ne ölelkezzetek itt, mert Ő fényképezni akar, és így nem lát semmit. E meg rögtön kérdezte, hogy de azért ugye táncolunk? Még jó hogy!

A csajnak baromira nem tetszett és segélykérően a mögöttem lévő szőke kasra nézett, akik csak vállvonogatva rázták a fejüket.

Csak tájékoztatásul, ha valaki emberi hangot üt meg velünk, akkor megtaláljuk a megoldást a felmerülő problémákra! Vagy csak simán elküldjük a picsába, csak mert nem szimpatikus.

Körülöttünk valahogy zajlik az élet, ezért se szoktam végig a színpadot bámulni. Kicsit könnyű elterelni a figyelmem. A harmadik vagy a negyedik számnál a mellettem lévő csaj olyan intenzitással vonaglott a hangfalon, meg nyúlkált Tankcsapda felé, hogy lelökte a hangfalat, ami majdnem a lábamon landolt. Örültem neki, mint egy fejfájásnak, közben magamnak szánt motyogással problémáztam, hogy-hogy lehet valaki ennyire pina és hogy vigyázni kéne a hangfalra. Persze ezt a fél banda végig követte, úgyhogy jót röhögtek rajta.

Ez után kaptam egy kis sört a hátamra, amit már fel se vettem, mert minden koncerten kapok a nyakamba egy adaggal.

Csipa már csak rá tett egy lapáttal mikor addig ügyeskedett a mikrofonja zsinórjával, hogy kiborította a sörünket. A nyakára tudtam volna tekerni, de hát mi raktuk rossz helyre, és mint utóbb kiderült az elején szólt is, hogy ott nem lesz jó. Ezt csak azért tudjuk, mert youtube-on van egy videó erről a koncertről. Sajnos a mi agyunk úgy működik, hogy a látás és hallás tompításával javítja az állóképességet, és aki nem néz a szemünkbe úgy elmondva amit akar és nem látja hogy nyugtázzuk, akkor majdnem biztosra veheti, hogy nem jutott el az agyunkig.

Ettől eltekintve baromira élveztük a koncertet, megint megpróbálkoztunk egy-két dalszöveggel az esélytelenek nyugalmával és az így is jól hangzik jelmondattal. Mindig a szöveg volt a gyengém. De a ritmus legalább megvan.

De ahogy észrevettük nem csak nekünk voltak problémáink a szöveggel. Csipának is sikerült rontani. Ezt is a videó megnézése után ismertük fel…

Koncert után kimentünk levegőzni, majd T meghívott minket arra a gyomorforgató Tequilára

amit már úgy is mindegy alapon ittunk meg. Befelé menet kicsit dumáltunk a DJ-vel majd mentünk táncolni.

Sajnos E megint hamar elköszönt, de előtte nem úszta meg a fotózkodást, ami kisebb technikai problémák után sikerült kivitelezni. Azt se tudtam merre nézzek…

Szokatlanul sokan maradtak és nem úgy tűnt, hogy igyekeznének lelépni. Helyette a részegség különböző stádiumaiban próbáltak csajozni, meg táncolni.

Egy darabig nagyon jól elszórakoztuk, aztán ahogy szaporodtak a metálszar számok úgy kezdtünk leengedni mi is. Én a kevés alvás és a pálinka agyromboló hatásával küzdöttem… aztán feladtam. Ezen a ponton váltam az események távoli szemlélőjévé.

Ismét ráakadtunk egy pár gyöngyszemre a tömegben, és itt most nem azokról van szó, akikre diszkréten csorgattuk a nyálunk.

Egy csíkos pólós srác dobosnak képzelte magát, és a könyöklőt használta hangszernek, kisebb szüneteket beiktatva (ez alatt a „hangszerén” feküdt) lenyomott egy pár számot. Mint valami sámán!

Néha beúszott a képbe a mislenbaba csávó, aki A Vihar A Tengeren című balettelőadással szórakoztatta a népet. Ez addig működött, amíg el nem hasalt az ajtóban és úgy döntött magzatpózban neki jobb. Az ijesztő volt! Kifelé menet néhányan megnézték meg megpaskolták, de senki nem törte magát, hogy összeszedje. Azért ne hagyjunk már földön feküdni tömegben senkit! Angiey viharzott oda és kapta föl, hogy na most kimész levegőzni. Szerencsém volt, mert az eslő meglepetés után, hogy valaki ’felkeltette’, ő is fel akart állni. (Szemkontaktus, elmondod mit akarsz és megérti!) „Akkor kimegyek levegőzni.”

Nem sokra rá egy kisebb kupac verekedőt próbált meg jobb belátásra bírni. Nem volt teljesen tiszta, hogy ki miért üti a másikat, de az biztos, hogy valami csaj miatt estek egymásnak. Rengeteg volt a primitív főemlős.

Unott képpel bámultam őket, amíg Angiey nem kerül földre vagy kap egy sallert nem erőltetem meg magam. Hiába, megmondták a hangok, hogy én egy szar ember vagyok. Aztán egy másik nagydarab csávó leépülését követtük végig (aki szoknyában volt), leplezetlen jó kedvvel egészen addig, amíg végleg ki nem feküdt a színpadon. Minden esésénél felfedte kis szőrös, zerge lábait… és meglepetésünkre kiderül, hogy van rajta alsógatya… sőt az cicanaci volt… latexpantalló!

3 felé bevonultunk a mosdóba, mert szegény Dj  próbálkozott, hátha beállunk táncolni, de nem ment. Dög fáradt voltam én is. Betegen. Meló után. A metálszar már kezdett az idegeimen táncolni és csak haza akartam menni, aludni.

Az útvonaltervezés közepén beestek hárman a mosdóba, egy zöld hajú csaj, simán elmehetne a pusztába fűcsomónak, meg két utánfutója. Ötletem sincs, hogy néztek ki. Mint az orkok vazze, mint az orkok!

Szóval törpike undorodó hanggal megkérdezi: „Nem sikerült leszopni a Csipa faszát? Túl hamar elment mi?”  Hát őszintén, először azt se tudtam merre vagyok arccal. Vártam, hátha Alice megüti vagy valami, de ez aludt.

Beletelt egy kis időbe mire értelmeztem a mondatot, aztán úgy döntöttem, hogy inkább csendes közönnyel figyelem az eseményeket és csak az arcomon kiülő hitetlen undorral reagálok. Angieynek ez jobban ment, neki sikerült vele kommunikálni. De én se voltam a helyzet magaslatán. Első sorban nem tudtam, miért minket molesztál ez a pina. Aztán azzal se voltam tisztában, hogy Csipa kommunikálni próbál velünk, nem is egyszer. Ez mért fáj másoknak? Amúgy meg úgy emlékszem, hogy a szólógitárosokat szokták leszopni…

Hogy ez honnan jött neki nem tudom, savanyú a szőlő, vagy mi? Valószínűleg, ő a külsejével próbálja magára felhívni a figyelmet, tekintve, hogy féltar… Nem jól érzi magát koncerten, hanem fényképez meg rosszindulatú pletykákat terjeszt, mindezt csak azért mert őt nem is akarják meghúzni. Felénk legalább az akarat megvan a banda felől…

Baromira nem törtük magunkat, hogy Csipa közelébe férkőzzünk. Egész este csak kétszer láttam, a színpadon és a bárnál. Nem beszéltünk vele, még csak nem is köszöntünk oda. Úgyhogy nem értem mire ez a nagy felháborodás, de sajnos ez jellemző erre a közösségre. Mindenkit kinézni és lealacsonyítani, aki nem felel meg nekik. Ennyire tudhatunk valamit, hogy minden koncerten beszólnak?

Kifelé menet kénytelenek voltunk előre engedni őket, mert hol máshol toporognának mint az ajtóban. Miközben azon gondolkoztam, mennyi energiámba kerülne rárúgni az ajtót, és hogy így mekkorát esnék zsebre dugott kézzel, látom amint az egyik utánfutója vállvonogatva, erőltetett mosollyal az arcán köszön el tőlünk.

Eldöntöttük, hogy mielőtt még valaki megtalál minket, lelépünk.

A biztik se sokat segítettek a hangulatunkon, Marcona a bilétánkat lóbálva kérdezgetett meg vagy két ember cuccait kiadta mire mi is sorra kerültünk, a másik meg a miért vagytok durcásak mondatával fárasztott. (Engem nem zökkentesz ki!) Nagy nehezen odavetettem, hogy már rohadtul elegem van a sok baromból. Csak a cuccomat kérem, de mihamarabb. Marcona nem az a tipus aki, meghátrál egy durcásabb mondattól, és folytonosan érdeklődött hogy mi a probléma. Erre dühömben rávágtam, hogy az, hogy senkit se lehet szájbarúgni büntetlenül, vagy anélkül, hogy kiraknának. Mindeközben mögöttünk az Orkok/Hobbitok (és a zöldhajú luvnya) csoportja cüccögött. Bizti meg halkan de nyomatékosítva ránk nézett és megkérdezte, Ki mondta, hogy nem lehet?

Örültem, hogy végre kijutottunk onnan. Hazafelé rohadt hideg volt, és kurva sokat gyalogoltunk, úgyhogy mire hazaértünk elegem volt mindenből. De már alig várom a következő Dirtyt!

2-3 napra rá Youtube-on megtaláltuk a koncertet és megértettük miért voltak ennyire féltékenyek és rosszindulatúak a kis dugatlan pinkák. Akinek nem inge nem veszi magára. Akit meg sért az meg a fasznak olvassa.

Égjen a pokol, hadd dolgozzanak az angyalok!

Csók és puszi Alice & Angiey