2014.02.28.
Hát gyerekek, eddig ez volt az év
legcikibb bulija. Vagy a legjobb. Nehéz eldönteni. A lehető legszarabbul
indult. Talán kezdjük ott, hogy 40 percet vártunk a buszra mert a kurva volán
honlapján más volt kiírva mint ami a buszmegállóban a táblán. Mire felfedeztük
a kis bakit, már nem lett volna értelme hazamenni. Megpróbáltunk stoppolni. Úgy nehéz, ha csak néhány autóhoz
dugod ki a kezed. Ráadásul ki az, aki mindet felvenne? Csak is valami öngyilkos
jelölt.
Mire a begördült a busz, már szétfagytunk és
kurvára elegünk volt az egészből. A leghátsó ülést foglatuk be, aztán mp3 a
fülbe és jó hangulatban lementünk alfába. Kb. az út utolsó negyedén ébredtünk
fel, amit a busz egész hátsó része remekül tudott követni. Nem csak a
méltatlankodó nyögéseknek köszönhetően, amivel az üléseket dicsértük, hanem a
jókedvű éneklésnek és táncikálásnak. Akinek
nem tetszik az szálljon le. Mikor végre
leszálltunk a jókedvünk meghalt. Szakadó
esőben nem vicces sétálgatni, főleg nem egy teljes megállót. Másnak is feltűnt,
hogy Pesten minden eresz olyam, mint egy szita?
Meg az a kibaszott tócsa!
Mire kedvenc helyünkhöz értünk
már rendesen el voltunk ázva, (és nem a jó értelemben a sörtől) ráadásul a
sörünk egy kis részét kénytelenek voltunk kidobni. Szörnyű, felháborító,
megbocsáthatatlan bűn! SOHA nem dobunk ki sört. Csak
elnyerjük majd a megbocsátást… talán…
Persze ha ez még nem lenne elég,
egy hatalmas sorral is szembe találjuk magunkat a ruhatárnál, ami majdnem a
bejáratig ért, persze azt már felesleges említeni, hogy rendesen el is késtünk.
A sorban állás helyett (mivel azt
kurvára utálom, és csak eldurran tőle az agyam) inkább kimentünk beszélgetni a
wc-s nénivel, vagyis inkább panaszkodtunk, meg szidtuk a közlekedést. Tökéletes téma!
Mire kellően lenyugodtunk,
eloszlott a tömeg is. Marcona ismét hozta a szokások formáját, aminek hála
megint csak ott toporogtunk előtte karszallagra várva, meg arra, hogy végre
kilőhessünk a mosdó irányába. Még jó, hogy a motozós rész nálunk elmarad.
Igaz a koncert már javában ment,
de muszáj volt megrohamozni a bárt, mivel nem vicces koncert közben kiszáradni.
Bent nagy volt a tömeg, de így is
sikerült a színpad elé evickélni. Azok, akiken átvergődtünk kicsit zúgolódtak,
főleg akiket sikerült leönteni vagy beállni a szájába. Én szóltam előre. Ők nem vették a lapot. Oké megértem őket én se szeretem, ha előrefurakodnak és
elém állnak, de nekünk az a helyünk és kész.
A zúgolódás és a csúnyán nézés
csak addig tartott, amíg elkezdtünk táncolni. Onnantól szép kis közönségünk
lett. Nem zavar különösebben ha néznek, de amikor mutogatnak és kajánul
röhögnek, az kicsit idegesít. Sose tudom eldönteni, hogy most totál hülyét
csinálunk magunkból, és jobb lenne, ha inkább leülnénk vagy jó az, amit
csinálunk.
Ilyenkor az amúgy is simulós
táncunkra még ráteszek egy lapáttal, hogy még jobban megbotránkozzon a nép. Nem
tetszik valami? Hát akkor ezt figyeld! Igen…
Mindenki gondoljon rólunk amit
akar.
Összességében élveztük a
koncertet, meg azt, hogy most nem kellett Pocak keze elől hajolgatnom hála a
köztünk lévő hangfalnak.
Koncert után mászkáltunk egy
sort, meg koccintottunk vattacukorral, és persze jött az elmaradhatatlan
ismerkedés is a mosdóban.
Gyűlt a kis csapat, a hangulat
meg egyre jobb lett, mi meg szépen épültünk le és jöttek cikis dolgok.
Kezdve azzal, hogy lebarmoztam a
Dj-t, me hát mit kiabál utánunk, úgy se fordulok meg (még a végén nem lesz meg
merre mentem), aztán majdnem ráborultam szegény biztire, mert megmozdult a
lépcső alattam, meg hát Angiey is bezavart egy kicsit, mivel épp vele
beszélgetett a lépcső tetején az útban.
Rátaláltunk Saulinra is, meg
Gödröcskére, és ha már így összejöttünk ment a sztorizgatás az előző
koncertről, meg Saulin enyhén homok barátairól.
Néha sajnálom a társaságunkat. Sokat kapnak.
Néha visszamentünk táncolni, meg
inni.
A táncoló tömeg most sem okozott
csalódást. Volt minden, a léggitárostól a saolin harcosig. Na és egyik
koncertről sem hiányozhatnak az önkéntes biztonsági őrök, akik a piócakén ránk
tapadó nem kívánatos személyektől szabadítottak meg. Senki nem kérte őket, de
túl fáradt voltam az ellenkezéshez.
Egyszer odajött hozzánk Pocak is,
a jól ismert lelépős dumával. Szegényt leöregeztük, meg össze is zavartuk egy
kicsit. Magát húzta a csőbe a lesz valami program, kérdéssel. Miért? Legyen?
Döbbent tanácstalansággal az arcán vonult vissza. Egy ilyen labdát nem lehet nem lecsapni!
Persze Kérszkávét se volt jobb,
odajött lötyögni a mi szendvicstáncot nyomó csapatunkhoz. Ő miután rendesen
feltérképezte a terepet, lelépett.
Sajnos néhányan ennél
ragaszkodóbbak voltak. Az egyik simult, mint egy pióca, aki akkor sem tágított,
amikor kapott egy gyomrost meg sok lökdösést és arcba üvöltést, a másiknak meg
szájmenése volt és az a szent meggyőződése, hogy kígyó vagyok ill. van rajtam.
Ez úgy 5 percig volt vicces.
Mikor már az elküldésén
gondolkodtam, segítségemre sietett „hős megmentőm”, a barátnője társaságában és
közölte a csávóval, hogy az ő csaja vagyok. (Aha, ja. Anyád!) Foglalkozz az
igazi csajoddal.
Persze nem ő volt az egyetlen,
aki vigyázott ránk. Mikor összejött egy szép kis pogózó tömeg, amibe néha mi is
belöktünk embereket, szívesen bevetődtem volna középre, de a bizonytalan talaj
és a négyszeri orrba vágás (az egyik táncos lábútól gyűjtöttem be, akinek a
forgatás volt a mániája) kicsit visszatartott.
Szal belépett Saulin és még ezt a
kis lökdösődést sem engedte. Közöltük vele nem tetszésünket és kimentünk
levegőzni. Az nem saolin volt, hanem a sörös
srác, aki mejd később jön… saolin, csak próbálta távol tartani a tömeget.
Kicsit összekavarodtak a dolgok, így emlékezést tekintve…
Kint persze ki más mellett
próbáltunk elmenni, mint a kis cseredobosunk mellett, aki most elég jól nyomta.
Ezt persze meg is jegyeztük neki. Asszem örült neki, bár lehet csak rajtunk
vigyorgott. Az egyik csaj közben bőszen ordítozza, hogy kurva ismerős a tag,
látta már valahol. (Vajon hol láthattad?)
Nem szándékoztam megválaszolni, de kezdett unalmas lenni, gondoltam
felhomályosítom kicsit. Nagyba sorolom az infót (na jó a nevén meg hogy dobol
nem jutottam túl, me kicsit összeakadt a nyelvem), mindezt hangosan, mert nem
hallok meg részeg vagyok. Naná, hogy nem sokkal áll mögöttünk, tuti hallotta,
én meg már egy ásóért akartam könyörögni, erre Angiey még oda is hívja hozzánk.
Mondtam neki, hogy jöjjön oda és intettem neki
a kezemmel. Ő meg mint akit valami haverja hív odalötyög hozzánk. Hát akkor vége a gyereknapnak, szurkálódjunk kicsit.
Persze szegény az elejét kurvára nem értette.(Csak az a gond, hogy mi se) Hehe
most már tudod milyén érzés. És ebből szépen felhoztuk neki az előző kis
beszólásait. Határozottan állította, hogy Ő ilyenre nem emlékszik, de
előfordulhat, főleg ha megint iszik. És ezt
ő maga mondta így. Mondtuk neki, hogy nálunk is előfordulhat.
Tuti kellemetlenül érezte már
magát, meg enyhén tanácstalannak, mert közölte, hogy bemegy.
Mi még maradtunk és faszságokat
beszéltünk, amitől zengett az utca. Mivel a hölgykoszorúnk egyik tagja fázott,
még úgy is, hogy rajta volt a pulcsim, bementünk. A hölgykoszorú lemaradva
követett. Megtámadtuk a bárt, mivel Saulin meghívott mindenkit. Az nem saolin volt! Valami random srác a haverjával. Nem szoktuk elfogadni az ilyen meghívásokat, de most valahogy
nem érdekelt. Amíg vártunk még valami dalocskát is énekeltünk. Ne
kérdezzétek, hogy mit. A csónak partot ért… Majd visszamentünk táncolni.
Zárás előtt pár perccel
körbementünk, hogy elköszönjünk egy pár embertől, aztán csináltam egy kisebb
sort a ruhatárnál, mert nem találtam az egyik bilétát. Az egyik kis köcsögnek
még volt pofája beszólni. Nem tudtam, hogy ilyen visszhangos az a rész, vagy
csak a kussoljál szót verik vissza a falak? Na mindegy, leszarom. Túl fáradt és
éhes vagyok ahhoz, ilyen apróságok izgassanak.
Utálok reggel hazamenni, főleg,
ha aznap még fát is kell pakolni.
Asszem ezen a napon az összes
szabályunkat megszegtük. De hát égjen a
pokol, had dolgozzanak az angyalok.
Puszi és csók Alice & Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése