2014.04.
Ennek a bandának
a koncertjén már elég rég voltunk, mondjuk mostanában másra se igazán sikerült
elmenni. Vagy épp nem volt semmi jó vagy nekünk volt más programunk.
Úgy volt, hogy
megint kihagyjuk őket, mert hát a hétköznapi koncert nem az igazi, utána
általában nincs semmi, az egyetlen, amit csinálni tudsz az-az, hogy leülsz és
iszogatsz, amíg nem lesz végre buszod (kell ilyen messze lakni…), meg persze
beszélgetsz, ha van kivel.
Miután kiderült,
hogy Angieyvel megint kicsesztek és a hétvégére tervezett program ugrott, meg
amúgy is el van cseszve a nap, de úgy istenesen, eldöntöttünk, hogy le van
szarva minden, akkor is elmegyünk, legfeljebb előbb lelépünk. Igen. Ha a melóban felcseszik az agyad
egy koncert a tökéletes hely, ahol kieresztheted a gőzt. Nekem pedig az a napom
ilyen szempontból igazán szar volt. Az ember nem válogathatja meg a
munkatársait… hacsak ki nem rúgatod magad.
Az út pocsék
volt. A vonal jegyekkel is pechünk volt. Se egy kaller, se semmi, ráadásul még
az a rohadt automata se működik, egyébként ki tudja mióta. Én komolyan szét akartam verni. Ne bliccelj, de jegyet nem tudsz
venni. A zsenialitás… Azért
jegy nélkül nem akartam utazni, mert amilyen napunk volt tuti szembe találjuk
magunkat egy ellenőrrel valahol.
Így elmentük az
Újpesti végállomásra. Érdekes,
hogy itt meg hat (komolyan
6) kaller osztja az észt
egymásnak és röhögnek a képünkbe miközben lyukasztunk. Nekem nem volt kedvem
röhögni.
Amint végre
kiszabadultunk a metróból már bontottuk is a söröket, mert hát erre a sok
szarra inni kell. Meg
másnap dolgoztam, és addig valamelyest ki kellett józanodnom. Ha jól emlékszem gyorsan fogyott, még úgy
is, hogy tele volt vodkával. Hopp megszaladt. Közben szívtuk egymás vérét, ami
most egy kicsit durvábbra sikeredett, mint általában. Csak kieresztettük a gőzt. Az más
kérdés, hogy tényleg durva volt. Kicsit zabosak voltunk mind a ketten, Angiey meg még fáradt is.
Asszem kívülről úgy hangozhatott, mintha épp veszekedés előtt lennénk. Ez a…
addig piszkálom a másikat, amíg ki nem harcolok egy jó kis veszekedést típusú
beszólogatás. Jól esett
piszkálódni. És persze most
sem maradt el a fontos témákról való elmélyült beszélgetés, amit még akkor is
lelkesen folytattunk amikor már a kedvenc helyünk utcájában támolyogtunk. Ha valamibe belekezdünk akkor nem
hagyjuk abba a téma felénél, hanem csak akkor ha rendesen körbejártuk.
A banda összes
tagja épp kint állt, az egyik még köszönt is (én kb. annyit láttam, hogy egy
nagy sötét pacából kiválik egy vigyorgó, nehezen ismertem föl, de meg van tag).
Célpont bemér…. Felismer… Egy gyors visszaköszönés után suhantunk
tovább. Lent Marcona ismét hozta a formáját, az egyik újabb bizti pedig
lelkesen kontrázott. Amíg poénkodtunk, mögénk suhant a banda dobosa, és pár
perc ácsorgás után szólt Marconának, hogy írjon föl valakit. Persze a mi
cuccunk azonnal félretol és már ír is. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni. -Ez fontosabb, mint hogy minket
engedjél be? –Nélkülük nincs koncert, meg ők
csinálják a hangulatot.
Asszem ez volt a válasz. Majdnem
szó szerint. Szegény dobos
csak vigyorgott, aztán elsuhant valahová.
Miután megkaptuk
a karszallagokat, megcsináltuk a szokásos kört a mosdóban és kint
megfagyasztottuk magunkat, végre letelepedtünk a bárhoz inni. Vattacukor kicsit
elfoglalt volt, így T libbent oda hozzánk, aki már kérdés nélkül csapolta a
söröket majd egy bólintás tőlünk és ment is bele a vodka. Persze ha már iszunk,
igyunk, így kértünk ráadás tequilát, neki is, vele úgy is ritkábban tudunk
inni. Közben megölelgettük az épp ráérő Vattacukrot, aki ismét megjegyezte,
hogy gonoszak vagyunk. Persze ezt a körülöttünk lévők érdeklődve figyelték.
Mivel egyre csak gyűltek a szomjas vendégek kénytelenek voltunk odébb állni.
Az irány megint
a mosdó, ahol szokásunk szerint elkezdtünk ismerkedni, majd volt egy kis
helyezkedés, mert valahogy olyan kicsi a mosdó, főleg ha egy páran maradnak
trécselni, majd jött E, akit az egyik Hoolinans koncerten ismertünk meg, és
azóta is jóban vagyunk, bár elég ritkán futunk össze. Mivel így már kezdtük
akadályozni a forgalmat inkább kivonultunk E-vel beszélgetni. Hát történt egy
pár dolog azóta, hogy nem találkoztunk, meg számot cseréltünk, ez valahogy
eddig mindig kimaradt.
Rendesen beszámoltunk neki mindenről ami azóta történt. Ezzel legalább 10 percig szórakoztam, és
mire végeztünk már szinte kezdődött a koncert.
Végül
bevonultunk a szokásos helyünkre, ahová húztuk E-t is, nem nagyon szeret elöl
lenni, de mellettünk igazán nincs sok választása.
Élveztük a
koncertet, végig táncoltunk meg ittunk. Voltak érdekes részek, pl. mikor az
énekes belekezdett a bocsi azoktól, akiket megbántottam szövegbe (bocs nekem
ennyi maradt meg belőle és sztem már ez is nagy teljesítmény, főleg ha
figyelembe vesszük, hogy mennyit ittunk) és persze most sem maradhatott el a
(nem sértésnek szánt) beszólás sem. A földobott labdákat le kell csapni. Nem
elég, hogy a bandatagot beszólogattak az énekesnek a rágúvadok a papírra, mert kurvára nem látom
akciója után, de még én is beüvöltöm, hogy akkor már szemüveg kell.
Tudom, hogy nem
a legeredetibb és a legpoénosabb, de hát ez van. Néha lehetnek szar poénjaim.
Koncert közepe
felé odahívtuk K-t is, akivel szintén a mosdóban ismerkedtük meg kb. fél órája.
Néha piát cseréltünk, meg szendvicstáncot nyomtunk, és smároltunk. Hirtelen
letámadott, aztán meg már mindegy volt. Asszem élvezték egy páran, főleg a
banda gitárosa, mert még össze is tolt minket, csak, hogy csináljuk még
egyszer.
Mint mindig,
most is volt lassú szám, amit Angieyvel táncoltunk végig, amit egy páran
kitüntetett figyelemmel követtek végig. Főleg Kukac, aki a másik oldalról
keveredett mellénk. Már kezdett feszélyezni a jelenléte, meg a vigyor az arcán
(felbátorodott azon, hogy a múltkor Angiey visszaköszönt neki. Beismerem, hiba volt.), szal gondoltam kinyilvánítom a
határokat, meg hogy Ő mit nem fog soha csinálni. Miközben lassúztunk hatalmas
vigyorral az arcomon fogdostam Angieyt, amit persze megfűszereztem egy kis
bólogatással, hogy tudom milyen király vagyok. Szinte már nyálcsorgatást
váltott ki Kukacból, meg mutogatást, hogy tök jó és persze még nagyobb vigyort.
Nem csak neki tetszett.
E-t se nagyon
hagytuk pihenni, ha már velünk van legalább annyira érezze jól magát mint mi.
Aztán persze megint hamar vége lett a koncertnek. Utána le is akartunk lépni,
mert hát ilyenkor semmi nincs utána, amit sajnálok, meg úgy is beszéltük meg,
hogy az utolsó busszal hazamegyünk, mert hát holnap meló és még aludni is
kellene egy kicsit. Persze ebből semmi nem lett.
Rendesen
elcigiztük meg beszélgettük az időt, és csak utána jöttünk rá, hogy nekünk is
menni kéne, miután E lelépett, így várhattunk 3-ig. Addig is szórakoztattuk
magunkat, meg K-t és a barátnőjét, akivel már találkoztunk egy párszor, de ha
megköveztek se tudom a nevét. Az ivást is folytattuk, bár már nem akkora
lendülettel, és képeket is csináltam, miután beugrott, hogy hoppá a telefonom
tud ilyet.
Mivel el akartuk
érni a buszt meg előtte enni akartunk, hogy legalább egy kicsit felszívjon
abból a rengeteg alkoholból amit ittunk, nehezen, de megindultunk.
A pechsorozatunk
most is kitartott, az átszállásnál 1 órát kellett várni. Az idő hosszára és a
kurva hidegre való tekintettel lesétáltunk két hosszú megállót. Élmény volt
részegen botorkálni a sötétben és egymás vérét szívni. A kivilágítatlan úton…
Azért így is
szétfagytunk mire jött a busz, az alkohol viszont kitartó volt.
Csók és puszi Alice &
Angiey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése